Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-20 / 29. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly. 1911. julius 20. ff IYKAROLY ÉS VIDE— Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos kölönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. " I Előfizetési árak : Felelős szerkesztő • Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. /.„ró «• i.„.. ' Kiadóhivatal: Széehenyi-uteza 37. — Telefon 76. ügesz evre .........................................ö — Kor. -p, Adnlf Fé l évre......................................4’— „ ' ’ * Bérmentetleu leveleket előttünk ismeretlentől Ne rvedévre 2*~_ .... nem fogadunk el. Eg yes szám __-20 Laptulajdonos es kiad': Hirdetések jutányos áron közölíetnek. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petőfi-nyom da Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok uem adatnak vissza A nagy harc. Nagy idők kezdetén állunk. A véderőjavaslatok már a Ház asztalán feküsznek és a képviselőház n ár tárgyalja azokat. A kormány a jelszót kiadta. A kormány tagjai látszólagos naivitással, de valójában sunyi ravaszkodással — azt mondják, hogy végre, valahára el kell távolítani a nemzet testéből a szúró tövist, a katonai kérdéseket, hogy a közjogi küzdelmek helyeit a nemzet valódi életszükséglete fölött kezdődhessenek az eszmecserék. Ez igen szépen hangzik és igaz is lenne, hu a katonai kérdések csak holmi kis töviskék lennének, amit csak úgy könnyedén el lehetne távolítani. Nem tövisek ezek, hanem szinte áthághatatlan sorompók, amit leeresztettek a nemzet vonata előtt; oly áldozatokat követelnek katonai célokra, amelyek a nemzet gazdasági létét alapjában renditik meg, ha a nemzetet az önálló vámterület által meg nem erősítjük. Az ellenzék erős harca már megkezdődött. Mivel a kormány erősen tart a jól megérdemelt bukástól, a többségbeliek és a kormány parancsszóra működő sajtója ismét tüntetőén kezdik hangoztatni, mint annak idején 904/5-ben — a többségi akarat érvényesülését, mint a parlamentarizmus követelményét. Arról azonban hallgatnak mindig, hogy a parla- menlárizmus alfája és ómegája a nemzet akaratának feltétlen érvényesülése. Azt csak nem képzelik, m>gy a mai többség a nemzet akaratát képviseli ? Ne feledjük ennek a többségnek a születése történetét. A mai többség úgy jött létre, hogy elővettek egy gombot és ahhoz varrtak kabátot. A bécsi udvar kiadta a parancsot, hogy a közös bank szabadalmát meg kell hosszabbítani, a katonai javaslatokat meg kell szavazni és mivel erre a sokat kárhoztatott koalíció nem volt kapható, nosza rajta, jöttek az Olcsó Jánosok és megvarrták a kabátot a gombhoz. Az eszközökről pedig hallgass! .<;, ahogyan a munkapártot összeszedték A mai többség merészeli azt hirdetni, hogy ő a nemzet akaratát képviseli ? Hiszen kezdjük azon, hogy a nemzetnek nem is áll módjában akaratát kifejeznie, mert csak egy kis töredéknek van szavazati joga. A kormány egész rendszere arra van alapítva, hogy a nemzet gyön- geségét kizsákmányolja. Minden inás államban, — amikre oly nagyon szeretnek hivatkozni, — az ilyen életbevágó javaslatokat, aminők a katonai javaslatok, a legalaposabb, legrészletesebb vitának vetik alá, nálunk pedig a kormány minden eszközt felhasznál arra, hogy javaslatait a bírálat és kritika alól el vonja. A közvélemény figyelmét eltereli, a nem zetet letargiába ringatja, ezek után pedig a javaslatokat a nyár derekán, a