Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-09 / 36. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. szeptember 9. 36. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8--— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2•-— „ Egyes szám......................—'20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szembdn) szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi takarékpénztár. Lapunk előző számában foglalkoztunk városunk jövő évi költségvetésével és kimutattuk azt, hogy noha elismerjük, miszerint a város fejlesztésével és fejlődésével kapcsolatosan a kiadásokat okvetlenül emelni kell, a pótadó emelés elérte azt a fokot, melyet már elfogadni nem lehet. Az tehát a kérdés, hogy mit lehet tennünk? Az indirekt közadók behozatalának eszméjét a képviselőtestület elejtette. Mily utón lehet tehát bevételi forrásainkat emelni? Gyáralapitással, iparvállalatok létesítésével nem foglalkozhatunk; nem foglalkozhatunk először azért, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ily vállalatokat nagyobb mérvű támogatásban részesítsünk, ily támogatás nélkül pedig ily vállalatok nem igen keletkeznek. De nem foglalkozhatunk azért sem, mert nálunk sajnos — a kormány semmiféle állandó intézményt nem létesít, holott azon hozzájárulás folytán melyet mi az állam teherhez és az állami administratióhoz nyújtunk, szintén igényünk lehetne némi állami támogatásra. Még csak az indóházat, melyet felépíteni évekkel ezelőtt megígértek — és mi már küldöttségileg meg is köszöntünk — sem építik fel, hanem tódozgatják és foltozgatják azt a felvételi épületet, a melyhez hasonló még Kutyabugoson sincsen. Hiába! Protekczió kell a mai világban mindenhez! Nekünk pedig nincs protekcziónk, nincs aki dolgainkat kijárja, kikilincselje! Gondoskodnunk kell tehát magunkról saját erőnkből. Ha tehát bevételeinket emelni akarjuk, annak legelső és legalkalmasabb módja a városi takarékpénztár létesítése. Van néhány élő példa arra, hogy hazánkban egy-egy városnak 40 — 50000 K tiszta jövedelme van a városi takarékpénztárból. Miért ne létesíthetnénk mi is egy ily intézményt? . Azt mondják, hogjif ellene lesznek ezen -eszme megvalósulásának azon képviselőtestületi tagok, kik valamelyik intézet igazgatóságában vagy felügyelő- bizottságában részt vesznek, mert félnek a cocurreíitiától és a város által kezelt alapok betétei felmondásától. Hát mi ezt nem akarjuk elhinni! Mert látjuk, hogy a pénzintézetek mindenütt szaporodtak, igy városunkban is két év alatt három uj pénzintézet keletkezett, egy szövetkezet, egy részvénytársaság és egy meglevő intézet fiókja. Miért nem lehetne tehát a városi takarékpénztárt is megalakítani? Hiszen fogadást mernénk ajánlani, hogy ha a városi takarékpénztár nem is létesül, 2 éven belül okvetlenül létesül városunkban még egy pénzintézet ! Létesül pedig azért, mivel ilyennek létesítése iránt már tárgyalások folyamatban is voltak, kísérlet is tétetett, rövid időn belül pedig 3 uj ügyvéd telepedett meg városunkban és egy éven belül még öt ügyvéd fog jönni. Már pedig tekintettel arra, hogy ma már az ügyvéd mikor a vizsgára készül a részvénytársaságra vonatkozó jog tanulásakor már a részére alapítandó intézet igazgatósága és felügyelő- bizottsága tagjait állítja össze, lehetetlennek tartjuk, hogy ennyi uj ügyvéd megtelepülése esetén egy uj bank ne keletkeznék. Ha tehát úgyis lesz még egy pénzintézet, miért ne aiakittassék az meg úgy, hogy annak hasznát lássa a város minden lakosa? A mostani pénzintézetek igazgató- sági és felügyelő-bizottsági tagjainak, valamint egyéb alkalmazottainak pedig nincsen okuk a városi takarékpénztár létesítése ellen állást foglalni. Mert eltekintve attól, hogy a helybeli pénzintézetek legnagyobb része üzleteinél nem a helyi piaczra fekteti a fösulyt, tehát ezekből nem sokat fognak veszíteni, némileg kárpótlást nyernek azzal, ha a városi takarékpénztár létesítésével a pótadót leszállítani, vagy ezen intézet jövedelméből városi uj szükségleteket kielégíteni lehet. Ha pedig a városi takarékpénztár nem létesül s más pénzintézet fog létesittetni részvénytársasági alapon, utóbbi — a mint a tapasztalat bizonyítja — a helybeli pénzüzletek egy részét úgyis elviszi. Miért jusson tehát ez a haszon az uj intézet részvényeseinek akkor, mikor az a város összeségének juthat? Emellett a városi takarékpénztár létesítése esetén a jövedelemből a város nehány tisztviselője, kik annak ad- ministratiójában részt vesznek, oly honoráriumot kaphat, hogy ezek fizetésének a rendes bevételekből való felemelése elmaradhat? Avagy attól félnek intézeteink, hogy betétük megapad? Attól nincs mit tartani. Mert ha a mostani 14 millió korona betétből egy részt el is visznek, még marad elég betétük; ezenfelül a jó hitelű intézet — abnormis időktől eltekintve — visszleszámitolás folytán mindenkor kaphat pénzt annyiért, mint amennyit a betétért fizetnie kell. Nincs tehát ok a féltékenykedésre! S ha a városi takarékpénztár nehány HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásál a műtrágyáK sohasem pótoljáK. A. szárított Hizósertéstráf|yával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRHÖG /RR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányt, Sehietrunpf ét Társa cégtől Budapest, IX., Ir«i-*t Í1 s;áj