Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-13 / 15. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE oldalról azonban örvendetesek a szimp- tómák. Nagypénteki tompa bánat foszladozik; titkon ejtett köityek felszáradnak. Ki-kicsap itt-ott is az energia. Megmozdultunk! Egyelőre elég! Az élet mozgás, mi az életnek első feltételével ébredezünk . . . Őrszemek találhatók még csak a derengő látóhatáron. De az idők jele arra mutat, hogy csapatok állanak majd az egyesek helyére . . . Ami egyik nem megvetendő fegyverünk, a reménykedő és kitartó bizalom ... ♦ Krisztus három napig maradt a sir- ban. Ami igazunk régibb halolt ugyan, de lassanként megmozdulnak az idült téves nézetek, kisszerű gondolatok sírjába temetkezett lelkek . . . Lesz feltámadás! Ssentiványi Béla. Társadalmi bajaink. Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató, a „Kölcsey Egyesület“ alelnöke az egyesületnek f. hó 6-án tartott felolvasó estélyét megnyitó beszédében meglehetős erős kritikát gyakorolt társadalmi bajaink felett. Előre is kijelentjük, hogy az általa elmondottakkal mindenekben egyet értünk, mert el kell ismernünk, hogy a valóságnak megfelelöleg festette le a mi társadalmi életünket. Minden baj kutforrása: a közöny, tényleg oly hatványozott mértékben tartja fogva különösen a mi városunk közönségének lelkét, hogy szinte megmagyarázhatatlan elöltünk miért ? Egy pár év óta semmi sem sikerül nálunk. Régebben nem igy volt. Alig egy évtized előtt jól emlékezünk még arra, volt nálunk társa dalmi élet, sikerült mulatságok, kedélyes össze jövetelek. Nem egyszer igen fényes sikerű műkedvelői előadások és pezsgő kaszinói élet. Pedig akkor is épen úgy meg voltak a társadalmi klikkek mint most, épen úgy kasztokra Voltunk oszolva, mint most, épen úgy elválasztottak bennünket egymástól felekezeti és társadalmi osztálykülönbségek, mint most. De akkor talán mégis jobban ki volt fejlődve bennünk a társadalmi életet megölő akadályok elhárítás nak vágya, mint most. Akkor még akadtak lelkes, akadályt nem ismerő vállalkozók a kik azt hitték, hogy szívós küzdelemmel, sok tapintattal és lelkesedéssel lassantünk mi is bennük, mert a csudásban való hit mindig szükséges alkotó része volt az emberiség lelki harmóniájának. Ám azért amint az ember gyakran megsiratja ideáljainak pusztulását és tört szívvel látja be sokszor, hogy amiért küzdött, amiután tört, az csak fény volt, káprázat, amely mint a üdére fénye tova leb- bent s eltűnt, épen úgy megsiratja a kis gyermek is a meséknek mese voltát és kesereg nem egyszer rajta, hogy amit a Hófehérkéről, Hamupipőkéről, a királykisasszonyokról hallott, nem igaz, fáj neki szivéből kitépni ideáljait. Szinte hihetetlennek látszik, hogy a gyermek fantiziája a legalkalmasabb is arra, hogy meséket teremtsen, de nem minden népnél van ez igy. Vizsgáljuk meg vájjon minden nép egyformán alkalmas-e arra, hogy magának színes mesevilágot teremtsen? Közel sem. Képzeljük csak el az északi tájak lakóit, meséik csupa hóról, jégről, fagyról beszélnek s hozzá szörnyű emberekről, akik dalolással, ráolvasással változtatják át egymást. Ám a zord éghajlat, a kevés élő lény, a jégnek folytooos látása nem támaszthat valami színesebb fantáziát közöttük. Ignoti nulla Cupido; már pedig hogyan beszélhetne forró napsugárról, tropikuszöld erdőkről, tarka színes repkedő apró madárkákról, drágakövekről, a tavaszi erdők gazdag szinpompájá- ról, amikor soha nem látott olyat, ami őt ilyen gondolatokra juttassa, az ellentétek itt nem elégségesek. Tehát a dolog természetéből következik, hogy az éghajlat roppant nagy hatással van valamely nép szellemi képességeinek kifejlődésére. A legmerészebb s legnagyobb fankint át lehet hidalni azt az űrt mely e város j polgárságát egymástól elválasztja. Ennek a vágynak és törekvésnek köszönheti maga a „Kölcsey Egyesület“ is létrejöttét, melynek egyenes és határozott programját ké-; I pezte á társadalmi osztályok egyesítése, s a ! kasztrendszernek megszüntetése és kíküszöbö- j lése. Hogy e város közönsége tényleg egyetértett az egyesület céljával, bizonyltja az, hogy pá- I ratlan támogatás mellett indult a „Kö.csey! Egyesület“ útjára, s nem volt a városnak oly | számottevő polgára, a ki az egyesületnek tagja nem lett volna. Arra is jól emlékezünk, hogy volt az egyesületnek oly időszaka, melyet legfényesebb időszakának nevezhet, amikor igazán páratlan érdeklődés mellett, nagyszámú közönség hallgatta meg felolvasó estelyeinek műsorát. Azonban a társadalmi egyesítés problémáját nem volt képes megoldani sohasem. Nem pedig azért, mert programniszerü feladatának megoldása céljából az egyesület két szakosztályt alakított. Mig az irodalmi szakosztály feladata az irodalom művéleSe és felolvasó estélyek rendezése maradt, addig egyéb teendők ellátását a társadalmi szakosztály körébe utalta. Az irodalmi szakosztály élére sikerült oly lelkes és buzgó egyéneket állítani és megnyerni, akik igazán lelkesedéssel és nemes ambícióval látták el feladatukat és egyik sikeres estélyt a másik után rendezték, de a társadalmi szakosztály egyetlen egyszer sern adott eletjelt magáról, sohasem tett semmit és nem is igyeke- kezett azon, hogy feladatát megoldja. Pedig — azt hisszük — hogy a társadalmi szakosztály is megkezdette volna működését és abban az j irányban haladt volna, amelyben haladnia kel- j lett volna, ma nem lenne oka az egyesület ! érdemes alelnökének a közönség miatt panaszkodnia. A „Kölcsey Egyesület“-nek van egy gyászos I korszaka, mikor éveken át még csak életjelt |sem adott magáról. Erről sem szabad elfelejtkezni. Ez alatt az idő alatt városunk társadal- 1 mának rtem volt egyetlen összekötő kapcsa sem. De volt elég szétválasztó ok, különösen : a nemzeti ellentállás korszakában a mikor a j : társadalmi ellentétekhez meg a politikai is hoz-1 zájárult. Tulajdonképen innen kezdődik a mi társa-) dalmi életünknek végtelen közönye. Megszoktuk a magunknak való eletet. Beletörődtünk abba, hogy ennek igy kell lennie és nem másképen, j De engedjen meg az igazgató ur, ha nemcsak a közönséget hanem a „Kölcsey Egyesü letet“ is hibáztatjuk. Mert maga az egyesület! újjászületése óla sem tett egyetlen lépést sem í arra, hogy ezekét a társadalmi bajokat megszüntesse vagy enyhítse. Megengedjük, hogy sok jóindulattal, sok igyekezettel viseltetik az egyesület vezetősége. Kétségtelen, hogy az általa rendezett estélyek, műkedvelői előadások magas nívón állanak, de ez még nem elegendő a sikerhez. Nem látjuk bevonva az egyesület keretébe még számos rétegeit a társadalomnak, hanem inkább egy exlusiv társaságot látunk, mely Csaknem állandóan ugyanazon szereplőkből kerül ki, mintha a „Kölcsey Egyesület“ csak ennek az egy társaságnak állana rendelkezésére. Nem olcsó kritika akar ez lenni, oh nem, hiszen ha valaki szivén viseli ennek az egyesületnek érdekeit, úgy azt mi szivünkön viseljük. De mél- lóztassék elhinni, hogy igen sok olyan műkedvelő lépne fel szívesen a „Kölcsey Egyesület“ estélyein, akik szerénységből visszavonulnak azért, mert nem keresik őket. Ez a változatosság bizonyára nagyobb leklődéssel találkoznék és szelesebb körét vonna be a város polgárságának a társadalmi életbe. A kritikától a buzgó, lelkes tag nem h 1, mert túl teszi és túl is kell tenni magát azon. Utóvégre is ha látja az a krilika, hogy az ő véleményével nem sokat törődnek, akkor önkényt elhallgat, vagy félrevonul, vagy legrosz- szabb esetben, dühöng és duzzog s igy nevetségessé teszi magát. Nem hisszük, hogy a mi közönségünk annyira félne ettől a kritikától, hogy e miatt tartózködniok a szetepléstől. De különösen nem panaszkodhatik e tekintetben a „Kölcsey Egyesület“ mely e város sajtójának részéről a legmelegebb támogatásban részesült mindenkor. Egyesek kritikája pedig nem számit. Mi úgy ismerjük Cseh Lajos urat, .mint a kiben meg van a képesség arra, hogy a fel- panaszoltaknak orvosságát is megtalálja. Ne habozzék egyenesen és nyíltan reá mutatni a sebekre, de egyben jelölje meg az ellenszert is. Vegye, ö kezébe az egyesület szellemi vezetését. H dalja ő át az ellentéteket, teremtsen ő társadalmi élétet, meg látja, hogy törekvésében igen sokan fogják teljes erejükből támogatni. Ennek a városnak társadalmát pedig örök hátára „köt&l.e.zi* ha kiirtja belőle a széthúzás és szétzüllés magvait. Őszintén kívánjuk, hogy szavunkat figyelmére méltassa és meg is tegye a kezdeményező lépéseket. HÍREK. Lapunk olvasóinak és munkatársainak boldog húsvéti ünnepeket kivánunk. Személyi hirek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja vasárnap délután Szatmárra utazott, hétfőn elnökölt a közigazgatási bizotttaziákat Ázsia déli része termette; ott az emberiség bölcsőjében volt egyúttal a mesék születéshelye is; amint nagy gyűjteményeikből a Pancsatantra a az Ezeregyéj meséiből látható. A fantázia játszi csapongasa, mondhatnék tulcsapongása adott létet a keretes meséknek, müvekben egyik mese magában ölel több me- s az első mese zárja be a mesecsoportot. Eü.ieK a keretes mesének is India a hazája. Ilyen keretes meséket tartalmaznak : az Ezeregyéjszaka és a Psncsatantra is. Mindkettő több szazrn menő mesét tartalmaz, koruk is egyforma körülbelül kétezer éves mesékkel; az utóbbit újabban gyüjtöték össze. Az ezeregyéjszakában Scheherazád mesél ezeregy éjen at. A Pancsatantra nem oszlik éjszakákra, hanem példatár, a fejedelmek számára vannak benne 'üdvös tanácsok, állatmesék keretében. Ez a munka keleten és nyugaton egyaránt ismert volt, majd mindet európai nyelvre lefordították. Magyarra Rozsnyai Dávid ültette át. Meséi más gyűjteménybe is átkerültek, a hol mint az Ezeregyéj, szintén éjszakákra van osztva. Meglepő dolog, hogy a varázslatok s átváltozások naiv hite épen az indiai népmesékben a leggyakoribb. Innen került át egyéb népek meséibe vándorlás utján. Mert a mesék is vándorolnak, néha egészen a vándormadarak módjára elköltöznek, majd megint visszatérnek, csakhogy eddig sokat változnak, alakulnak, úgy, hogy mire visszatérnek már majdnem teljesen felismerhetetlenekkó válnak. De nemcsak kelet, hanem nyugat is meg- | termette a maga meséit; nyugat különben is közvetlen közelsége miatt sokkal jobban érdekel bennünket. Nyugat mesekincse a Gesta Romanorumban van lerakva. Ez a gyűjtemény a középkorból való, keletkezési ideje a XIII. század második fele, a prédikátorok számáré készült példagyűjtemény volt. A benne lévő mesekészlet sokáig változott, végre kinyomatván alakja s tartalma állandósult. Magyarra Heller János fordította. A Gesta Románomul eredetileg a rómaiak történetét jelenti, tehát történeteket kellene tartalmaznia, ámde ezek a történetek költöttek, ahogy épen a prédikátornak tetszett. Nyugaton van még minden nemzetnek mese gyűjteménye, de mind újabb keletű s olyan általánosabb nagyobb munka, amire támaszkodhatnánk, a Gesta Romanorumon kivül más nincs. Vizsgáljuk meg, hogy milyen meséket adott nekünk az Ezeregyéjszaka és a Pancsatantra. Mint említettem az átváltozások indiai motívumok a mesékben, valószinüleg már a görögöknél. Odysseus legénysége átváltozik disznóvá és a rómaiaknál is indiai hatásra vallanak. Ovidius egész könyvet irt az átváltozásokról. Ilyen indiai átváltozás majdnem teljesen átjött hozzánk. Nagyon élénken szemlélhető „A/, ördög szolgája és Hamvas Gyurka“ cimű mesékben. Ez a két mese egyenes leszármazottja az Ezeregyéjszaka egy szép meséjének, nem mondom, hogy minden izében, de legnagyobb részben, az ötvenedik éjben. (Folyt köv.)
