Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-24 / 8. szám

4 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE azt, hogy a magyar haza függetlensége meg­teremtéséért kell dobogni minden magyar szív­nek és egyesülni kell a magyar haza fenntar­tásáért és függetlenségének kivívásáért minden pártnak, hogy ezen szent érzelemben mindnyá­jan egyek legyünk. Dr. Falussy Luby Gézát éltette, azt a fér­fiút, ki a függetlenségi eszmékért minden téren annyi áldozatot hozott s kinek köszönhető nagy részben, hogy ma már 6 függetlenségi képvise­lője van e vármegyének s kinek örökös érdeme, hogy e vármegye többsége a függetlenségi zászló alá tartozik. A társasebéden résztvettek ezután emelt hangulatban még soká maradtak együtt és ová- czióban részesítették a távozó főispánt. asszony viseli. Pengő Kovács, az ellenjelölt, azonban nem tagit s a jó szomszédok össze­vesznek. Mindegyik azzal fenyegetődzik, hogy megakadályozza a házasságot, ha a másik lesz bíró; pedig jól tudják, hogy a fiatalok fülig szerelmesek egymásba. A szakítás a fiatalokat elszomorítja. De ta­lálnak módot, hogy egymást láthassák. Meg­nyerik a maguk ügyének Sári birót is, aki már nyakig beleunt a bíróságba. A Lizi terve nyo­mán aztán kifőzik hármasban, hogyan buktas­sák meg Sári birót. A jószivü Sári biró kiza­varja a házból Varjut és aztán megy kortes­kedni saját maga ellen, de csak titokban, hogy az asszony meg ne tudja. A véletlen is segít­ségükre jö; Gedi, a falu félkegyelmű poétája gunyverset komponál Sári bíróra s mert a bi- róné poétái mivoltában megsérti, faluhosszat kurjongatja. Sári birót a nóta csúffá teszi, de nem bánja, hanem maga is énekli. A harmadik felvonásban megtörténik a vá­lasztás. Sári biró megbukik. Pengő Kovács lett a biró. A birónét lesújtja a hiúságán ejtett csapás, de amidőn Sári biró összetűzve, meg­semmisülve — ez is a szerepéhez tartozik — hazavánszorog, még ő vigasztalja szegény gaz­dáját. Az uj biró látogatásba jö és megkéri a leánya részere Jóska kezét. Meg is kapja, mert ez nagy tisztesség. Aztán a Lizi mihamar bi­rót csinál az urából. Miközben a függöny le­gördül, az örömszülők összebékütnek es ének­lik a gúnydalt: »Sári biró, hum, hum, hum! Ez a biró, hum, hum, hum, Komótba’ tartják az eszit, Hogyha kell, hát előveszik . . . Sári biró, hum, hum, hum !... Az előadás stilszerü volt. Herczeg Vilmos Sári bírója valóságos típusa volt a jószivü papucshősnek. Ami kedves humor ebből a meg­lehetősen passzív alakból kihozható volt, azt Herczeg mind érvényre juttatta. Aitner Ilka pompásan beszél a nép szaván. ! Teszi ezt minden keresettség nélkül. A nagyra­vágyó, ravaszkodó és kissé kapzsi asszony raj-: zát teljesen eltalálta. A ieghálásabb szerep, a Jóska fiú, Inke Rezsőnek jutott, aki egész ta­nulmányt vitt az alakításba. A sok zamatos mondás közvetlenül folyt az ajkáról. Nagyon bájosan játszotta meg Lugossy Irén Lizit. Ki­tűnő figura volt a falu tolvaja is. Szilágyi Ernő Pengő Kovácsot, Molnár József pedig Hajdók sógort segítette sikerhez. A kisebb szerepek­ben Wirth Sári, Szelénvi Emilia, Gömöri Vilma és ifj. Baghy Gyula nyújtottak jót. Az előadást telt ház nézte végig. Gabriello. HÍREK. A „nagyságosoké Kétszer is elolvastam a czimet, hogy nem tévesztett-e össze a postás valami nagy úrral, mikor nekem hozta azt a levelet, amely igy kezdődik: „Nagyságos“. Mintha csiklandoznák az oldalbordámat, olyan nevethetnékem van. Végigtekintek a magam szerény egyszerűségén, Írásban kikö­nyökölt ujju kabátomon, mely egy elegáns urat takar és kaczagok. Kaczagnom kell a mi kedves demokrácziánkat, amely belőlem nagy­ságos urat faragott. Tehát én igy egyforma rangban állok a régi erdélyi fejedelmekkel, teszem azt Apaffy Miháy urammal, vagy nemzetes Kállay Ubulék és geszterédi Miklóschékkal, akiknek minden ága is csak „ténsur“ volt. Az anyám, aki éppen most készülődik a piaczra Julia nevű udvarhölgyével, körülbelül akkora személyiség, mint Bornemissza Anna fejedelemasszony. No, tessék, most már elképzelem, micsoda fel­fordulás lesz a piaczon, mikoron is megjelent ott az én Bornemissza Annám az ő udvar­hölgyével és ketten lealkudnak egy pár csirkét a nagyságos fejedelem számára, aki palotája falai között azon töprenkedik, hogy a domesz- tika-pénztárból részére folyósított tiz fillér napi személyi pótlékon két drb. hölgy czigaret- i tát vegyen-e, avagy egy pakli dohányt ? l Sohasem álmodtam, hogy ennyire viszem ! 1 Mindössze az bosszant, hogy mikor magamra I öltöm a köpenyegemet és besétálok a kenyér­kereső műhelybe: az alig pár száz méter hosz- 1 szuságu utczán legalább is három tuczat nagy- j ságos úrral és asszonynyal találkozom. Nem a találkozás bosszant, hanem* az, hogy kívülem még e városban 1000—2000 nagyságos ur él, nem számítván a nyolczadik osztályos diá­kokat, a kereskedősegédeket és a 600 forinton aluli segéd- és kezelőszemélyzetet. Hogy ennyire megszapordtunk mi, nagy­ságos urak és asszonyok, az részint az idők járásának, a divatnak, a mindig hajlékonyabb derekú hízelgésnek, a megpoczakosodó czim- kórságnak és a demokrácziánk levetkőzésének tulajdonítják. A régi nemesi világban, tessék elhinni, nagyobb volt a demokráczia, tudniillik a nemesek között. Minden nemes egyenlő! — tehát a hétszilvafás is akkora, mint a hét dorniniumos. A kutyabőr egyenlővé tette őket. Ma, amikor a kutyabőröknek a padláson van a helyük, oly mértékben dühöng a czimek és rangok után való futkosás, hogy egymás sarkát tapossuk érte. A tulipánhagymát Hollandiában valamikor vagyonnal fizették. Az angol ember vöröshagymának nézte és bekosztolta a hol­landus drága hagymáit. A czimek ma is ilyen tulipánhagymák. A demokráczia vöröshagymá­kat lát ugyan bennük és megemészti. A tekintetes urak és asszonyok divatja ha­nyatlik. A krinolin korában is virágzott még, de most, a szükszabásu szoknyák fénykorában tökéletesen a nyakára hágott a nagyságos titu­lusok divatja. Akinek jószabásu télikabátja van, az nagyságos ur. Akinek utolsó divat szerinti kalapja, fürtös boája van, az nagyságos asz- szony. Nem kell hozzá se trón, se dominium, csak egy kis pénz, esetleg bizalmas természetű szabó, masamód, mi ördög. Ha valakit ki aka­runk csúfolni, vagy megakarunk tisztelni, nagy­ságos urnák, asszonynak czimezzük. Ha vala­kinek számlát küldünk és azt akarjuk, hogy fizessen már a gézengúz, nagyságos urnák tiszteljük. Szóval haladunk, rémséges módon haladunk — a czimkórságban. Nem bírjuk elképzelni, hogyan lehet az, hogy a világ egyik legművel­tebb, legudvariasabb országának fejét úgy hív­ják: elnök ur! Szakasztott úgy, mintha vala­melyik temetkezési társulat vagy olvasókör elnöke lenne. Csak az Isten a megmondhatója, mikor vetkőzi le egyik-másik nemzet a kegyel­mes, méllóságos és nem tudom miféle sallan­gokat. No igen, a felséges nép, a minden erő, a hatalom forrása, az ezeréves alkotmány és a többi fája, az megmarad egyszerűen t.-cz.-nek. Elvégre demokratának is illik lenni valakinek! Por. — Személyi hírek. Károlyi Gyula gróf az Ecsedi-láp társulati választmányi és köz­gyűlésen való részvétel czéljából városunkba ér­kezett s nehány napot itt töltött. —- Debreczeni István városunk polgármestere a jéggyár ügyé­ben Illés József városi mérnök társaságában tegnap reggel Nyíregyházára utazott. — A főispán búcsúja. Dr. Falussy Ár­pád volt főispánhoz állásából való távozása alkalmából Nagybánya város tanácsa meleg­hangú átiratot intézett. Felsőbánya város tiszt­viselői kara szives levélben mondott búcsút a távozó főispánnak. — Eljegyzés. Radványi Jenő, gróf Ká­rolyi László királydaróczi uradalmának mező­teremi pénztárnoka eljegyezte Dr. Szele Andor kassai jogakadémiai tanár leányát Erzsikét. — Ä távozó honvéd százados. Hon- védzászlóaijunk közszeretetben álló derék szá­zadosa, Capitán Aurél, f. hó 20-án Szatmárra átázott és ott bajtársaitól szívélyes búcsút vett. károsunkból Nagyszebenbe leendő távozása