Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-25 / 21. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ De csak mindenképpen tapogatódzunk, mint a kérdésben forgó ügygyei szemben általában kényszerülünk tenni, ha városi kötelezettségekről Írunk. Nem következik-e be a régi, az elpusztíthatatlan magyar betegség : a fenn az ernyő, nincsen kas. Belovagoljuk magunkat városi kötelezettségekbe, mikor elég lenne falusi életet élnünk. Mert torkig vagyunk a magán rangkórsággal. Ahol a város fejlesztésre természetes feltételek nincsenek : ott balfogás várost játszani. Mert ott is az Aesopus meséje következhet be, az mikor a béka olyan nagy akart lenni, mint az ökör. Ne tessék benne triviálitást találni. Hiszen minden hasonlat sántít. A socialismus fogalma. világos öntudattal és teljes tudással az emberi tevékenység összes köreire alkalmazott tudomány. Proudhon meg ép a nyomor vallásának nevezi a socialismust. Dietzel újból különbsé- j get tesz a socialismus és communismus kö- i zött; soeialismusnak nevezi az összes elméleteket, melyek az individualistikus elvet túlzásig viszik. A kettőnek közös nevéül az anticapita- lismust ajánlja. Mill socialistának tartotta magát (autobiographiájában), mert kimondotta, hogy á jövőben a társadalom igazságosabb alapon fog nyugodni, mire Cairnes, kinek Rae is igazat ád — megjegyzi, hogy nem a remény jellemzi a socialismust, hanem az, hogy e reményt már jelenleg állami hatalommal akarja megvalósítani. Mindezen majd sokat, majd keveset kifejező meghatározásokkal szemben mi soeialismusnak azon tant nevezzük, mely a társadalom gazdasági szervezetének egy tökéletesebb, a közösséget a mainál teljesebben kifejező, az individuális versenygazdaságot kizáró alakját fejtegeti. Irta: Földes Béla. Egyetemi tanári karunknak, ez a kitűnősége az Akadémia kiadásában jelentette meg nagy művét. Ehhez a nagy műhöz szinte bevezető e kis általános alapvető bevezetés, mely egy nagy korkérdést, melyről mindenki beszól, de senki se tud, nagy világossággal penget. A socialismus, mint elmélet, a társadalmi gazdaságtan egy pártütő gyermeke. Saját felfogásával vizsgálva a társadalmi jelenségeket, azoknak természeti rendjét más törvényeken látja alapulni és az igazságosság érdekében e törvényeknek óhajt érvényt szerezni. Rendesen a socialismus az évezredek óta fennálló társadalmak egész vagy legalább részbeli megváltoztatását, esetleg társadalmi forradalom utján akarják elérni. Azonban ma a socialismus egyes elméletei és törekvései között már oly nagy eltérés van, hogy azokat egyöntetű fogalom alatt összefoglalni teljes lehetetlenség. Weisengrün szerint minden socia- listikus rendszerben a következő három közös vonást találhatni : a) egy collectivistikus követelményt ; b) társadalmi optimísmust a jövő fejlődésképesség iránt; c) a társadalom primátusát szemben az egyénnel (pl. Marx szerint a realitás csak társadalmi realitás). Azonkívül az örök igazságosság nevében való tiltakozás képezhetné a különböző rendszerek közös vonásait, de még e tekintetben is találunk eltérést, sőt az úgynevezett tudományos socialismus nem is annyira az igazságosság, mint a továbbfejlődés érdekére támaszkodik. Még egy-egy iskola hívei sem egyeznek a socialismus fogalmi meghatározásában. így Engels szerint a socialismus az újkori proletar-mozgalom tudományos kifejezése; ellenben az ugyanazon iskolához tartozó Bebel szerint a socialismus a Ha magából a kifejezésből indulunk ki, akkor a socialismus ellentétét jelenti az indivi- dualismusnak, oly társ (dalomnak, melyben a gazdasági elet berendezese túlnyomóan az egyének ösztöneire, törekvéseire, versenyére van alapítva. A socialismus lényegét a társar dalmi szervezet tekintetében követelt átalakítások jellemzik. Azért nem lehet igazat adni Dietzelnek, ki mint fent láttuk, communismus- j nak nevezi azokat a rendszereket, melyek az individualistikus elvet túlhajtják; nem lehet igazat adni azoknak, kik az anarchismust individualistikus rendszernek nevezik. Végre is minden socialismus az egyénnek is akar használni. Irányadó csak a szervezet ténye lehet. A socialismus eszerint ellentétét képezi minden oly rendszernek, mely a társadalmi szervezetet az egyénen építi fel, elhanyagolván a társadalmi összefüggés követelményeit, avagy remélvén, hogy azokat kerülő utón az individualistikus rendszer is kitudja elégíteni. Valamint tehát nem tekinthetjük individualismusnak i azokat a rendszereket, melyek társadalmi so- cialistikus rendszer mellett elsősorban az egyén [ jólétére vannak tekintettel, úgy másfelől nem tekinthetjük soeialismusnak az olyan rendszert, J mely teljesen egyéni szervezet, teljes gazdasági szabadság; szabad verseny mellett a társadalmi érdeket akarja kielégíteni. Szóval a szervezet képezi a jellemző különbséget socialismus és Individualismus között, nem pedig j az egyéni és társadalmi érdek ellentéte. Ä socialismus e törekvésében vagy szem előtt tartja j a fejlődés törvényeinek természetét, avagy egy I ugrással túl akar jutni azon árkon, mely a! mai társadalmat az általa képzelt eszményi1 társadalomtól elválasztja. A socialismus különböző rendszerei főleg a tekintetben különböznek egymástól. A társadalmi elv teljes érvényre jutása vezet a communismus-hoz, hol teljes közösség van munkában és élvezetben, mig a szükebb értelemben vett socialismus csak nagyobb fokát jelenti a társas összetartásnak, pl. kifejezve a termelés eszközök közösségében. Tekintettel arra, hogy mekkora változást tételez fel az uj társadalom megalakítása a társadalmi intézményekben, de meg az emberek cselekvésében, gondolkozásában, érzésében, előáll az utopismus, mely a képzelem segítségével átugorja azon nehézségeket, melyeket az exact gondolkozás a társadalomnak alakulása processusában lát, szemben az észszerű socialismussal. Az észszerű socialismus legnevezetesebb alakja a tudományos igényekkel fellépő úgynevezett tudományos socialismus, mely tekintettel arra, hogy jelenleg leginkább a termelési eszközöknek a magántulajdonból kivételére és közössé tételére fektet súlyt, coi- iectivismusnak, anticapitalismusnak, vagy főképviselője után marxisinusnak neveztetik. A socialistikus felfogas különbsége legjobban jut kifejezésre azon két irányban, melynek egyike az államsocialismus, az egész gazdaság vezetését az állam kezébe akarja letenni, mig a másik, az anarchismus ép ellenkezőleg minden állami és hatalmi szervezetet meg akar semmisíteni; mind a kettő, tekintettel a kitűzött cél elérhetésére, az utópistikus socialismus keretebe tartozik. Színház. Városunk közönsége e héten élénken érdeklődött a szinielöadások iránt. Az érdeklődés középpontja Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház kiváló művésze volt. Ugyanis f. hó 20-án és 21-én vendégszerepeit nálunk és szereplésével, nagy tehetségre valló kiváló alakításával, az alakítás legfinomabb kidolgozásával m dy benyomást tett a hallgatóságra. Ezen a két estén zsúfolt ház volt. A többi színészek is ilyen mester mellett s ily nagy publikum előtt tudásuk legjavát nyújtották, mert bizonyos, hogy nagyobb kedvvel, tűzzel, kitartással és porecizi- tással játszanak, ha telt házat látnak, ha tudják, hogy a publikum melegen pártolja előadásaikat és megjelenésükkel, tapsukkal jutalmazza fáradozásukat. Részletes bírálatunk a következő : Május 17-én „A babuska“ c. operettet másodszor adták kevés publikum előtt. Az előadásban kitűntek: Dénes Ella, H. Reviczky Etel, Pongráez Matild, Mátray Kálmán, Heltai Hugó és Roos Jenő. Denes Ella tiszta csengő hangja és éneke szebb mint játéka. Szép ruhái csak emelik a hatást. Reviczky Etel ügyesen színez Pongráez Matild elég könnyen enekel de nem lehet minden szavát tisztán érteni. A 1 férfiak kitettek magukért. A darabot zenéjéért | érdemes meghallgatni. geniálisabb hadvezér is, közvitézek nélkül vívott volna ki. A cultura nemes harcában, mi közönség vagyunk a közvitéz, melynek a hadvezérhez való viszonyából származó eredő adja meg azt az erőt, mely előbb-utóbb győzelemre vezet. Nem riadok tehát vissza feladatomtól, hanem annak örömmel teszek eleget. * Midőn Kölcseyről fogok szólani, nem fogom az ő élettörténetét, munkásságát fejtegetni, hiszen ennek már egész irodalma van, én ezekről csak annyit fejtek ki, amennyi beszédem felépítéséhez okvetleuül szükséges, de reflexiókat, gondolatokat fogok hozzá fűzni, melyeknek kiegészítését a hallgatókra bízom. Ha maga egyedül a születési hely már jogot adna a birtoklásra, Kölcsey Ferenczet Szatmárvármegye nem mondhatná magáénak ; — de ha a hosz- szabb tartózkodást, a munkásságnak helyét, az érdekszálak hova fűzését, a köz- és politikai élet szinterét tesszük meg a birtoklás alapjául, Kölcseyt joggal mondhatja Szatmárvármegye magáénak. Mint tudjuk Kölcsey Ferencznek szülei Biharvármegyében Álmosdon laktak, de Kölcsey Ferencz a még akkor Közép Szolnok megyébe kebelezett Sző-Demeteren született 1790. év augusztus 8-án. 1790. év ! Szomorú korszak a magyar nemzet történetében! Már egy fél századdal megelőzőleg azon dolgoztak uralkodóink, hogy ki vetkőztessék a magyart erkölcseiből, szokásaiból, viseletéből, nyelvéből. Mária-Terózia a szeretetnek látszólagos’ melegével, udvarának fényével édesgette magához Bécsbe főurainkat, kik ennek következtében minden szokást felvettek, minden nyelven beszéltek, csak a magyart nem. Il-ik József, kit kalapos királynak nevezünk, makacs kitartással dolgozott azon, hogy az úgynevezett összbirodalmat megalkossa és ez okból erőszakos módon üldözte a magyar, terjesztette a német nyelvet. A XVIII-ik század I-ső felében főuraink műveltsége latin volt ugyan, de nyelvében, érzésében még magyar; a XVIII. század II. felében már nyelvükben németté, érzésökben császárivá lettek. 1706-ban Károlyi Sándor 30,000 főnyi hadtestében ott voltak gróf Csáky, báró Perényi, báró Sennyey Palocsay és más főnemesek, de még h kor nem akadt egyetlen egy ember a 30000 között, ki egy elfogott német levelet letudott volna fordítani; (Grünwald = Régi Magyarország) és 84 év múlva, e század végén Kölcsey születésének idejében az alföldi föld- mivelő népen és az itteni városok polgárságán kívül, alig beszélt valaki magyarul. A XVIII-ik század második felében azon ponton állott nemzetünk, hogy csak időkérdése volt, mikor fektetik koporsóba. És ez természetes. Egy nemzet, melynek nincsen nyelve, nem nemzet többé! Magyarországnak 1000 éves léte alatt sok ellenséggel kellett megküzdeni. Végig pusztította a tatár; leigázta a török ; kifosztották osztrák zsoldos katonák, de egy ellenség sem tett benne nagyobb kárt, mint midőn saját fejedelmei nyelvétől kívánták megfosztani. Valahol olvastam, hogy egy német iró annyira sovénisztáknak mond bennünket, hogy mi még az Istent sem fogadjuk el, mert mindnyájunkkal közös; — nekünk külön Istenünk van, a „Magyarok Istene !* Hát ha a Gondviselés, melynek kegyelmét oly sokszor tapasztaltuk, meg nem tanít reá, bizonyosan fel nem találtuk volna a „Magyarok Istenét.“ Avagy most is, nem a Gondviselés ujja-e, hogy épen Becsből, honnan kiakarták irtani nyelvünket, nemzetünket. — Bessenyei és társai utján kaptuk azt az élet erőt, mely a magyar nemzetet letargiájából felébresztette, hogy később azt mondhatta Széchenyi: „Magyarország nem volt, hanem lesz.!“ Ilyen volt a kor, melyben Kölcsey született melyben ifjúságát töltötte. Sivárnak, meddőnek látszik, pedig nagy eseményekkel volt viselős. * Kölcsey Ferencet életirói félénk, magába- zárkozott, melancholiára hajló természetűnek, külbefolyásnak könnyen engedő, vezetőszerepre alkalmatlannak rajzolják. Nem egészen ilyen lehetett — talán szerénységét meg nem értették, de ha igy fejlődött, annak oka az lehetett, hogy 6 éves korában atyját, 12 éves korában anyját is elveszítve, megvolt fosztva a mindent átfogó gyöngéd szülői szeretettől és egyedül nőtt fel, mint egy pálma sivatag közepén. Félénk természetének kifejlődéséhez hozzájárul-
