Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-11 / 10. szám

3 — Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, nejével olaszországi útjukból ma érkeznek haza. — Debreczeni István, városunk polgármestere, vasárnap este a fővárosból hazaérkezett. — Vármegyei rendkívüli közgyű­lés lesz f. hó 18-án délelőtt fél tizenegy órai kezdettel. A tárgysorozat lényegesebb pontjai ezek : Az 500,000 koronás folyószám­labeli kölcsön felvételi tárgyában kelt belügy­miniszteri leirat. A „Ne temere“ ügyben kelt törvényhatósági átiratok. A folyó évi köz­munka költségvetés tekintetében leérkezett miniszteri leirat. Az avasi járási székhely végleges megállapításának kérdése. Nagyká­roly villamos telepének kibővítése tárgyában kelt képviselőtestületi határozat stb. — Márczius 15. Márczius idusát mint minden évben, úgy ez évben is kegyelettel­jesen fogja megünnepelni városunk közön­sége pártszinezet nélkül. A rendezőség azon van, hogy e napon ledőljenek a válaszfalak a pártok és vallásfelekezetek között és ke­ressük azt, a mi egyesíti a haza minden hü polgárát: a szabadság, egyenlőség és test­vériség s ebből kisugárzó hazaszeretet. A rendezőség igyekezett egy megfelelő pro- grammot összeállítani s ennek egyik szép pontja lesz a „Kossuth-serleg“ felavatása. A kiadott felhívás igy szól: Polgártársak! Nemzetünk újjászületésének s az 1848. év nagy eseményeinek 61-ik évfordulóját ünne­peljük ez év márczius 15-én pártszinezet nélkül. Az 1848—49-iki küzdelmeknek dicső emléke felgyújtja bennünk a hazafias lelke­sedés tüzét, megnyilatkozásra készteti szi­vünket. Polgártársak! Jöjjetek velünk az Is­ten házába, kérjük a Mindenható oltalmát, segedelmét arra, hogy azon nagy napnak vívmányait megtarthassuk. Jöjjetek el a Kos- suth-szobor előtt tartandó hazafias ünnepre, hogy amaz események emlékének felújításán együtt lelkesedjünk s a hazaszeretet szent éfzelmében egybeforrva egy szivvel-lélekkel rójjuk le kegyeletünket az elődök iránt, hogy dicső példájukon felbuzdulva, mint méltó utó­dok tegyünk szent fogadást, hogy imádott hazánknak tartozó hazafias kötelességeinket önfeláldozó lelkesedéssel teljesíteni minden­kor készek leszünk. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. Délelőtt 9 órakor ünnepi istenitisztelet a római katholikus templom­ban. 2. Délelőtt 10 órakor ünnepi istenitisz­telet a ref. templomban. 3. Délelőtt 11 óra­kor a főgimnáziumi ifjúság ünnepe a torna- csarnokban ; Sternberg Ferencz, az ifjúság szónoka megkoszorúzza ErdŐsi Imrének, a branyiszkói hős piaristának emléktábláját. ról, csak egyik szenvedélye győzte le, szorí­totta ki a másikat. Ez a belső forrongás nem is olyan különös és uj tünemény. Te­kintsünk csak saját lelki életünkbe. Kinek ne volna valamely titkos vagy bevallott vágya, melyet csak uj benyomások képesek elcsen­desiteni, vagy elnémítani! * A Petőfi színészi hajlama már a pesti kis deák korában jelentkezett s Aszódon oly elementáris erővel tört elő, hogy az atyai és tanári közbelépés nélkül a költőnek már ti­zenkét éves létére kezébe adta volna a ván­dorbotot. A színpad iránt való érdeklődését a sel- meczi kollégiumban is megőrizte, ahol szor­galmasan látogatta a német színészek elő­adásait s hogy karzati jegyét megválthassa, eladogatta nélkülözhető holmiját. Egyre erősbülő vágya Pestre viszi s itt a nemzeti színházban a statiszta és szerephordó szerepében nyer alkalmazást. Székeket és pamlagokat hord a színpadra, sörért, borért, j tormáskolbászért szaladgál a vendéglőbe, j vagy estenkint lámpással kiséri haza a szí­nésznőket. Tényleges szini pályáját két év múlva kezdi meg s megszakitásokkal három küzdel­mes fázisban éli át, melyek közt a pályavá­lasztásnak sorvasztó gyötrelmeit szenvedi : végig. Először Sepsy Károly igazgatóval Tol­nát és Fehérmegyét barangolja be, majd Szabó József színtársulatával Székesfehér­váron és Kecskeméten játszik, végül rövid debreczeni szereplés után az érmelléken kóborol. Délután 4 órakor Kossuth Lajos szobra előtt (kedvezőtlen időben a városházának nagy­termében) 1. A dalárda éneke. 