Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-22 / 16. szám
3 kötelesség vezette — úgymond — mikor e lelkes egyház kívánságát tolmácsolta, hanem a hála is, mert hiszen ő ezen egyház iskolájának tanítványa volt, az abc-ét ezen iskolában sajátította el, ezen egyháznak az aulájában töltötte el gyermekévei egy részét; midőn tehát Somossy Miklós mint az egyház elnöke és a küldöttség tolmácsolta az egyház baját és ő ennek orvoslásánál közreműködött, csak kötelességét teljesítette. De nem lehet megfeledkezni e siker elérésénél a nemzetnek egy már megboldogult nagy fiáról, Károlyi István grófról, aki személyesen járt ez ügyben Apponyi Albert gróf cultusminiszter- nél és oly lelkes szavakkal jellemezte az egyház jogos kívánságáért folytatott küzdelmet, hogy a miniszter személyesen kereste fel a herczegprimást, hogy előtárja a hitközség múltját, lelkes hazafiasságát, kérve, hogy kapjon oly lelki atyát, mint amilyen a megboldogult Pazuchanits Ignácz volt. Szóló szemeit nem kerülte el az a működés, mely itt 8 év óta folyt, egy olyan, mely a kereszténység első korszakára emlékeztet; nem félve, nem hátrálva, az egyházközség minden tagja egy hős volt, ki lelkipásztor nélkül dicsérte az Istent, volt egy vezére, ki sokszor kétségbeesetten, de hitt, remélt és kitartott. Ez a férfiú Somossy Miklós tisztelt barátom — úgymond — ezt éltetem és a lelkes egyházközséget, mely kitartott mellette. Somossy Miklós felszólalván, hálásan megköszönte a főispánnak, hogy kegyes volt róla megemlékezni; de előbb említette a főispán azt a férfiút, akinek ez a hitközség nagy hálával tartozik, mert ő fejezte be azt az aktiót, melyet 7 éven át erélylyel folytattak, hogy a mai eredményt elérjék. Ennélfogva indítványozza, hogy az egyházközség a mai ünnepség alkalmából Apponyi Albert gróf kultuszminisztert üdvözölje és felolvassa a táviratot, mely igy szól: Nagy méltóságú Gróf Apponyi Albert urnák Budapest. A nagykárolyi gör. kath. magyar hitközség a munkácsi anya-egyházmegyébe történt visszakebelezésének s kinevezett lelkésze beigtatásának örömünnepéről hálás hódolattal köszöni Nagyméltóságodnak e nemzeti ügyben való kegyes fáradozását. Somossy Miklós, világi elnök. Ezután, mint a mai lakomának egyik rendezője és részben gazdája, kötelességet teljesít, amidőn a nemcsak közelről, de messze-távolból idejött uraknak — kik a mai ünnepély fényét megjelenésükkel emelték — hálás köszönetét mond. A magyar gör. katho- likusoknak van egy férfia, ki igazán csak a magyar gör. katholikusoké, mert ő olyan egyén, kit a fejük koronájának tartanak. Ez Szabó Jenő, ezért üriti poharát. Szabó Jenő főrendiházi tag szólalt fel ezután s megköszönve az őt váratlanul ért kitüntetést, azt mondá, hogy amit ő ezen ügyben tett, az kötelessége volt. Habár a magyar görög katholikusok ügye még mindig nem jól áll és a külső eredmény nem valami fényes, ők mégis meg vannak elégedve, mert a helyzet javult, ügyük csendesen ugyan, de halad; Budapesten is már magyarul dicsérik az Istent. A mai ünnepség nemcsak a nagykárolyi egyházközség, de 250,000 gör. kath. magyarnak az ünnepe és ép ezért bocsánatot kér, ha ezen fényes ünnepély alkalmával egy gravamennel áll elő. Ugyanis azt állítják sokan, hogy ők nem magyarok, csak elma- gyarosodott oláhok, de hát miért igyekeznek velük az oláhok elhitetni azt, hogy ők nem magyarok? Az ő gravamenét itt hozza fel bátran, mert a magyar társadalom nehezen tudja őket befogadni, amennyiben nem tudják beigazolni azt, hogy a honfoglalókkal együtt jöttek be az országba. Ki tudja azt beigazolni -ma, hogy őse honfoglaló volt? hiszen a magyar ép úgy, mint az angol, franczia és olasz fajkeveredésnek a produktuma, ez a processus még ma sincs befejezve s ez a gondolat vezette a nagy Széchenyit, mikor azt mondotta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz; mert ez akkor fog bekövetkezni, ha nemcsak a fajmagyarok lesznek ilyenek, hanem azok is, kik magyarokká lettek. Vagyunk oly magyaNAGY KÁROLY ÉS VIDÉKE rok — úgymond — mint bármely vallásfelekezetbeli magyarok. A protestánsoktól csak egyben térünk el, abban, hogy náluk a család, nálunk a templom oltja bele a népbe a magyarságot. Minthogy nem minden gör. kath. templomban szabad a magyar szó, csak a fele részben, a másik fél is magyar és mégis azt mondja, hogy oláh és e tekintetben Szatmár vármegye társadalma kivétel, de lát. egy másik kivételt a nagykárolyi társadalomban, azt kívánja, hogy „vivat se- quentes Szatmár vármegye és a nagykárolyi társadalom egészségére üriti poharát. Ezután Boros János evangélikus lelkész az ünneplő egyházközség tagjait, Dr. Tietz Antal az uj lelkészt, oltártestvérét éltette. A templomból jöttünk — úgymond — arról a helyről, ahol az az egyetlen szállás, ahonnan keserűséget senki sem hoz ; ünnepi hangulatban vagyunk, a nemrég lezajlott feltámadási ünnepség behatása alatt állunk; ünnepi hangulatban vagyunk, mert feltámadást ünnepiünk, feltámadt az eszme, a rideg koporsójában 7 év óta veszteglő magyar szó. Mitrovichban a magyar papot üdvözöljük, ki magyarul fogja hirdetni Isten igéit, ki zengő magyar nyelven tanítja a lángoló hazaszeretetek Most, amikor azok a sebek, amelyek itt is, ott is léteztek, beheggedtek, a felkorbácsolt szenvedélyek lecsendesednek, a maga és egyháza nevében üdvözli az uj papot, kéri az Istent, adjon neki erőt és egészséget, kitartást hivatása betöltésére. 0 barátságot, szeretetet és egyetértést ajánl fel. Debreczeni István polgármester szólalt fel ezután, megválva hogy előtte szóló szónok letarolta az eszméket, magának akarta íentartani, hogy az uj papot a város uj polgáraként üdvözölje. Az ünneplő egyház 7 évig várt, mig megkapta papját, de úgy látszik érdemes volt ily soká várni. A legnagyobb szeretettel vártuk úgymond és örvendünk jövetelének. Üdvözli őt élteti és Isten áldását kéri működésére. Mitrovich Elek az uj lelkész szólalt fel ezután, azt mondván, hogy egy szerény virágszállal akar ő is hozzájárulni ahhoz a koszorúhoz amit ma kötöttek. Azt kérdezték tőle mi előbb, pap-e vagy hazafi? ö nem tudja a vallást a hazaszeretettől elválasztani, mert az olyan lenne, mint a szív érzés nélkül, a virág illat nélkül, mint az égbolt csillag nélkül. Hogyan lehet az, hogy papok megfeledkezhessenek arról, hogy ezt a földet szeretni kell? A jó pap legelső kötelessége, hogy hívei szivében élessze a haza- szeretet tüzét. Erős akarattal, egymás iránti szeretettel sokat lehet tenni a hazáért, a hitközségért, a testvéregyházakra emeli poharát. Pallmann Pétdr az uj papot, mint a keresztény eszmék uj harczosát, zászlóvivőjét üdvözölte, Mitrovich István esperes Ilos- vay Aladár alispánt és Debreczeni István polgármestert éltette, Somossy Miklós Do- mahidy Elemér ny. főispánért ivott, ki képviselő korában a küzdelem kezdetében segítette az egyház ügyét előbbre vinni, Luczay János Somossy Miklós egyházelnököt és Orosz János főgondnokot, Domahidy Elemér az egyházközség tagjait, Balogh Szilárd lelkész Orosz János fögondnokot, Fedorka István pedig Dr. Boromissza Tibor megyéspüspököt éltette, ki az egyházközség átcsatolását végrehajtotta, végül Orosz János főgondnok elmondva az egyházközségnek a munkácsi egyházmegyéből való kiválása történetét és azt, hogy a 20 hitközségből még 19-nek román lelkésze van, Balogh Szilárd lelkészt éltette. Fejes jó ebédje és Fátyol zenéje mellett jó hangulatban folyt le a társas-ebéd, mely 4 órakor ért véget. Somossy Miklóshoz, mint az ünneplő egyház világi elnökéhez rendkívül sok üdvözlő levél és távirat érkezett. Apponyi Albert gróf kultuszminiszternek az üdvözlő táviratra vonatkozó választávirata igy szól: Somossy Miklós Nagykároly. A gör. kath. hitközség visszakebelezése alkalmából kelt üdvözletüket viszonzom, hazafias és hitbuzgó továbbfejlődésükre Isten áldását kéri Apponyi. A többi levelek és táviratok közül mint kiválóan szép és meleghangú üdvözleteket megemlítjük: Dr. Róth Ferencz kir. törvény- széki elnök, Bodnár György kir. tanfelügyelő, Fejér Emánuel kanonok, Melles Emil budapesti apát-plébános és Gönczy Antal szatmári esperes leveleit. A Kölcsey-egyesület közgyűlése. Szépen folyt le a helybeli Kölcsey-egyesület közgyűlése f. hó 18-án. A gyűlést megelőzőleg fél 11 órakor a vármegyeháza lépcsőcsarnokában gyűlt össze városunk közönségének egy része és onnan a főgimnáziumi ifjúság és a főgimnázium tanári kara kíséretében mintegy ezer lélek kivonult Kölcsey Ferencz szobrához, ahol Földváry György tanár vezetése alatt az ifjúsági énekkar elénekelte a Hymnust, mely után Erős Tibor VIII-ik osztályú tanuló egy lelkes beszéd kiséretében megkoszorúzta a Kölcsey-szobrát. Mező Imre VIII-ad oszt. tanuló Zrínyi dalát szavalta el szépen, majd az énekkar egy hazafias dalt és a Szózatot énekelte el s ezután a közönség a vármegye- háza dísztermébe vonult, ahol a közgyűlés megtartandó volt. Fél tizenkettő volt mikor Dr. Falussy Árpád főispán egyesületi elnök, Cseh Lajos ügyvezető alelnök és Andrássy Jenő egyesületi titkár kiséretében éljenzések között az emelvényen helyet foglaltak s a helybeli dalárda a Hymnusra rázendített, mit a közönség a gyönyörű teremben állva hallga- j tott meg. Dalárdánk remek éneke az igen jó visz- ' hangot adó szép teremben mindjárt bizonyos áhítatot adott az ünnepnek. Ezután dr. Falussy Árpád főispán a következő elnöki megnyitó beszédet mondotta : Három évvel ezelőtt kezdette meg a jelenlegi elnökség működését. Akkor uj életre ébresztette a lelkes közönség a Kölcsey- egyesületet. Abból a lelkesedésből, melyet akkor láttunk, erőt merítettünk arra, hogy arra a magasabb színvonalra emeljük e kört, melyre hivatva van. Az elnökség mindent elkövetett, hogy az egyesület fellendüljön, de azokat az eredményeket, melyek elérettek, nem tudták volna elérni, ha nem támogatja a jótékonyság és culturális haladás iránt nagy fogékonysággal biró lelkes közönség. Csak röviden nyilatkozik az elnöki székből ; de ki kell emelnie, hogy az elért sikerben legnagyobb érdeme és oroszlánrésze van Klacskó István szakosztály-elnöknek, mert ő volt az a férfiú, ki lelkének minden erejével igyekezett elsőnek lenni a legelsők között, kik az egyesület felvirágoztatásán fáradoznak. Köszönetét mond ennélfogva Klacskó István szakosztály-elnöknek és azon hölgyeknek és uraknak kik előmozdították az egyesület érdekeit. Abban a hitben és reményben, hogy Kölcsey szelleme lengi át az egyesület tagjait, a közgyűlést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Ilosvay Aladár és Kacsó Károly tagokat kéri fel. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó elhangzása után Andrássy Jenő titkár olvasta fel jelentését, melyet — megfelelő tér hiánya miatt — csak lapunk legközelebbi számában közölhetünk. Elnök a szépen kidolgozott jelentésért titkárnak köszönetét mondott. Ezután a múlt évi számadás megvizsgálásáról tétetett jelentés és számadóknak a fel- 1 mentvény megadatott; a folyó évi költség- vetés megállapittatott, pénztárnokká Lukáts Mihály egyhangúlag megválasztatott és miután bejelenteett indítvány nem volt Cseh Lajos ügyvezető alelnök ünnepi beszéde következett. A szónoki lendülettel elmondott s lapunk mai tárczarovatában egész terjedelmében ! olvasható remek beszéd nagy hatást tett a jelenvoltakra. Lapunk szerkesztője indítványára a közgyűlés a szónoknak köszönetét mondott és a beszédet egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe beiktatni és igy megörökíteni egyhangúlag elhatározta. A „Szózat“ eléneklésével a szépen sikerült közgyűlés lelkes hangulatban az elnök éltetésével véget ért.
