Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-03 / 5. szám

4

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

tette magát érdemessé, mondom, lia mindezekkel előhozakodom, ezt csak azért teszem, mert e mai ünnepünk amellett, hogy első sorban dalegyesületünknek hangos örömünnepe, városunknak is dicsőségére válik. S hogy ez igy van, mutatja az a körülmény, hogy dalegyesületünknek e magasztos ünnepén a nagyközönség első soraiban itt látom a város előkelőségeit is, miért szivem a hála és tisztelet maradandó érzetével telik meg s az összes jelenlevőknek igaz szivvel hálás köszönetét mondok.

Még fülemben csengnek a hatalmas össz- karok meginditó akkordjai, még hallom a szebbnél-szebb magyar nótákat, még látom a nagyméretű ünnepségek fényét, szemlélem a több ezernyi hullámzó lelkes tömeget, előttem van még az országos dalosünnepnek emlékezete és feledhetetlen képe; de mindezek a lebilincselő hangok, ezek a tarka képek, bármily élénken élnek is egyideig emlékezetetünkben, lassacskán mégis elhalnak és elmosódnak véges elménkből s csak az országos dalversenyről elhozott ez értékes emléktárgy, ez ezüst serleg marad meg birtokunkban.

Mi legyen rendeltetése e serlegnek, e díszes ereklyének, melynek megőrzésére ez ünnepélyes alkalommal egyszer s mindenkorra a Dalegyesület mindenkori elnökét vagyok bátor mély tisztelettel felkérni. Legyen e serleg, ez ereklye a nagykárolyi Dalegyesület jobb és szebb jövőjének szilárd pillére. Figyelmeztesse ez emléktárgy a Dalegyesület mindenkori tagjait az egyetértésre, az összetartásra, a szeretetre, az egymás megbecsülésére és lelkesítse őket mindenkor az egy czélra egyesitett nemes munkálkodásra. S vájjon mi lehet a dalegyesület nemes munkálkodása? Nem más, mint a magyar dal lelkes művelése és a hallgatóság gyönyörködtetése. Aki szépen énekel, nemcsak maga gyönyörködik énekében, hanem másokat is gyönyörködtet s e gyönyörködtetés közben megszólaltatja a szív legnemesebb érzelmeinek gyöngéd húrjait. Mert a dal, mely nagy Kölcseynk szerint „ered szívből s szívhez vágy újra repülni“, a dal a szívben összpontosult összes nemes érzelmeknek szokott igaz kifejezője lenni. Igen, a dal kifejezi a szív bánatát, örömét, vágyát, keserűségét, de azért mindig gyönyörködtet. Mikor sir, zokog a magyar nóta, a keserű fájdalomnak lelket ölő jajongását fejezi ki; máskor vidám, játszi dallamával az őszinte öröm, a dicséret, avagy ünnepélyesen fenséges melódiájával az igaz hála lelkes tolmácsol ója. Néha úgy cseng hangja, mint valami tündérország szelíd harangszava, lágyan, szivhezszólóan s ekkor megindít, szemünkből könyeket fakaszt, lelkünket mintegy a szellő szárnyain a magasba ragadja fel, hol tisztább a levegő, áthatóbb a fény; van idő, mikor meg rémesen zeng a felharsanó dal s mint a vihar, zúg, tombol, dörög s ilyenkor tettekre lelkesít, csatára tüzel. Itt eszembe jutnak Kada Eleknek, Kecskemét városa polgármesterének a búcsúlakomán mondott e szép szavai: „a magyar dal édes-bús hangjai mindig a magyar elveszett szabadság zokogását visszhangozzák és a magyar dal tüzében mindig a felébredt szabadság ünnepi szava zeng“.

De miért fejtegessem tovább a magyar dal szépségét, andalító voltát, miért emlegessem aesthetikai hatását, miért annak nevelő erejét ? Hisz minden kulturember tudja, menynyire tágul egy-egy szép dal elhangzásánál a szív, mennyire emelkedik a lélek, mily hullámzásba hozza egy-egy bájos melódia kedélyünket. Minden müveit lelkű ember tudja, mennyire neveli a dal a nemes érzelmeket, mennyire erősiti lelkünket, mennyire buzdít, lelkesít nagy tettekre. S ha ennek a ténynek megdönthetetlen igazságát belátjuk, be kell látnunk azt is, hogy egyrészt a dalmiivészet iránt lelkesedni tudó közönséget kell nevelnünk, de másrészt erkölcsi kötelessége a város minden müveit lelkű polgárának tehetségéhez képest támogatni, erkölcsileg úgy, mint anyagilag a dalegyesületnek a magyar dal kiművelésére irányuló hazafias törekvését. Igen, a magyar dal kultuszát támogatni és fejleszteni legyen édes mindnyájunknak kedves kötelessége, annyival is inkább, mert ezzel nemcsak a művészeti czélt, hanem a

nemzeti eszme érvényesülésének szent ügyét is szolgáljuk.

