Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-13 / 2. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. január 13. 2. szám. / <no i >'*■ / YKAROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8’— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2‘— „ Egye s szám.........................—'20 „ A politikái rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársasg ií Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A merész vállalkozók. Lukács László, a volt szabadelvű- párti pénzügyminiszter, az ischli klauzula hires szerzője volt az egyik vállalkozó. Vállalkozott arra, hogy t. i. majd megmutatja ö a világnak, hogy semmiféle engedményt nem szükséges a rebellis magyaroknak adni, a nélkül is a császár lába elé fekteti Magyarországot. Nem kellett neki sem kormányprogram, sem indemnitás, talán még parlament sein ; csak egyszer kezében legyen a hatalom, majd megmutatja ö, hogy mit tud. Ö az az ember, aki Magyarországon rendet tud csinálni s amit nem tudott elérni Andrássy, Kossuth, Apponyi, hogy t. i. a békés kormányzás lehetőségét megteremtsék, majd megteremti azt ö, — vagy szép szóval, vagy vesszővel. Mert kétségtelen dolog, hogy Lukács vállalkozásának csak kétféle czélja lehetett. Vagy az, hogy az országot a császári parancs alapján, parlament nélkül, abszolutistikus módon kormányozza — darabont módon, vagy pedig, hogy a függetlenségi pártot, a válságnak 1911. január 1-ig való elodázásával annak idején egy olyan kényszerhelyzet elé állítsa, amelyből egyedüli kivezető ut csak az eseményekbe való feltétlen belenyugvás lesz. Másképen érthetetlennek tartjuk azt, hogy Lukács László az után a sok fiaskó után, amelyet megbízatása előtt le kellett nyelnie, mégis vállalkozni mert a kormány megalakítására és a kormányzat vitelére. Mit remélhetett Lukács? ügy a Justh Gyula, mint a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségipárt kijelentette, hogy a Lukács által kért két hónapi indemnitást nem haj- i landó részére megadni. Az alkotmány és néppártnak támogatására ebben a kérdésben ugyan számíthatott, — de hogy miként vélte a függetlenségi-párt nélkül, sót ellenére az indemnitást megszerezni, azt, úgy hisszük, ö maga sem tudja. Az indemnitás hiányában pedig alkot-' Hiányosan kormányozni Magyarországon ; nem lehet. Nincsenek megadva azok a törvényes eszközök, melyek alapján az ország szükségleteit kielégíteni és jövedelmeit felhasználni lehessen. Ex-lexben van az ország és lesz mindaddig, mig a parlament a költségvetést el nem intézi, [vagy a felhatalmazási törvényjavaslatot meg nem szavazza. El kellett készülve lenni Lukács Lászlónak arra, hogy a függetlenségi-párt részéről a parlamentben a leghevesebb megtámadtatásoknak lesz kitéve s hogy a legelső alkalommal a bizalmatlansági indítványt megteszik és azt meg is szavazzák. Vagy arra számított talán, hogy a parlamentet feloszlatja és uj választásokat rendel el ? Alig hisszük, hogy ezt meg merte volna tenni, mert bizonyára tisztában volt azzal is, hogy az ö kormánya ebben az országban többségre soha se fog i szert lenni, — ' még" ha akadnának is oly egyének, kik készek lettek volna a legnagyobb erőszakoskodásokra is. A függetlenségi-pártot letörni képes nem lett volna, mert az csak megerősödve kerülhet vissza a parlamentbe. Mindezeket jól tudta Lukács László és mégis vállalkozott a neki szánt szerepre. Odaadta nevét és egyéniségét ahhoz a kétes dicsőséghez, hogy az ö vállalkozásához fűződjék a magyar nemzet gazdasági függetlenségi törekvéseinek letörése. Hogy lett volna-e ehhez elég ereje? Kételkedünk benne. Bármilyen furfangos és óvatos is, a nemzet mégis tisztán látta, hogy ö nem volt egyéb, mint a nemzet ellen a fejedelmi abszolút akarat érvényre jutásának eszköze, akinek a nemzet boldogulása csak mellékes kérdés és első a császár kegye. De az az egy bizonyos, hogy Lukács ur ez alkalommal roszul számított és mert végre belátta, hogy Magyarországot alattomossággal, ravaszsággal kormányozni nem lehet és a politikusok nem mennek lépre, kénytelen volt megbízatását a királynak visszaadni. Most már jön Khuen Héderváry Károly, a „vaskezü“ volt horvát bán har- czias kabinetje, mert öt bízta meg a király a kabinet alakítással. Az ö küldetése, czélja ugyanaz, ami a Lukácsé, csakogy ö egyenesen az uj választásokhoz nyúl és azzal fog iparkodni czélt érni. De azt hisszük, hogy erőlködése hiábavaló lesz, mert van a nemzetben elég erő arra, hogy e merész vállalkozó kisded játékainak hamar véget vessen és remélhetőleg csakhamar meg fog győződni a dezignált miniszterelnök arról, hogy a nemzet épen oly ellenszenvvel fogadja az ö kísérletét, mint annak idején a darabont uralmat és éppen oly erélylyel fog védekezni ellene, mint küzdött a darabontok ellen. A választásoknál pedig nem győzhet más párt, mint az, a mely az általános, egyenlő, községenkinti titkos választói jogot és az ország gazdasági önállóságát veszi fel progratnmja legfőbb pontja gyanánt. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én Dr. Falussy Árpád főispán elnöklésével rendes havi uíéit laxiOtí. Luby Béla, Luby Géza, Szalkay Sándor, Papp Béla és Dr. Böszörményi Emil nem jelentek meg az ülésen, amelyről való távolmaradását csupán Dr. Böszörményi Emil igazolta, a többi bizottsági tagnak elmaradását pedig a politikai helyzetben beállott változás miatt szintén igazoltnak vették. Elnök üdvözölve a megjelenteket, N. Szabó Antal felhasználta az alkalmat, hogy az újév első ülésén kifejezést adjon a bizottság tagjai nevében a főispánnal és alispánnal szemben jó kivánatainak, amit elnök hálás köszönettel fogadott és viszont boldog ujesztendőt kívánt a jelenlevőknek. Az alispáni jelentés előtt elnöklő főispán az árvaügyi felebbviteli küldöttségbe rendes tagokká Jékey Zsigmond és Madarassy Dezsőt, póttaggá Jármy Andrást, a börtönvizsgáló küldöttségbe Kacsó Károly, Plachy Gyula, Luby j Géza és Papp Béla bizottsági tagokat ne* vezte ki. Az albizottságok következőkép választattak I meg egyhangúlag : a fegyelmi választmány tagjai lettek: Dr. Böszörményi Emil, N. Szabó Antal, Kacsó Károly, Plachy Gyula rendes tagok, Luby Béla, Bodnár György póttagok. Árvaügyi felebbviteli küldöttségbe: Böszörményi Zsigmond, Papp Béla rendes tagok; Szalkay Sándor póttag. Erdészeti bizottságba ■' Ilosvay Aladár elnök, Nemestóthi Szabó Antal alelnök, Kacsó Károly rendes tag. Il-od fokú erdei kih. bíróságba: Jármy András, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond rendes tagok; Szalkay Sándor, Kacsó Károly, Plachy Gyula, Madarassy Dezső póttagok. Pótadó elleni felszólamlási küldöttségbe: Plachy Gyula, Jármy András, Papp Béla, Kacsó Károly rendes tagok. Munkásügyi albizottságba: Dr. Böszörményi Emil, Madarassy Dezső, Jármy András, Jékey Zsigmond rendes tagok; Böszörményi Zsigmond, Kacsó Károly, Bodnár György, Luby Béla póttagok. A II. fokú erdei kihágási bizottságba és munkásügyi albizottságba megválasztott és jelenlevő tagok az esküt letették.
