Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-30 / 52. szám

XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. deczember 30. í no i 52. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fé l évre.....................................4-— „ Ne gyedévre.........................2— „ Eg yes szám...........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Mit várhatunk ? A régóta húzódó kormányválság ugylátszik mégis csak dűlőre jut. A király dolgozó szobáját |Lukács László, a volt szabadelvű kormány pénzügy- minisztere, mint designált miniszter- elnök hagyta el azzal az utasítás­sal, hogy igyekezzék megtalálni azokat a módokat, melyek segélyével a vál­ságot alkotmányos utón megoldani lehetséges lesz. Lu kács László neve a válság folya­mán már nem egyszer került kombi- náczióba, mint aki hivatva van arra, hogy a Felség bizalmából a tárgyalá­sokat vezesse és irányítsa. Hogy az ischeli klauzula hires szerzője nem valami nagy rokonszenv- nek örvend a függétlenségi-párt előtt, az nagyon természetes és ha a füg- getlenségi-párt tisztán személyi politikát kivánna folytatni, bizonyára Lukács László volna az utolsó, kinek személye kombináczióba jöhetne. Ámde a függetlenségi-párt eddig sem űzött és ezután sem fog személyi politikát űzni. Ha a király bizalmi emberévé épen Lukács Lászlót avatta, a párt épen oly szívesen fogadja öt, mint bárkimást, aki magával hozza a füg­getlenség i-párt kívánságának teljesítését: az önálló nemzeti bankot. Lukács László már az előzetes puhatolózások során először is a Justh Gyula vezetése alatt álló íüggetlenségi- párttal, mint a parlamentnek ezidő j szerinti legnagyobb pártjával kezdette i meg tanácskozásait, nyilván azzal a czélzattal, hogy a válság megoldására irányuló törekvéseinél ennek a pártnak segélyét kívánja első sorban igénybe venni. A párt nyíltan preczizirozta állás­pontját és midőn Lukács László ennek tudatában informálta a királyt és vál­lalta a megbízatást, bizonyára tisztában volt azzal, hogy a függetlenségi-párt csak akkor hajlandó vállalkozását támo­gatni, ha a nemzet gazdasági önálló­ságának megteremtése biztosítva lesz és annak kezdete gyanánt: az önálló nemzeti banknak 1911. január 1-én való felállítása ténynyé válik. A designált miniszterelnök meg­bízatása után első sorban ismét a Justh Gyula elnöklete alatt álló füg­getlenségi-párttal kezdette meg tárgya­lásait. Hogy ezek a tárgyalások mily kere­tekben mozognak és mily eredménynyel bírhatnak, ma még ismeretlenek, — mert igen kevés az, ami ezekből a nagy közönség tudomására jutott. Két­ségtelen azonban, hogy pár nap alatt jobbra vagy balra el fog dűlni a válság sorsa. Ugylátszik azonban, hogy Lukács nem hozta magával azt az elengedhet- len feltételt, mely nélkül pedig a nor­mális politikai viszonyok helyreállítása nem remélhető. Az önálló nemzeti bank ügye még mindig nincsen biztosítva s a függet­lenségi-pártot a hatalom birtokáért cserében a nemzeti álláspont feladá­sára akarják rábírni. Hogy ez a kísérlet meddő marad, az kétségtelen. Mert ha a függetlenségi-párt még arra sem volt hajlandó, hogy az önálló bank felállításának időpontját kitolja és készebb volt inkább Kossuth Ferenczet és Apponyi Albertet odahagyva, ellen­zéki álláspontra helyezkedni, akkor ezt a szivességet még kevésbbé fogja Lukács László, vagy bárki másnak kedvéért megtenni. Hogy pedig a függetlenségi­párt ellenére miként fog Lukács László TÁRCZA. Elnöki megnyitó.* Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Kölcsey-Egyesület alapitói magasztos czélokat tűztek ki az egyesület tagjai elé. Az alapszabályok a társadalom tömörítését, a magyar tudomány és a művészet ápolá­sát, a szép érzék fejlesztését elsőrangú fel­adatoknak sorolják fel. S talán éppen az utóbbi, a társadalom széles rétegében foko­zása az esztétikai érzéknek, maga mint kü­lön programmpont szerepelhet. Ez általános becsű s emberi, melynek ölelkezni kell a nemzeti érzés ápolásával. Vidéki, kisvárosi egyesület nem vállal­kozhatni arra, hogy akadémiája legyen a magyar tudományosságnak, de kötelessége, hogy a társadalmi és az irodalmi uj irányok ismertetésével a közművelődésnek tegyen szolgálatot. A szép kultuszának pedig mű­vészi értékű dolgok bemutatásával iparkod­*Elmondotta: Cseh Lajos, a Kölcsey-Egyesület deczember 29. felolvasó estélyén. jék a közönséget megnyerni. Ez lebegett egyesületünk vezetősége előtt a múltban, e czélnak akar a jövőben még fokozottabb mértékben megfelelni. Ma, midőn irodalomban és művészetben uj elvek és uj irányok kapnak lábra, a nagy Kölcsey nevét viselő egyesület előtt nem lehet közönyös, vájjon nemzeti műveltségünk gyarapítására vezetnek-e azok, vagy pedig az általános, a nemzetek fölött lebegő kul­túra egy-egy foszlányai csupán ? Bizonyos, hogy minden nép irodalma vagy művészete más népek fejlettebb iro­dalmában és művészetében keres irányokat és mintákat. Az idegen hatás azonban csupán eszme keltő lehet, amely a magyar lélek szép­ségeit s a múltban kijegeczesedett magyar nemzeti érzést s gondolkozást váltja ki. írók csak a nemzeti szép szolgálatában alkothat­nak általános értékűt. Különleges irányok megkaphatnak egy-egy szubtilisabb lelket, de a nemzet szélesebb körére hatással nincsenek. Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Jókai és Tompa minden alkotása magán viseli a nemzeti bélyeget. Mindegyik nemzeti művelt­ségünk egy-egy hatalmas bástyafalát terem­tette meg. Ez irók méltán lehettek előkészí­tői nemzeti újjászületésünknek. Mi az, ami Mikszáth munkáit oly cso­dálná és becsültté teszi nemcsak itthon, de külföldön is ? Nem az-e, hogy minden sorá­ban a mgyar nép lelkét találjuk meg ? Mun­káinak magyar a meséje, magyar a gondol­kozása, magyar irásmodora. magyar a tré­fája, pezsgő kedve és szomorúsága. Nagy kérdés, hogy a mellette életre kelt fiatal gárda tud-e nemzetközi szellemé\el ily álta­lános érzést fakasztani ? Bajosan ! A Nyuga­tiak vezére, a Nietzche Zarathusztrája hatása alatt álló Ady Endre beteges, ha­lálos érzésből fakadó érzelemvilágával so­kaknak nem tetszik. Bizarr szincsoporto- sitása inkább borzongat, mint gyönyörködtet. A legfőbb azonban az, hogy nem hivatvák arra a magasztos feladatra, hogy a nemzeti érzés megerősödésén és a nemzet jövendő boldogulásán munkálkodjanak. Pedig kis nemzetnél valódi értéke éppen ez utóbbi­nak van ! A hol izzó nemzeti szeretetről van szó, lehetetlen magfeledkeznünk Gyulai Pálról, a folyó évi november 9-én elhunyt nagy Író­ról. Már azért is közelebbről érdekelhet bennünket Gyulai Pál, mert az igazság hir­detésében Kölcsey Ferencz követője. Kriti­kája félelmetessé tette őt az irodalom ber­Pnmnr uridivat- és női UUlIIGI pipere-üzletében líóeárnliiml/ Nagykároly, Deák-tér 12. sz. Vuuúl UljUlllV. Egy tanuló fizetéssel fevétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom