Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-08 / 23. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ csépelt tárgyhoz való hozzászólással olvasóink figyelmét igénybe vegyük. ügylátszik azonban, hogy a képviselőházban megindult vita hullámai a vidékre is átcsaptak s a nap-nap után megjelenő vidéki lapok valóságos fiókparlamentet rögtönöznek, ahol a felekezeti vita sokkal mérgesebben folytatódik, mint a kultuszátárca vitájában. Ez a vita egv valóságos keresztény zsidó kultúrharc képét viseli magán s mig az egyik lap a keresztény erkölcsök dicsőségét zengi, addig a másik lap duzzad a zsidó önérzet dicséretétől. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal száll sikra mindegyik a maga igaza mellett s a helyett, b°gy igyekeznének az ok nélkül felidézett felekezeti vitát elnyomni, még inkább tüzesebbé és élesebbé teszik azt. Ugyanis kérdjük a tisztelt vitatkozó urakat, mire való ez? Nincs nekünk elég más tárgyunk ami fölött hajba kaphatunk egymással ? Okvetlenül kell vallási kérdéseket feszegetni s az anélkül is széthúzó társadalmi kasztok közé még egy élesebb elválasztó vonalat huzni ? Móltóztassanak elhinni, hogyha mi itt vidéken bármilyen tüzes és szenvedélyes felekezeti vitát is provokálunk, nagyobbak nem leszünk azzal, sem pedig a világrendet megváltoztatni nem fogjuk. Legfeljebb azt érjük el vele, hogy az eddig békés egyetértésben élő polgárokat egymás ellen lázitjuk. Egymásra vagyunk utalva; együtt élünk egy társadalomban es ezerféle sebektől vérzünk. Az egymásra utaltság érzete kell, hogy összekapcsoljon bennünket s az a szeretet, mely a hasznos együttműködésnek feltétlen előfeltétele kell, hogy irányítsa tetteinket. Ne tessék keresni, hogy ki milyen módon és melyik templomban imádja istenét, vájjon az egyik gyakorolja-e a jótékonyság erényeit vagy nem, vájjon az egyik mit áldoz felebarátaiért s a másik pedig mit tesz érettük ; ne tessék az egyik faji sajátságait a másik hátrányára vagy előnyére feltüntetni, de keressük azt, vájjon az együttélésre hivatott társadalmi rétegek hogyan és mily mértékben vesznek részt a köz hasznára irányuló tevékenységben, vájjon teljesitik-e azon kötelességeket, amelyeket a haza, a társadalom és a fennálló rend megkövetel tőlük? Igyekezzünk azokat a nagy kérdéseket tárgyalni és megoldásra juttatni, amelyek közös boldogulásunkat, anyagi és szellemi előrehaladásunkat segítik elő, ezek pedig nincsenek felekezeti viszonyokhoz kötve. A sajtónak pedig legkevésbbé sem hivatása az, hogy oly kérdéseket feszegessen, amelyek csak rontani, de javítani nem tudnak a helyzeten. Minden agresszív fellépés csak retorzióra ad alkalmat és a végnélküli szófecsérelést segíti elő a aminek pedig sem értelme, se áldásos eredménye nincs. Azért éljünk békében egymással és becsüljük egymás meggyőződését és hitét. Ünnepély és kiállítás. A helybeli iparos tanonciskola f. hó 4-én pünkösd első napján d. e. 11 és fél órakor a városháza nagytermében munka- és rajzkiálli- tással egybekötött koronázási és ezredévi ünnepélyt tartott, meglehetős szép számú közönség jelenlétében. A Hymnus eléneklése után Lukács Mihály a következő megnyitó beszédet mondotta el: Tisztelt Uraim! Mint 1896. óta minden évben, úgy egybe- gyültünk ismét, hogy most is örömmel, a hálás kegyelet hazafias szent érzelmeivel ünnepeljük meg hazánk ezer éves fennállását s ezzel egyidejűleg dicsőségesen uralkodó királyunk koronázásának 44-ik évfordulóját és hogy e kettős ünnepre rendezett kiállításaiban bemutassuk egyszersmind a tanoncoknak rajzban tett előmenetele mellett iparágában nyert gyakorlati kiképeztetését is. Kedves Ifjak! Ezer éve múlt el annak, hogy Árpád fejedelem elfoglalta ezt az országot s hazánk megállapitója lön. Azóta a