Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-31 / 13. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. márczius 31. 13. szám. NAGYKAROLf És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. i:: iv i Küegjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.....................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—’20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 10 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ököritó. Az élet, a feltámadás ünnepének öröm-1 és vigasság zajába gyászos, szomorú han-1 go kát vegyitett egy rémes, kimondhatatlan bo rzalmasságu katasztrófa. Egy oly szere ncsétlenség, melynek hallatára elszorul a szív, megdöbben a lélek és a legelfá- sultabb ember is összeborzadva gondol arra a hihetetlen könnyelműségre, melynek következménye csaknem négyszáz emberi léleknek pusztulását vonta maga 1 után. Ez a fájdalom, ez a gyász kétszeresen sújt bennünket. Mert a katasztrófa színhelye vármegyénknek egyik színtiszta magyar községe: Ököritó. Ennek a községnek neve sok-sok ideig gyászbetükkel lesz beirva nemcsak a mi szivünkbe, hanem a világ legrémesebb szerencsétlenségei történetének könyveibe is. Az öröm, a vigasság zaját pár pillanat alatt rémes sikoltás, haldoklók nyögése, halálhörgés váltotta fel. A még előbb nevető, mosolygó arczok pillanat alatt eltorzulnak és a vigadó élet helyét a halál foglalja el. Ember-ember hátán tolong, hogy nyomorult életét megmenthesse, nem törődve azzal, hogy életének szabaditását mások halálukkal fizették meg. Négyszáz eltorzult, megszenesedett hulla jelzi azt, hogy pár nap előtt e helyen egy vigasságra összegyűlt tömeg hangos nevetése verte fel az éjszaka csöndjét. Apa, anya, leány, fiú, gyermek ott feküsznek egymás mellett, elszenesedve, felismerhetetlenül, s a jajgató, siró rokonok hiába keresgélik őket, nem ismerhetik lel szeretteiket, az egyformán megszenesedett, egyformán halálra vált földi maradványok között! Sirás, jajgatás, a kétségbeesés kiáltásaitól hangos a szép vivágzó magyar község tájéka, melynek szorgalmas lakóit nem várja haza a ház népe, nem várja a feleség a férjet, a gyermek anyját, a szülő gyermekét, mert azok nem térnek többé vissza soha ... soha. Apátián, anyátlan gyermekek siratják 1910. év Hús vét | első napjának felvirradtát. Apátián, anyátlan gyermekek, kik mindenüket ott veszi tették el a rémes éjszakában! Kivirul a mező még a szomorú község határában, fogja még ontani bő áldását a magyar föld búzája. Fognak még gyümölcsöt hozni a fák s az emberi kö- nyőrület majd iparkodik segiteni a szegény emberek bánatán. De annak a négyszáz jó magyar halottnak a legfőbb kincsét, az életet nem adhatja már vissza senki! Azoknak a szülőknek, azoknak a gyermekeknek elveszett boldogságát többé pótolni nem fogja semmi! Egész életükön keresztül borzalmas emlékként fog élni annak az éjszakának minden legkisebb eseménye, melynek emléke könyre fog fakasztani évtizedeken keresztül minden egyes embert, aki ezeket az eseményeket átélte, de azt is aki azokat elbeszélni hallja. De ennek a rémes szerencsétlenségnek mégis legszánandóbb áldozatai azok a szegény szerencsétlen gyermekek és aggok, akik mindenüket ott veszítették el abban az izzó kohóban. A társadalomnak TÁ RCZ A. *-Sgr*Két czikk. ii. Okos ember a bolondtól is tanul. De nem is akkora bolondság ez, mint a mekkorának látszik! Ha a nagynémet hatalmaskodás leginkarná- tusabb közlönye nem talál elég rágódni valót a szőnyegen forgó porosz választói törvény- javaslaton, mi meg nem tilthatjuk neki, hogy bele ne kontárkodjék a magyar választói jog tervezetébe. Hogy tudatlan hozzá, hogy illetéktelen reá, az semmiképen nem zavarhatja ebbeli működését. Hiszen nemcsak a német tollforgató kiváltsága arról beszélni, amihez nem ért. Nálunk is épen ezt nevezik hírlapiról hivatottságnak. Bosszankodni igazán nem érdemes a kicsinyes gyűlölködés és mérges Ítélkezés ama hangja fölött, mely az emberek és helyzetek ilyen téves megítélésén alapul. Egy japáni kollegától tanultam ezt a bölcsességet, aki higgadt udvariassággal válaszolta egy okvetetlenkedő német társaságnak: „Önök németek | csakugyan sokkal különbek nálunknál; mi japá- : nők, _előbb idejövünk, öt-hat nagy várost meg- i lakunk, minden intézményt végigtanulmányozunk, nyelvüket elsajátítjuk, irodalmukat, szo- í kasaikat megismerjük, viszonyaikba magunkat beleéljük s csak azután merünk majd Ítéletet koczkáztatni. Önök látatlanul, ismeretlenül, távolból és vakmerőén Ítélnek. Látni vakok, hallani süketek, csak beszélni nem némák. Velünk szemben megint nem az a baj, hogy keveset tud rólunk a német. Tud eleget. Sokat is. De mindent rosszul. Minden tudását onnan kapta, ahonnan soha Magyarországra jó nem jött. „A monarchia másik feléből“, osztrák kézből, Bécsből. Innen az az egészen osztrák izü rettegés a Kossuth névtől s annak néplázitó hatalmá- | tói. Pedig az ő költőjük tanít arra a keserű igazságra, hogy: „A meghalt hősnek testéből férgek jöttek elő s az ö utódainak mondták magukat“. Elég baj ez nekünk! Minden tudatlanság, rosszakarat és elfogultság mellett is van az idegennek egy nagy előnye fölöttünk. Nem áll benne a forgatagban, hanem madártávlatból tekinti azt s igy mindenesetre világosabban felismeri azt a mozdulatlan sarkpontot, mely körül az egész politikai forrongás kavarog. Ez a Sarkpont megint csak az, ami 400 esztendő óta mindig volt. A nemzet a maga jogaiért az uralkodóval, helyesebben a dinasztiával szemben újra kénytelen — jó magyarán szólva — meghúzni a szijat. A német közvélemény tekintélyes irányitója azt találja, hogy az alkotmányválság legutolsó epizódja (amit ő ugyancsak „hasonló komédiának“ minősít) s jelen állása egyformán a „kettős állam“ szétszakadásának előkészítése. Mert szerinte a nemzeti bank alapítása s a magyar vezérleti és vezényleti nyelv behozatala erre vezet. Jellemző, hogy ezzel a nyilatkozattal egyáltalában nem a Lajtán túli birodalom felét — mint ahogy Magyarországot tiszteli — akarja megijeszteni, hanem komoly jóindulattal, intő vészjel gyanánt kiáltja azt Cislajtániá- nak. Vagyis annak a félnek, amelynek a kettészakadásból kára lenne s amelynek jóvolta a német testvérnek szivén fekszik. Ez az igazi oka annak, hogy olyan rettentő i bajnak kiáltja ki a Lpg. a magyar alkotmányos I jogok minden kiterjesztését, miután már egyszer, szándékos tudatlansággal ilyennek minősiti azt, amiről szó van. Pedig tudhatná, hogy Hatóságilag engedélyezett végeladás! A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy raktáramon lévő ruhaszövet, vászon fejjgr* összes e , kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az szakmába vágó áruimat hatóságilag engedélyezett végeladáson kiárusítom. Tisztelettel Kohn Márkusz.
