Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-04 / 44. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. november 4. \v •« • * *■ \ "V 44. szám Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— Fél évre.................................4-— Ne gyedévre.........................2•— Eg yes szám.........................—'20 A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. I a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) | Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. I Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Kooperaczio. A szokatlanul hosszúra nyúlt válság megoldását, mint máskor, úgy ez alkalommal is az egyetértés hiánya akadályozza. Természetes, hogy a bécsi köröknek mindaddig, mig van valamely aiap, amelyre támaszkodni lehet, a nemzet önállósági törekvéseinek letörése, vagy megakadályozása képez: egyetlen törekvését. Hogy pedig ilyen alap létezzék, arról a magyarság régi átka: az egyetértés hiánya gondoskodik. A függetlenségi és 48-as párt egyik sarkalatos programmpcutját képezi az önálló nemzeti bank megteremtése és az ország gazdasági telsz.abaditása. Addig, inig a függetlenségi párt kisebbségben volt és az ellenzéki padokról hirdette elveit, a teljes önállóság álláspontjára helyezkedve a personalis unió megteremtésére törekedett. Követelte:- a gazdasági különálláson kívül az önálló hadsereget és külképviseletet egyszóval a magyar állam teljes függetlenitését a Habsburgok jogara alatt. A csak pár év előtt lefolyt nemzeti küzdelem idejében az uralkodó kérdés a katonai téren mozgott. Itt követelte a párt a magyarság qemzeti jellegének némi elismerését abban a hadseregben, amelynek fentartásáhpz oly sok millió anyagi és oly sok ezer véráldozattal járul. Ezért folyt a küzdelem és hogy a nemzet mennyire egyetértett a függetlenségi párt törekvéseivel, bizonyította az a páratlan lelkesedés, melylyel a nemzeti küzdelmei megvívta és a függetlenségi pártot a parlamentben többséghez juttatta. Sajnos a másfél évig tartott küzdelem eredménytelenül végződött. Katonai téren semmit sem értünk el, s a nemzeti küzdelemnek egyetlen látható eredménye az volt hogy az ország kormányzását a korhvíé^v-rUe át. Hogy a lefolyt három év alatt mi történt: jót tudjuk. Értékes, a nemzet beléletére nézve nugyfontosságu intézményekkel és alkotásokkal leltünk gazdagabbak, de a közjogi téren egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb a czé'hoz. A függetlenségi párt elveinek fen- tartásával, a legnagyobb mérséklettel támogatta azt a kormányt, melynek tagjai között vezérei is olt voltak. Látván az agg uralkodónak ellenlábasát minden oly kérdésben, mely a közös hadsereg egységét érinti : teljes lojalitással tartózkodott azoknak a kérdéseknek felvetésétől, amelyek az uralkodó érzékenységével állottak szemben. Rálépett a gazdasági önállóság megteremtésének útjára, gondolván, hogy ezen a téren fog tudni eredményeket elérni, annál inkább, mert e törekvéseinek ellenértékét már jó előre meg- kellett fizetnie akkor, midőn a quótát felemelte. Megtörtént ez is és remélte a párt, hogy a gazdasági programúi megvalósítása akadálytalanul sikerülni fog. Alig tettük meg azonban az első lépést a ezéi felé: már is elhárithatlan akadályokra kell bukkannunk. Az önálló bank felállítása, a nemzeti hitelélet megterem1^-a -• *•/ idegen járom alól való felszabadítása képezné az első kezdeményező lépést és ime : már ennél a lépésnél is „ne tovább“-ot kiáltanak elénk. Megfoghatatlan elbizakodottsággal és makacssággal szegülnek ellene annak, hogy a nemzet csak egy lépéssel is közelebb jusson boldogulásához. És teszik ezt akkor, amidőn a nemzettől újabb és tetemes anyagi áldozatot kívánnak. Hiába mutatja meg a nemzet újabban is, hogy teljesen egyetért és helyesli a függetlenségi párt küzdelmét; hiaba igazolja impozáns gyűléseken TÁ RCZÁ. A játék vége. Irta: Pozsonyi Gábor. III. Reggel csöngetett Bandaházyné s a szobaleánya bejött, — de oly dalt arczczal, hogy az urnö rögtön látta, hogy a házban vagy fazék tört, vagy ruharáncz szakadt — de valami fontosnak kellett történnie. Nem kérdezte, úgy is tudta, hogy kijön az magától is. Azonban a szobaleány olyan fontos képeket vágott, hogy Bandaházyné abban az irtózatos gyanúban volt, hogy a tojás ára négy krajczárral szökkent fel. Nem, mégis — nem! A szobaleány végre is, mint egy petárda szétszakadt és kiömlöttek belőle a vészterhes igék: Nyakkendő: különlegessegek — Mihály kocsist reggel György felpofozta, hogy miért, azt nem tudom, nem én ! Csak annyit láttam, hogy Mihály beszélgetett a szolgálóval, György pedig oda nem messze pipázott ki az ablakjából hálókabátban ; mikor egyszerre csak kijö, felhúz a kezére egy pár vadonatúj barna keztyüt, aztán neki Mihálynak s úgy összeverte, hogy a szép keztyüje is elszakadt belé. Azután megfordult, dörmögött magában valamit ... — Elég! — szakká meg Bandaházyné a szobaleany bőbeszédűségét. — Ha felöltöztem, György jöjjön be! Mire György az öltözködés után csakugyan megjelent. Belépésére kellemes orgona-illat töltötte meg a szobát. — György, maga rosszul kezdi magát viselni, — szólt a háziasszony. — Micsoda vakmerőség már az, a cselédeimet bántani! Ki engedte azt meg magának ?! — Nagyságos asszonyom, engedje meg nekem az indokok elhallgatását. GÖZNERNtL — Hm, György ur . . . ön kiváncsivá tesz! ... És most már rögtön akarom hallani ! — veté utána határozottan. — Bocsásson meg nagyságod; de noha nekem végtelenül fájni fog, ha nagyságodnak csak legkisebb kellemetlenséget is okoztam, és ha ezért rám csak perczig is neheztelni fog, — mégis az indokokat nem mondhatom el. — S miért nem, monsieur, ha kérdenem szabad ? — Mert az nagysád finom érzését sérteni fogná. — Ugyan ? — Én becsületszavamat adom, hogy bárki is, kiben csak egy szikra lovagiasság és illemérzet van, méltányolni s helyeselni fogná e tettemet . . . Bandaházyné megmozdult egy kissé ülőhelyén, hogy felugrik. Még ilyen literátus inas nem volt a házánál — de nem is lesz többet. Nagykároly, Deák-tér 12. szám. Egy tanuló fizetéssel fevétetik.
