Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-02 / 48. szám

V

2

Andrássy jóakarata városunkkal szemben, mikor politikájuk olyan, a mely a magyar hazának nem válik hasznára, mikor nem törekszenek mindenáron Magyarország közgazdasági önállóságát megteremteni?

Nem szabad az ország gazdasági függetlenségét szivén viselő polgárnak oly politikát támogatni, mely nemcsak hogy a gazdasági önállóságot — mikor annak ideje itt van — megvalósítani nem tudja, hanem segítségére siet azoknak, kik ezt megvalósítani nem is akarják.

Nem lehet pártolni az oly politikát, amely mig az 1867-iki törvényekben lefektetett paritás végrehajtásának is útját állja, ahelyett, hogy a jelzett törvényekbe lefektetett egyezség szigorú végrehajtását követelné.

Hogy városunk kulturális, kereskedelmi és közforgalmi intézményei tekintetében a coalitió uralma alatt némi haladás tapasztalható, az kétségtelen.

De a kormánynak kötelessége minden város fejlesztését és elöhaladását elősegíteni, mert ez állami érdek.

Hogy azonban a fenti tekintetben sem bántak velünk valami fényesen, azt bizonyítja a 112% pótadónk, bizonyítja, hogy indóházunk — melynek felépítését 3 évvel ezelőtt küldöttségi- leg megköszöntünk — még mindig nemcsak hogy nincs felépítve, hanem még a felvételi épület terve megrajzolva sem lett s oly botrányos a mai indóházunk, a milyenhez hasonló nem egy megye székhelyén, de még egy kisközségben sem látható.

Aztán valami nagyon pártfogoltak bennünket akkor, mikor Szatmáron az uj aera alatt egy nagyobbszabásu faipariskolát építtettek, odahelyezték a mértékhitelesítő hivatalt, áttették az erdöfelügyelöséget városunkból, a mi pénzünkből épült Gilvács—nagysomkuti vasút forgalmát Szatmár felé terelték, városunkból pedig elvitték a fütöház

Ne legyen itt elvtelenség,

Nemzetiség! idegen,

De egy nagy, szent kötelesség:

Honunk egygyé s nagy legyen! Zászlósaink mint hajdanában Síkra akként száljának — így hihetjük, nem tipor le Idegen faj áradat.

Vezess minket diadalra!

Haza védő szellemed,

Mely fajunkat még uralja,

Fölrázza a nemzetet.

S győzedelmek gyözedelme Lesz a sorsunk, életünk,

Mig a föld él: él hazánk is! így pokol sem bir velünk!

Szeleszky Sándor.

Ostoba Böske.

— Elbeszélés. —

Irta: Belányí Ferencz.

Böske, az Ujhelyiék Böskéje, akkor kapta nevéhez az „ostoba“ jelzőt, mikor piczi leányka korában sehogysem tudott megtanulni olvasni. Másodszor járta már a kis vidéki város elemi iskolájának első osztályát

személyzetét, megszüntették a közvetlen távbeszélő forgalmát stb.

A közoktatásügyi kormány ugyan most kissé jobban bánt velünk a szokottnál, de mennyi állami intézményt adtak Szatmárnak, mennyi iskolát ingyen, nálunk pedig — amit végre nagy nehezen megtudtunk kapni, azt szegény városunk csak óriási anyagi megerőltetéssel érhette el.

Mindazonáltal nem panaszkodtunk soha; nem igyekeztünk megfizettetni magunkat akkor, mikor függetlenségi vezérférfiak kerültek kormányra, azért a magatartásért, hogy mindig meggyőződés szerinti függetlenségi politikát követett e város polgárságának nagy része s a meliett a kormányzatot nehéz hivatásában becsületesen támo- j gáttá, de most mikor a függetlenségi és 48-as párt kettészakadt, ne akarjanak bennünket helyi érdekek latba- vetésével azon politikától eltéríteni, melytől meggyőződésünk megváltoztatása nélkül el nem térhetünk, hanem igenis legyünk azon, — hogy ameny- nyiben e kormány vívmányokat úgy sem fog hozni -— egyesüljenek ismét mindazon elemek, melyeknek a haza függetlenségi és nem a hatalom és a magánérdek lebeg szemünk előtt — egyesüljenek alkotmányos, törvényben biztosított jogaink — s különösen hazánk gazdasági önállóságának kivívására !

N AGY KÁROLY ÉS VIDÉKE

HÍREK.

— Személyi hírek. Károlyi Gyula gróf és neje Károlyi Melinda grófnő kedden városunkba érkeztek. A gróf elnökölni fog az Ecsedi-láp társulat mai választmányi és holnapi közgyűlésén. — Debieczeni István polgármester a rendezett tanácsú városok polgármesterei országos egyesületének választmányi és közgyűlésén való részvétel czéljából f. hó 8-an Budapestre utazik.

— A szatmári függetlenségi és 48-as párt nagybizottsága műit hó 28-án délelőtt 11 órakor ülést tartott Csomay Imre pártelnök vezetésével, mely alkalommal Kelemen

s a tanítónők, szülők, testvérek, rokonok egyesült igyekezete daczára sem tudott behatolni az olví sás művészetének még legelemibb titkaiba se. A második év végén már tudta ugyan valahogy a abcét elmondani is, el is olvasni, de jaj, ha az olvasókönyvet a kezébe adták! A betűknek az a bűvös összetétele, ott mindjárt a legelején az „ir-ri“ csodás szavak, két betűnek egymásután való kimondása — hiába erőltette szöszke fejecskéjét — nem ment, sehogysem ment. Még harmadszor is meg kellett ismételnie az első osztályt, akkor is csak azért engedték azután keresztül, hogy végre megszabaduljanak tőle.

Az „ostoba“ név pedig, a betűk iránt való makacs ellenszenvvel együtt rajtamaradt. „Ostoba Böske“ volt ő az iskolában, otthon, az ismerősök körében. De szegényke rá is szolgált. Maradjunk csak az iskolánál.

Kinos csönd, szánalommal vegyes derültség töltötték meg a perczeket, mikor felelnie kellett. Ilyenkor összeránczolta fehér homlokát, világos, kék, bámuló nagy szemeiből a legszörnyübb kétségbeesés tükröződött és szó nem jött az ajkára. Minden osztályt párszor kellett végigszenvednie és végre is ki kellett őt venni a második polgáriból, mert akkor már nagy leány volt, kifejlett, eladó.

A tanár urak ekkor már állandó zavarban voltak vele szemben. Hogy bánjanak vele ? Úgy mint a többiekkel, a kis csitri leányokkal ? Ha nem tudja leczkéjét, meg- pirongassák-e ? Nagysádnak szólítsák vagy

Samu dr. orsz. képviselő vázolta a helyzetet s a függetlenségi pártban beállott szakadást. Majd a párt kimondotta, hogy a Justh vezérlete alatt álló országos pártot támogatja.

— Meghívás. 9035—1909. K. szám. Nagykároly város képviselőtestületi tagjait 1909. deczember hó 5-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívórn. Nagykároly, 1909. évi november 30. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A város 1908. évi zárszámadása törvényhatóságijóváhagyásának bejelentése. (8883— 1909. k. sz.) 2. Intézkedés az 1910. évi városi költségvetés végrehajtása iránt. (7771—- 1909. kgy. sz.; kj.) 3. A villamos-műre vonatkozó szabályok módosítása. (2037—1909.

k. sz.; kj.) 4. A városi villamos-mű 1910. évi költségelőirányzatának megállapítása. — (8959—1909. k. sz.) 5. A nagykárolyi rom. kath. egyház kérelme : a Fecser-féle kereszthely tulajdonjogának átengedése iránt. (6774— 1909. k. sz.; kj.) 6. Nonn Gyula nagykárolyi lakos által a városi mezőgazdasági iskolai telekhez csatolás czéljaira adományozott 1 Q-öl terület elfogadásáról kiállított szerződés jóváhagyása. (6777—1909. k. sz.; kj.)

7. A városi tiszti nyugdíj ügyi-bizottságba négy tag megválasztása. (8719—1900. sz.; kj.) 8. A városi villamos-mű felügyelő-bizottságban öt tag megválasztása. (8468—1906. k. sz.) 9. A gazdasági ism. iskolaszékbe egy tag megválaszrása. (8111—1909. k. sz.; kj.)

10. Az iparos tanoncziskolai bizottságba egy tag megválasztása. (8817—1909. k. sz.; kj.)

11. Az építési bizottságba, kórházi bizottságba s a szegényügyi s ismeretlen hadköteleseket puhatoló bizottságba 1—4 tag megválasztása. (1582—1909. k. sz.; kj.) 12. A gyermekvédő telep-bizottság tagjainak megválasztása. (6470—1909. k. sz.; fj.) 13. Előterjesztés a piacz területére egy szekér- hidmórleg felállítása iránt. (3125—1909. k. sz.; kj.) 14. Előterjesztés az elhagyott gyermekek segélyalapja javára a szegényintézeti pénztárból vett kölcsön visszatérítése ügyében. (7803—1909. k. sz.; fj.) 15. Az izr. nőegylet kérelme a népkonyha segélyezése iránt. (8701—1909. k. sz.; fj.) 16. Bejelentés a város hivatalos hirdetéseinek közlése tárgyában. (8609—1909. k. sz.; kj.) 17. A városi jogügyi-bizottság javaslata a rendőrséghez egy uj állás szervezése iránt. (Fj.) 18. Kirilla Adolf hajduköz-utezai telkéhez csatolt 5'92 m* utczaterület kártalanítási árának megállapítása. (8634—1909. k. sz.; hj.) 19. Matesz István hajduköz-utezai telkéhez osatolt 23'89 m2 utczaterület kártalanildsasszonynak ? Egyik-másik professzor nem tudott ülve maradni a katedrán, mikor Bös- két felszólitotta. Férfi fiatal hölgygyei szemben ! Fölkelt ő is, azután úgy próbált válogatott udvariassággal kicsalogatni a cseresznyepiros ajka közül egy-egy feleletet. Volt aztán egy ifjú professzor is: Bártfa János segédtanár, csak imént végzett fiatal ember, ezt meg annyira elbűvölte a Böske szőkehaja, kék szeme, finom pisze orrocskája, hogy beléje szeretett komolyan, igazán, és irt hozzá gyönyörű verseket: ódákat, dalokat, melyek nyomtatásban is megjelentek a helyi lapok legnagyobbikának hasábjain. És itt kezdődik tulajdonképpen ajmi történetünk.

Bártfa János, a szőke kis segédtanár szerelmes volt Böskébe. Belészeretett, hogyan maga sem tudta. Arra emlékezett csupán, hogy Böske az osztályába került, bűbájos delejjel vonta magához a tekintetét az az elmerengő kék szem, ott az ötödik padban. Ott kalandozott az nagy szórakozottsággal, mikor a leányok feleltek, rajta pihent, mikor előadott s ilyenkor, a mig Böske ült mozdulatlanul és ennivalóan ostoba arczocskájával titokzatosan bámult maga elé, mint egy szfinksz (ezt a hasonlatot a segédtanár ur egy költeményéből kölcsönöztem) és Isten tudja hová gondolt, az előadásra bizonyára nem: az ő, a segédtanár ur arczán a legszárazabb tantárgy előadása közben is kigyult a lelkesedés lángja, a szivébe nem férő szerelem, mely ihletett perczekben azokat a gyönyörű verseket fo-