Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-03 / 9. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE, lettel meg is állja a helyét akkor, amikor annak ellenértéke fejében most az önálló nemzeti bankot kell követelnünk. Nem fogadhatjuk el, hogy ha az uralkodó az önálló bankot nem engedi, nem szabad azt erőltetni. A kvótafelemelést annak idején megszavaztatni, most pedig az uralkodó kijelentése előtt kishitüen fegyverlerakással meghajolni, meg nem engedhető dolog. Azt sem fogadjuk el, hogy lehet az önálló bankhoz ragaszkodni, de nem kell azt éppen most követelnünk és nem szabad éppen egy „terminus“ miatt az országot felforgatni. A terminust a törvény állapítja meg. A közös bank szabadalma 1911. január 1-én jár le. A magas kvótát is épp azért fizettük, hogy a közös bank szabadalmának lejárta idejére biztosítsuk az önálló bank feláliitását. Magát a jogot nem kellett semmivel sem biztosítani, hiszen az számos törvényünkben van megállapítva és azt soha senki kétségbe nem is vonta. Éppen az önálló banknak mostani felállítását, vagyis a terminust vásároltuk meg kvótafelemeléssel. Jogunk érvényesítését a homályos bizonytalanság és „elvfentartás“ ködös útvesztőjébe belevinni: egyenesen a nemzet kijátszására vezetne. Ha teljesedésbe is fog menni az udvar kirendeltjeinek az a gonosz számítása, hogy a nemzet kifogyjon az időből, ha el is múlik 1911. január 1-eje anélkül, hogy a nemzet visszanyerte volna szabad rendelkezését az önálló bank felállítására nézve: még akkor sem szűnik meg a nemzet ama joga, hogy az önálló bank tényleges felállítását követelje. Sőt akkor kell a maga egész erejében megindulni 'az önálló bankért folytatott nemzeti küzdelemnek mindaddig, mig azon jognak érvényesítését tényleg keresztül nem viszszük. Az általános és egyenlő választói jog. A gazdasági függetlenség kivívásán kívül a függetlenségi és '48-as párt legközelebbi feladatának tekinti az általános és egyenlő válasz- j tói jog megalkotását. Pártunknak ez kezdettől fogva sarkalatos programmja volt, mielőtt az uralkodó részéről ez a kérdés előtérbe állitta-j tott volna. Évtizedeken keresztül nem szűnt meg annak megvalósításáért küzdeni. Sajnos, a 67-es pártok merevsége és párthatalmi tö- [ rekvései ezen a téren minden számbavöhető elöhaladást meggátoltak. Négy év előtt a függetlenségi párt főként azon czélból szövetkezett a többi pártokkal i és azért vállalt velük együtt kormányt, hogy az általános választói jogot megalkossa. A törvény előkészítését a koaliczióban szövetkezett 67-es pártok vezérférfiai vállalták magukra. Sajnos azonban, a függetlenségi és 48-as pártot itt is óriási csalódás érte, mert a koaliczió fennállására kiszabott két évi határidő eltelt anélkül, hogy a reform még csak elő is terjesztetett volna. Négy év múlt már el a koaliczió kormányra jutása óta és ez a reform még ma sincs megalkotva. A függetlenségi és 48-as párt minden alkalommal kijelentette, hogy az általános és egyenlő választói jog megalkotására bármely percz- ben kész. A párt kész volt vállalkozni épp úgy az; általános és egyenlő választói jognak, mint az önálló banknak megalkotására. Olyan módozatokhoz azonban, amelyek csak a nemzet kijátszását czélozzák, sohasem fog hozzájárulni. Az általános választói jog kérdésénél a párt elitéli a pluralitás behozatalát. Ez sérti az ország százados jogrendjében lefektetett jogegyen- j lőséget és a nemzeti érdekek védelme szem- j pontjából semmi előnyt nem biztosit. Ez csak az oligarchiának és a plutokracziának nyújtana I előnyöket és könnyebbé tenné a nemzeti érdekek letörésére irányuló hatalmi törekvések érvényesülését. De elitéli a függetlenségi és 48-as párt azt a retrográd irányt is, amely visszafelé akarja forgatni a haladó idők