Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-02 / 22. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. junius 2. 22. szám. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre ................ Dr. Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Fél évre.................... • - ■ 4-— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre .... . . . 2-— , A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám .... • • .--20 „ Laptulajdonos és kiadó : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissz». Nyomdász-sztrájk. Az ország összes vidéki nyomdáiban a nyomdászok beszüntették a munkát. A képviselőválasztások küszöbén történt ez, éppen akkor tehát, amikor a közönség legnagyobb érdekkel szokta kisérni a választási eredményeket. Eljárásuk bírálásába nem bocsátkozunk. Drága a papiros és még drágább az idő. ítéljen az olvasóközönség felettük. Leszögezzük csupán a tényt, hogy ők ma sétálnak és fennen hirdetik, hogy végletegig menő kitartással kényszeríteni fogják tudni munkaadóikat követelésük teljesítésére. A hála szava, amelylyel illett volna kenyéradóikkal szemben viselkedni, elmaradt s ha ilyen körülmények között lapunk olvasói is a rendesnél kisebb terjedelmű lapot vesznek kezükbe, az ö eljárásuknak esik rovására. Több megjegyzésünk hozzájuk ezúttal nincsen, csupán leközöljük azt a nyilatkozatot, melyet az ország összes vidéki nyomdatulajdonosai adtak ki egyöntetűen, s amelyet magukévá tesznek a városunk- beli nyomdák is. A nyilatkozat igy szól: Tisztelt Kartársak! Ütött a tizenkettedik óra! Elérkezett az idő annak a bebizonyítására, hogy Magyarország vidéki nyomdatmajdonosai tudatára ébredtek annak, hogy összetartásban rejlik az erő. Munkásaink annak ellenére, hogy úgy ők, mint különösen vezetőik mindig telve vannak a kollektív-szerződés szent és sérthetetlen voltának hangoztatásával, a maguk érdekében felsőbb parancsra félrerugják az érvényben lévő árszabályt és ennek letelte előtt egy egyoldalú tervezetet nyújtottak be a mai napon azzal, hogy azt másnapra vagy elfogadjuk, vagy pedig ők, ellenére minden kollektív-szerződésnek, minden törvénynek, a munkát azonnal beszüntetik. Csak röviden akarunk rámutatni ezen tényre, amely kell, hogy gondolkodóba ejtse a kollektív-szerződésnek még oly őszinte barátját is azok érteke felöl. Azon egyhangú lelkesedés, amelyet Magyar- ország vidéki nyomdatulajdonosai az utóbbi napokban tanúsítottak, mutatja, hogy megérlelődött bennük a meggyőződés: eddig és ne tovább! Aki úgy a saját, mint a köz érdekéit kellőképen méltányolni tudja, az egy pillanatig sem habozhat és okvetlenül visszautasítja ezt a szerződést, amelyet nyilvánvalóan ránk akarnak kényszeríteni munkásaink. Hozott határozatunkhoz képest arra kérjük ezúttal is a tisztelt Kartársakat, hogy ebben az életbevágóan fontos kérdésben .tartsunk össze, járjunk el a legpéldásabb egyöntetűséggel, mert csak igy segíthetjük ügyünket diadalra. Ezen uj árszabály részben már az együttes tanácskozás eredménye. Közel egy heti nehéz munka árán sikerült a tervezettel szemben elfogadható helyzetet teremteni ezen pontokban. Több lényeges kérdésben azonban nem sikerült a megegyezés és ezeket most a szervezet egész egyszerűen egyoldalulag állította be uj árszabálytervezetóbe. Ezen önkényüleg beállított pontokhoz a bizottság sohasem járulhatna hozzá! Lehet-e komolyan szó egy oly szerződésről, melynek időtartama két évre állapittatik meg, hol marad itt az ipari béke leendő állandósítása? Hiszen ha ezt elfogadjuk, akkor az ujabbi tárgyalásokat akár rögtön elkezdhetjük a következő árszabályra vonatkozólag és igy üzemünkben egyebet sem tennénk, mint együttes munkálkodás helyett folyton folyvást árszabály- ügyekkel foglalkoznánk.' ‘ * * Magasabb fizetés mellett, kisebb munkaidőt állapit meg a tervezet és az osztályozásnál az egyes városokra a magasabb osztályba sorozás által újabb terheket ró, sőt egyes városoknál 1911-től kezdve újólagos emelés van előírva. A munkaidő kérdésében ennek az árszabálynak az elfogadása a 8V2 órai munkaidőnek behozatalát jelentené az egesz vonalon (83/4 óra 1j< órai uzsonnával), tehát a gépeknél is eltérően az eddigitől, mely szerint a gépeknél 9 órai munkaidőnél a félórai uzsonnaidő akként volt megállapítható, hogy az üzemben fennakadás ne történjék. — No aztán itt van a 19. pont, amely szerint: „a végzett munkának az élvezett fizetéssel arányban kell állani.