Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-12 / 19. szám
4 mek, megpróbáltatások és szerencsétlenségek j származhatnak a nemzetre abból a végzetes: összeütközésből, mely a nemzet és dinasztia j között létrejött. Szeptember első napjaiban pe-1 dig már azt jegyzi be naplójába: „Én a csil-\ lúgokból olvasok, vér és vér mindenütt, a testvér \ a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni őrülten, engesztelhetetlenül. Pest oda van. Oh \ az én füstbe ment életem /“ És 1848. szeptember 5-én már orvosával együtt elindul Pestről és több napi kocsizás után megérkezik Bécsbe, honnét orvosai tanácsára a döblingi elmegyógy- j intézetbe vonul. Barátja, Wesselényi, még ott marad Pesten, de mikor 1848. szeptember 28-án a felbőszitett tömeg a Budáról Pestre | kocsin siető királyi biztost Lamberg gróf' személyében fölismeri és fékvesztett haragjában a kocsiból kihúzza, megöli, holttestét az utczán végig hurczolja, Wesselényi is, hogy kicsiny gyermekei és felesége életét biztonságba helyezze, odahagyja Pest városát, sőt magát az országot és visszavonult régi — számüzetési helyére, a Graefenberg mellett fekvő Frey- Waldauba. Ebben a kis fürdőtelepben töltötte szomorú testi vakságban és még szomorúbb lelki bánatban élete hátralevő napjait a nemzet egykoron bálványozott hőse, a Vörösmarthy Mihály által megénekelt árvízi hajós, a nagy Wesselényi. 1850. tavaszán azonban oly erős honvágy fogta el Wesselényit, hogy nem törődve azzal, hogy ő is az üldözöttek és proskibáltak közé tartozik, arra határozta el magát, hogy visszatér családjával együtt hazájába. És április 9-én meg is írja visszatérésének útját és rendjét zsibói tiszttartójának Szabó Miklósnak, két régi barátjának, Deák Ferencznek és Ujfalvy Sándornak. És amiként megírja, akként cselekszik is. Április 14-én útnak indul egész családjával és háznépével együtt hazájába, április 16-án megérkezik Pozsonyba, onnét indul gőzhajón Pestre, ahová április 17-én este érkezik meg. Útközben azonban meghűl és Pestre már betegen, erős lázgyötörten érkezik. Tüdőgyuladást J kap a hatalmas termetű, oroszlán erejű Wes-1 selényi és rövid, alig négy napi kínos halálos tusa után április 21-én este végsőt ver, utolsót dobban nagy és nemes szive. Bár halála óta 60 esztendő telt el, de | Wesselényivel szemben a magyar nemzet még ma sem rótta le egészben azt a hálát, mely- lyel e nagy és nemes fiának adósa maradt. Való, hogy szülő vármegyéje 1902. szeptember 17-én szobrot emel neki Zilahon; az is való, hogy Pest városa 1905. április 9-en egy dóm- j bormüvet helyez el az 1838-ik évi árvízi hős emlékezetére a ferenczrendiek templomának! oldal falában. És az is való, hogy nem régiben 1 az ő nevéről nevezték el „Wesselényi-kollegium- nak“ az általa dús alapítványokkal ellátott zilahi református főiskolát. De hatalmas be- j szédei, mikkel mint vándor patrióta Pozsonytól1 Szebenig másfél évtizedeken át bejárta és fel- j rázta, önérzetre ébresztette és tettre buzdította szunyadó nemzetét — maiglan sincsenek egy-1 begyüjtve és kiadva. Politikai és irodalmi levelezését pedig, melyet két évtizeden át a legnagyobb fáradsággal és nem csekély anyagi áldozattal én gyűjtöttem egybe, hiába ajánlottam fel kiadásra annak a Magyar Tudományos Akadémiának, melynek egyik első igazgatósági tagja volt és mely százezreket költ idegen nyelvű fordításokra — válaszul azt kaptam, hogy a Wesselényi szellemi hagyatékának kiadására neki most nincsen elegendő fedezete. Úgy látszik, hogy Wesselényinek némelyek ma sem tudják megbocsátani azt, hogy jobban | szerette a hazáját, mint a dinasztiát. Igaz, hogy ez hiba lehet a hiperloyalisták és udvari tanácsosok szemében, de annál nagyobb erény és érdem az egyszerű és igaz lelkű nép millióinak szemében. Dr. Kardos Samu. A Kölcsey-egyesület közgyűlése. A helybeli Kölcsey-egyesület múlt vasárnap tartotta meg közgyűlését a vármegyeháza dísztermében. Az egyesület elnöke, Dr. Falussy Árpád akadályozva lévén a megjelenésben, Cseh Lajos ügyvezető alelnök foglalta el az | elnöki széket, aki tartalmas beszédben adózott j Kölcsey emlékezetének. Gyűlést megelőzőleg a gimnázium ifjúsága tanáraik vezetése alatt a | NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE a továbbá kis közönség kivonult a Kölcsey szobrához, ahol az ifjúsági dalárda elénekelte a Hymnuszt, Csetényi Sándor VII. oszt. tanuló elszavalta Zrínyi Il-ik énekét, amit Moskovits Lajos VIII. oszt. tanuló Kölcseyt méltató pályanyertes beszéde követett a szobor megkoszorúzása kíséretében. Végül a dalárda a Szózatot énekelve el, bevonult a közgyűlésre. A gyűlés lefolyásáról a következő referá- dában számolunk be: Miután a városi dalárda Vitek Károly karnagy vezetése alatt elénekelte a Hymnuszt, Cseh Lajos elnök üdvözölve a megjelenteket, a gyűlést megnyitotta. Beszédében megemlékezett gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklósról, akik Kölcsey Ferenczczel együtt megalapítói voltak az uj Magyarországnak. A lelkes éljenzéssel kisért beszéd után a titkári jelentés felolvasottnak tekinttetett s miután megállapittatott a jövő évi költségvetés, meg- ejtetett a tisztikarnak 3 évre leendő megválasztása. Elnök lett: Dr. Falussy Árpád, alelnök Cseh Lajos gimn. igazgató, titkár — Andrássy Jenő helyett, ki eltávozott városunkból — Suták István ügyvédjelölt, pénztáros Lukács Mihály, ellenőr Obholcz<;r Gyula, számvizsgáló Gallasz Ödön, ügyész dr. Tóth Zoltán. Az igazgatóválasztmányba megválaszttattak: dr. Adler Adolfné, dr. Cservenyák Károlyné, Debreczeni Istvánná, dr. Falussy Árpádné, Uosvay Aladárné, dr. Kovács Dezsőné, Kurcz Erzsébet, Rooz Samuné, dr. Schönpflug Béláné, dr. Serly Gusztávné, Somossy Miklósné, dr. Aáron Sándor, dr. Adler Adolf, ifj. Andrássy Jenő, Asztalos György, Baudisz Jenő, Berger Ármin, Braneczky József, dr. Czukor Lajos, Debreczeni István, Demidor Ignácz, Dóczy József, Foga- rassy Károly, Fürth Ferencz, Ilosvay Aladár, Jakab Gyula, dr. Jászi Ferencz, Jeney István, dr. Jékel László, Jékey Zsigmond, Kacsó Károly, ifj. Kálnay Gyula, Klacskó István, dr. Kovács Dezső, Madarassy Gyula, Márton Sándor, dr. Németh Béla, Nonn Gyula, Patek Béla, Péchy István, Péchy László, Plachy Gyula, Récsey Ede, Roóz Samu, Schnébli Károly, dr. Schönpfug Richard, Schuszterits Ferencz, Sróff Gábor, N. Szabó Antal, N. Szabó Albert, Szentiványi Béla, Szintay Gábor, Tanárky Béla, Tóth Sándor, Vetzák Ede, dr. Vetzák Ede, Wagner István. A választások megejtése után dr. Adler Adolf indítványára Klacskó István, az irodalmi szakosztály elnökének az egyesület érdekében kifejtett buzgó és fárádhatatlan tevékenységéért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. A szózat eléneklése után a gyűlés szétoszlott. Színészet. (§.) Az elmúlt hét legkiemelkedőbb színházi eseménye „A sasfiók“, Rostand Edmond poetikus drámájának vidéki színpadon talán nem is tapasztalható kitűnő előadása volt. A reichstadti herczeg szomorú, szivettépő tragédiája, az élet borzalmas realizmusa a legfenségesebb költészet ékes szavaiba öltöztetve; az értékes egyéniség feláldozása a hatalmi hóbortnak ; az eszmék összeütközése mérhetetlen hatásos jelenetekben, hatalmas, kitörésteljes fordulatokban, lendületes monológokban bővelkedő scenirozásban; egy halódó lélek kóros vergődése az élet minden fázisában, az érzelmek minden változatában — igaz gyönyörűségét okozva hallgatójának és figyelőjének: ez Rostand „L’aiglon*-ja, melyet Ábrányi Emil nagy művészettel ültetett át magyarra. Ami az előadást illeti, a legnagyobb elismeréssel hajtjuk meg zászlónkat a „Sasfiók“ — Sipos Zoltán előtt, aki ez alakításában olyat produkált, aminö játék a legelismertebb művésznek is dicsőségére válnék. Finomság, erő, elhaló hang, pathetikus szólamok, beteges nyöszörgés, akaraterős férfiasság váltakoznak előadásában, amint azt a nagy kaliberű szerep egy öntudatos, ilyen alakításra termett színésztől helyes megértés és alapos kidolgozás után megkívánja. Övé az érdem az előadás sikerült rendezéséért is, a meleg ovátió nem maradt el egyik este sem, a színházat szerdán és csütörtökön este megtöltött előkelő közönség nyomatékosan adott kifejezést tetszésének ; különösen a wágrámi jelenet hatásos monológja után zúgott a taps; háromszor is kihívták a függöny elé Sipost, ki egy babérkoszorút is kapott. I — Sikerült alakítást adott Szilágyi is Flambeaú J kitűnő szerepében; ép oly nívós volt az, mint Herczegh Metternich-e, ki különösen az éjjeli látogatás kalap jelenetében excellált. Vájná mint Ferencz császár teljesen elfogadható volt; Burányiné Camerata grófnő szerepében tehetsége legjavát adta. Örömmel jegyezzük itt fel azt is, hogy a közönség kezd igen melegen érdeklődni a színház iránt, amit különben — különösen az ilyen előadások után — méltán elvárhatunk. Csütörtök délután „Erdészleány“ operette ment, jó előadásban. A szereplők — dicséretükre mondva — emanezipálták magukat kissé a délutáni előadásokat jellemző nemtörődömség alól. Péntek este zónában a „Próbaházasság“ operette került színre. Gerö Károly énekes életképe sok derültséget keltett. Bállá elemében volt, kedvesen énekelt; a többi szereplők is hozzájárultak a sikerhez. Szombaton Fall Leo „A kedélyes paraszt“ ez. operettjének volt a bemutatója, melyet vasárnap este ismételtek. A német színpadokon hosszú sorozatos előadásokat ért daráb magyar fordításban nem bir azzal a jellegzetességgel, mely annak fővonzóerejét képezte. Zenéjében mindössze egy valezer és a harmadik felvonás terczettje a jobb melódiák, mely utóbbit Bállá, Rónai és Herezeg sikerült előadásában mindkét este többször megujráztatták. Nagyon bájos volt a kis Szelényi Lili; énekével és színpadi otthonosságával annyira elragadta a közönséget, hogy első este szinte cukoresővel bontották el a kis Szépít, ki „csak egy krajezárt“ kért. Igen jó volt Sipos mint huszárhadnagy, szépen énekelt Burányi (István), játéka azonban vontatottan ment. Czakó Miczi Francziska szerepében kifogástalanul alakított; kedves kis Annamiri volt Wirth Sári. Vasárnap délután „Egy katona története“ drámát elevenitették fel elég nagy közönség előtt, meglehetős előadásban. Hétfőre vendégfellépés volt jelezve; Her- szényi Andornak kellett volna „A hajdúk hadnagyé“-! játszania. Az igazgatóság azonban később Bariesnak osztotta ki Boronay Imre szerepét, ki kellemes hangján énekelte azt el. Különösen az első felvonás végén „Egy kék szempár“ tetszett nagyon. Bállá (Gaszton), Lugossy (Barbarina) és Dénes (Scharffenberg grófné) mindannyian kedvvel és sikerrel működtek közre. Kedden Henry Bataille „A botrány“ czimü színmüvének volt a premierje. E darab, mely Molnár Ferencz jeles átültetése, a fővárosi Nemzeti színházban nagy sensatiót keltett. Igazi modern színpadi termék, melyben a kifejtés az erkölcs szempontjából néző szemlélőt nem békiti ki. Az asszony (Markovits Margit) felül egy kalandor (Artanezzo Inke) szédelgésének s bűnös útra tér. Tisztelt és derék férjét megcsalja. S a férj (Férioúl—Szilágyi), bár tudomást szerez neje bűnéről, nem öli meg a csábitót, nem torolja meg asszonya hibáját, hanem csendes megadással tűri a történteket, sőt — visszavonul a közélettől, hogy életének hátralevő részét a családjában tölthesse. Mar- kovics, kinek e saisonban első fellépte volt Charlotte szerepe, sikerrel és nagy igyekezettel játszott. A kínosan vergődő, a „bűne becsületé“- nek megmentésére törekvő nőt preczizül kidolgozott alakításban állította elénk. Szilágyi szépen oldotta meg Férioul nehéz feladatát. Inke játékának rovására Írandó szerep nem tudása. Igaz, hogy ő nem intrikus, de ha már neki adták Artanezzo szerepét, kell, hogy ambitio- nálja magának azt, hogy a lehető legjobbat nyújtsa, amire képes. Szerdán ,,Trenk báró“ került bemutatásra. Albini ez operettje, mely a fővárosban csak erőszakkal tarttatott műsoron, nálunk őszintén megbukott. Közönsége alig voltsajelenvoltak nem lelesedtek cseppet sem a darabért. A zene hijján van szép melódiáknak és sem hangszerelési szépség, sem más érdekesség nincs benne. Főcselekménye egy nagyon rövid novellának talán jó volna, de igy erőszakkal elnyújtva gyenge ; egyetlen eredeti, megkapó jelenete nincs a darabnak. A színészek jobb ügyhöz méltó buzgalommal játszottak. Bállá (Lydia grófnő), Lugossy (Maricza) és Inke (Trenk báró) szép hangjukat pazarolták hasztalanul. A humort Szelényi (Stecher Kornélia) és Rónai (Wurz- bacher képviselték sikerrel. A további műsor