kerekét. Lehetetlenség ma már olyan reformra gondolni, amely talán csak az ipari munkásság kiválasztottjait akarja I jogokhoz juttatni. Lehetetlenség olyan reformra í gondolni, amely „néhány ezer“ vagy „néhány tízezer“ ipari előmunkást akar a választók soraiba beemelni. Ehhez csak az a szándék tapadhat, hogy a nagy állami szubvencziókkal dolgozó gyárvállalatoknál a kormány rendelkezésére álló függő elemek száma szaporittassék. Az általános és egyenlő választói jogot kell ma már behozni! A pluralitás és hasonló kijátszások mellőzésével kell a reformot megalkotni, ami által a nemzeti érdekeket is nagyobb figyelemre méltatjuk, mint ahogyan azt üres frázisokkal szeretik naponkint emlegetni. Elmúlt már az az idő, amikor sivár, nemzetellenes politikát örökösen czifrálkodó, kiabáló és lármás nemzeti és nemzetiségi politika köpenyébe akartak burkolni. Éppen ez a politika mindig a nemzetiségi elemek támogatására számított, híveit vesztegetés és erőszak utján, éppen azon elemek segítségével toborozta össze. Nem a nemzet békéjét, az államrend nyugalmát és minden nyelvű honpolgárnak a magyar államisághoz való igaz és őszinte ragaszkodását akarta ma- j radandó intézményekkel biztosítani, hanem korrupt közigazgatással és berendezett kortes- j szervezettel iparkodott a nemzetiségi elemeket a hatalom szolgálatába szegődtetek Az általános és egyenlő választói jog, a jogegyenlőségen nyugodva, a nemzeti államnak legszilárdabb támasza, alkotmányos életünknek erőssége leend. Szűk, maradi választói jog csak arra jó, hogy alkotmányos életünket igaz tartalmából annak segélyével kivetkőztethessék. Azért ragaszkodunk ahhoz, hogy az általános, egyenlő és közvetlen választói jog haladéktalanul megalkottassék. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a függetlenségi és 48-as párt nagy elveit nem mi fektettük le. Azok még ma is az állami önállóságnak azon hatalmas .pillér-kövein nyugosznak, amelyeket a 48-iki alkotmány megteremtésekor i Kossuth Lajosnak lángszelleme alkotott meg. Az ö tanításából merítjük mi is azt, hogy j nem a hatalmat, nem az önzést, nem az egyéni érvényesülést kell keresni, hanem keresni kell és figyelemre méltatni azokat a nagy szempontokat, a melyek nemzetünk sorsát a függetlenség utján előbbre viszik. Tőle tanultuk meg, hogy csak szilárd ragaszkodás és törhetetlen akaraterő az, amely a nemzet jogaiért folytatott küzdelemben eredményeket érhet el. Kitartás a nemzet jogai mellett. Ha igaz az, hogy a nemzetnek törvényekben biztositoft joga van gazdasági önálló intézményeinek megteremtéséhez; ha igaz az, hogy ezen jogát a nemzet még külön meg is vásárolta : akkor egyenesen a politikai becsület követelménye az, hogy a nemzet jogai mellett kitartsunk! Az ürügyek keresése, a kibúvások és az üres elvfentartások csak arra valók volnának, hogy az udvarnál azt a hitet keltsék, hogy ezt a nemzetet nem kell komolyan venni', mert önmaga sem veszi magát komolyan. Ennek a nemzetnek jogait nem kell tiszteletben tartani, mert önmaga sem tartja azokat tiszteletben. A nemzet törvényes jogai előtt nem kell meghajolni, mert az első tiltakozó szóra maga a nemzet hátrál meg azok követelése elől. Láttuk már, hogy milyen szívós ellentállást tanúsított az uralkodó az egyházpolitikai törvények megalkotása idején. Hányszor tagadta meg hozzájárulását az elébe terjesztett törvényjavaslatokhoz, de végre is a következetes kitartás eredményt ért el. így kell a nemzetnek most is szilárdan megállania jogai mellet. Ha azok érvényesítéséről önként lemond, ne várja sohasem, hogy eredményeket érjen el. Ki hiszi azt, hogy ha most meghátrálnunk,; majd más alkalommal engedékenyebb lesz velünk szemben az uralkodó? Ki hiszi azt, hogy majd a mi erőnk lesz több, mikor az | anyagi veszteségek és a kivándorlás által anyagi erőink csak mindjobban elsorvadnak? A nemzet bizalma és kitartása sem lesz nagyobb, ha látja azt, hogy vezéreiben és pártjaiban megbíznia nem lehet. Ha látja, hogy azok szavukat és Ígéreteiket meg nem tartják, hogy az első akadályra a küzdelemről lemondanak. A Khuen-kormány czéljai. A Khuen-Héderváry-kormány, látjuk, hogy életre akarja kelteni azt az uralmat, amely évtizedeken keresztül az udvari akarat merev végrehajtásában találta hivatását. A békét, az ország nyugalmát és a produktiv munka hasznosságát emlegeti, de nem akarja belátni, hogy az országban a békét, nyugalmat és hasznos munkálkodást az akadályozza meg, hogy az udvari önkény a nemzetet a szabad rendelkezés minden föltételétől meg akarja fosztani. így csak tespedés lehet ebben az országban és az udvari akarat szolgai végrehajtása. Magyarország anyagi erői csak arra látszanak rendeltetve lenni, hogy egy idegen országnak anyagi jólétét és ipari fejlettségét szolgálják. Szégyene ennek az országnak, hogy akadnak politikusok és hatalomra vágyó egyének, akik midőn a nemzet jogainak érvényesítéséért küzd, felajánlják szolgálataikat a fejedelmi önkény czéljaira. * Csak a „túlzásokat“ és „szélsőségeket“ akarják — úgymond — elhárítani és azok veszélyeitől akarják az országot megmenteni. De micsoda „túlzás“ van abban, ha a parlament többsége az önálló bankot akarja felállítani? Hát már ez is „szélsőség“ és felforgatás? Hiszen az 1867-iki törvények is elismerték ezen a téren a nemzet világos jogait. Nem .volna-e a magyar nemzet a világ minden más nemzete között az utolsó, ha még egy jegybankot sem volna szabad országában felállítani ? Lehetséges-e az uralkodónak e miatt az országot évekig tartó válságokba kergetni és a törvényes kormányzástól megfosztani ? Nem a legkiáltóbb abszolutizmus volna-e, ha mindez akadálytalanul megtörténhetnék? És nem a legnagyobb politikai bűn volna-e, ha egy parlamentáris párt a maga nevét ennek az abszolutizmusnak leplezésére engedné fölhasználni ? Lépjen föl az abszolút uralom nyílt eszközökkel, de alkotmányos álarczot czéljának elérésére ne használhasson. Azok, akik odaadják magukat eszközül az önkényuralom palástolására, a nemzet félrevezetői és alkotmányos életének megrontói. Egy nemzet nem élhet ma már alkotmányos rabságban és nekünk sincs kedvünk önként és saját jószántukkból szolgálni azt az uralmat, amely nyíltan szembe helyezkedik a nemzet érdekeivel és világos jogaival. A nemzetközi helyzet. Úgyis mélyen sújtja az országot az a tudat, hogy az a nemzetközi szövetség is, amelyben érdekeink védelmét véltük föltalálni, csak arra látszik alkalmasnak, hogy az ország anyagi erőit a végletekig kimerítse. Fegyverkeznünk kell, meg kell feszítenünk az áldozatokban utolsó erőinket is, de ugyanakkor tiltó szóval megfosztanak bennünket attól, hogy anyagi helyzetünket javítsuk és elvesztett erőinket helyrepótoljuk. A nemzetközi viszonyok feszültsége miatt áldozatokat kell hoznunk erőinket túlhaladó mértékben, de Magyarország ugyanakkor nem élhet azon jogával, hogy önálló hitelélet megteremtésével és vámvédekezéssel tőkegazdagságot és ipari fejlettséget teremthessen az országban. Nem volna csoda, ha Magyarország népének rokónszenve, ezeket, látva, elfordulna attól a nemzetközi szövetségtől is, amely bennünket a fegyverkezés terén túlzott anyagi áldozatokba sodor, amikor nem állanak egyúttal rendelkezésünkre azok az eszközök is, amelyekkel más szabad nemzetek akadálytalanul rendelkezhetnek. A függetlenségi és 48-as párt mindezeket látva, teljes elszántsággal megy bele a parlamentáris küzdelembe. El van tökélve arra, hogy a harczot a nemzet jogaiért és veszélyeztetett alkotmányáért a legteljesebb erővel felveszi.