kánikulában terjeszti elő ebbén a pár excellence földműves országban, mert azt reméli, hogy az aratási munkák miatt majd kevesebb ellenzéki képviselő vesz részt a tárgyalásokon. Nagyon "-csalódni fog a kormány. Az a föbaj nálunk, hogy a parlamentarizmusnak csak a külsőségeit, a formaságait tartják meg, annak lényege nélkül. Lényegileg ez is absolut uralom, mert nálunk mindenkor a fejedelem akarata érvényesül, a felelősség pedig a kormányra hárul. A parlamentarizmus, az igazi azt követelné, hogy a kormány az érvek és meggyőzés erejével vigye keresztül javaslatait. Nálunk pedig, mivel e javaslatok csak Ausztria és a nagyhatalmi hóbort érdekeit szolgálják, a nemzetet letargiába ringatják, az ellenzéket pedig sofisztikákkal akarják félrevezetni. Nemrég hatottuk a szirénhangokat, amelyek az ellenzéket a sziklák közé akarták csalni, hogy ott magát összetörje. A pénzügyminiszter nagy ravaszul, ártatlan képpel „uj pártalakulásról“ beszélt, mely bekövetkezik majd, de természetesen csak akkor, ha az ellenzék lesz oly együgyü, hogy keresztül engedi a katonai javaslatokat. Azt remélte ezzel elérni, hogy az TÁRCZA. Gyöngyvirágok. Parányi csengettyűk hófehér szirmai Milyen andalító, mily édes illatot Bírnak árasztani. íróasztalomon büszkék ám a vázák, Gyenge száraikat éltető vízzel hogy Napokig ellátják. Üditö lehükre én bánatos lelkem Megkönnyebül kissé a szenvedésektől S hollószárnya lebben. Emelkedik fölebb remegtetö váyygyal, Álombaringatva odafent az éggel Ölelkezik által. Amint karolja az ékes mennyországot, Pirinyó angyalok nagy serege között ■— Istenem! — kit látok ? Párnás karocskáit nyakam köré fonja, Szökefürtös fejét szivemhez szorítom, Csókol a csókomra. Mit nekem a mennynek csodás ragyogása! Hozlak, szép gyermekem, félő örömmel, hogy Senki meg ne lássa. óh! szörnyű csalódás. Mikor földre hágok, Elröppen az álom s szomorúan néznek rám Kényes gyöngyvirágok. Károlyi Tóth Lajos. Két kis Deák-adoma. Elbeszéli Eötvös Károly. .Sohase tartsd grácziának, ha oda kell adnod, ami a tied*. E bölcs mondásnak története van, melyet Deák Ferencz igy adott elő: Gyakran csodálatos befolyása van az emberre annak, amit gyermekkorában látott, vagy hallott. Talán négy esztendős gyerek voltam, mikor egyszer édesapám elvitt magával Német- újvárra látogatóba az öreg Batthyányi Lajos herczeghez. Édesapám és a herczeg jó ismerősök voltak s a herczeg szerette apámat. Mig az öregek egymással beszélgettek: addig engem a herczeg parancsára egv inas kivezetett a kertbe játszani. A kertésznek volt egy fia, ki velem egykorú volt s kivel csakhamar összebarátkoztam. A kertész két narancsot adott nekem ajándékba és a kertészfiuval s a két naranccsal a parkban igen jól mulattam. Amint ott játszadoztunk, egy utkanyarulat- nál jön szemközt a herczeg édesapámmal. Apám meglátja nálam a narancsokat, s azt kérdi tőlem: — Hol vetted fiam azt a szép gyümölcsöt ? — A kertész bácsi adta. — Jól van fiam, de most jer a kegyelmes herceghez, kínáld meg a naranccsal s mond neki tisztességtudással: Kegyelmes herceg tegye meg azt a gráciát, fogadja el szegénységemtől ezt a két narancsot. E szavakra ón a két narancsot erősen megszorítottam s kezemet hátratéve ázt mondám: — Nem adom. Édes apámat meglepte e gyermeki dac, zzégyelte magát a herceg előtt s haragosan, botját felemelve, kérdé tőlem: — Miért nem adod ? Erre újra dacosan feleltem: — Nem adom, mert ez az enyém.
