Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 40. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. október 7. 40. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Egész évre .............................8-— kor.! Adler Adolf Fé l évre.....................................4 - , ' szerkesztő. Negyedévre.........................2-___ „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Eg yes szám.........................-—"20 „ Laptulajdonos és kiadó: Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fül. Kéziratok nem adatnak vissza. Tegnap múlt hatvan éve annak, hogy a magyar nemzet történelmének egyik leggyászosabb napja felvirradt. Sok, nagyon sok gyásznapot értünk mi már meg. Vér, kony jelzi a mi ezredéves múltúnknak számtalan napját, de talán egyetlen nap sem tudott a nemzetre oly mély gyászt borítani, mint 1849. október 6-ika. Diadalmas csaták büszke hősei! Osztrákverö félistenek, nemzetünk büszkeségei tehetetlenül, lánczra fűzve, — ártatlanul halálra hurczolva vérez- tek el e napon az aradi Golgotbán, azért az eszméért, a mely még a legnagyobb bűnöst is megtisztítja salakjától, — a hazáért! A felkelő nap a magyar nemzet mélységes bánatát, szivébe zárt fájdalmát, néma könyeit láthatta, mert a hajnalhasadása annak a Tizenháromnak utolsó sóhaját fogta fel, a mely sóhaj még akkor is a nemzet jelenéért és bizonytalan jövőjéért szállott az Egek Urához! Meghaltak büszkén és dicsön! Meghaltak mint hősökhöz illik, jajszó nélkül, félelmet nem ismerve ! Jól tudták ök, hogy haláluk egy oly áldozat, mely meg fogja teremni a maga gyümölcseit. Jól tudták ök, hogy a magyar nemzet méltó lesz az ö áldozatukhoz. Méltó lesz önmagához és bitófájuk a szabadság megszentelt fájává változik. Évtizedek repültek már a semmiségbe s egy emberöltő telt el már ama nagy nap.óta! Magyarország a nivelödés, a fejlődés, a haladás téré e lépett. Mintegy varázsütésre emelkedik ki az elmaradottság homályából .lázas sietséggel igyekszik pótolni évszázadok mulasztásait és csakhamar a müveit nemzetek sorába emelkedik. Lázas, lüktető, eleven élet foglalja el a tespedés helyét és felnő egy uj Magyarország tele alkotásvágygyal, a jövőbe vetett bizalommal és a szabadság iránt való rendíthetetlen vágyaival. És az az uj Magyarország honnan meríti azt a lelkesedést, azt az erőt, mely öt a küzdelmek mezején fentartja? Honnan meríti a lelkesedést ezeréves alkotmányához, nemzeti hagyományaihoz való ragaszkodásában? Történelmi múltjából, melyre büszkeséggel tekinthet vissza, mert sohasem tudott megbarátkozni a szolgaság gondolatával, mert történelme megtanította arra, hogy a magyar csak független, szabad nemzet lehet és rabigába nem fog görnyedni soha, inkább egyenként pusztul el utolsó szál emberéig! Politikai ellentétek, nézeteltérések elvadíthatnak és el is választanak bennünket egymástól. De egy érzésben összeforrunk mindannyian. Az aradi gyásznap épen olyan nagy, olyan mély gyászba borítja az egyik pártol, mint a másikat"?*'az egyik magyart úgy, mint a másikat. Nincs oly magyar széles e világon, ki ezen a napon szivében mély gyász- szál, nagy fájdalommal ne emlékeznék vissza arra a Tizenháromra, a kiknek neve, személye ma már fogalom, eszme lett; a magyar szabadság, a magyar hazaszeretet eszméje. S vájjon van-e még egy nemzetnek annyi oka arra, hogy lelkesedést, erőt, kitartást merjen meríteni azokból a megszentelt hantokból, hol minden TÁ RCZÄ. Kossuth. Irta és Szinérváralján a Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyén szavalta: Dr. Pap Zoltán, országgyűlési képviselő. Ahol most zeng a Hymnus és a Szózat: De sokszor néma volt ott a magyar! Ahol most szebb emlékinek adózhat: A múlt ott mennyi szenvedést takar! Gyönyör a puszta öntudat, hogy élünk ... Ha van csoda, hát erre nézzetek! Gyehennákkal kellett küzködni nekünk, De nem pusztiták el e nemzetet. Pártoskodásnak áldatlan viszálya, A jogtalanok rovására jog; Török- s tatártól a halálra szánva Mi szabadságért küzködö rabok. Mindig csak pálezát látni a jogarban, De fel ne szisszenj: pártütő leszel! Bolondot fogni könnyű a magyarban! Rang, czim, kiváltság: mind megannyi szer ! ? Mit röstelkedni, ha kell vezekelnünk!? Mohács után bűnben fogantatánk. Itt e szobor: üdvünk útjára leltünk, A nagy Istennek gondja volt reánk. Itt a Megváltó. Zsitvánál és Bécsuél Kezdi meg nagy tisztiló müvét. Hiába adtok neki mérget: él, él! Nos, Rabutin, mért nem veszed fejét? Meg nem pihen. Most megjárja Rodostót, Egy század múlva elmegy Turinig; Hiába, hogy az igazságot osztók A Megváltókat megfeszittetik. Főzhetnek váltig a pokolban tervet, Azért az égen mégis nap ragyog, A fejszét mindig tűrték a keresztek — S ő visszaszól rá: Én feltámadok! Gondolsz-e arra, korom nemzedéke, Hogy hol keresnéd most e nemzetet, Ha nem világit be önérzetébe E Hit, Igazság, Élet, Szeretet ?! Ha nem nyitja meg odvát a pokolnak, Hol századoknak gyehennája gyűlt. Jobb, hogy ma tört ki, mint tört volna holnap ; Nem nőhetett, de mind előkerült... „Ahol az ég szelid azúrja kéklik, Vagy hol sötét felhőkbe vész a nap: Ha vágyaid a lelkedet vezérlik: Indulj az útra, ember, mert szabad. Vezessen gondolat. Ne tűrj bilincset A lelkeden, mert fel nem oldja más! Ha ezt a földet eszmékkel behinted : Csupán csak akkor isten-alkotás! „Jobbágy! Szabad vagy, egyenlő az úrral, Csak egy urad van: a te Istened. Ne félj, nem hurezol el többé az udvar, Hogy megvesszőzze fáradt testedet. Szabad vagy, ember ! Mért állsz görnyedezve ? Emeld magasra azt a homlokot, Amelyre Isten csókját rálehelte; Porban czipelni nincsen is jogod! „Fel a nemes munkára, drága népem! Le minden torlaszt, mely utunkban áll! A többi nép előtt mért marna szégyen, Ki köztük hajdan a vezér valál! ? Aki a szabad népek versenyében Alkudni kész: fejére alkuszik. Nemzet harczában csak a jog beszéljen; Ki kész meghalni, győzni az tud itt!“ Férfi- és nöidivat különlegességek legolcsóbban szerezhetők be : : : : Nagykároly : Deák Ferencz-tér. Október 6.
