Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-13 / 28. szám

a N AGY KAROLY ES VIDÉKÉ. Meg kellett győződnie arról, hogy a nemzet irányában a megmagyarázhatatlan bizalmatlanság má is csak oly mértékben fenáll, mint régen s még csak kilátás sincs arra, hogy ez megváltozzék. Hiszen legjobban bizonyítja ezt a régi szabad­elvű párt kilences bizottságának műkö­dése, amelynek miniumra redukált kí­vánságai csaknem egy évtized után sem tudtak érvényre jutni. Ellenben azóta szomorúan kellett ta- j pasztalnunk, hogy az a közös hadsereg, a melyet mi is vér és pénz, áldozattal tartunk fent, nemcsuk hogy respektálná a «közös“ hadsereg fogalmát, de mind» jobban és jobban osztrákká változik át. Ebben a hadseregben á mi fiaink alig, vagy ritkán jutnak magasabb vezető ál­lásba, tábornokai, vezetői, vagy az uralt kodó család tagjaiból, Vagy'az osztrákok köréből körűinek" ki. Néniét nyelven ve- • zelik, vezéhylik őket, kétfejűsasok z iáz-; lók alatt. Ä nemzeti trikolor telj éséu szám- \ Űzve van innen s magyar szó csak akkor hangzik'-el, ha ■ valamely tiszt- a magyar legényt össze akarja szidni. ; Semmibe­vevést, inzultusokat, lenézést' keif-eiszeb» j vednünk a nélkül, _, hejgy. a’neiiketet ért I sérelmek kellő, megtorlásra találnának, i S mindezek tetejébe el kellett viSet* \ nünk, hogy a nemzet képviseletét a ina-; gyár honvédséggel kergeti ék szét. És ennék a hadseregnek, fejte,sztésérpi i megerősítésére. -kéniekíttölünk mérhétteg j áldozatokat. - - ■ Azt követelik „tölui»k, liogy i iiegayjjunk | minden eszközt arra, hogy nemzeteiben 1 ezt a ha'űséregatt.rahégvtb^aintóal^i' te-1 gytik-' ' ■ lO ■ >' } Khüéíi’ ■fés;jHáloWa'e!^étsé:gtide¥i;, C%'Ö^ i ezeket áéköVetéléSekét ^blje^téíú'\ísz^%j . y:#fkikc ugy-^/látsííik . mindegyt! vájjon kapták-ife ;érrBpfe«é2ve-r!á n&m«ektü‘l' iftbgbi^atMf,"1 Vágy'f<*r áz,- hogy5-1 a 'hátívtórilnák J afe^at^,et^t;;.uiegt|ajobj|^a'té.^^pjijneih I luhetvazt Feniéhii, hogy- a, nemzet kiv^n*j s-ágait iá respektálják t«::® nemzetet Toga» láb Ív égy lépéssel elő f »b re v igy éic ■ trz o fi á téten, a nie.yen -elöjdVre 'jutni akar. j És lia az ellenzék az ily kormány» ríyal szemben a végsőkig menő harcra készül, ha minden erejével azon lesz, hogy ezeknek a javaslatoknak törvény­erőre emelkedését megakadályozza, nin- csen-e igaza ? Szabad-e ebben a küzdelemben meg­hátrálnia, vagy leszerelnie? Nem szabad. És hiába hirdetik a kormány lapjai a kompromiszszumokat és a megalkuvásokat, az ellenzék s különö­sen a függetlensélfi párt ilyenekre kap­ható nem lesz és meg fogja vívni küz­delmét becsülettel, kitartással és azzal a lelkes elszántsággal, amely egy igaz ügy­nek erkölcsi támassza. Polgárisba, elemista javító vizsgára előkéseit. Tanító, Fény-utca 28. Községek országos szervezete. ; A j)usztábari|'ál1ó magányós fát tépi, zu,zzá á vihar, dó' ahol á fák erdővé tö­mörülnek, a tömegű-oltalmában a csene- vész galyacska is<biztonságot élvez. Az em herék uéyek: ót^i ismerik a . szervez ke­désben 'megnyilvánuló ' erőt, a társadal­mak alakulásában; is !ez a törvény ;^rvé- nyesitettedíV-íöiyákál. TiHlgmánynya.