Ezek azok az eszmék, melyek ez ünnepélyes alkalommal lelkemben megfogamzottak. Ez eszmék megtestesülésének édes és biztató reményében avatom fel e serleget, a nagykárolyi Dalegyesületnek e díszes ereklyéjét, azzal a hő óhajtással, hogy zengjen széles e hazában a magyar dal, hogy eszményekért lelkesedni tanítsuk a magyar sziveket és tegyük boldoggá a magyar hazát. Azzal a kívánsággal ürítem e serleg tartalmát, adja Isten, hogy a magyar szeresse a magyart, szeresse a dalt, szeresse a hazát!

Zengjen a dal!“

A beszédet a dalárda „Jelige“ éneke követte. Azután Debreczeni István polgármester éltette Récsey Edét, a nagyérdemű elnököt, amit a közönség lelkesen viszonzott. Szólt még Schnébli Károly is, ki Vitek karmesterért emelt poharat. Majd kezdetét vette a táncz, mely csak a hajnali órákban ért véget.

HÍREK.

— Személyi hirek. Dr. Falussy Árpád főispán jan. 30-án reggel a fővárosba utazott, hol részt vesz az Országos Közművelődési tanács és az Országos Kaszinó közgyűlésén. Holnap érkezik vissza városunkba. — Géressy Kálmán, tankerületi kir. főigazgató tegnap délben városunkba érkezett s ma megkezdette a helybeli főgimnázium vizsgálását. A főigazgató a jövő hét közepéig marad városunkban.

— Meghívás. (785—1910. K. sz.) Nagykároly r. t. város képviselőtestülete tagjait 1910. évi február hó 6-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy- ' károly, 1910. évi február hó 1-én. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur- I nak a kir. tanfelügyélő által közölt 86,572—

: 1908. számú leirata az állami polgári fiúiskola elhelyezése ügyében. (466—1910. K. szám). 2. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának 1404—1909. bjkv. sz. határozata a város 1910. évi költségvetésének jóváhagyása ügyében. (417—1910. k. sz.) 3. A városi nyugdij- ügyi bizottság jelentése Neumann Ferencz adótiszt nyugdíjazásáról. (106—1910. K. sz.; kj.) 4. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1911. évi névjegyzékének kiigazítására küldöttség megválasztása. (9373—19Ó9. K sz.; kj.) 5. Az esküdtképes egyének alaplajstromát összeállító bizottságba két tag megválasztása. (969—1909. K. sz.; fj.) 6. A jogügyi-bizottságban megüresedett egy tagsági hely betöltése. (9241—1909. K. sz.; kj.) 7. Az adókivetö-bizottságba bizalmiférfiak megválasztása. (999—1909. K. sz.; kj.) 8. A pénztárvizsgáló-bizottságba három tag megválasztása. (997—1909. K. sz.; kj.) 9. A szervezeti szabályrendeletnek a 104—1909. kgy. sz. véghatározat, — a 169—1909. kgy. sz. véghatározat 9. pontja s a 214—1909. kgy. sz. véghatározat értelmében leendő módosítása. (5142., 7780., 9700—1909. K. sz.; kj.) 10. A sertésvész elleni védekezésről alkotott szabály- rendelet ügyében belügyminiszter ur leirata. (7097—1909. K. sz.; kj.) 11. A Korparéten felállítandó állami elemi iskola elhelyezése czél- jaira telekvétel ügye. (114—1910. K. sz.; kj.) 12. Nonn Gyula nagykárolyi lakos által a város gazd. ism. iskolai telekhez csatolás czéljaira adományozott 1 Q-öl terület elfogadásáról kiállított szerződés jóváhagyása. (9236—1909. K. sz.; kj). 13. A nagykárolyi róm. kath. egyház kérelme a Fecser-féle kereszthely tulajdonjogának átengedése iránt. (9235—1909. k. sz.; kj.) 14. A városházi nagyterembe a villainos- világitás bevezetése tárgyában intézkedés. (727— 1910. K. sz.; kj.) 15. Előterjesztés a községi közmunkapénztár terhére egy földmunkás alkalmazása iránt. (329—1910. k. sz.; kj.) 16. A Lövölde-kert bérleti szerződésének bemutatása. (9776—1909. K. sz.; hj.) 17. A Szalay-féle, sikátor elnevezésének megállapítása. (8666— 1909. K. sz.; hj.) 18. A január havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (735—-1910. K. sz.; hj.) 19. A gyűlés idejét megelőzőleg legalább 24 órával beadható indítványok tárgyalása.

— Ebéd a főispánnál. Dr. Falussy Árpád főispán, mint a helybeli Hitelbank r.-t. elnöke, az intézet újonnan beválasztott két igazgatósági tagja Nonn Gyula és Zahoránszky István tiszteletére január 29-én ebédet adott, melyen az intézet igazgatósági és felügyelőségi tagjai voltak hivatalosak.

