Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-20 / 16. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE minden évben meg-megujult s amelyet a véderő terén kellett folytatnunk, teljesen eredménytelenül végződtek. A hadsereg féltett egységén nem voltunk képesek egyetlen rést sem ütni, amely résen keresztül a nemzeti önállóság, a nemzeti szellemnek csak egy parányi szikrája is keresztül hatott volna. Hiába vivtunk makacs, szívós küzdelmet, hiába értett egyet a nemzet egésze, hiába állott teljes erejével a parlamenti küzdő ellenzék mellé, hiába adott a nemzeti követelmények terén álló kormány kezébe oly hatalmas többséget, amilyennel többé magyar kormány rendelkezni nem fog, — a fejedelmi akarat előtt megtörik a nemzeti akarat — s a hadsereg nem is az, ami ezelőtt negyven évvel volt, az osztrák császári hatalom képviselője. Soha alkotmányos állam nem szenvedett és szenved oly csorbát, mint amilyent nekünk kell elszenvednünk épen a hadsereg terén. Pedig annak a hadseregnek fentartásához épen úgy hozzájárulunk pénz- és véráldozatunkkal, mint az osztrák állam és mégis a mi fiainknak idegen nyelven kell megtanulniok a hazát védeni, idegen zászló alatt mennie a harcba, idegen nyelvű vezetők vezérlete alatt, idegen nyelvű parancszavakra. Nemzeti zászlónk, nemzeti jelvényeink, nyelvünk? idegen, ismeretlen fogalmak ennek annak a hadseregnek körében, ahol nem egyszer és nem százszor lekicsinylésnek, gúnynak vannak kitéve, ahol legszentebb hagyományaink, kegyeletünk tárgyai csak semmibe vett játékszerek. És ennek a hadseregnek fejlesztésére, erősitéséré, kérnek tölünk újabban és újabban pénz- és véráldozatot. Kémek pedig oly mértékben, hogy annak terhe alatt lehetetlen ennek az agyonsanyargatott országnak össze nem roskadnia. Ezerféle belső bajtól vérzik a nemzet. Gazdasága, kereskedelme, ipara pang. I A közös vámterület áldásai mellett nem | vagyunk egyebek, mint az osztrák kereskedelemnek és iparnak kizsákmányolt zsoldosai. Vezéreink idegenbe vándorolnak munkát és kenyeret keresni s : messze földeken keresztül a szeszgyárak kéményein kívül egyetlen ipar, egy gyártelep kéményei nem füstölögnek. Tisztviselőink ajkain felhangzik a panasz, hogy nem képesek tisztességesen megélni az állam által adott fizetésből, közegészség- ügyünk, közmivelődésügyünk csak gyermekkorát éli és még számtalan téren várnak az állami segítő kezére a kielégítetlen szükségletek. És ezekre nincsen pénz. Nincsen annyi pénzünk, hogy az éhező dijnokoknak legalább a megélhetés legszerényebb eszközét megadhassuk. De a hadsereg soha ki nem elégítheti, feneketlen zsákjába újabb százmilliót beleadni — hazafiui kötelesség, melyet a Khuen kormány határidőre szállítani akar. ^ Azt hisszük azonban, hogy ez egyszer nem fog a kormány terve beválni. Van még annyi erő a függetlenségi és 48-as párt tagjainak lelkében, hogy ezt a merényletet megfogják tudni akadályozni. Ha a nemzetnek a végsőkig megfeszített áldozatkészségét akarják igénybe venni, ám áldozunk önként és szívesen egy oly hadsereg számára, ahol a magyar nemzet állami önállósága teljes kifejezésére jut. Tessék érvényre juttatni a kiegyezésben lefektetett alapelveket úgy, amint azokat a nemzet értelmezi. Az ily hadsereg részére hozunk áldozatot szívesen, de az osztrák hadsereg erősítésére egyetlen fillért sem. Hajduvármegye függetlenségi pártja már megadta a méltó feleletet a nemzet ellen készülő merényletre; hisszük, hogy az ország közvéleménye csakhamar kővetni fogja Debreczen város és Hajduvármegye hazafias példáját. Szanatórium — hangverseny. Társadalmunk köztiszteletben álló s méltán ked- veltkedves tagjának Jenser Mihályné úrasszonynak s az általa felkért uraknak nemes fáradozása, művészi színvonalon álló hangversenyre hívta össze városunk intelligens közönségét. A leghumánusabb, úgy szólván a legégetőbb szükség az, hogy a társadalom jótékonysága a szegény tüdőbetegek szanatóriumainak támogatására forduljon. Önmagát és családját védelmezi minden ember, aki a tüdőbetegek gyógyításához hozzájárulni igyekszik. Gyógyítsuk a betegeket, hogy kipusztitsuk a rettenetes betegséget ! E nemes eszmének városunkban legbuzgóbb támogatója és- vezetője Jenser Mihályné úrasszony. Kettős hálával tartozunk iránta, hogy a jótékony cél szolgálatába olyan kiválóan kellemes eszközöket tudott beállítani, mint a városi színházban f. hó 18-án tartott hangverseny. Az estély első száma Pakots 'József kitűnő Írónk, a József főherceg szanatórium-egyesület j főtitkárának művészi modorban előadott lendületes prológusa. A gyönyörű szerzeményt a szerző szívessége folytán van szerencsénk la- ! punk következő számában közölni. A közönség meghatva hallgatta a hangulatkeltő, szép köl- j temenyt. — Gáspár Nicza zongorajátéka min- 1 den egyes szereplese alkalmával mind magasabban szárnyal. Előadási készsége már eddig is tökéletes lévén, nem lehet őt jobban di- csérni, mint azzal, hogy most mar a zenei átérzés, a zeneszerző gondolatába valé behatás is egyenlő azzal. A közönség meleg tapsokban nyilvánuló háláját ráadással viszonozta. — Komlóssy Emma éneke oly műélvezetet nyuj- ! lőtt, amelyben csak nagyon kivételesen van ; részünk. Művészete a magas dalmű nehéz mű- 1 vészetével egyesíti ez operett báját. Alig-alig van még egy művésznő, aki mindakettőnek egyszerre és ennyire mestere volna. Két áriája után a lelkes közönség ünneplésére nemcsak egy kedves újabb keringővei, de a műsor végen egy-két gyönyörű magyar nótával is szives volt kedveskedni. —- Pakots József igaz érzéssel és választékos formában megírt apró költeményei képezték a műsor most következő kedves pontját. Ezután az estély mulattató elemét nyújtó pompás, kissé burleszk bohózat keltett közderültséget. — Hetey Etta gyönyörű, végtelenül kedves megjelenése s természetes ügyességű játéka méltó környezetre talált a műkedvelő urakban, akiknek általánosan ismert tehetsége mellett már a nevük—Popity, Szabó Pista, Nagy Józsi — biztos sikert jelent. Meg kóvá és úgy folyik tovább a mese, amint az ördög szolgájában láttuk. Ez a két mese részleteiben nem is, de a tőlem közölt részekben egyezik az Ezeregyéjszaka meséjével, úgy, hogy lehetetlen közös forrásukat meg nem ismerni. Csak az történt itt meg, ami az egyes népeknél meghonosodott meséken megtörténik, hogy t. i. átalakulnak az illető nép faji sajátságai szerint. Amig az Ezeregyéj meséjében mindkét küzdő elpusztul, addig nálunk a költői igazságszolgáltatás feltétlenül megvan. Érdekes dolog, hogy ez az átvétel nem olvad bele teljesen logikusan a mesébe. Egyáltalában nem érthető a somogysági mesében, miért megy mindig az ördög elé a legény, a székelyföldi meséből már tudjuk, hogy az ördög üldözi Gyurkát s neki menekülnie kell. A mese további szövésére pedig a népjellem kényszerít. A nép szereti, ha a hatalmasakon túl tud járni a népfia. Ezért változik át Gyurka mindenféle állattá, hogy csúffá tegye az ördögöt, ami sikerül is neki, úgy, hogy akaratlanul is ajkunkra szökken a szánakozás: szegény ördög! India csodás földén, a kincsek, drágakövek ősi hazájában termett meg a kincsek megtalálásának és elrejtésének varázsos módja is. Gondoljunk csak Ali Baba meséjére, ahol varázsszóval nyitják ki a kincstárul szolgáló hegyet. Ezt a varázszót ellesi Ali Baba s vele nagy kincsre tesz szert. Ennek a motívumnak is meg van a magyar kiadása Pénzös János*) meséjében, ahol minden zár kinyílik János előtt, igy mindig volt pénze, végre maga a császár tudja ki varázsának titkát, mely szerint *) Somogvmegyei gyűjtés 283. lap. Pénzös János rablók között volts ottan szerezte a varázsszert, amelynek segélyével minden zárat ki tud nyitni, azonban a rablókat a csendőr- ség megölte s igy nála maradt a varázsszer. A két rész azonossága szembetűnő: mind a két esetben egy rablóbanda vezére bírja a varázsszót, vagy varázsszert s ettől tudja meg Ali Baba, de meg Pénzös János is. S a rablók halála 'után nyugodtan él mindegyik varázsszerével. A mi népmesénk azonban egészen népies jelleget adott Ali Baba történetének. A rablókat ki ölhetné meg más manapság, minta csendőrök, úgy is van a magyar mesében. A varázsszer a nép előtt istentelen dolog s azért a meséből el nem maradhat a varázszer megsemmisítése sem, amint tényleg a mese végéhez oda is van csapva. Pénzös Jánosnak van más változata is, ahol vassfüvel**) nyitja ki a katona a zárat s kis gyertya teszi láthatatlanná. Egyébként a mese lefolyása teljesen azonos Pénzös János meséjével. Teljesség kedvéért még egy hasonló vonásu keleti mesét említek meg, amelyben inkbbá csak esetleges a találkozás. Ez a szamárhajcsár és a tolvaj meséje az Ezeregyéjben. A tolvaj dicsekedve művészetével, ellopja a hajcsártól kötöféken vezetett szamarát. Csakhogy ez a mese nálunk sokkal ügyesebben, szellemesebben van feldolgozva a „Többet tud az atyjánál“ cimü népmesénkben, amelyben a magyar ember agyafúrtsága, leleményessége túltesz a középkor hires Markait meséin. Maga a mese a következő: egy fiú megtanulta a tolvaj- lást és eldicsekedett atyjának, hogy jobban tu,d **) Csongrádmegyei gyűjtés 461. lap. lopni nála is. Próbául el fogja lopni egy szegény ember kézen vezetett kecskéjét. Hozzá is látott terve kiviteléhez. A gyerek levetette fél csizmáját s letette nem messze az útra, amelyen a kecskének mennie kellett, azzal félre vonult s várta a hatást. A kecskés amint a csizmát meglátta, gondolta, hogy bizony jó volna a kis fiúnak, de hátha valami szegény gyerek hagyta ott, nem bántotta. A Amikor az ember tovább ment, a legényke gyorsan felvette a fél csizmát s újra az útra tette, csakhogy jóval előbbre s várta a hatást. A kecskés ember ekkor már nem állhatta a kisértést, megkötötte kecskéjét a bokorhoz, visszament a másik csizmáért, úgy gondolván, hogy a kettőt már lehet haszaálni. Ezalatt a gyerek a csizmájával s a kecskével odébb állt. Nagy volt a kecskés meglepetése, amikor a fél csizmát nem találta, még nagyobb lett csodálata, amikor se kecske, se csizma. Elkeseredett szerfölött s végig kereste a csalitot. A szegény kecskéből ezalatt jó tokány készült. A kecskés ember elfáradva a sok járkálásba, fáradtan leült falatozni. Alig veszi elő a szalonnát s csillagos bicskáját, mekegést hall a cserjésből. Nosza neki sem kellett más, megy a hang után. A fiú pedig ellopta a kecskes ennivalóját. Ráadásul még az atyjára is ráijeszt úgy, hogy az atyja kénytelen beismerni, hogy „többet tud az atyjánál.“*) (Folyt, köv.) *) Tolstoj hasonló mesét dolgozott fel Három tolvaj cimen.
