Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-10 / 32. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 10. 32. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykirolyi függetlenségi párt hivatalos közlönyé>iií>' Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. liegjeienik üiindon cBÍitörtShőn. Előfizetési árak: Egész évre ..................... . . 8‘— kor. Fél évre......................... . . 4-- , Negyedévre ................. . . 2— , Egyes szám................. . . - -20 .. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petofí-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 8. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fül. Kéziratok nem adatnak vissza Választókerületünk országgyűlési képviselője J)r. Károlyi József gróf beszéde a véderő javaslatok ellen. Választókerületünk országgyűlési képviselője dr. Károlyi József gróf f. hó 4-én a pártonkivüli függetlenségi képviselők névében, mint ennek elnöke beszédet mondott a véderő javaslatok ellen. Hogy országgyűlési képviselőnk mily kuruc hazafias gondolkodású, azt tudják és tudták azok, kik megválasztatása előtt Csurgón voltak nála és tudták azok, kiknek alkalmuk volt Károlyi Józseffel megválasztatása óta országos ügyekről beszélni. Ezeket tehát — ismerve a fiatal honatya szép képzettségét, nemes gondolkodását és erős hazafias érzését — e beszéd tenorja egyáltalán nem lepte meg. Mi tehát anélkül, hogy a beszédhez kommentárt fűznénk, adjuk egész terjedelmében a beszédet és a fővárosi lapok nagyrésze által ehhez fűzött kommentárokat, megjegyezve azt, hogy a néh. gróf Károlyi György és néh. gróf Zichy Karolina azon unokájától, a néh. Batthyányi Lajos gróf azon rokonától, kinek néhai gróf Károlyi István volt a politikai ideálja, még sok ily hazafias szép beszédet várunk. A beszéd igy szól: T. Képviselőház!• Midőn először van szerencsém e t. Házban felszólalni, szives türelmüket és elnézésüket kell, hogy kérjem e háznak minden oldaláról. „Poéta nascitur, orator fit“, mondja a latin közmondás es ha szavaim nélkülözni fogják a szónoki tehetség kellékeit, arról az egyről biztosíthatom t. képviselőtár- I saimat, hogy csak azt fogom mondani, ami igaz meggyőződésem. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőjobboldalon.) Menten lehetőleg minden elfogultságtól és menten minden animozitástól. (Élénk helyeslés a bal- és szélső- -baloldalon.) Őszintén megvallva, nehéz feladat egy ilyen vitában felszólalni, midőn annak anyagát már oly nagy államférfiak és oly nagy politikai múlttal bíró egyéniségek tárgyalták a háznak mindkét oldaláról, mint aminő Apponyi Albert gr., Andrássy Gyula gróf és Tisza István gr. t. képviselőtársam a túloldalról. Mégis úgy velem, hogy kötelességem e tárgyban felszólalni úgy a magam, mint a képviselőtársaim nevében is, kiket bár egy pártkörhöz nem tartozunk, megvan a magunk nézete, megvan a magunk véleménye ezen törvényjavaslattal szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Bevallom, nehezemre esik animozitás nélkül megemlékezni arról a beszédről, amely tegnap itt e Házban Okolicsányi László képviselő ur részéről elhangzott. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az animózitást nehéz visz- szalartani, a midőn a mi sorainkból látok feláll« ni egy férfiút és ellenünk szegezni azokat a fegyvereket, amelyeket eddig a mi oldalunkon és velünk karöltve használt ő is. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szólsőbaioldalon.) Uj jelenség ez a magyar parlament történeteben, mert hiszen precedensek voltak ugyan arra, hogy képviselők egy pártból a másik pártba beléptek •— és ez ellen kifogást szerintem emelnünk nem is lehet, mert hiszen egy háborúban vagy egy háborút megelőzőleg a szövetségesek felmondhatják egymásnak a barátságot és nem kötelesek résztvenni abban a háborúban, sőt arra is volt eset, hogy egyesek ellene fordultak régi fegyvertáraiknak, de art, hogy valaki a csata hevében vezérei ellen fogjon fegyvert . . . (Igaz 1 ügy van! Zajos helyesles, éljenzés és taps a bal- és' szélsöbaloldalon) ezt a történelemben árulásnak nevezik . . . (igaz! ügy van! Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj jobb- felől.) és igy az e képviselőháznak szokásaival és hagyományaival teljesen ellenkezik. (Igaz! ügy van! balfelől.) Semmi kifogásom nincs ez ellen, hogy Okolicsányi László képviselő ur nézetét megváltoztassa. Semmi szavam, mert jogom nincs hozzászólani. Arra az egyre azonban, azt hiTÁRCZA. Nősülő barátomhoz. Betelt a szived régi vágya, Édes álmod valóra vált: Tied a kedves, szép leányka. TJj világba léptél be hát! Itt nincs zivatara a télnek, Madár dalol, napfény mosolyg; Tündöklő tavaszról regélnek Szelíd szemek s a lány-mosoly. A boldogság ölébe’ ringat Mint napsugárt a bérei tó. Szerelmes szived meg nem inghat, Boldogságod tiszta, való! Gyönyörrel kínál minden óra, Édesebb minden pillanat . . . Festik a bimbó, hull a rózsa . . . Szeress, szeress, mig ifjú vagy!! Mosolyodat van ki megérti, Fi rá mosolylyál válaszol. Szivedet a világ ha sérti Felvidít a vidám mosoly! Ha bánat emészt, könnyet ejtesz . . . ■—- Bánatos ember mit tehet? ... — Távol világtól van egy rejtek Ahol letörlik könnyedet!! Amíg te álmodsz édes álmot S szeretsz forrón, végtelenül: Én busán járom a világot Bizony-bizony csak egyedül! De megirigylem boldogságtok S bár épen még nem von soron, Mint előttem már annyi sok-sok, Magam is megházasodom!! Kürtiig Károly. Ä Csanádi alispán meg a szegény ember. Mikor Justhék az aradi népgyülésről visszatérőben voltak Budapestre, a vonaton Vértan Etele csanádmegyei képviselő beszélte el a következő kis történetet. Csanádvármegye az utóbbi esztendőkben munkásházakat építtetett. Mikor az emberek beköltöztek a vármegye házaiba, Hervay Lajos esanádi alispán végigjárta a lakásokat. Mindenfelé igen hálálkodtak neki a hajlékokért. Az egyik lakásban az alispán két öreg cselédet talált, egy szegény embert meg a feleségét. Mikor körülnézett a lakásban, mindjárt látta, hogy Nincsetlen Jánoshoz lépett be. A szobában nem volt egyéb bútor, mint egy fenyőfából összeszegezett gvalulatlan- asztal, két szék, meg az asszony lánykori ládája. Ágynak-minek hire sem volt, a sarokba vackoltak s ott hevert a suba, a szegényember derekalja, vánkosa, takarója. — Megvannak elégedve a lakással? — kérdezte az alispán. A szegény ember nagyon hálálkodott. IFJ.STEIB ANTAL gőzerőre berendezett keltbe*, kékfestő és vegyészeti ruhatisztító intézete : Nagykároly, Kossuth-utca 2. Műhely: Majtény-utca 22.