— Időjárás február havában. Február havát a bolygók befolyása még erősen a hideg jelleg felé tolja úgy, hogy e hónapban még meglehetős erős téli időnk lesz. A változások e hó 2., 7., 9., 12., 13., 15., 23., 26. és 28-ra esnek, melyek közül legerősebb hatásúak 7., 13., 25. és 26-ikiak. Ezek közül ismét a 7. enyhe, a 18. havas hideg, a 23. száraz, hideg, a 26. szeles, esetleg viharos hideg jelleggel.

— Protestáns társasköri közgyűlés. A helybeli Protestáns Társaskör múlt vasárnap Szabó Károly alelnök elnöklése mellett élénken látogatott rendes évi közgyűlést tartott. Az elnöki jelentés sajnálattal konstatálja, hogy a Kör beléletében a múlt esztendő folyamán a széthúzás eseteivel találkoztak, majd jelentette, hogy a könyvtár 550 kötetből áll, az olvasóterem és játéktermek a közszükségletet kielégítik. Előző évben a társaskör bevétele 1726 K 40 f kiadással szemben 1842 K 83 f volt s a jelenlegi vagyon 1049 K 19 f-t tesz ki. Közgyűlés a felmentvényt Papp Imre pénztárosnak és a felügyelő-bizottságnak megadta. A f. évi költségvetés következőkben állapíttatott meg: Bevétel tagsági dijakból 700, mulatságok rendezéséből 300, játékpénzekböl 700 K. Kiadás: felügyelő fizetése 400**Tütés-világitás 150, lakbér 800, hírlapok 200 K. Majd az uj tisztikar választatott meg. Elnök lett Reök Gyula, alelnök Szabó Károly, igazgató Nagy Gusztáv, jegyzők: Kabay Ferencz, Helmeczy József, Rupprecht Karoly, pénztáros Papp Imre, ellenőr Balázs Márton, könyvtárosok Osváth Mór és ifj. Mózsa Pál, taggyüjtő bizottsági elnök Kelemen Alajos, játékellenőrök Molnár István, Fonó Gyula, Ligeti N. Uj választmányi tagokul megválasztattak: Beke Zoltán, Kubinyi Bertalan, Éles Ferencz, Néma József, Buday Lajos, Turenecz János, id. Szabó János, Nagy Antal, Baragh Sándor, Hancsis Illés, Tóth Lajos, Lenkey Lajos, Sallav Lajos. Póttagokul: Körötkényi Timot, Csőkör József, Mészáros Károly, Farkas Sándor, Túri Bálint, Juhász József, Szabó István, Nagy Endre, Löwy Rudolf, Kuszka Mihály, Kohn Antal és Szűcs Gyula. A Kör ügyésze Kaiós Pál helyett Dr. Sternberg Endre lett, a 36 tagú vigalmi-bizottság elnökéül pedig nagy lelkesedéssel Tremba Mártont választottak meg.

— Ebéd a piaristáknál. A helybeli kegyestanitórendi társházban f. hó 2'-án farsangi diszebéd volt, melyre a következő személyek voltak a társház tagjain kívül hivatalosak : Dr. Aáron Sándor vm. főorvos, Aczei Ferencz állomásfőnök, Boross János ág. ev. lelkész, Debreczeni István polgármester, Demi- dor lgnácz rendőrkapitány, Foglár József ezredes, Géressy Kálmán főigazgató, Hetey Ábrahám városi főjegyző, Holczinger István róm. kath. tanító, Ilosvay Aladár alispán, Kacsó Károly műszaki tanácsos, államépitészeti főnök, Kimer János adótárnok, Március Romulus gör. kath. esperes, Madarassy István központi főszolgabíró, Mitrovich Elek gör. kath. magyar esperes, Obholczer Gyula pénzügyi tan., számvevőségi főnök, Papp Béla orsz. képviselő, Pa- tek Béla polg. fiuisk. igazgató, Dr. Péchy István vm. főjegyző, Péchy László műszaki tanácsos, láptársulati igazgató, Piachy Gyula kir. tan., penzügyigazgató, Schnébly János postafönök, Dr. Schönpflug Béla városi orvos, Schrádi Pál róm. kath. kantor, Schuszterits Ferencz egyházközségi isk. gondnok, N. Szabó Antal kir. közjegyző, Vetzák Ede egyházközségi elnök és Dr. Vetzák Ede egyházközségi ügyész. Hivatalos volt még Szabó Pál v. kir. járásbiró, ki elmaradását kimentette. Az első pohárköszöntőt Récsey Ede házfőnök mondotta a társház vendégeire. Mitrovich Elek a rendház tagjaira s élükön Récsey főnökre, Marchis Romulus az egyetértésért ürített poharat. Boross János és Kacsó Károly a házfőnököt mint házigazdát, utóbbi a Kölcsey-Egyletben szereplő rendtagokat is éltette.

— Gondnoksági gyűlés. A helybeli állami polgári fiú- és leányiskola gondnoksága múlt hó 27-én Nemestóthi Szabó Antal elnök elnöklete alatt ülést tartott, melyen úgy a flu-,