Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-07 / 1. szám
4 ség támogatását s különösen kérjük azt lapunk politikai elvtársaitól, akiknek lapunk mindenkor a legszívesebben rendelkezésére fog állani. Szépirodalmi rovatunkat az eddigi nívón kívánjuk fentartani és hogy ezen ígéretünket teljesíthetjük, bizonyítja munkatársaink díszes gárdája, kik közé városunk és vidékének legjobb toliforgatói tartoznak. Hírrovatunkban ezután is igyekszünk közönségünket a megtörtént eseményekről és a tudnivalókról kimerítően tájékoztatni. Ismételten kérjük a szives támoga- , tást! Előfizetési árak: Egész évre .... 8 K. Félévre........................4 K. Negyedévre .... 2 K. A „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. — Értekezlet a megyeszékhely ügyében. Luby Zsigmond fülpösdaróczi nagy- birtokos, vármegyei bizottsági tag meghívása folytán a Nagykároly városbeli, a nagykárolyi, szálkái, erdődi és fehér- gyarmati járásbeli, igen számos vármegyei bizottsági tag ma délelőtt fél 11 órakor városunkban a városháza nagytermében értekezletet tartott, melyet a beteg Luby Zsigmond helyett Papp Béla országgyűlési képviselő, vármegyei bizottsági tag nyitott meg. Az értekezlet elnökévé Papp Béla, jegyzőivé pedig Dr. Kovács Dezső ügyvéd és Becsky Sándor vezendi körjegyző választatván meg, felolvastatott az emlékirat-tervezet, melyet az értekezlet figyelemmel hallgatott meg és többszörös éljenzéssel szakított félbe. Az értekezlet a tervezeReszket a bokor, mert Madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál. Eszembe jutottál, Kicsiny kis lányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! «*» Teli van a Duna, Tán még ki is szalad: Szivemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz rózsaszálam ? Én ugyan szeretlek, Apád, anyád, nálam Jobban nem szerethet. Mikor együtt voltunk, Tudom, hogy szerettél: Akkor meleg nyár volt, Most tél van, hideg tél. Hogyha már nem szeretsz, Az Isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg 1 „Szeptember végén“ czimü, országszerte ismert elégiáján kívül, melyben a költő örök szerelmének tudatába belerezdül a jövő sejtelme : prófétai leikétől előre megérzett el- hagyatottság bánata, — fölsorolhatnám s halvány vonásokban méltathatnám Petőfinek egy egész sereg remekebbnél-remekebb szerelmi költeményét, de hála Istennek általánosan ismert voltuknál fogva fölösleges volna. Csupán az igazi, nemzetközi eszméktől ment magyar költőnek szeretetreméltó képét rajtét egyhangúlag elfogadta és elhatározta, hogy azt az összes minisztereknek, államtitkároknak, országgyűlési képviselőknek, a fővárosi lapoknak és az ösz- szes vármegyei bizottsági tagoknak megküldi. Cseh Lajos vármegyei bizottsági tag indítványára Dr. Kovács Dezsőnek, a memorandum megszerkesztőjének és Szabó Albert dr.-riak indítványára az idegen járásokbeli megjelent bizottsági tagoknak köszönetét szavazott az értekezlet, mely ezzel véget ért. — Keresztelés a főispánnál. Vármegyénk főispánja és neje november 22-ikén született negyedik fiának keresztelése múlt hó 30-ikán történt a legszűkebb családi körben. Az újszülött a keresztségben László nevet nyert. Keresztszülők voltak: ifj. Jákó Sándor szatmári királyi ügyész és neje Böszörményi Margit. Az egyházi szertartást Berey József ref. esperes végezte. | Sarkadi Nagy Zsigmond. | A lassan szálldogáló hőpelyhek immár egy újonnan hantolt sirt fednek el, gyászos, fehér lepellel. Egy uj sirhantot, amelyben a mi jó kiadótulajdonosunk Sarkadi Nagy Zsigmond alussza örök álmait. A fagyos rögök egy meleg, érzésteljes szivet hántolnák, amely nem dobog fel többé soha — soha! Az a kéz, amely annyi lelkiismeretes gondossággal, any- nyi szeretettel egyedül a munkában lelte gyönyörűségét, az a lélek, melynek minden gondolata a munka szere- tetében összpontosult, amelynek minden érzete a becsület és tisztesség utján haladt, nincs többé — elmúlt! De emléke élni fog közöttünk és nem feledjük el öt, mert élete tiszta volt, mint a lehulló hópehely, mert példányképül szolgálhat mindenkor a tisztes munka megbecsülésének és szeretetének és az igaz baráti érzés kegyelete fog őrködni hamvai felett! — A mi szeretett kiadónk temetése újév napján délután fél 3 órakor történt meg. A Petőfi- utczai gyászházat a résztvevő közönség N AGYKÁROLY ES VIDÉK zolom meg lángszellemü Petőfink ez örök értékű szavaival: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom Az életet, Szabadságért feláldozom Szerelmemet. És midőn kitűzött tárgyam megvilágításának végére értem, azt veszem észre, hogy én is úgy cselekedtem, mint III. Henrik franczia király, ki a miniszter-tanácsban ülve azzal szórakozott, hogy alakokat vagy fákat nyirkált ki ollójával mesteri festményekből gyakran egy-egy műremeket áldozva föl badar szenvedelmének. De mentségemre szolgál az a gondolat, hogy Önök majd költészetünknek e kikapott műremekeit olvasottságuk alapján visszahelyezik majd a megcsonkított költemény koszorúba. De engedjék meg még egyszer hangoztatnom, hogy nemzeti költészetünk csak az igazi mély s nem külsőleges, érzelmi s eszmei vallásosságból, a tiszta és forró hazaszeretetből s a benső, magyaros szerelemből fakadhat s fejlődhetik tovább. Ez ősi s kiapadhatatlan forrásokból eredő költészet nemesítheti csak magyar népünk érzületét, gazdagíthatja lelki világát, acélozhatja akaraterejét s a magyar társadalom rétegeit főképen ez a valódi költészet fűzheti össze erős és egységes uemzetté! százai lepték el, s csak most tűnt ki igazán, hogy mily általános szeretetnek és becsülésnek örvendezett a megboldogult. A díszes délszaki növényekkel körülvett ravatalt a szebbnél-szebb koszorúk egész tömege borította el, amelyek a következő feliratokat viselték: Imádott jó Zsigámnak — Bánatos özvegye ; Kegyelete jeléül -—- a „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztősége; Szeretett jó testvér és sógornak — Irma, Gyula és gyermekei; Szeretett jó sógorunknak — Irma és Emma; Szeretett nagybátyámnak — Zoltán; Szeretett komájának — János és családja; Szeretett rokonunknak — Emma és Sándor; Szeretett sógorunknak — Juliska és Elek; Szeretett főnökünknek Sallay és Schulek; Kedves Zsigánknak — Bálint és Ágnes; Kedves Zsigának — Ilona és Kálmán; Kedves sógorunknak — Bálint, Róza és fia; Sze- retetük jeléül — Izabella és Dani; A jó Zsiga bácsinknak — Böske, Lajos és Miklós. A temetésen megjelent a róm. kath. legényegyesület is gyászlobogó alatt, a melynek az elhunyt alapitó tagja volt. A gyászszertartást Gy. Kovács József és Bogdán János ref. segédlelkészek végezték Lukács Mihály és Tőtős János tanítók segédletével. A temetés a dalárda énekével vette kezdetét, melynek elhangzása után Bogdán János segédlelkész mondott magasan szárnyaló szép emlékbeszédet, melyben az elhunytnak érdemeit méltatta s őt mint a szorgalom és becsületesség mintaképét, soha nem lankadó munkaszeretetét, a példás családapát és rokont és egyházának vallásos hü fiát állította elénk. Az ezt követő könyörgés után Sallay Lajos, az elhunytnak régi, kedvelt nyomdásza szavalta el lapunk tárcza- rovatában olvasható szép költeményét, amely mélyen meghatotta a gyászos közönséget. Azután ismét a dalárda énekelt. Majd megindult a gyászmenet. A koporsót a gyászkocsihoz a „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztősége részéről Dr. Adler Adolf felelős szerkesztő és Simkó Géza főmunkatárs, a rokonok részéről Szabó Kálmán és ifj. Matolcsy Sándor és a nyomdaszemélyzet részéről Beke Zoltán az elhunyt unokaöcscse és Sallay Lajos vitték ki. A temetőben azután Gy. Kovács József segédlelkész mondott könyekig megható könyörgést, mire leeresztették a koporsót a sírba s a hulló fagyos göröngyök jelezték nemsokára, hogy egy sírral több van a temetőben s egy igaz, becsületes, derék emberrel kevesebb az élők között. Legyen emléke áldott mindörökre! — A főherczegnő köszöneté. Auguszta főherczegnő, mint a József főherczeg Sanatorium egyesület védnöke, vármegyénk alispánjához díszesen kiállított köszönő sorokat intézett azért, hogy az Auguszta Sanatorium építésének alapjára halottak napja alkalmából országszerte foganatosított gyűjtést rendeletével támogatta. A Sanatorium alapja javára e napon 94.395 K 42 f adomány folyt be. — Felolvasó-estély. A kath. legényegyesület tegnap, Vizkereszt napján délután 6 órakor tartotta meg ez idényben első felolvasó-estélyét fényi-utczai saját helyiségében. Szép számú közönség gyűlt össze, mely a programm minden egyes számával nagyon meg volt elégedve és zajos tapsokban adott annak kifejezést. Első szám gyanánt Dob- ránszky János szavalta el ügyesen és értei-
