Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-03 / 31. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 3. 31. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. • ..7Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . ................................4’— „ Negyedé vre .........................2'— „ Egye s szám .................................—20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. I Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. \ Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 49 SÍI. Kéziratok nem adatnak vissza A vidék. A inul* vasárnap a fővárosi Tatter- saalban nagy népgyülést rendezett az általános választói jog ligája az országos szociáldemokrata és a függetlenségi párttal karöltve. A népgyülésen mintegy húszezer ember vett részt és még a kormány lapjai sem tagadják a gyűlés sikerét. Egyedüli kifogásnak azt hozzák fel, miszerint dacára annak, hogy a rendező bizottság mintegy 150 meghivót küldött szét a vidékre, a vidék nem mozdult meg s csak igen csekvil, számban képviseltette magát a gyű é n. Így tehát az országosnak igérke: hirdetett népgyülés csak a főváros pv. ^arságának tüntetésévé zsugorodott össze. Nem tudjuk, vájjon tényleg a rendezőség hány meghivót küldött a vidékre, nem tudjuk, vájjon tényleg hány vidéki szervezet volt képviselve ezen a gyűlésen, de azt hisszük, teljesen lényegtelen, vájjon a vidék hány küldöttséget menesztett fel a fővárosba s annak a gyűlésnek sikerét sem nem kisebbíti, sem el nem homályositja azt, ha a vidék egyáltalán részt sem vett volna azon. Mert a vidéknek most egyéb dolga is van annál, hogy a fővárosba ránduljon fel. A nagy munka idején a vidék arra fekteti a fösulyt, hogy a megélhetés után lásson, kogy amit Isten adott, azt a maga javára értékesítse és feldolgozza. De teljesen feleslegesnek is tartja a kormány lapjai részéről annyiszor lenézett, lekicsinyelt vidék azt, hogy felvonulásával im- pozánsabbá tegye annak a gyűlésnek sikerét. És ha csak ebből a szempontból nézzük a vasárnapi gyűlés sikerét, akkor a kormány lapjainak igazuk van. Hanem van ám másik oldala is az éremnek. A jó vidék, amely olyan nehezen szokott megmozdulni, már régen érthető jeleit adta annak, hogy miként gondolkozik a szőnyegen levő politikai kérdések tekintetében. A képviselöház asztalán fekszik egy egész sereg kérvény és előterjesztés, melyek hűen jellemzik a vidék hangulatát. A megyei és városi törvényhatóságok egymásután hozták meg határozatukat, melyek az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósítását sürgetik. Egész halmaza fekszik ott a kérvényeknek, megyek a véderöreform és az ezzel járó tér hek ellen tiltakoznak. Ha ezek nem elegendők, majd következik még más is. A vidék még reá ér. Azt hisszük nem fog benne gyönyörűsége telni a kormánynak. És ha a véderő javaslatoknak sorsa s az általános, titkos választójognak megvalósítása csak a vidék hangulatától és állásfoglalásától függ, úgy biztosan állíthatjuk, hogy az a lehető legrövidebb idő alatt dűlőre jutott. Sajnos azonban a kormány egyáltalán nem szándékozik ezekben a kérdésekben a vidék hangulatát megnyilatkoztatni. Eddig legalább nem tudunk esetet' arra, hogy valamely vármegyei vagy városi törvényhatóság részéről a kormány biztatást nyert volna arra nézve, hogy a véderő reform érdekében kifejtett működéséért neki elismerést vagy bizalmat szavaznak. Mert lehetetlenségnek tartjuk azt, hogy akadjon oly magyar törvényhatóság, mely ezt a javaslatot törvényerőre emeltetni óhajtaná. Ellenben nap-nap mellett megnyilatkozik a közvélemény az ellenkező irányban. TáRCZA. A szerelmi próba. Irta: Révész Gyula. A szép Babótinéről, aki a nagy város leggazdagabb özvegyasszonya volt, mindenki tudta, hogy férjhez szeretne menni, amin nem is csodálkoztak, mert mindössze 23 tavasat és egy telet látott. A gyászévet természetesen télnek kell számítani, mert az özvegy szinte indus ethiketnek hódolt a szomorú időszakban. Nem ment ugyan máglyára, hogy halottjával egyesüljön a Nirvánában, de kiállotta a férfiostrom tüzpróbáját. Most, hogy a szép asszony visszatért a tenger mellől, ahol a nyarat töltötte, három udvarlót hozott magával : Miklóst, Gézát és Aladárt. Meghatotta őt az a ragaszkodás, amellyel ez a három gavallér kitartott mellette. Egyiknek sem nyújtott több reménységet, mint a másiknak s ő magasem tudta melyiket válassza ? Mindegyik egyformán szerelmes, lova- gias, erő« s még arcban is hasonlók egymáshoz. Amikor a Svábhegyről jó későn hazavetődtek s a három gavallér kézcsókkal és sóhajtással elvált tőle, Babótiné ingerlő pongyolában kiült az erkélyre, hogy még egy kicsit husüljön, mielőtt szőke fejét ietenné a párnára. Fölötte az égboltozat két vakító szeme, a Vénusz és a Merkur, alatta egy éjjeli kávéház villamos gömbjei. Hamarosan választott s inkább a csillagszemmel nézett farkasszemet. — Vénusz — szólott csöndes könyörgései — mondják te a szerelmesek s különösen a fiatal özvegyek tanácsadója vagy. Mond meg, melyüket szeressem a három közül? Miklóst, aki a szivét az ajkán hordja? Gézát, akinek szeméből kisugárzik a szerelme ? vagy Aladárt, akinek keze szorítása is csupa tűz ? Mond melyi két szeressem a három közül ? — Mind a hármat! — felelte a csapodár Istennő. Vagy csak egy belső hang suttogta ezt a rejtelmes éjszakában ? — Merkur, esengett újra a szép asszony, — azt mondják, te a kalmárok tanácsadója vagy, de én nem hiszem, mert szerelmi vágytól reszket a fényed. Mond meg melyiket szeressem a három közül ? Miklóst, aki esküdött, hogy megtudna halni érettem ? Gézát, aki még holtában is feltámadna egy szerelmes szavamra ? Vagy Aladárt, aki él-hal érettem ? — Egyiket sem ! — hangzott a rideg válasz. — Miért ? — Mert mindegyik csak a milliódra pályázik. Babótiné elgondolkozott ezen s a kétség lassankint beleköltözött szivébe. Hátha igaza van Merkúrnak ? Még sokáig elmerengett s amikor komor, barna felhők eltakarták az eget s vele Vénuszt és Merkúrt, megérlelődött benne az elhatározás, hogy próbára teszi lovagjait. A kertben ültek tarka ernyő óriás alatt. Babótiné hirtelen megszólalt: — Ma délelőtt a templomban voltam s imádkoztam a szegényekért, mert rettenetes a nyoIFJ. STEIB ANTAL gőzerőre berendezett kelme-, kékfestő : és vegyészeti ruhatisztító intézete : Nagykároly, Kossuth-utca 2. Műhely: Majtény-utca 22.
