Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-15 / 50. szám
I / XXVii. évfolyam. Nagykároly- 1910. deczember 15. & 50. szabi. '"~T" L NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Fugget enseg! es 48-as parti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. 1 agy k s roly város hivatalod hirdetéseinek közlönye. iepielenik mindqn csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . . Fél évre .... Negvedévre . . .....................2'— ,, Egyes szóm . . . . . . . — -20 Községi jegyzők és tani toknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Adle:.- Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdbnos és kiad > : a „Nagykárolyi Peíöf.-r.yomiia Részvénytársaság'1. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. — Telefon 76 / Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. 3-30 Papier^ BOURBON íí Cigaretta^ hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dohányfötőzsdéjében Válság. — Irta: ifj. Somossy Miklós — A nagykárolyi ...Kölcsey Egyesület“ triumfális kocsija kátyúba rekedt. Varosunk legszebb társadalmi intézménye válságba julott. Lemondott Cseh Lajos, visszavonult Klacskó, leköszönt Szentiványi és letette a jegyzői tollat Braneczky. Négy piarista tanár. Itt érdemes megállani egy szóra. Varosunk riika lelkesedéssel fogadta e nem nyeiészkedésre czélzó vállalat, nem jótékonyságot gyakorló egye-ölet, hanem tiszt m kulturális intézmény alakulását. S ez a szent láng végig világit a Kölcsey Egyesük t működésén mind máig. Kiválóan felbecsült egy testület. Még aki tagja sem volt, az is bü-zke rá. A mi, különben halvérü közönségünk gyakran egészen felmelegedve méltányolta az előadó művészek és műkedvelők neme- fáradozását. Tagjainak szí ma folyton növekvőben, anyagi viszo ly.d rendezettek, tekintélye megállapodott, népszerűsége emelkedő. Nincs-e mindebben az erőteljes, hosszú élet minden kritériuma? S mindezek daczár,t mégis válságban van s már-már bomladozik. Csodálatos! Mintha azt mondanék: a ház bedől, mert szilárdan épült; az ember meghal, mert egészséges; a tölgyfa kivész, mert sudárba szökkent. S a logika minden tiltakozása daczára mégis áll a leverő tény. Az ilyen kultur intézmény az ö időszakos életnyilvánulá- saival nem olyan, mint egy jól berendezett üzlet, amely ha egyszer megindult már magától is ,,megy.“ Azt vinni kell. Vezetni! Alapszabály és igazgató-választmány megszabja az irányt. Tanácskozni: többek feladata. De cselekedni: egy embernek dolga. Fáradságos, önfeláldozó, gyakran kellemetlen dolog egy ilyen nagy szervezetnek vezető lelke lenni. Oroszországban történt meg egyszer, hogy II. Katalin czárjiö megalapította a nemzeti tudományos akadémiát. Kinevezte annak elnökévé a legvitézebb —j tábornokát. Alelnökiül, a legkitűnőbb udvaronezot. Titkárnak, jegyzőnek, meg tudós akadémiai tagoltnak sorra beültette a magasabb katona, dsinovnik, bankár, tánczmester urakat. Hát a nagy czárok hatalma igy is tud kultúrát csinálni. Csakhogy ez azután olyan is lesz: muszka kultúra. De a hol a szelletni fejlődés dolgát komolyan veszik, vagyis az egész müveit | világon, csak a megfelelően képesített emberek vannak é- lesznek hivatva arra, hogy az iskolából kinőtt, kényszerfegye- j lem alatt nem álló fői fiák és nők lelki világát műveljék. Természetes dolog, hogy erre senki; sem lehet annyira képesítve, mint a ta-1 nárember, akinek élethivatása a maga tudását élvezhető és tapintatos modorban terjeszteni. Mindnyájan tudjuk, hogy a nagykárolyi piarista tanári kar, milyen szép eredménnyel töltötte be e nemes missiot. S ha hálás elismerés helyett méltat- : lan támadásban részesül odaadó — és j ami fő — eredményes szellemi munka-j] juk, csoda-e, ha kedveszegetten vissza-L vonulnak, lemondanak, leteszik a tollat? í A mai vezetőket nemcsak külső tá- t inadások, de talán belső intrikák is ked- j vetlenitették. Az egyesület alelnöke hangsúlyozza, hogy az ismert hírlapi kiroha- 1 nás nem keltette fel, csak megerősítette t visszavonulási szándékát. i Méltó utódját bajos lesz találni. De t keresni mégis kell! A Kölcsey Egyesület- t nek 260 tagja van. Komoly, tisztaszán- t déku, szép társadalmi állású férfi bőven akad közöttük. Ki vállalja hát az egyesület vezetését? Hol a férfi, kinek egyéni- . sége legalább csak reményt nyújtana a r sikerhez ? Álljon elő, segítse ki a válság-1 s bői a ,,Kölcsey Egyesület“-et. Magának dicsőséget szerezne, az egyesületnek diadalmas, uj életet adna. Poór odaadó lelkesedése, Csóti gyakorlott képzettsége, —- Varjas mélyenjáró bölcsészete és fenn szárnyaló idealizmusa, Klacskó szeretetreméltó egyénisége teremtette a legszebb napokat, a legmelegebb estélyeket. Eredeti, önállóan becses, legmagasabb színvonalon álló irodalmi, művészeti, socziologiai előadásokat tudtak műsorba állítani. S tudtak a nem mindig könnyű előadásokra figyelmesen érdeklődő, telt házat vonzani. Nagy kérdés, vájjon — teszem azt — szolgabiró, árvaszéki ülnök, ügyvéd, bankdirektor, aljegyző, — tisztelet adassék mindnyájuknak — képes lenne-é hasonló sikerrel felelni meg olyan feladatnak, amelyre se születés, se rang, se vagyon nem képesít. De képesít a tapasztalat bizonysága szerint az odaadó, lelkes sze- ' retet, melyet a mi piaristáink városunk közművelődésének e tényezőjére fordítani soh’se sajnáltak. A történetírás megörökíti, jelen kopunk társadalma elismeri, mily kitűnő és nélyreható tényezője a magyar nemzeti iözmüvelődésnek a piarista tanári kar. Üi nagykárolyiak igaz tisztelettel, őszinte szeretettel valljuk, hogy a nagykárolyi anari kar a piaristák javának is leg- ava. Szabad-e bosszantani, kedvét szegni, úvexálni azokat, akikről már hosszú évek apasztalata is bizonyítja a teljes ráter- nettséget? Avagy olyan könnyü-e tisz- eletbeli állásokra, amelyekért fizetés vagy iszteletdij nem jár, megfelelő erőket alálni? Hol vannak az erre hivatottak ? Ha volnának is . . . pedig vannak! . . eltagadják képességüket, véka alá ejtik tehetségüket, jégre teszik lelke- edesüket.