2. Nagy Elek szavalata. 3. Beszéd, mondja Papp Béla. 4. A városháza falába illesztett Petőfi táblát megkoszorúzza Sróff Gábor. 5. Sallay Lajos szavalata. 6. A dalárda éneke. Este fél 8 órakor társasvacsora a Polgári Kaszinóban, vacsora közben a Kossuth-serleget felavatja Dr. Falussy Árpád. Kelt Nagykárolyban, 1909. márczius hó 10-én. A rendező bizott­ság: Debreczeni István, elnök. Dr. Adler Adolf, Dr. Jékel László, Kubinyi Bertalan, Papp Béla, N. Szabó Antal, Albanézi Mihály, Kerekes Bertalan, Lucz György, Récsei Ede, Szabó Kálmán, Cseh Lajos, Kiszely Géza, Luczay János, Schiffbeck Károly, Szalay Bá­lint, Csipkés András, Klacskó István, Lukács Mihály, Sróff Gábor, Vaday Károly, Csipkés Károly, Kohn Márkusz, Lukácsovits János, Sternberg Sándor, Vetzák Ede, Drágus Ist­ván, Komódy Lajos, Madarassy Gyula, Stroh- májer Ferencz, Dr. Vetzák Ede, Dr. Gózner l Elek, Dr. Kovács Dezsp, Madarassy István, \ Schuszteritsch Ferencz, Vida István, Ilosvay ! Aladár, Kun István, Nagy Elek, Singer Li- i pót, Vida Károly, Janitzky Albert, Gy. Ko­vács József, ifj. Némethy Sándor, Dr. N. | Szabó Albert. — A „Protestáns Társaskör“ évi közgyűlése f. hó 7-én megtartható nem lé­vén, az a már kibocsátott meghívó érvényes­sége mellett f. hó 21-én, d. u. 3 órakor tar- tatik meg, amikor is a jelenlevők jogérvé­nyesen határozhatnak. — A nagykárolyi Nőegylet f. hó 7-én d. e. 11 órakor a polgármesteri hiva­talban népes értekezletet tartott özv. dr. Serly Gusztávné elnöklete alatt. Az értekez­let kizárólagos tárgyát a segélyezés jövőbeni gyakorlása tekintetében az alapszabályok megfelelő módosítása képezte. Elnöknő be­jelentette, hogy az utóbbi időben a meg­üresedett árvaházi helyekre nem akadt ele­gendő pályázó. Ezt azon körülménynek tu­lajdonítja, hogy a Széli Kálmán-féle Gyer­mekvédelmi törvény által az elhagyott árva gyermekek a közhatóságok részéről véde­lemben részesülnek. Ily nagyon megfelelő körülmények között, hogy az árvaház az alapítók eredeti intencióinak megfelelhessen, az alapszabályok oly értelmű módosítására volna szükség, hogy jövőben az árvaházban szegény elhagyott árva urigyermekek is nyer­jenek elhelyezést, tekintettel arra, hogy ezek a Széli-féle segélyezést csak a legritkább esetben veszik igénybe. Az alapszabályok megfelelő módosítása végett özv. dr. Serly NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Társasága a legtöbb helyen valamely vendégfogadóban állította fel rozoga színpad­ját s a legkezdetlegesebb, néha kölcsönzött díszletekkel hozta színdarabjait. Érdemesebb eredeti alkotások híján jobbára sentimenta- lis német darabok fordításait mutatták be, miközben előadásuk művészi becsével nem sokat törődtek. Petőfi e hivatástalan emberek közt is ne­hezen jutott szóhoz s eleinte csak a szini czédulákat Írogatta és hordotta, vagy a kel­lékeket szerezte be. Szerény otthonában ne­hezebb művészi problémákba mélyedt, Ham­let és Coriolan tanulmányozásában merült el, de a színpadon később is csak a legje- | lentéktelenebb szerepeket adhatta. így ját- j szott Gaál Jakab István, Szigligeti, Shakspere, Anicet Bourgeois, Halm müveinek lényegte­len szerepeiben. Minthogy énekes darabokra — zenei kép­zettségének hiányában — a karban sem al­kalmazhatták, különben pedig alakitásairól nem sokat tartottak, szereplésére csak akkor helyeztek különösebb súlyt, amikor már költő nevének varázsa gyűjtötte a színházba a kö- ( zönséget. Petőfi éppen nem volt a színpadra alkal­mas : alakja szerény, arcza kevéssé szinpa- j dias, hangja tompa, erőtlen, magatartása bi­zonytalan. Jókai ugyan kiemeli szavaló ké­pességét, de előadó, alakitó tehetségére kar­társai szerint a nyilvánosság előtt érzett el- fogódása bénitólag hatott. Elméleti kiképzésére korán megösmerke- j dett Tieknek és Rötschernek dramaturgiai tanulmányaival s szerepeit hosszas elmélye­Gusztávné elnöklete alatt egy 10 tagú bizott­ság küldetett ki. Az árvaház jelenlegi álla­potában 1910. évi julius 1-ig marad fenn­tartva. Az uj rendszer pedig 1910. évi aug. 20-án lép életbe. — A „Protestáns Társaskör“ is megünnepli márczius idusát a következő mű­sorral: Délután 6 órakor: 1. Szózat: énekli a közönség. 2. Szaval: Sallay Lajos. 3. Al­kalmi felolvasás, tartja Darabánt András. 4. Szaval: Szabó Eszter. 5. Szaval: Kölcsey Béla. 6. Hymnus: énekli a közönség. — Erdészeti bizottsági ülés. Vár­megyénk közigazgatási bizottságának erdé­szeti bizottsága f. hó 12-én délután ülést tart. — Uj faraktár városunkban. Károlyi Gyula gróf uradalma a régi Lamarch-féle telken rövid idő múlva felállítja a faraktárt. A telepengedélyezés iránti kérvény nehány nap múlva már beadatik a városi tanácshoz. — Társasvacsora. A folyó hó 15-én a „Polgári Olvasókör“ nagytermében tartandó társasvacsorára — melyen a Kossuth-serleg fel fog avattatni — egy teríték ára 3 kor. lesz. Ezért a vendégek kapnak borjú- vagy malaczpörköltet, vagy székely gulyást, szár­nyas, borjú- vagy malaczsültet, főtt vagy sült tésztát, félliter bort és vizet. — Nyilatkozat. „ Szabóiparosok sérelme“ czim alatt a „Közérdek“ legutóbbi számában megjelent közleményre szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a Debreczeni Kereskedelmi I és Iparkamara megkereste az ipartestületet, hogy egy fiatalabb, kellő intelligentiával biró s kartársai részéről közbecsülésben álló szabó­iparost ajánljunk a technológiai m. kir. Ipar­múzeumon rendezendő tanfolyamra, minthogy pedig Antal Vincze vándor szaktanár Szendrei I Viktort ajánlotta, mint olyant, ki intelligen­tiával bir, csak 30 éves, jó előadási képes­sége van, szakmájában kitűnő jártassággal bir, két vándor- és egy magán szaktanfolya­mot kitűnő sikerrel végzett és szaktársai előtt közbecsülésnek örvend, minthogy e jelölés­hez a kamara s.-titkára is hozzájárult s az egyén kijelölése tisztán az ipartestület elöl­járóságának hatásköréhez tartozott, a legjobb intentióval a szabályoknak megfelelöleg jár­tunk el akkor, mikor Szendrei Viktort a tan­folyamra való felvételre ajánlottuk. Kelt Nagy­károlyban, 1909. évi márczius hó 9-én. — Marián Ferencz, ipartestületi alelnök. — Kinevezés. Ruff Ferencz kataszteri mérnöksegédet, városunk fiát a pénzügymi­niszter kataszteri mérnökké nevezte ki és a budapesti háromszögelési felügyelőséghez osz­totta be. dés után igyekezett jól kidolgozni, de mikor ' életre kellett volna alakjait szólítani, hiány­zott hozzá kellő teremtő ereje. Ez volt az oka, hogy Petőfi, akit oly haragra gyújtott a hivatástalan színészek kontárkodása, a művészet magaslatától szintén messze maradt. Ez erőszakos küzdelmeinek emléke nem a Petőfi névhez fűződik, mert szini pályáján álnéven: mint Borostyán, Rónai lépett a kö­zönség elé, mig poéta nevét eközben is foly­tatott élénk költői munkálkodásaival tette ösmeretessé. Egyidejűleg olvasta a színpad jeles szerzőit, kiknek sorából Viktor Hugót, Schillert, Vörösmartyt kedvelte leginkább. Legbámultabb írója azonban Shakspere ma­radt, akinek érzelmi világával a legszorosabb kapcsolatot érezte. Ez bírta rá arra, hogy a szinmüirás eredménytelen kísérletezése után irodalmunkat becses Corjolanus fordításával ajándékozza meg, mintegy utóhangként ah­hoz az időhöz, amikor a legnagyobb önbi­zalommal küzdött a művész babérjaiért. Teljesen ekkor sem tudott elszakadni a színpadtól. Utolsó szereplése (1844 Szigligeti „Szökött katoná“-jában) után is megőrizte vonzalmát a kulisszák iránt s szorgalmasan látogatta egykori küzdelmeinek szinterét. Amikor pedig ezt a kis kört az uj esz­mék izzó porondjává alakította át, akkor is egyik leghívebb kollégája: Egressy Gábor volt dicsőségének osztályosa. De Egressy el­múlásakor is megmaradt a maga kis színpa­dán, mig Petőfi a világraszóló eszmék csa­tamezején nyert hősi halált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom