Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-17 / 46. szám
XXVII., évfolyam. v. i l*. Nagykároly, 1910. november 17. 46. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. II 19 Előfizetési árak: Egész évre ........................ 8*— |<or. Fé l évre . . ...i. . . 4r— „ Negyedévre ....... 2-— „ Egyes száréi . . . . .—-20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évié 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Br. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. 1 . Laptulajdpnos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől *. nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Városunk sérelme. Köztudomású dolog, hogy a szilágysági vasút osztálymérnökséget városunkból Zilahra helyezte át a máv. igazgatósága és a hivatal f. hó 28-án beszünteti itt működését. Az áthelyezés indokául az hozatik fel, hogy a műtárgyak, melyek feletti felügyelet az osztálymérnökség feladatát képezi, közelebb vannak Zilah-hoz, illetve Sarmasághoz s igy a szolgálat érdeke megköveteli az áthelyezést. Hát ez nem való. Mert eltekintve attól, hogy a hivavatalfőnöknek havonta egyszer treszirtán és négyszer vonaton, a szakaszmérnöknek kétszer treszinán és nyolczszor vonaton, a pályaőrnek, pálya- felvigyázónak minden nap és a hidmes- ternek igen gyakran kell a vonalat bejárni és a műtárgyak kellő rendben tartásáról gondoskodni, és a mint láttuk 20 év alatt e tekintetűén nem volt hátrányos hogy az osztálymérnökség városunkban volt, sem a közszolgálat, sem a tisztviselők érdeke nem követelte az áthelyezést. Sőt ellenkezőleg; attól eltekintve, hogy az osztálymérnökség ezutáni vezetőjének háza és szőlője van Zilahon, — a mi pedig talán nem ok arra, hogy egy város ezért egy intézményétől megfosztas- sék, — egyetlen egy momentum sem szól az áthelyezés mellett. Nevezetesen: ha a szolgálat érdekét vesszük szemügyre, sokkal könnyebb az érintkezés az üzletvezetöség és az osztály- mérnökség között, ha ez városunkban van, mert akkor a mikor a személyes érintkezést innen 3—4 óra lehet lebonyolítani, addig Zilahról ehhez legalább 12—14 óra kell. Ha a személyzet érdekét vesszük figyelembe, hát addig, amíg Zilahon — mely 7000 lakost számlál, — hivatalokkal meg van tömve, — sem hivatalos helyiség, sem a személyzetnek való lakás nincs, ami pedig van, az rendkívül drága, addig városunkban megfelelő lakások elegendő számban és elég jutányosán állottak és állanak rendelkezésre. Ehhez járul, hogy Zilahnak a piacza sokkal drágább, mint a miénk, mert vidéke nem képes az élelemre szükséges czikkeket oly mértékben produkálni, mint ami vidékünk, ami a tisztviselőknek pénzügyi tekintetben szinrén hátrányára szolgál, Zilah iskolák tekintetében sem nyújthatja a tisztviselőknek azt, a mit városunk nyújt. Nem lehet czélja a kormánynak egy fejlődésben levő várost, — melyet minthogy a nemzetiségek által körülvett vidéknek a központján a magyarságnak egy erős vára, gyöngíteni, hanem ellenkezőleg az lenne a hivatása, hogy városunkat — mely terjesztője a kultúrának, mely a nemzetiségek megmagyarositásá- val magának érdemeket szerzett, minden tekintetben támogatni és állami intézmények szaporításával erősíteni kellene, hogy magasztos hivatásának továbbra is megfelelhessen. Ezt annál inkább meg kellene tennie, hogy itteni exponensének, a vármegye főispánjának — ki e vár39 iránti jóakaratát már kimutatta — a csöndes és békés kormányzást lehetővé tegye. És éppen ellenkezője történik ennek. Mi nem akarunk konkurrálni Zilah városával, nem akarjuk annak fejlődését megakadályozni, de tessék azt támogatni uj intézményekkel, nem pedig erősíteni azt azzal, hogy városunkat gyöngítsék. Nem hisszük, hogy a kormánynak szándéka lenne városunk gyöngitése, de az utóbbi években elvitték az erdöfelü- gyelüséget, elvitték a Nagykároly—som- kuti vasút üzletvezetöséget, most elviszik az osztálymérnökséget — mely eltekintve a személyzet állal itt elkötött 20—30000 koronától — iparosiunkat megfosztja az osztálymérnökség által e vonalon kiadott munkálatoknak jövedelmeitől, megtagadták a már megígért állomás felvételi épület felépítését és kiakarják javíttatni azt a rozoga helyiséget, amilyet más városban alig tűrnének meg; ezek mind olyan momentumok, amelyek alkalmasak arra, hogy városunkat fejlődésében megbénítsák. Mikor a szilágysági, később a Nagy- károly-somkuti vasút terveztetett, városunk mint erkölcsi testület tehetségével arányban nem álló, óriási áldozatot hozott, hogy ezek a vasutak létesüljenek s tette azt abban a tudatban, hogy azzal fejlődését elősegíti s ime a mikor pénzünk ott hever a mit sem jövedelmező részvényekben, elviszik a Nagykároly—som- kuti üzletvezetöséget, elviszik az osztálymérnökséget, a fütőházat s mi görnyedünk a 100 százalékos pótadő alatt, mert megakasztják városunk fejlődését. Hogy ez városunk polgárságát elkeseríti, az természetes. Elérkezett tehát a 12-ik órája annak, hogy a további sérelmek megakadályozása és mostani sérelmek orvoslása szempontjából a legmesszebb menő lépéseket megtegyük ! Szükség van erre annál is inkább, mivel Szatmár város, a jó szomszéd, folytonosan lesben áll, hogyan vihetne el valamit tőlünk s abból az alkalomból, hogy városunkban uj pénzügyi palota építéséről van szó, közgyűlése az elmúlt hétfőn oly határozatot hozott, mely szerint felír a pénzügyminiszterhez, hogy a pénzügyigazgatóságot oda helyezzék át városunkból s 12 évre ingyen elhelyezést 'biztosit a hivatal részére, sőt hajlandó viselni az áthelyezés költségeit is. Feihivjuk ennélfogva az illetékes faktorokat vármegyénk főispánját, alispánját, országgyűlési képviselőjét, polgármesterét és tanácsát, tegyék meg sürgősen a legszükségesebb intézkedéseket arra nézve, íhogy városunk sérelmei orvosoltassanak. Városunk képviselőtestülete sem nézheti tovább összetett kezekkel ezeket a dolgokat. Mozogjunk addig mig késő nem lesz! Néma gyermeknek az anyja sem érti meg a szavát! A helybeli sajtó megtette kötelességét, tegye meg minden polgár a mit tehet! Létérdekünkről van szó, most már nem hallgathatunk tovább !!! Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága múlt pénteken tartotta meg e havi rendes ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A fő? ispán d. e. 10 órakor a gyűlést megnyitván, felolvastatott az alispáni jelentés, melynek értelmében a múlt. hó folyamán a személy- és vagyonbiztonság a vármegyében kielégítő volt. A jelentés szerint a Tasnád—Érendréd— reszegei törvényhatósági közút építési munkálatai befejeztettek, a felülvizsgálati helyszíni bejárás f. hó 10-én foganatosíttatott. Útlevél 120 adatott ki. Ezek tudomásvétele után bemutattatott a városunk vasúti állomása felvételi épületének újjáépítése tárgyában tett felterjesztésére vonatkozói kereskedelemügyi miniszteri leirat, mely csak egy kis átalakítás elrendelését tudatja, az újjáépítést azonban kilátásba nem helyezte. N. Szabó Antal indítványozta, hogy a közigazgatási bizottság ismételten írjon fel a miniszterhez, melyben kérje fel, hogy az államvasuti beruházások között állomásunk felépítése első helyre tétessék. Elnöklő főispán erre kijelentette, hogy ő a minisztertől azt a határozott Ígéretet kapta, hogy az 1912-ik évi költségvetésbe indóházunk felépítésének költ-
