Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-22 / 51. szám

5

— Nos, hát mikor Írsz már meg bennünket? Te idéztél, ini megjelentünk, most nyilatkozz, hát mikor?

Most bizonyosan valamelyes prózai dolog jön, ezzel nem untatom az olvasót, olyan coulraktus fele, hogy az iró,. ekkor, meg ek kor bizonyosan hozzá fog a megíráshoz.

Az is lurcsu dolog ugyan, hogy az iró ilyen képzeletbeli bájos nőalakokkal kaczérkpdik, mig otthon várt reá valóságos, húsból és vérből való bájos felesége, kivel szintén kötött olyan eontractus félét.

Most csak az a kérdés, hogy melyik con- traclust tartja az iró fontosabbnak? Azt-e melyet képzeletbeli alakjaival kötött, vagy azt, melyet valóságos húsból, vérből való asszonyával kötött meg. Nem volna iró, ha nem az előbbit tartaná fontosabbnak. Ez nyárspolgári szempontból ostobaság. Két kézzel kínálja neki az élet gyönyörűséget, otthon epedvc várja az ö csodaszép felesége es ö rohanva siet, fut a szerkesztőség épülete felé.

Azért iró, hogy szaladjon a déli báb után, az ő képzeletbeli alakjai után, melyeket oly éleslátással tud megfesteni, mi közben pszichológiája saját életét illetőleg cserben hagyja. Mit törődik ö azzal, hogy már harmadszor szegi meg Ígéretét, melyet feleségének hazamenetelére vonatkozólag tett, hogy most ismét távol tölti az éjszakát . . . Mit törődött ő azokkal a finom müanszokkal, melyek az emberi életben nagy félreértéseket és drámákat idézhetnek elő, azokkal az apró porszemekkel, melyek az emberi szembe hullva, elveszik a tisztán látást, melyeket ö csak a mások életében, a mások szemében látott meg. Lótott- futott a szerkesztőség épülete felé . . .

— Jó estét fiúid — rontott be nagy robajjal a szerkesztőségbe és egyenesen asztala felé tartott.

— Mi a szösz hozott tége;, vissza? — kérdezték a kollegái minden oldalról.

— Hát a fantáziám, tudjátok a fantáziám most nagyon élénk, befejezem a regényemet.

Ezekre a szavakra collegái érdeklődéssel néztek rá, mert tudták jól, hogy legutolsó regényeivel felülmúlta a többit és általános feltűnést keltett. A befejezésre maguk is kiváncsiak voltak. Bogdán Viktor az uj modern irányzat hive volt és eredetiségével egy egész iskolát teremtett. Regényeiben, különösen a szerelemben a tragikus befejezéseket kerülte, el- ösmerte a szerelem hatalmát, de az életet fontosabbnak tartotta és előbbre helyezte a szerelemnél. Színmüvei és különösen regényei az újdonság erejével hatottak és a közönség legnépszerűbb, legünnepeltebb Írójává tették. — Úgyszólván az európai irodalom és Ízlés színvonalára emelkedett és müveit egymás utáu forditgatták le idegen nyelvekre.

Két-három óráig dolgozott és csillogó szemekkel olvasta körülötte sereglett collegáinak regényének utolsó fejezetét. Pszichológus, mű- értő tekintetek kíváncsian meredtek feléje.

— A messze, idegenben lévő már elveszettnek hitt férj hirtelen haza érkezik, és már a falu határában fogadja a hirt, hogy felesége megunta a nagy várakozást és egy idegen férfi karjában uj boldogságot talált.

Először hihetetlenül hangzik a férjnek mindez, nagyon furcsának találja helyzetét, sokat gondolkodik, töpreng, de lassan-lassan stoikus nyugalommal törődik bele a helyzetébe.

Felmerül előtte a kérdés, hogy van-e joga megzavarni felesége boldogságát ? Hiszen őt joggal elveszettnek hihette, mert senki sem tudta az ő csodás megmenekülését arról a hajóról, mely a hullámok közt veszett. Ö kénytelen volt több évig hazájából távolmaradni és körülményei egy másik világrészben egy olyan nő karjába kényszeritették, ki őt teljes odaadással szerette. Boldog is volt, de mégis valami folyton nyugtalanította és a be- lénevelt általános conventionális erkölcsi gondolkodás és érzés arra kényszeritette, hogy nagy fájdalmak árán visszatérjen feleségéhez. Az esze ugyan mást diktált, de erőt vett rajta a belénevelt conventionális erkölcsi érzés . . . Most belátta, hogy balga volt. Hiszen tudhatta volna, hogy az őt elveszettnek hit erőteljes, szép fiatal felesége, bizonyos idő múltán vigasztalást keres és talál . . . Tudhatta volna,

IN í

GY KAROLY ES VIDE.Kt

hogy mindkettőjükön, szerelmükön uralkodik és diadalmaskodik az élet hatalma . . .

Persze, hogy balga volt, most már tiszláb- I ban lát, de reméli, hogy még minden jóvá tehető, még nincs késő . . . De előbb mindenről bizonyosságot akar szerezni.

Oda lopódzik kicsiny házához és szorongó szívvel leskelődik. Benéz az ablakon, látja feleségét, az első pillanatban megörül, de az- f m lát egy idegen férfit kitárt karokkal ' félesége felé közeledni . . . fájó érzés lepi meg, de lassanként eihidegül, egy másik nőre gon- j dől, a kit elhagyott és nemsokára oly tenné-j j szétesnek lát mindent, hogy szinte örül a körülményeknek ilyen alakulásán. A regény úgy végződik, hogy a férj örömrepesve ad fel egy kábeltáviratot az elhagyott kedvesének: „Bocsáss meg, a holnap induló hajóval érkezik a le hűtlen Muczid.“

A regény frappáns befejezése élénk derültséget keltett és a megkapó részletek elragadtatással töltötték el az iró collegáit. Bár ezekben az eizelmekben nem voltak a legtiszláb- bak. Némelyek részéről egy kis irigység is vegyült bele.

—- Ezzel a sikerrel ismét nagyobb lesz nálunk, — gondolták ezek.

A fiatalabb collegák meg siettek tanulságot I leszűrni az iró philozophiájából és derült élet j í felfogásából.

De azért mindnyájan két kézzel gratuláltak j j és a Bogdán Viktor végre hazafelé indult. Az a bizonyos zümmögés az agyában mintha el-j hallgatott volna és tompa kábultság vett rajta | erőt. Végre kiért a szabadba és tele tüdővel j I szivta magába a friss, üde levegőt. Mégnézte óráját, éj fel felé járt az idő. Meggyorsította lépteit, hogy végre otthonába érjen.

Gondolatai még ott jártak thémái körül,

I de végre kezdett már saját magával is törődni. Kezdett a lelkiösmerete ébredezni. Rá- I gondolt feleségére, kit már néhány napja ugy- : szólván nem is látott.

Késő éjszaka tért haza és másnap elmenetele előtt csak néhány perczig beszélgethetett vele.

No de most máskép lesz, az asszonyt pedig megnyugtatom az elérendő siker és dicsö- : ség képének lerajzolásával, —- gondolta magában. Mindenek fölött azonban szórakozott volt a nagy lázas munka után és az utón egy eldobott kis skatulába úgy megbotlott, hogy majd felbukott bele. Végre haza ért és idegesen nyomta meg lakása házának csengegyü- jét. Borzasztó volt a várakozás, mig a házmester előcsoszogott odújából. Végre felrohan- hatott első emeleti lakásába. Ebben a percben mintha egy alak osont volna ki lakásából. Megállóit, eltűnődött, mintha azt a görbehátu jogászgyereket látná a túlsó oldalon osonni, ki szintén az első emeleten lakott és kivel éjjel gyakran összetalálkozott. Nem hitt szemeinek, hátha káprázat az egész. De igen, hallja ja túlsó oldalon a zárt nyikorogni. Benyit, a lakásába, csodálatosképpen nyitva volt és világosság áradt ki belőle. Felesége negligé&en, ijedten hökkent fel. Egy tekintet és megértett mindent. . . .

— Mit csinál maga, miért van fenn, ki volt itt? Hasonló banális kérdések tolultak ajkára, de aztán felébredt benne a philosophus, az iró és kérdéseinek felét magába fojotta. Görcsös nevetésbe tört ki és szédülve támoly- gott a szobájába. — Egyszerre, mintha világitó fáklya jelent volna meg agyában, kézdte érezni a saját egyéni életét, melyet eddig elnyomott benne az irói élete. Kezdett nyárspolgár lenni, nehány perez alatt lejátszódott előtte egész élete, pontról-pontra ment életében és kiszámította, hogy az ö tragédiájának be kellett következnie. Kifakadt a sors igazságtalansága ellen és gondolatait tovább szőtte a hírről, a dicsőségről, mindenről, | a mi valamelyes kárpótlást nyújthat az élet veszteségeiért. De ekkor már feje nagyon nehéz volt, halántékán az erek idegesen feszül- j tek, a szive erősen dobogott és sietve osont j ki a szabad levegőre. Tele tüdővel szivta a i friss levegőt és bátortalanul bandukolt tovább. Egyszerre csak a szerkesztőség előtt találta | magát. Mintha valamelyes öröm szállta volna j meg szivét. A regényére gondolt, a frappáns befejezésre, a sikerre, a kritikára. Már olvasni vélte a lapjában másnap megjelenő sensátios j sorokat:

„Bogdán Viktor, a kiváló iró regényének ! utolsó fejezetét lapunk vasárnapi számában ; közöljük.“

—- Igén, igen a regény, gondolta magában^ mintha minden kipárolgott volna fejéből és győzedelmeskedett volna benne az iró. De úgy érezte, mintha valami nem volna rendén. Hirtelen egy gondolat villant át agyán. A szerkesztőségi ablakokból még világosság áradt ki. Fölszaladt a szerkesztőségbe.

Egy két embert talált még ott, de azok is már álmosan haza kászolódtak. Meglepetve tekintettek fel:

— Mi az, mi az Bogdán ur, már harmadszor van szerencsénk, talán valami újabb thé- mája akadt? kérdezték.

— Igen, igen, valami gondolatom támadt, szólt és kivette fiókjából regényének utolsó fejezetét. Valami csekélység, —• folytatta, — de utolsó részlet, vigyáznom kell, valamit mégis változtatok rajta! . . .

I

HÍREK.

Lapunk olvasóinak, munkatársainak és előfizetőinek boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.

Istentiszteletek karácsonyi sorrendje.

A róm. kath. templomban karácsony első ünnepén 9 órakor ünnepélyes szentmisét celebrál s utána szent beszédet mond Récsey Ede házfőnök. D. u. 3 órakor ünnepélyes vecsernye. 26-án 9 órakor ünnepélyes szent mise, a szent beszédet Szentiványt Béla mondja. D. u. 3 órakor vecsernye. 31-én Szilveszter estélyén 5 órakor szent beszédet mond Szentiványi Béla, utána hálaado könyörgés. —- A reformátusoknál decz. 25-én délelőtt fél 10 órakor prédikál Kürthy Károly s. lelkész, ágendázik Gy. Kovács József s. lelkész. Délután 2 órakor prédikál Kürthy Károly s. lelkész. Decz. 26-án d.e. és d. u. prédikál Gy. Kovács József s. lelkész. Deczember 31-én d. u. 3 órakor ó-évi istentiszteletet tart Kürthy Károly s. lelkész. Jan. 1-én d. e. és d. u. prédikál Gy. Kovács József. Az ág. hitv. evangélikus Terem-utczai templomban karácsony l-sö ünnepén d. e. 10 órakor tartandó Isteni tiszteleten szent beszedet tart Rédei Károly lelkész. Utánna ugyancsak ő úrvacsorát oszt. A délután fél 3 órakor tartandó Istentiszteleten szent beszédet lart Nagy Sándor kántortanitó. Karácsony II-ik ünnepén a d. e. 10 órakor tartandó Isten tiszteleten szent beszédet mond Rédei Károly ev. lelkész.

Személyi hir. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja f. hó 16-án a gróf Dégenfeld Imre téglási földbirtokos meghívása folytán az ott rendezett vadászatra utazott, a honnan f. hó 19-én érkezeit vissza székhelyére.

Uj udvari tanácsos. A király dr. Liebermann Leo budapesti tudomány egyetemi nyilvános tanárnak — özv. dr. Jászi Ferenczné í testvérbátyjának —- az egyetemi oktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsosi czimet díjmentesen adományozta.

Hivatalvizsgálat. Csaba Adorján vármegyénk főispánja Kálnay Gyula főispáni titkár kíséretében tegnap a központi főszolgabírói hivatalt vizsgálta meg és a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést.

Választmányi ülés. A helybeli „Kölcsey Egyesület“ f. hó 10-én tartott választmányi ülésén — mint már lapunk múlt számának vezércikkében jeleztük — Cseh Lajos ügyvezető alelnök, Klacskó István irodalmi szakosztálybeli elnök, Braneczky József az irodalmi szakosztály és Szentiványi Béla a társadalmi szakosztály jegyzője ezen tisztségükről lemondottak. Miután a választmány tagjai közül mindössze hárman voltak jelen, nevezettek felkérték lemondottakat, hogy leköszönésüket egy egybehívandó népesebb ülésnek jelentsék be, mely kérelem folytán fentnevezettek lemondásukat elodázták. E kérdésben álláspontunkat múlt heti vezetőcikkünnben körvonalaztuk s hisszük, hogy a válság az egyesületre nézve előnyösen, városunk társadalmának óhajához képest e kiváló erők megtarthatásával fog megoldatni.