magyar itt élt és él mind a mai napig. Igaz, hogy nem egyszer állott az enyészet szelén a magyar, de nem szűnt meg létezni egy percre sem. Voltak szomorú, de voltak fényes napjai is! Ha e küzdelemtelje» ezer évre visszatekintünk, Mohi, Mohács, Nagymajtény, Világos, Arad —- történelmünk eme sötét határkövei mellett látni és csodálni fogjuk: Árpád honszerző villogó kardját; Szent István dicsöült alakját; a nagy és kegyes László királyt; a felvilágosodott Könyves Kálmánt; a hazát újraalapító IV. Belát; majd Nagy Lajos hatalmas birodalmát; Hunyadi törökverö vilagjelentőségü hősét; Mátyás igazságosságát; Bocskay és Bethlen alkotmány védelmét; 11. Rákóczy Ferenc szabadságért küzdő, honszerető jellemet; Vörösmarty gyémánt verssorait; báró Eötvös József nagy tudományát; Arany és Petőfinek a világ minden müveit nyelvén ismert költeményeit; Széchenyi Istvánban a lángész csodáját, a legnagyobb magyart; Kossuth Lajosban a nemzet szabadságáért küzdő, tántoríthatatlan, a nagy világban is első szónokot; Deák Ferencben a haza bölcsét, az igazság eszmény képét; I. Ferenc Józsefben a bölcs uralkodót, ki alatt nemzeti boldogságunk újra emelkedik — és ezeréves történetünk még sok, számtalan mind megannyi ragyogó csillagát! — Ma az egész haza ezeknek csodáit ragyogja s ti is kedves ifjak, részesei ily nagy áldozatnak, fogadjátok fel e napon, hogy itt e szent földön, melyben az értünk hevült szivek, honunk nagyjai nyugosznak, az ezeréves dicsőségét alkotóink emléke él szivetekben s az ö példáikból lelkűtekbe vésitek a lángoló haza- szeretet, a királyhüséget s megtanuljátok, hogy e magyar haza csak úgy érhet inog egy újabb ezerévet, ha azokat az erkölcsöket, melyekkel e hazát már ezer évig fenntartottuk, tovább és gondosan ápoljuk; ha imádjuk Istent; ha szeretjük s tiszteljük a királyt; ha szeretjük po gártársainkat vallás- és nyelv különbség nélkül és ha minden igyekezetünket, minden tehetségünket hazánk anyagi és szellemi jólétének emelésére fordítjuk. Tanuljátok meg, hogy az ősök érdeme az is, hogy a haza ma már nem kíván tölünk vért, életet, nem kiván ily nagy áldozatokat. A béke napjait éljük; azért a béke munkája az, melylyel hazánk ügyét jelenleg a legjobban szolgáljuk. Á szorgalom, a munka, a becsület és jellem, s a törvények hü tisztelete az, amit a haza ma elsősorban vár. Le gyetek azért szorgalmasak, tanuljatok minél többet, s a tanultakat értékesítsétek hazátok javára. Tegyetek szent fogadást e mai hazafias ünnepnapon arra, hogy örökre szivetekbe vésitek e három szót: „Isten, király; haza !u Isten áldása legyen szeretett magyar hazánk s apostoli királyunk felett! Éljen a király ! Éljen a haza! Ezután a tanoncok szavalata következett. A szavalók közül kiváltak Komáromy Lajos A) 11. o. t. és Merk Nándor 111. o. t. kik közül az első „A magyar fiukhoz“, az utóbbi a „Nemzeti imádság“ cimü költeményt szavalta el. Majd Lukács Mihály igazgató mondotta el bezáró beszédét és kiosztotta a jutalmakat. A jó képzés és az erkölcsi nevelés fokozása céljából a minister által a legjobb előmenetelt tanúsító és a legjobb vizsgát tevő tanuló részére adományozott 50 koronás dijat a tantestület Komáromy Lajos 11-od osztályú nyomdásztanulónak Ítélte oda. A néhai Jordán Ferenc volt igazgató ala- I pitványából a három legjobb rajzoló tanulónak kijáró egy-egy darab aranyat Szűcs János j 111-ik, Bauhoffer József 11-ik és Bendel György 1-ső oszt. tanulók kapták, mig a Debreceni Ke- J roskedelmi és Iparkamara által adományozott j szorgalmi ezüst érmet és oklevelet Merk Nándor, Tivadar Bertalan, Balogh József és Szűcs ; János 111. oszt.