Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-18 / 46. szám
2 rósz egyezség, a quóta felemelése és a közös bank esetleges fentartása után mi marad még meg a magyarnak ? Megmarad az a tudat, hogy a kishitűség folytán a papiron fenntartották, lényegében pedig feladták a gazdasági önállóság egy alapfeltételét képező önálló bank 1911-re leendő felállításának lehetőségét is, mert a függetlenségi párt többsége megszűnt. Bécs örülhet, hogy a kivált függetlenségiek mintegy önként mondanak le arról, a mit tölünk elvenni módjában nem állott senkinek. „Kooperatio“ ! Igen! Szép kooperatio az, mikor függetlenségi emberek tovább fognak együtt dolgozni 67-esekkel, állítólagos önálló bankisták közös bankosokkal! Szép társaság az, mikor függetlenségiek segítik elő azok boldogulását, kik a függetlenségi párt ellen törnek. Lehetséges-e az, hogy egyesüljön a sötétség a világossággal, az éj a nappallal, hogy mindenik megtartsa a maga individualitását? Ha igen, akkor az is lehet, hogy a feudális, aulikus, reaktionarius elemek egyesüljenek a szabadelvűekkel, demokratákkal és függetlenségiekkel. A „kooperatio“ meg lesz, de noha az ország beteg, reméljük lesz benne annyi öserö, hogy nem a beteg fog meghalni, hanem politikai halottak lesznek nemsokára azok, kik a koopera- tióra összeállottak. Mert ha nem igy lesz, akkor a kooperatio sikerült és a nemzet meghalt. Addig is, mig vagy az egyik, vagy a másik bekövetkezik, már most is gyászolhatunk. Gyászoljuk és siratjuk azt, hogy „átok fogta meg a magyart, mert az soha össze nem tart“. Egymás között marakodik akkor, mikor közös erővel kellene az ellenségeket legyűrni. Ne kövessük azokat, kik a gyűlölködést terjesztik a kiváltak és az anya- pártban maradottak között s ha ellenlábasok is lettünk azokkal, kikkel eddig együtt küzdöttünk, abban a reményben, hogy nemsokára úgyis ismét együtt leszünk, imádkozzunk: „Bocsásd meg Uram nekik, mert nem tudták, hogy mit cselekednek“. legeket s hallgatta az erdő titkos suttogását. Amikor ifjú lett, teljesen hasznavehetetlen volt: nem értett a medvék agyonveréséhez, a bőrök lenyuzásához és egyéb hasznos, férfihoz méltó dologhoz; az asszonyok is kicsufolták, mert nem volt olyan, mint a többi, de azért féltek tőle s aki egyszer látta, soha sem feledte el. Egyszer aztán elűzték a szegény ifjút teljesen s oda is maradt sokáig. Az erdők, hegyek között járkált, a nagy tavak partján s leikébe csodaszép színek, hangok gyűltek egybe. Egy este együtt ültek a barlang lakók, a tüzek mellett. A füst felszállott a magasba, a csillagok felé, a vörös fény szétszóródott a fák, bokrok között, melyek rettenetes szörnyeknek látszottak most. A fák között sut- | togott valami, halkan, szelíden, egy két éjjeli madár vijjogott s egyszer megszólalt, bent j az erdő mélyén valami ismeretlen, édes hang, reszketve, siralmasan mégis telve gyönyörteljes érzéssel, végig zengett a fák kö- I zött s a sziklák faláról megint visszaverő- j dött az erdőbe. A hang jött közelébb s a barlanglakok elhallgattak; elfeledtek mindent, ! NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A sóhajok szigetén. Sóhajok szigete !. .. Szomorúan találó meghatározás. Elliz Izland szigetét nevezték el ekként a kivándorló magyarok. És soha találóbb nevet, ahol már annyi könnye hul- ; lőtt a magyarnak. Bizony szomorú dolgok azok, amit most el fogunk mondani, de bennünket az az igaz, szent czél vezet, hogy felnyissuk polgártársaink szemét, hogy ne üljön fel könnyelműen a csábitó ügynökök mézes-mázos szavának és ne hagyja el hazáját. Amerika se fölig tejföl. Aki azt hiszi, hogy ott könnyű szerrel lehet garmadába gyűjteni a töméntelen sok dollárt, az ugyan | alaposan csalódik! Százszorta többet kell ott dolgozni, mint nálunk s a bányákban, vasgyárakban és kőfejtőkben a halálnak ezer ! meg ezerféle neme leselkedik az ott dolgozó munkásra. És tévedés azt hinni, hogy Amerikába oly könnyű bevándorolni. Mind több akadályt állítanak a bejutás elé. Alig, hogy Elliz Iz- landon kiköt a hajó, ott terem az orvos és sorra vizsgálja a kivándorlókat. Megnézi annak minden porczikáját, karját, lábát, szemét, fülét úgy, hogy katonasorozáskor sem különben. És jaj annak, akinek a legkisebb hibája van! Azt irgalom nélkül hazaküldik; nem törődve azzal, hogy az a szegény munkás talán kisded viskóját vagy földjét adta el, hogy a hajójegyet megválthassa és Amerikába mehessen. Mert Amerikának dolgos, erős emberekre van szüksége, akik nem dőlnek ki a mázsás terhek czipelésében, akiket nem bágygyaszt el a perzselő forróság. De akik gyenge, vézna testalkatuak, azokra ott nincs szükség, azokat azonnal visszaküldik hazájukba. Számtalan ilyen eset fordult már elő Elliz Izlandon, de mindennapi dolog az is, mikor apró gyermekek sírnak, esdekelnek, hogy szüleikhez jussanak. Ha a szülő nem kap hirt arról, hogy a gyermekét ismerősökkel utánuk küldik, akkor az történik, hogy az ismerősök megérkezvén, sietnek a sóhajok szigetéről, de a gyerekeket nem engedik, ha csak a szülők értük nem jönnek és affon- davit-ot nem adnak. Az állam mikor igy jár el, minden esetben attól fél, hogy a gyermek szülei, vagy hozzátartozói keresetképtelensége esetén az államnak kell eltartani őket, azért be sem engedi, hanem egyenesen küldi vissza őket. Mennyit sírtak, mennyit könyörögtek a Tormási testvérek, akik kimentek ugyan Amerikába, de a bevándorlási hatóság kiskorúságuk miatt hazaküldte őket. A sóhajok szigetén állandóan ezer és ezer ember van. És minden hajóval kény- szerutra küldik a kövér reménységekkel Amerikába vándorlókat. Képzelhetni mily érzés az, mikor otthon elkótyavetélte a maga kis vagyonkáját, megszenvedett, kiköltekezett az utón s aztán a vége az, hogy még egyszer kell megtenni a sorvasztó, gyötrő utat, amelynek olyan rettenetes jelenségét látja, hogy az emberek megőszülnek, megőrülnek. Elborult elmével jönnek a partra, bambán, fénytelen szemekkel, amelyekből ném sóvárog már ki a kincsszerzés őrületes vágya, amely a rettenetes sorsnak ilyen fordulását, vészes romlását okozta. HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Falussy Árj pád vármegyénk főispánja kedden Szatmárra I utazott, tegnap elnökölt a Szatmárvárme- j gyei Gazdasági Egyesület választmányi ülé- | sén és ezt követő közgyűlésen. Tegnap este visszaérkezett székhelyére. — Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja tegnap a vármegyei Gazdasági Egyesület gyűlésére Szatmárra utazott. — Nyess Mózes nagyváradi I kanonok Marchis Romulus helybeli g. kath. esperes látogatása czéljából f. hó 9-én városunkban időzöttt — Meghívás. 8628—1909. K. szám. Nagykároly város képviselőtestületi tagjait az 1909. évi november hó 21-ik napján d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1909. november hó 16. Debreczeni István, polgármester. — Tárgy- sorozat: 1. A belügyminiszter ur által jóváhagyott uj építési szabályrendelet kihirdetése. (7549—1909. k. sz.; lej.) 2. A belügyminiszter ur által jóváhagyott juhtartási szabályrendelet kihirdetése. (7325—-1909. k. sz.; kj.) 3. A virilis városi képviselők 1910. évi névjegyzékének megállapítása. (7397— 1909. k. sz.; kj.) 4. Előterjesztés az 1909. évi költségvetés keretén belül hitelátruházás engedélyezése iránt. (8465—1909. k. sz.; kj.), 5. Vallás- és közoktatásügyi miniszter ur leirata a kereskedő és iparos tanoncziskoiák egy részének a gimnáziumi épületben elhelyezése ügyében. (8231—1909. k. sz.; kj.) 6. A Korparéten felállítandó állami iskola elhelyezése czéljaira telekvétel ügye. (8505— 1909. k. sz.; kj.) 7. A „Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület“ megkeresése az egyesületbe alapitó tagul belépés iránt. (7829— 1909. k. sz.; fj.) 8. Neuwelt Gyula és Jano- vics Pál szinházfüggöny hirdetési vállalata ajánlata a színház előfüggönyén leendő hirdetési jog bérlete ügyében. (7488—1909. k. sz.; kj.) 9. A polgári leányiskolái igazgató előterjesztése természetbeni tűzifa használata s az intézeti üvegház fűtése ügyében. (8141— 1909. k. sz.; kj.) 10. Tálorján István feleb- bezése az állami iskola építési tervek ügyében hozott 7827—1909. k. sz. tan. határozat ellen. (8496—1909. k. sz.; kj.) 11. A városi utkaparók kérelme fizetésjavitás iránt. (7808— 1909. k. sz.; kj.) 12. A Lövölde-kert bérbeadása tárgyában felvett jegyzőkönyv bemutatása. (8254—1909. k. sz.; hj.) 13. Katona Bálint illetőségi ügye. (7115 —1909. k. sz.; fj.) 14. Néhai Tóth László illetőségi ügye. leejtették fegyvereiket, az asszonyok is mind az erdő felé fordították fejeiket s keresztül futott rajtuk valami édes borzongás. Az elűzött ifjú megjelent az erdő szélén, szájában nádsipot tartott, az ujjai mozogtak, tovább hangzott a dal s végig folyt az erdők, hegyek között, az emberek lelkén, mint valami estéli varázslat. A fiú leült azok közé, akik között árván nőtt fel, a kik soha meg nem értették, a kik folytonosan üldözték s most ezek szótlanul, édes vágyakozással hal- gatták a dalt s azon gondolkodtak, hogy az erdőn, a hegyeken, a barlangon s a medvéken kívül talán más világ is van, szemeik pedig fent jártak a csillagok között — most először, De reggel lett és valamennyien megéheztek. A fiú most sem értett jobban a dárda vetéséhez, a medvék agyonveréséhez, azért nappal megint kicsufolták s elűzték. Amint azonban feljöttek a csillagok, megint várták az elűzött fiút s ö mindig eljött. Sokat koplalt s a vége az lett, hogy meghalt, mint minden más ember, a csodasip pedig nem szólott tovább. Ezt nagyon rósz néven vették tőle a barlanglakok. A dalos fiú pedig ott feküdt az erdőben, feje fölött a lombok suttogtak, az arczára ráborultak az erdei virágok s aranylepkék kergetőztek a levegőben, itt találták meg s nagyon csodálkoztak rajta, hogy meghalt. Hogyan? Épp úgy, mint a kik medvéket vernek agyon kőbaltával?... A sípot is megtalálták, de senki sem tudta megszólaltatni s a mint a fiú sápadt arczát bámulták, visszacsengett lelkűkben a dal utolsó akkordja s felébredt a részvét szivükben a halott iránt. Eltemették szépen, épp úgy, mint azon tisztességes barlanglakokat, a kik kőbaltákkal harczoltak nagy medvék ellen, vagy ügyesek voltak a bőrök szárításában s egyébb okos dolgokat miveitek földi életükben : eltemették épp úgy s a sírjára szép nagy cserép edényekbe töméntelen ételt raktak, sok jó húsokat az elejtett állatok legszebb részeiből, nehogy a szegény valahogy éhezzék a más világon. Szépséges leányzók, kik majd meghaltok a poézisért s férjhez mentek az első kényelmes barlanglakójához: — ez volt az első poéta története.
