Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-23 / 51. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE sztrájkkal el nem vágja a békés együtt­élés fonalát, akkor sem a társadalom, sem maga a szegény munkásnép nem fizetné meg olyan nagyon drágán a sztrájkolás keserves adóját. A szoczia- lismus égető sebeit törvénynyel lehet szabályozni, de megszüntetni csak jó­akarattal lehet, mert a nyersen alkal­mazott törvény nem ritkán a legfájóbb sebeket üti vagy ütheti. A gazdasági élet békés fejlődése érdekében szüksé­ges legalább is annyi jóakarat, a mely az önzés, a más rovására való vagyo- nosodásnak gátat vet, a mely más ha­sonló jogos érvényesülésének szabad fejlődést enged. 3. A társadalmi élet szellemi terén óriási szerepe van a jóakaratnak. Hány tehetség emelkedhetett volna, ha jóaka­rattal találkozott volna. Hány irói te­hetség érvényesülhetett volna vagy elébb vagy szerencsésebben, ha a hivatott té­nyezők rósz indulata le nem töri. Ki kell emelnem ezen tényezők közül mint egyik legmodernebbet, a sajtót és annak irányitó hatását. A sajtóvilág uralma gyártja és alkotja az emberi nagyságokat, a maga kritikájával irá­nyítja és befolyása által vezeti a köz­véleményt. Akit a sajtó emel, az ra­gyog, a kit a sajtó sülyeszt, annak csillaga letűnt. A mozgalmas, ideges, tovarohanó társadalmi élet gondolkozni nem ér rá, benyomások, ítéletek, uj- ságvélemények után indul és cselek­szik. Ilyen viszonyok között azután elképzelhető, milyen hatással van egy- egy roszakaratu kritika, milyen pusz­títást visz végbe egy a közvéleménybe kidobott roszindulatu ráfogás. Ha va- ] lamikor nagy szükség volt a sajtóban a jóakaratra, manapság elsősorban van ! és hovatovább mindég inkább lesz arra szükség. 4. Még nagyobb szerepe és még döntőbb befolyása van a jóakaratnak a társadalomban az erkölcsi téren. A társadalmi együttélés terén nem az arany, nem az állás szerint Ítéljük meg ; az embert, hanem az egyéni értéke és erkölcsi tartalma szerint, mondhatnók jelleme szerint. Az egyén értékéről, erkölcsi tartalmáról, jelleméről alkotott és a köztudatba átment ítéletet nevez­zük jóhirnévnek. Ez a jóhirnév a föl­dön élő embernek egyik legnagyobb kincse. Pedig egy rósz indulattal kibocsá­tott nyilatkozat is elég, hogy a hir szárnyain tova terjedve és házról-házra meghizlalva, ezt a hirt tönkretegye. Hány titkolt és nem titkolt köny hullott már ily módon roszakarattal kisajtolva, j Pedig a tuczat ember lelkiismerete e tekintetben rendkívül kérges és eltom­pult. Az ilyen gazdátlanul röpdösö mende-mondák hányszor furakodtak be már a családi vagy egyleti életbe is, ahol mindenütt a leggyászosabb egyenetlenséget hozták létre. Pedig ha a vagyon elrablói méltó büntetésben részesülnek és megbélyegzi a társada­lom, tízszeresen kellene bűnhődnie a jó hírnév elrablóinak, mert a már egy­szer befolyásolt közvéleményt nagyon nehéz helyes irányba terelni. 5. Ha még van tér, a hol a jó­akarat befolyása óriási, akkor a politi­kai pártállás terén mindenesetre az. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy min­den politikai pártállásnak első és leg­főbb czélja a haza boldogulásának elő­segítése, más és más eszközökkel. De ugyancsak határozott meggyőződéssel merem állítani, hogy ezt a közös czélt csakis a legnagyobb mérvű jóakarattal lehet megvalósítani, de semmi esetre sem azáltal, hogy egyik párt a másik fejéhez zúdítja a hazaárulás jelző­jét, úgy, hogy még a találkozás és együttműködés lehetősége is el van vágva. Család, társadalom, politika sóhaj­tozik béke után, sóhajtozik és bizony­talanul tekint a jövő felé, lesz-é idő, mikor a béke csakugyan megjön?! Szerezzünk érvényesülést a jóakarat­nak, akkor megadtuk a béke lehetősé­gének legfőbb föltételét, megadtuk — magát a békét is. — Ez a karácsonyi ünnep egyik legnemesebb gondolata, j Székács Aladár három dalát: Koporsómra j ha meghalok .... Szentmiklósi posta .... J Akit én szeretek... adta elő ; ezekbe is belevitte a maga individualitását a legtel­jesebb mértékben. Majd saját compositióira került sói': Mért nem születtél te ... Mesz- sze-messze ... Biró uram ... s harmadik ! száma gyanánt Azt kérdeztem... A tem­plomba ... Októberben ... dalokat énekelte, mindannyi után felzugott a taps, a tetszés- nyilvánitás és ünneplés jele. Befejezőül — már műsoron kivül — ráadás gyanánt ! forye-dalát „Száz szál gyertyát“ ... hallot­tuk, melynek előadásával valósággal elbű­völte a közönséget. Reiner Frigyes tanár, ki a zongora ki- séretet látta el finom művészettel, soloszá- maival is tetszést aratott. Előbb Chopin „eis moll valse“-jét és Bizet: Czigány táncz- át, majd Liszt Ferencz XV. Rhapszodiáját zongorázta gyönyörű technikával, bámula­tos pointirozással. A kitűnő zongorajáték is a megérdemelt tapsokat aratta, melyek­nek engedve megtoldotta még a műsort I Moskovszky egy „Valse“-jával. Reiner ta­nár előadását a feltétlenül biztos hangvé­tel és hatásos színezés jellemzik. —r.—ő. Távol idegenben ... Irta : Ifjú Somossy Miklós. Messze földön utazni szép dolog ! Meg­szemlélni más népek fővárosainak gyönyö­rűségét, megbámulni a tenger életét, meg­mászni az Alpesek magaslatait, megismerni különböző népszokásokat — ez mind az élet kellemetességei közé tartozik. De hajh ! Hónapszámra, évszámra meglakni az idegen nagy várost — ez már kissé érzékenyebb dolog. Hiszen jártam én már messzebb kül­földön is, de se Olasz- se Francziaország- ban nem lepett úgy meg az idegenség ér­zete, mint itt, a német tudományos élet hires középpontján. Leipzig, amelyót mi, magyarok, Lipcsé­nek nevezünk, nagy kiterjedésénél, hatalmas középületeinél s félmillió lakosánál fogva ennek megvalósulásától függ az em­beriség karácsonya. Nagykároly, 1909. decz. 20. Pallmann Péter. Az őszinte szövetséges. (Két czikk.) Jeleztük, hogy az „Északkeleti Újság“ első számának azon czikkére, mely a hely­beli függetlenségi és 48-as párt gyűlésén elhangzott elnöki megnyitóval foglalkozik — még rátérünk. Az elnöki megnyitónak laptársunk által nehézményezett része igy szól: „Mikor alkotmányunkat válság fenyegette és létrejött a coalitió, már akkor fájdalom­telt szívvel láttuk, hogy nem fog hasznára válni a függetlenségi eszméknek az, ha mi a 67-es pártokkal együtt fogunk működni, de a darabontkorszak rombolásának meg­szüntetése. és az alkotmányos kormányzat helyreállításának lehetősége miatt rövid időre meghoztuk az áldozatot, kezet fogtunk, együtt működtünk a 67-esekkel; pártunk elfogadta az alkotmányellenesen megkötött kereske­delmi szerződéseket, megkötötte a hazánkra nézve rósz kiegyezést és mi, kik a közös­intézményektől irtóztunk, belementünk a delegátióba s nemcsak megszavaztuk, ha­nem felemeltük a quótát; pártunk megsza­vazta a közterheket emelő adótörvényeket, belement a katonatiszti fizetések emelésébe s mindezeket fájdalomtelt szívvel, sokszor szégyenkezve, csak azért, hogy a párt meg­mutassa kormányképességét s nem sajnálta az áldozatot, csakhogy gazdasági önállósága legelső lépését: az önálló bankot megvaló­síthassa“. Ebből laptársunk azt következteti, hogy nem szívesen mentünk bele a koalitióba és áldozatnak tekintettük azt és szemünkre hányja, hogy nem correkt dolog ilyesmit 3 év múlva megmondani, addig pedig adni az őszinte szövetségest. Hát, hogy nem nagyon szívesen mentünk bele a coalitióba, az a fent idézett czikkben nincs benne, de igaz ; mert hogyan szövetkez­hetett volna szívesen az, a ki a szabadság, egyenlőség és testvériség hive és Magyaror­szág közjogi és közgazdasági függetlenségét óhajtja, azokkal, kik nem hívei a jogegyen­lőségnek és testvériségnek s kik a 67-es ala­pon állanak, tehát megvannak elégedve ez­zel az állapottal s igy nein óhajtják a füg­getlenségi és 48-as párt programújának meg­valósulását ? igényli, hogy nagy városnak tartsuk. De azért volt annyi magához való esze, hogy úgy épüljön, mintha mindenestül egy sok mértföldes parkba volna telepítve. Nyilvános épületei mind nagy, részben óriási arányúak s a régieknél lelkiismeretes gonddal igyekeznek megóvni, sőt felújítani a középkori jelleget. Nagyszámú, részben remek mivü emlékszobraiban a helyi vonat­kozások uralkodnak. Goethe is — csak hogy legalább részben magukénak vallhassák —- mint leipzigi diák van érczbe öntve. (Az igazsághoz híven legalább zárjelben meg kell itten jegyeznem, hogy a mi városunk Leipzigben megfordult diák és nem diák fiainak szobrát minden utánjárásom daczára sem sikerült felfedezni. Egyiküket sem min- táztatja a városi tanács — még !) A szob­rok mellett nagyon díszíti a köztereket a sok művészi kivitelű diszkut, melyek szinte délvidéki bőségben ékeskednek. Ezek a külsőségek hát csak nagyvárosi teszik a különben is erősen forgalmas Lipcsét. INagykárolyban a legnagyobb óra- és ékszerraktár! Kepets Herman órás és ékszerész Nagykárolyban, Deák-tér, a közelgő karácsonyi és újévi vásár alkalmával mélyen leszállította az árakat mindenféle arany- és ezüstnemüek, valamint órák, tajtékpipák és szipkák, brilliáns és gyémánt, valamint mindenféle chinai és valódi ezüsttárgyakban, Gramofonok és lemezek nagy választékban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom