Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-27 / 17. szám

3

den egyes sípja a magyar népiélek egy-egy érzékvilágát, vágyát, sóhaját, vigságát, keservét, epekedést t, tüzes lelkesedését, ellenálló dacát stb. szólaltatja meg. Dalainak a „Mu- j zsikaerő“ c. diszkiadása igazi bőségszaruja a magyar dal faji sajátosságainak. Őszinte öröm- j meí üdvözlöm dr Paj) Zoltánt körünkben, nagyon köszönöm, hogy hivó szózatunknak enge-j dett. Dalai méltóbban fogják őt jellemezni.

Hálával kell megemlékezni még a Petőfi-1 Társaság szives figyelméről, midőn mai dalos | esténkre Szávay Gyulát, a jeles költőt küldötte ki. Amikor őt szívből köszöntőm, arra | kérem, hogy egyúttal tolmácsolja hálánkat a j Petőfi-Társaság elnökénél, Herceg Ferencz-| nél is.

Ezek után átadom a szót a dalok hivatott interpretátorainak.

Á mélyenjáró beszéd hasonló visszhangot j keltett. 1

Az egész estély vármegyénk kiváló fiának, I Pap Zoltánnak ünneplésére volt szentelve. Azért úgy a dalárda, mint a szereplő művé-1 szék, mind az ő szerzeményeiből adták elő a szebbnél-szebb magyar nótákat. Az ő tehet- j ségét s az előadók odaadását egyformán dicséri, hogy a közönség percre, se találta al a műsort egyhangúnak. Marschalkó Rózsi a j m. kir. Operaház tagja nemcsak befejezett énekművészetével, de bájos megjelenésével és egyéniségének kedvességével is hódított. Két Ízben énekelt s legnagyobb hatást a »Beteg vagyok . . .“ és „Kérdik tőlem mi bajom van* j cirnü dalokkal keltett. Darabos Lajost a ná- j lünk már ismert és elismert „hires kántor‘-t( nagyon szívesen láttuk viszont. Szávay Gyula a „Petőfi Társaság“ üdvözletét hozta s igen kel- j lemes modorban csevegett költőtársáról Pap! Zoltánról. Egy pár kedves költeményét is elő- j adta ; különösen tetszett a „Grammofon“ cimü versének pointe-je, mely szerint a muzsikához j nem masina kell, — de lélek.

Maga az ünnepelt „Öreg cigány“ cimü, j hangulatos költeményét szavalta el azzal a, j meleg bensőséggel, amelyre hiába! csak maga j a költő képes legjobban. A „Muzsikaszó* remekbe készült illusztrációinak vetített képeihez is ő maga adott magyarázatot. Innocent, Mar- gittay, Nagy Vilmos, Magyar—Mannheimer, Benczúr stb. képei sorra vonultak fel mind 60-ig a gyönyörködő közönség előtt. A dal- egyesület, mely csak az utolsó pillanatban kapta meg Pap Zoltán dalainak hangjegyeit, nagy buzgalommal igyekezett pótolni az idő rövidséget s fáradozásának volt is eredménye. A zongorakiséretét az énekhez Vitek Károly kifogástalanul látta el. A rendezés érdeme a pótolhatatlan Klacskó tanár és Fogarassy Károly uraké.

Az egész estély a Kölcsey Egyesület színvonalának magaslatán állott, amivel pedig — ezt csak a rosszakarat tagadhatja — sokat mondtunk! Ifj. Somossy.

A függetlenségi párt válasza a sociálistáknak.

Hétfőn fai tóttá meg a függetlenségi és 48-as párt azt a nagyfontosságu értekezletét, a melyen választ adott a soci- alista párt legutóbb tartott kongresszusán hozott azon határozatára, hogy: „mindazokat támogatja, akik a népjogok mellett küzdenek és mindazokkal szemben állást foglal, akik azok ellen vannak.“

A Justh Gyula elnöklete alatt tartott értekezlet többek felszólalása után, az összes szavazatokkal egygyel szemben a következő határozati javaslatot emelte határozzttá:

„A függetlenségi párt kijelenti, hogy a maga részéröl örömmel vesz minden támogatást, amely a párt régi programmját képező általános, egyenlő és titkos választói jogért folytatott küzdelemben akár a parlamentben, akár a parlamenten kívül részére nyujtatik, kijelenti azt is, hogy kész minden más pártállásu képviselővel a parlamentben együttes akcióra is vállalkozni, mert a párt célja az, hogy ennek a nagy reformnak mielőbbi megvalósitását biztosítsa, annak kijátszását és eloldozását pedig megakadályozza. A párt egyedül az általános és egyenlő választói jog megalkotásától és a titkos szavazás behozatalától várja alkotmányos életünk tisztaságának helyreállítását, a nemzeti állam kiépítését és a nemzeti araiamnak az országban való biztosítását. A függetlenségi párt természetesen föntartja a maga programmját és a maga pártállását minden téren a maga egészében. A véderőreformmal szemben követendő eljárását pedig eddigi elhatározásához képest a törvényjavaslat beterjesztése után fogja megállapítani.“

NAGYKÁROLY £ S V 1DEK £

ben a csodatevő maga az Isten. (Két koldus.) Az járt egy koldussal koldus személyében vá- rosról-városra, úgy egyezvén meg, hogy a közős szerezményen megosztoznak. Azonban a koldus mindent elrejtett s nem osztotta meg Istennel. Ekkor az Isten elhatározta, hogy megbünteti a koldus kapzsiságát. Egy beteg királyleányt a koldus szeme láttára feldarabolt, majd meg összeállította, egy bottal háromszor megkerülte, mire a leány felgyógyult. A koldus is megpróbálta ezt más alkalommal, de rajtavesztett.*) A két koldus cimü mesében ime nincs tanító, legalább éles kirívó célzat, nálunk a cselekmény mozgatója a kapzsiság büntetése. Meg van azonban mindkettőben egy közös vonás a pénzszerzés vágya s emiatt is történik'mindkét részen a gyilkosság.

Van a Pancsatantrának egy meséje (V. 12.) amely talán a legkedveltebb valamennyi között s úgy látszik az egész világ népmeséiben fellelhető, emellett még több népnél a mükölté- szetet is megtermékenyítette ez. A gonosz asszony meséje. Egy démon egy a felesége elől menekülő brahmint gazdaggá akar tenni, mert neki több szolgálatot tett. Megegyezik vele, hogy majd belebujik egy királyleányba, onnan csak a felesége nevére bújik ki. Az ördögűzés tényleg meg is történt s a bramin megkapta a királyleány kezét s a fél birodalmat. A démon azonban most a szomszéd királyleányába bujt bele, mire a bramin kényszerítve volt onnan is kiűzni, holott megígérte a démonnak, hogy csak egy helyről hajtja ki. A démon nem is akar mozdulni, hanem ami•) Somogymegyei gyűjtés 304. lap.

kor azt hallotta, hogy érkezik a bramin felesége, akitől nagyon félt, ész nélkül menekült. Talán mondanom is fölösleges, hogy ez a mese a magyar költészetben feldolgozott Jókai ördögével azonos. Mi azonban most nem ezzel, hanem egy magyar népmesével vetjük össze, melynek cime „Mondjad hát széna.**) Csak a mese második része tartozik tárgyunkhoz. A székely menyecske nem akar leszállani az ördög nyakáról. Az ördögöt kellemetlen helyzetéből egy huszár szabadítja meg, akit épen úgy jutalmaz meg az ördög, mint a démon a bramint. Az ördög úgy Ígérte, hogy kétszer fogad szót, de aztán harmadszor ne bántsa. A huszár azonban harmadszor is megkisérlette az ördögűzést, az ördög nem akart mozdulni, hanem amikor a huszár elkiálja magát: „Indulj már fikkom teremtette, érkezik a székely menyecske“, úgy eltűnt az ördög, mintha sohasem lett volna ott. Nagy változáson nem ment át a mese nálunk, csak az indiai brahmin vált huszárrá, a brahmin felesége pedig székely menyecskévé, aki úgy látszik alkalmas arra, hogy a kardos menyecske tipikus kifejezőjévé váljék. A magyar mese az asszonyok gunyo- lására össze van kötve egy másik mesével, ahol az akaratos székely menyecske pórul jár, mert elviszi az ördög.

Ennyi mindössze, amit a Pancsatantra adott a magyar népmesék kincsének. Itt is azt mondhatnék, hogy van még bizonyára több is, az apróbb részletek pedig sokszor mindkét részen bámulatosan egyeznek. A sok egyezés mellett nagyon sok olyan vonás van az indiai mese*) Székelyföldi gyűjtés 355. lap.

A szatmári békekötés

200 éves évfordulója.

Négy nap múlva 200 éve lesz annak, hogy a szatmári béke megköttetett.

Ferenczy János szatmári hírlapíró a békekötés szatmári helye feltalálója közli a „Szamos“ laptársunkban azok neveit kik a békét ezelőtt 200 évvel a császár és koronás király valamint Magyarország és Erdély nevében aláírták:

E szerint a császár és király nevében alá- j írták Szatmáron, 1711. évi április 29-én gróf ! Pálffy János, mint császári és koronás király kegyelmes urunk ő felsége titoktanácsosa, komornyikja, mezei főmarschallusa, Horvátországnak bánja, kassai főgenerális, egy vasas regej mentnek óbestere és Magyarország főkommen- dérozó plenipotentiárius generálisa; valamint i lindenheimbi Locher Károly, aki itt csupán nevével szerepel, a rangja különben meghatalmazott császári referendárius consiliárius volt.

Nagykárolyban, 1711. évi május 1-én aláírták Magyarország részéről: Károlyi Sándor, Perónyi Miklós, Révay Gáspár, Révay Imre, Sz. Péteri Imre, Szatmári Miklós, Kókai Márton, Ilósvai Imre, Pikó Demeter, Deák Ferenc, Benskisi Zsigmond.

Máramarosvármegye részéről plenipotenti- : áriusok: Sztojka László, Ajtay Dániel.

Ennek előtte Rákóczi erdélyi vitézlő rendei részéről : Báró Haller Gábor, Jósika Dániel, Gróf Gyulay István, Kárándy Mihály, Tardy Ferenc, Kun István, Teleky Mihály, Barcsay Ábrahám, Jósika István, Vas Dániel, Rhédey Ádám, Dániel József, Pongrátz György, Rátz András, Balogh Péter.

Dunán túl valók részéről: Ráthy Dániel, Beleznay János, Ocskay Sándor, Ottlik Sándor, Semsei Miklós, Ilosvay Imre, Domahidi László, Cseplész János.

Erdélyiek részéről: Barcsay Mihály, Vay László, Csajági János, Nyúzó Mihály, Krucsay János, Halász Péter.

Eddig Rákóczihoz tartozó Erdélynek rendelt plenipotentiáriussa és azoknak, akik Erdélyben, Moldvában és Havasalföldében mulatnak, depu- tátusa : Dániel István.

Magyarországi királyi és mezővárosok részéről : Szász György felsőbányái biró.

(Minden névírás után jelezve van a sajátkezű aláírás és föltéve a pecsét.)

A szatmári béke tárgyaláson 147 kuruc nemes jelent meg. A békét aláíró magyarok száma 43. Károlyi Sándor az aláíráskor bárói rangját nem használta.

Nagykárolyban az aláírás a várkastélyban történt.

kincsben, amelynek nyomán rá lehet jönnünk, vájjon valamelyik mesénk nem onnan való-e? így az indiai földnek több rejtelmes, ijesztő dolga, a mérges kígyók nálunk nem szerepelnek, legföljebb mind ártatlan kis kígyókká változnak, amelyek miként az Ezeregyéjben a jó tettért jóval fizetnek. A papagáj, borz, medve oroszlán, róka mind beszélnek, nálunk a nép mesében csupán a griff madár és egy-két holló beszél kivételesen, de azért valószínű, hogy nálunk is régebben a népmesékben napirenden volt az állatok beszélgetése. A szörnyű nagy ijesztő állatok nálunk egérré, gyikká törpülnek, amelyek a mese fiát válságos helyzetében kisegítik. Megjelenik a mesebeli nagy madár a roch, a mi griffünk, amelynek nevét mi a németektől vettük. A mi griffünkkel beszél a mese hős, az Ezeregyéjszakában erre nem merészkedett Szindbád. India szellemei bosszúállók, gonoszak, rettenetesek s iszonyúan büntetik a halandót, ha útjaik keresztezik egymást. Nálunk ezek is elhalványultak s gyen- gébekké váltak, sőt az ördög gyakran gúnyolva is van, hiszen túljárt az eszén a mesehős. íme az átvétel mellett sok olyan vonás is van nálunk, amely a mese átvétele ellenére is egészen ellenkező az indiai mesék apróbb vonásaival. Tehát az átvételek mellett is, a mesék mind valódi magyarokká váltak. Azokká tette őket a nép jelleme, amelyen átszürődve juthatott csak be a magyar nép mesekincsóbe. Most pedig bocsánatot kell kérnem, hogy T. Hölgyeim és Uraimat esetleg egy ábrándjuktól fosztottam meg, amidőn néhány magyar mese idegen eredetét mutattam ki.