- tanulók kapták, ezenkívül jó viselet és szorgalomért 13 tanuló fog a vizsga ' alkalmával jutalomkönyvet kapni. Ezen tanulók névsora a következő: a III. osztályból : Oroszi Ferenc, Puskás Endre. Varga Gedeon és Mikó F.; a B) II. osztályból : Holzberger Ottó, az A) II. osztályból: Ujváry Sándor, a C) I. osztályból: Laba Ferenc, a B) I. osztályból : Buclimann Ferenc és Szűcs Vendel, az A) I. osztályból : Rupitzky Károly, a C) előkészítő osztályból : Aeres Lajos, Gönczy József és Szilvási Mihály. A szózat, eléneklésével ért véget a szép ünnepély, a mikor a jelen voltak aztán megtekintették a csinos rajzokat és a kiállított tárgyakat. A lanonckiáílitást mindkét napján sokan látogatták. MM- 65 Társas kirándulás. Nagybánya szab. kir. várost immár szinte általánosan Szatmármegye gyöngyének nevezik. Ez az ős bányaváros, amely most rohamos lépésben halad a modem fejlődés utján, erre az elnevezésre méltán rá is szolgál, nemcsak páratlan és még külföldön is ismert ler- mészeti fekvésénél fogva, hanem azon nagy gazdagság miatt is, melyet arany-, ezüst- es más bányáiban, mérföldekre terjedő erdőségeiben, világhírű gyümölcsöseiben es általán a legváltozatosabb természeti kincsekben magában rejt, vagy a melyekkel a külvilág kaleid- oszkopikus pompájában büszkélkedik. Nagybányának ezen kincsei miatt települt itt le a magyarországi és külföldi festőművészet egyik legjelentősebb kolóniája, melynek virágzására a város már több százezret költött; a hegyek kiap idhatatlan gazdagsága miatt virágzanak itt a kincstár és a magánosok bányavállalatai, ezért fejlődött itt ki még évszázadokkal ezelőtt az eleterős ipar s ezert áll magas színvonalon a magyar kultúra, hogy hivatását e nemzetiségi végvidéken, mint a magyarság őre, lelkiismeretesen teljesíthesse. Nagybánya szab. kir. város természeti szépségéit s ezek között a páratlan Széchenyi- ligetet s a megszámlálhatatlan szebbnél-szebb kiránduló helyeket, meg a nagyszerübbnél- nagyszerübb közel fekvő hegységeket, fürdőket az idegen ez ideig nem élvezhette, mert bár a közlekedési viszonyok úgy az Alföld, mint Erdély felöl a lehető legkedvezőbbek, a mint ez a vasúti menetrendből kiviláglik, mégis ez ideig nem álltak rendelkezésre azok az egészségügyi és kényelmi intézmények, melyek még a legkényesebb kiránduló közönség igényéit is kielégíthetik. Nagybanya szab. kir. város ma már az országban egyedül álló vízvezetékkel és igy kitűnő vízzel rendelkezik, csatornázása most van építés alatt, villanyvilágítása kifogástalan, hegyi utjai elsőrendüek s a város tulajdonát képező István király-szálló 52 modernül berendezett szobával, gyönyörű étteremmel és kávéházzal fogadja a kirándulót s igazi magyar vendégszeretettel áll rendelkezésére. Ezt a szállót a város múlt év október havában adta át a közforgalomnak s azt az alantirt részvénytársaság vette közérdekből kezelés alá, legfőbb feladatául tűzvén ki maga elé, hogy anyagi áldozatokra való tekintet nélkül mindeu telhetőt elkövessen az idegenforgalom emelésére s Nagybányának egy minden vonatkozásban modern nyaraló helylyé való fejlesz- i tésére. Ezt a célt szándékozunk előmozdítani az- által is, hogy tál sas kirándulások rendezését í határoztuk el s ilyeneket minden hónap : igy junius, julius, augusztus, szeptember és október első szombat és vasárnapján tartani fogunk. Az első ily társas kirándulás a szomszédos vármegyék sajtójának meghívott képviselőivel j junius hó 10. és 11-én lesz. A kirándulások programmja a következő: Szombat reggel érkezés a vasúton fél 10 \ órakor ; az állomáson kocsi áll rendelkezésre. 10 órakor villás-reggeli. 1/í 11 órakor az ősrégi kereszthegyi kincstári aranybánza megtekintése. 12 órakor a kereszthegyi zúzó megtekintése. 1 órakor ebéd az István király-szálló éttermében. és mindennemű fűzvesszőmun- kák jutányos áron készülnek: sl O-a-zca.a-ság'i ^TéiplsUsolá/ELáJL