“ Ez a pont örökös egyenetlenségeknek válna szülőokává. Eddigi szerződésünk junius 10-én jár le, de ez nem akadály a munkások szemében, mert az uj árszabályt röktön ránk akarják kényszeríteni és ezáltal bennünket arra erőszakolni, hogy körülbelül két héttel előbb kezdhessük fizetni a magasabb díjazást. Ezzel a tervezettel egyidejűleg benyújtották a munkások a segédmunkásnőkre vonatkozó árszabálytervezetet is. A tárgyalásokhoz pedig a segédmunkások (szolgák) részére is készítettek árszabálytervezetet, de ennek tárgyalására már nem került sor. A rendelkezésre álló idő rövidségénél fogva nem térhetünk ki arra a sok pontra, amely eltérően az eddigi viszonyoktól, még súlyosabbá teszi a nyomdaipar helyzetét, hanem egész röviden ismételjük és kérjük Magyarország vidéki nyomdatulajdonosait, hogy ezt az árszabályt utasítsák visza és várják be a végrehajtóbizottság újabb értesítéseit a továbbiakra nézve, amely értesítések az ügy sürgősségénél fogva természetesen néhány napon belül szétküldetnek. A végrehajtóbizottság nagy és súlyos felelőssegének teljes tudatában azzal hívja fel ennek a reánk kényszerűéit harcznak a megvívására a kartársakat, hogy erezve ügyünk igazát: még mindig él benne a meggyőződés aziránt, hogy az ereje leküzdhetetleuségében vakon bizó szakszervezetet annak belátására kényszeríti, hogy saját jól felfogott érdekében is csak egy közösen megállapítandó oly kollektív-szerződés köthető meg az országban, amely számolva a létező viszonyokkal a nyomdaipart nem rendíti meg létalapjában. Bízunk benne, hogy ez a szózatunk, amelyet most, a végső perczekben intézünk kartársainkhoz, kellő viszhangra fog találni és ezzel eleri azt a hatást, amelyet a végrehajtóbizottság hozzá fűzött. Mert ez a munkások részéről velünk szemben tanúsított terror mindenek előtt hatalmi kérdés. Ök megpróbálkoztak vele, mert az eddig elért eredmények elvaki tották őket. Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk, menynyire tudjuk mi is, ha legfontosabb érdekeink megóvásáról van szó, az együttműködés, az összetartás által erőinket megtöbbszörözni és ezzel ügyünket a jog, igazság és méltányosság nevében diadalra vinni. A felületes szemlélő az ellentálláaban csak a rögtöni, a pillanatnyi veszélyt látva, hajlandó lenne talán a pillanatnyi veszélynek kikerülése végett engedni az erőszaknak. Be nem gondol arra, hogy ha most, ebben a válságos pillanatban egyetlen kardcsapás nélkül feladjuk a küzdelmet, ezzel megint egy oly fegyvert szolgáltatunk a munkások kezébe, melylyel elöbb-utóbb — hogy mikor az csak idők kérdése — végromlásba dönthetnek bennünket. A közös, nagy czélnak az érdekében pillanatnyi áldozatot hozni nemcsak lehet mindenkinek, de kötelessége, szent kötelessége saját magával szemben is ! Ezt átgondolva, megértve, biztos önérzettel, nyugodt lelkiismerettel, vállvetve, egymást támogatva és erősítve ne térjünk ki a reánk erőszakolt harcz elől s bizzunk benne, hogy az elkövetkezők igazolni fogják felfogásunk helyességét, meggyőződésünk igazát. A végrehajtó-bizottság. Képviselőválasztás. Meg volt tehát a nagy nap! Képviselőt választottunk Dr. Gróf Károlyi József személyében, akinek programmja az 1848. elvek alapján áll. A nagykárolyi választókerület polgársága tehát ismét bebizonyította hazafias gondolkozását, amidőn függetlenségi jelöltje mellett lelkesen kitartott és a szabadság, egyenlőség, testvériség zászlóját diadalra vitte. így van ez jól! Disszonáns hangoknak e napon nem is lett volna szabad elhangoznia, mert hiszen mi nemcsak képviselőt választottunk, hanem olyan férfiút városunk élére, aki bennünket alkalmilag megvéd a minduntalan fenyegető „szomszédi“ támadás ellen. A veszélyes helyzet napjaiban a választópolgárság érett gondolkozásának legfényesebb jelét szolgáltatta, amidőn elhatározásához hűen, kitartott a pártkülönbség nélkül jelölt képviselő mellett, akinek zászlóját diadalra is vitte. Üdvözöljük a nemes erényekben felnőtt grófot, akinek tudása ifjú kora daT