-azon­ban'csak .egy fellázad óta emelkedett. A szociális írók; legalaposabban' Marx,; aján­dékozták'meg áiP emberiséget ezzel a üidoinänynyäF -sy hiert a gyakorlatba; át­vitt elmélet; ó^iá%^yináhydkkt;szerzgtí a n.Hw>kástár^dalpi^^ak, ? a polgári • társa­dalom is tmhsyiMBdSélisnierte-áagyöiibrd» rtféjét, • ' Vv -vő;;, s a . j' :. Alá; már ’^üíMéffütt : ihég'kgresik' 'Ifik­nek, lípktís. érdé fali vannak ,-A z uuún vök mindjabl»n ^mfep^v.él^d:ttek; . kejjetélí kitóduttak. ^A -róköiíö&l&köPfi -szőveikbáléit éfyéh ek ;t-: ro-ko n säe rvéz étek közöl tűk sré t- h'-kjniupalkiiíiii jj ><ts<>J;ifolk dekü; egye "ulékek .‘jo'szago? .gálózkthiHŐÍ leszkedi^....Meguiüí iu-Uíösuk, az üntudat- j»fe és nmgi>&t nffgl ei'Ojttk.-'^Aa’vesázőteéve' meséjét Vévezriálídc ‘Ökr’ ikmeíukz .örhhe- fék, de • ö(a Követik. , Ä legújabb országos, szervezetet " a magyarországi községek alakítják meg. Tízezer magyar község! Anyagi és "kul­turális érdekeik csaknem minden vona­lon azonosak. A páöasZaik, a sérelmeik is közösek. A közigazgatási szervük pe­dig teljesen azonos. És ezek a községek mégis magukra hagyatva, elszigetelten állottak. Az ország lakosságának három­negyed része községekben él. A mező­város és a falu képviseli az ország örök I erőforrásait. A városi kultúra is a falu erejéből találkozik. És a falu mégis a kultúra áldásaiból alig élvez valamit s az állami gondoskodásnak is mostoha gyermeke. A falu mindig csak áldoz. A falu az a mesebeli tejelő telién, amelyet gondozásban alig részesítenek. Csak a tejét, a húsát, a bőrét veszik A tízezer magyar községből vegyünk el ezret. A megmaradt kilencezerben ősi állapo'ok uralkodnak. Csak az adóvégrehajtó ér­deklődik irántuk és a képviselőjelölt — a választások előtt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot Ígérnek a falunak, de az ígéret, mindig csak ígéret marad. Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kul­turális előnyöket akar elérni, aki sérel­meinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja: az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a kerü­lete javát. Ez az akarás azonban ötlet­szerű, nincsen benne egységes; törekvés. Egyik a másikat rontja el. ‘ A községék megyéi szervezete, a mennyiben a megyei autonómja keretén belül fennáll, szintén: nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. ■ Ez a szervezet" közigazgatási célokat Szolgál. A1 falu gazdasági és kulturális érdeke külön1 k;é p visile tét ki v an. Oly .szervez ét e t, aj hely ayfalu..nívójának .és jólétének eineléséiQ egye te hi es1 szí« tipmitokat’..keres ■ és-., egysé­ges1 ' adspönÖ-ntájöödik,-;jhWhdáMMféft úgy',1 sptdci'ätf h^l^^élíet;;vqajá. község kebeléből, -kiküldött ködöst érdekképviseleti', rendelkezik fi« -a szükséges -erkolcSi Sábjáfiyagf suiíylyal; hógt kikiiljTetésé11ék'mi5gTejei 11esse11*. 'Ntijíf .öt j p^öclVi­übles*, béak: ríejlő-dés,., vay>-:■ „A- ffij 'ödb's; uj­jam pedig^'-«kadAlyok..it(JrnypsuLnák;- -a legtöblr'Zör oly téri»»észétüék;’áítriefVekitek lé é' sefíkiíidk ’seih h;ís'/ibi[, és' niégiV öly mérvűek, liogy a falu,. <íe meg a megye sein tudja elhárítani.' Közöny és lanyha» ság is marasztalja az' akadályokat. ' A községek tele vannak jogos sérelemrhel'. A " panaszukat el is küldik az illetékes ahhoz menjen férjhez, akit szeret. Szelíd, csendes, mosolygós öreg asszony, aki esti hétkor lefekszik és hajnali három órakor már felébred. Meggyujtja a gyertyát, felöltözik, ol­vasna, de sohse talál jó szemüveget. Elüldögél j magában csendesen, hogy senkit ne zavarjon. Egyszer, álmatlan, téli hajnalon mellé I ültem. — Beszélj nekem anyus, amire szépre, ér-1 dekesre egész életedből emlékezel! Végig simította a reszkető kezével homlo­kának ráncait és mosolyogva szólt: — Ezelőtt hatvannégy esztendővel, csak j hatvannégy esztendővel volt egy ruhám, fehér] batiszt, kék petyekkel. de egészen kicsi pet­tyekkel sűrűn behintve. ... Legyen a Lady patronesse olyan, mint | egy igazi királynő koronázáskor . . . Legyen olyan brokát, vagy sima virágú, nehéz selyem! ruhája, amelynek rőfje legalább egy Louisdor. Uszálya az emelvényről hullámzók le a pádí- mentumra, messze, messze ... És leányuk ha ] van, öltsön szinetf selyem ruhát, ha lehet uj vöröset, filligrán aranyékszerrel az egész mel- | lón . . . De vajh, helyén van-e az eäzem, hogy] divatot akarok csinálni azoknak, akik a diva- ! tot csinálják. Mit bánom én, hogy legyen, a mikor- látom, hogy mi-van. Láttam egy sárga, j egy egészen sárga báli'ruhát, szőke leány vi- I selte ; szőke leány sá%ábán ! Selyem tafotából készült az egész öltödét, köiinyü, nem hosszú,] magából díszítve. Miként ha sárga viola szirmából! volna összenőve atpegész. A sárga ruhás: szőke leány kezdetben kápráztatta a szemeket, ! bosszantotta a mamákat: — Itt megy. a nap leánya! — Nem, ez a hold, amikor teli! — Sárga, nagysád egyszerűen sárga, hogy szabad egy fiatal leánynak sárga szint öltenie, j Oh leányok, -— én pedig azt mondom — álmoskönyv, előítéletek és példabeszédek bői- csessége'szerint ne . öltözködjetek és fogadjá-[ tok kegyelmes szivetekbe a sárga szint. I Nincsen oly asszony, akinek ez valamely vál-' tozatában jól ne álljon, pomásabb a papiros­nál is csakhogy szélidebb. A már beteg szivü féri' .á-a pedig jótékonyan hat és az egészsé­geseket beteggé teszi! Oh, asszonyok, kultivál- játok a sarga selymeket minden nuanceaiban, bálok: estélyeken,i.minden nagyobb alkalma­kon, mert nincs szin és ruha alkalmasabb ün­nepivé, epéssé, meséssé, azaz széppé és józan-1 talanuá tenni ezt a világot, amely köznapi, szürke, formátlan, józan, .sőt , rideg általában. Meg kell lopni az égitestek színeit — a fér­fiakat nem szükség okvetlen tönkretenni anya­gilag. Olcsón dolgoznak — és sikerrel is — a mai Prométheuszok, a gyárak ifjú vegyészei. Használjátok föl fantáziájukat és tudomá­nyukat. Illúziót, minél változatosabb, több illúziót! Kerestem az idei bálokon egy fekete ruhát, fiatal leányon, aki nem gyászol, hanem inkább kivirit a sötét szövetből. Baffmált férfiak gyengéje boldog és üde leányon a fekete ruha. De hol az a bátor leány, aki ezt bálba fel merje venni, pedig mily szép volna fekete batiszt, fekete csipkékkel, sötétpiros rózsákkal teletüzködve vagy két három fürt fehér: orgo­nával ! Itten vigyázzunk. Elmékedéseim rossz irányba térnek. Reformeszméimet nem tudom elnyomni többé, ne hajtsanak rám, de hallgassanak meg, miféle álmokat szövök, ha fekszem álmatlanul valamely nagy elitebál vagy bizalmas jour után. A gyértya leégett, a hajnal fehérük és taná­csokat oszt, segít az álmokat szőni a középső Fejeő leány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom