Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-02 / 48. szám
Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre ..................... 0 JzC 1 00 Dr . Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Fél évre......................... • ■ V— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ................. . . 2 — , A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám................. • .-‘20 , Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárojji Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Országos politika és helyi érdek. Egy helybeli lap már a múltkor azzal vádolta meg választókerületünk országgyűlési képviselőjét és a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnökét, hogy a város érdeke ellen dolgoznak akkor, mikor az országos függetlenségi és 48-as pártnak a Justh Gyula vezetése alatt álló úgynevezett bankcsoportja mellett foglal állást, holott Justh Gyula annak idején megígérte a szatmáriaknak, hogy a székhelykérdés megoldásánál mellettük lesz. Újabban pedig a „Szatmárvárme- gye“ laptársunk veti szemére a párt végrehajtó-bizottságának azt, hogy Fapp Béla országgyűlési képviselőnek bizalmat szavazott, Kossuth Ferenczet elhagyta és Justh Gyula pártjához csatlakozott. Lássuk, hogy van-e ezen vádaknak alapja? Szerintünk nincs. Mert az országos politikát a helyi érdekek szerint irányítani nem lehet. Más az országos politika, más a helyi érdek. Az országos politikában minden jó érzésű ember legjobb meggyőződését követi, azt sem városi helyi érdekért, sem magánérdekért feláldozni nem fogja. Mikor a haza sorsáról, jólétéről, szabadságáról, gazdasági önállóságáról van sző, akkor a „salus rei publicae suprema lex esto“ elvénél fogva minden más érdeknek háttérbe kell szorulnia, mert hiszen ha nem úgy lenne, akkor indokolva volna az, hogy minden város, minden magánember a mellett a politika mellett foglaljon állást, a mely az ö specialis érdekeinek legjobban megfelel, vagyis minthogy úgy egy város, mint az egyén mindenkor a hatalmon levő kormánytól várhat legtöbbet, leghelyesebben úgy cselekednék, ha a mindenkori kormány szekerét tolná. Természetes dolog, hogy akkor nem az az elv állana meg, hogy „a haza minden előtt“, hanem „a magánérdek minden előtt“. Nos, Nagykároly város polgárságának mindenkor meg volt a belátása és az önérzete és mindig azt csele- 1 kedte, a mit hazafiui szempontból jónak látott és nem azt, a mit a magánérdek diktált. Igaz, hogy anyagi szempontból ez sokszor hátrányos volt, mert a kormányok részéről sokszor mellőzésnek volt kitéve, de ez mitsem változtatott azon; e város p dgársága nem adta el önérzetét, nem adta el elvét. A helybeli függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottságának összes jelenvolt tagjai tisztában vannak azzal, hogy Bécs mindig azon igyekszik, hogy hazánkat a maga javára kiaknázza; tisztában vannak azzal, hogy az önálló magyar jegybank felállításának az az akadálya, hogy félnek Bécsben hazánk közgazdasági önállóságától. A hazai ipar, kereskedelem azért pang, mivel pénzügyileg nem vagyunk szabadok, mert a közös vámterületnél az osztrák érdekek a magyar érdekek rovására előnyben részesülnek mindenütt s az osztrák ipar versenye mellett a magyar ipar nem fejlődhetik. Ez az oka, hogy a városok fejlesztésére sem tud a kormány elég gondot fordítani; ez az oka annak, hogy a városok — melyek nagyrészben állami funktiókat végeznek, — saját háztartásuk nagy költségeit egyedül lévén kénytelenek viselni, állami támogatás hiányában óriási pótadókat szednek és a város polgárságát oly mérvű adókkal terhelik meg, melyeket ezek alig bírnak elviselni. Mit ér tehát Kossuth, Apponyi és TÁRCZA. Kossuth apánk. Kossuth, a ki 61 éve Megmentetted e hazát, Kelj fel újabb küzdelemre IJjabb munka vár reád! Mi elkorcsult fáid Gyávák vagyunk, mint a nyúl, Közöttünk már idegen faj, Mvtelenség lett az ur. Az a szellem, mely miértünk — Te benned élt, vérezett — Nézd meg csak jól satnya népünk — Mi belőlünk kiveszett. Országunkért kéne élnünk Czéljainkra nincs erőnk A haza is fogalom csak, Belénk lelket már nem önt. Germán, pánszláv ült nyakunkra ! Rakja ránk a rabigát Arra tör az aknamunka, Hogy irtsa e hon fát, Elrabolták földeinket, Bányáinkat. Fegyverünk Kicsavarták kezeinkből, j Nincs is mivel küzdenünk! i Mégha párducz, tigris volna, Ki ily rutul meggyaláz Nagy bajunkra, bánatunkra Balzsam von a megadás; De csak róka, csúf hiéna, Ki fajunkat nyergeli — Jaj! e szégyen vérünket mind Az arczunkba kergeti. Alszik a magyar oroszlán ? Vagy tán elhalt veletek? j Hogy nem tépi szét gorombán | Ezeket az ebeket, A melyek most megugatják Nemzetiség czim alatt ? Nem alszik, de megkötözve Nincsen benne akarat. Bánja is már, bármiként lesz, Bárkié lesz a haza, Arra büszke, arra kénges, | Hogy övé volt valaha, Jó az Isten majd megvédi | Sorsát rája bizta rég — Vagy ha úgy kell, tán vitézebb i Lesz a késő ivadék. j Kossuth apánk, hős fajunkat Ne hayyd veszni. Szent jogod, Hogy e népet diadalra vezesse Lángpallosod. Légy vezérünk! Szállj szivünkbe. I Aczélozd meg izmaink, I Hogy czélunkért, szép honunkért \ Rohanjunk a harczba mind. Karácsonyi újdonságok Gózner úri- és nöidivat-üzletében. ■ Egy tanuló fizetéssel fevétetik.