nár a közeli napokban megtörténik, azonban aj állomáshelyén is mindössze őszig marad, amikor a törzstiszti tanfolyamra Budapestre átázik. — Vármegyénk központi választ- nánya az országgyűlési képviselőválasztók nult évi állandó névjegyzékei folyó évi kiiga- Jtására választandó küldöttségek megalakítása izéljából márczius hó 2-án ülést tart. — Főispáni kinevezés. A király a bel- igyminiszterium vezetésével megbízott minisz- erelnök előterjesztésére Domahidy Elemér olt főispánt Hajduvártnegye és JDebreczen sz. ir. város főispánjává újból kinevezte. — Eljegyzés. Dr. Szőke Sándor ügyvéd, it városunkhoz rokoni kötelék fűz, f. hó 20-án igyezte el Schwarcz Luizát Fehérgyarmaton. Színészet. Sári biró. Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Móricz Zsigmond. Heves Béla, a Szatmár—nagykárolyi szín­házak direktora f. hó 22-én, társulatának ne­hány kiváló tagjával átrándult városunkba, hogy a többé-kevésbbé unalmas böjti hangulatot egy jól sikerült előadással eloszlassa. Megváltjuk", ez a vállalkozás teljes sikerrel is járt, ameny- nyiben úgy a közönség, mint a vállalkozó igaz­gató teljes megelégedéssel lehetnek a jól si­került est élvezetéért. Móricz Zsigmondnak „Sári biró“ czimü vigjátéka került bemutatásra, amely darab bejárta már az ország legtöbb jóravaló színházát s még nagyobb hódításra bir hivatottsággal. A „Sári biró“ azért Sári biró, mert biró uram süveget biróné asszonyom hordja, de meg a süveg alá szükséges ész is a konty alul kerül ki. A Sári asszony bíráskodásával meg is volt elegedve a falu vagy három évtizedig s biztos, hogy a holnapi biróválasztás is egy­hangú lesz. Itt kezdődik Móricz Zsigmond vigjátéka. Ezelőtt népszínműnek nevezték ezt a specziális magyar műfajt; de igaza van a szerzőnek: jobban illik rája a vígjáték. Legalább erre az egyre jobban, aminthogy a parasztjai is mások, mint a sablonos népszínműben. Az az erős­sége Móricz Zsigmondnak, hogy nem ideali­zálja a parasztot. A maga teljes furfangossá- gában és önzésében mutatja be. Úgy is be­szélteti a népét, hogy lehetőleg megközelítse a falu szójárását. Marad még elég költői máz J rajtuk. De az is kétségtelen, hogy a kendőzet­len igazságot nem lehet csorbittatlanul szín­padra vinni. A népies kiszólások között bizony í van sok, amit nem kiváriunk a színpadról j hallani. De hát a tragédiában sem beszélnek úgy az emberek, mint az életben. Móricz Zsig­mond elment a hűség legszélső határáig s! alakjainak zamatos falusi beszédjéből kiérez- ; zük, hogy a szerző még hűbb is tudna lenni — ha akarna, ha szabadna — a falu szája- j izéhez. így is elég bátor volt. És ez a bátorság dicséretes, mert a jóizlés pórázán maradt. A finnyáskodók egyik-másik kiszólásra talán el­fintorítják az orrukat, de ugyanők bizonyára fölségesen élveznek egy elsőrendű pikantériá­val f'üszei’ezett franczia bohózaton. A Sári biró alakjainak az a nagy érdemük, hogy bepillan­tást nyújtanak a magyar paraszt észjárásba. Ahogy Sári biró és Pengő Kovács a tinók felett vásárt csapnak, valóságos paraszt pszi- kologia. A Jóska fiú és Lizi leány szerelmes­kedése is pompás jellemrajz. Ennyi sok jó és kedves tulajdonság mellett Móricz Zsigmond mégis adósa maradt valami­vel a szinpadnak: a vígjátékkal. Nem mintha az alakjai elég vígak nem volnának, de sehogy- sem tudnak egy egységesen felépített cselek­ményre összemüködni. Ä mozaikhoz mindegyik elhozza a maga színét és alakját, de — a mozaik még nem épület. A biróválasztás előtti napokban játszik az első felvonás. A biróné minden követ megmoz­gat, hogy megint az urát válasszák meg, még pedig egyhangúan. Ezt a hiúsága követeli, hogy lekenyerezze Varjut, a szegény választók főkolom­posát és megnyeri Hajdók sógort, a módos gazdák vezetőjét. Még a fiának az ellenjelölt lánya iránti szerelmét is bevonja a taktikájába, i Az urával nem törődik. Belőle biró lesz, ha a I biróné akai’ja. Az uralkodás terhét úgy is az i

Next

/
Oldalképek
Tartalom