Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-21 / 16. szám
X XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. április 21. 16. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. _____ TI —--------Nag ykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik mindén csiitSrtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................... Fél évre ......................... • • 4-- , Negyedévre ................. . . 2-- „ Egyes szám................. • .—20 , Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A választói jog reformja. A válság tehát „szerencsésen“ visszaérkezett oda, ahol négy évvel ezelőtt volt, a választói jog reformjához. A koaliczió azzal ment a választási küzdelembe, a „nemzeti“ kormány azzal alakult meg, hogy egyelőre ugyan nem tudott elérni semmit, de azért átveszi az ügyek vezetését, megcsinálja az uj választójogi törvényt és az annak alapján összeülő uj képviselöházra bizza, hogy nagyobb nyomatékkai és nagyobb szerencsével szálljon szembe Bécscsel — és most négy év után megint csak ott vagyunk, hogy nemzeti törekvéseinkből ugyan nem valósult ,ftieg semmi, de ha niájjd összeül az.uj parlament, amelyet általános választói jog alapján választ a nemzet, annak akkor .. .majd ... Hát nem kár ezért a négy évért?! És vájjon miért veszett kárba ez a hosszú idő? Ki volt tűzve egy reform, melyet követelt a haladó idő, múlhatatlannak tudott az osztó igazság, megállapodásában katározottan kivánt a korona és a választásokon majdnem teljeser) egyhangú Jel- kesedéssel magáénak vallott a nemzet — és amelynek mégse volt lehetséges létrejönnie, mert útját állotta a szükkeblüség, a vak önzés. Nem kell az általános választói jog, mert ez „ugrás lenne a sötétbe“, kétségessé tenné a mi uralmunkat, mondták azok, akik azért vállalkoztak a reform megcsinálására, hogy elhúzzák, halasz- szák az idők végtelenségéig, nehogy más megcsinálhassa. Féltették az intelligenczia vezetöszerepét és a magyafság uralmát a készülő reformtól és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák létrejöttét. Pedig hát egyiket sem fenyegeti veszély. A műveletlen, sőt analfabéta elem ma is többszörösen felülmúlja a választói lisztákban az intelligenczia embereit és a nemzetiségi szavazatok számaránya ma is van akkora, mint lenne, ha mindenkinek megadnák a polgári jogokat, akiknek vállát épp eléggé nyomják a honpolgári kötelességek. De persze az arisztokráczia uralma, az talán szenvedne egy kicsit. Ezért az a görcsös ragaszkodás a régihez, ezért kellett volna a nemzet és a korona intenczióit meghamisítani, de még jobb volt, ha egyszerűen el lehetett odázni. Mert mi lesz a világból, ha a béres együtt szavaz földesurával, ha a gróf szavazata is csak annyit ér, mint a legutolsó paraszté! Oda lesz Magyarország, oda lesz a világ! Mintha csak a negyvenes évek kon- zervativjeit hallanók! Azok is, dehogy mondták volna, hogy a maguk érdeke diktálja aggodalmaikat; f ^hogy keseregtek nyiltan a dézsibá" és fftbot ‘ elvesztésé miatt; dehogy vallották be, hogy a nép- képviselettől .azért félnek, mert az nem lészen mindig és riiindenben á méltósá- gos urak alázatos szolgája, dehogy, ök is a fennálló rendet, a magyarság uralmát, az alkotmányt féltették a reformoktól. Szerencsére 1848-ban nem bizták ezeket rájuk, ilyen abszurdumot csak 58 évvel későbben cselekedtünk. 1848. márczius 30-án egy nap alatt \ alkotta meg az országgyűlés az uj választói törvényt, de persze nem az alkot- mánypártiak, hanem Kossuth Lajos és Deák Ferencz vették kezükbe. Pedig akkor ugyancsak nagy volt az ugrás. De ama lánglelkü hazafiak nem féltették a magyarság igazát az igazságkövetelte reformoktól. A konzervativek akkor is előhozták mindazt, amivel ma meg akarják kötni a haladás kerekét, de a 48-iki hazafiak igazán csak a haza érdekét nézték, ha az pillanatnyilag ellenkezni is látszott az övékkel és megadták gondolkodás nélkül a választói jogot egyenlően mindenkinek, aki csak bármiképen is hozzájárult az ország terveihez. Akkor még nem volt általános védkötelezettség, nem voltak indirekt adók, nem viselt tehát terhet csak az, aki valami adót fizetett, ehhez kötötték hát a választói jogot. Ma mindenkit egyenlően terhel a védkötelezettség, a 48-iki tiz forintnál sokkal többet fizet mindenki fogyasztási adókban, azon dicső kor nagy férfiai ma nem haboznának tehát megcsinálni az általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló törvényt. Nem késlekednének, nem kertelnének, ha arról lenne szó, hogy erősítsék a parlament hatalmát, fokozzák az alkotmány sán- czainak védelmét, minél nagyobb őrséget fogadva azokba. Elsöpörnék ma is, mint elsöpörték akkor is azokat, akiknek önzö érdekük azt diktálta, hogy a parlament legyen gyönge, Bécs pedig legyen erős. 48-ban nem alkudoztak, nem kertelték, hanem cselekedtek és a magyar nép, mely hetekkel előbb még Becsbe járt depűtáeziózni, hogy a „császártól“ kérje terheinek enyhítését, , olyan erővel állott talpra az alkotmány védelmére;’ amely már most az övé is volt, hogy két világhatalom minden ereje is csak alig volt elég legyőzésére. P. Harczok idején. Még mindig azt kérdjük: lehetséges-e alkotmányos országban kormányra vállalkozni pro-, gramm nélkül? Hogy az abszolutizmusnak nincs programmja, azt értjük. Nincs szüksége reá. Programmja: az ő akarata, amelyet nem korlátoz semmi s amelyet mindig a . saját uralmának, hatalmának érdekéhez szab. De alkotmányos kormányzást, vagyis olyant, amelyhez a nemzet többségének támogatása feltétlenül szűk? séges, programm nélkül el sem lehet képzelni. Mert ha nincs programm, mihez járuljon hozzá, mit támogasson a nemzet többsége ? A miniszterek személyét ? A puszta, meztelen kormány- hatalmat? A Khuen-kormány mindeddig nem adott programmot és biztosra vehetjük, hogy nem is fog adni. Mert mi a valódi programmja, az igazi feladata, azt a nemzet előtt be nem vallhatja. Hiszen csak nem állhat azzal a választók elé, hogy én a nemzet törekvéseit elfojtani, jogainak érvényesülését megakadályozni akarom: választók támogassatok! Maszlagra engedélyezett végeladás! A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy raktáramon lévő ruhaszövet, vászon, kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az összes e szakmába vágó áruimat hatóságilag engedélyezett végeladáson kiárusítom. Kohn Márkusz. Tisztelettel
