Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-26 / 34. szám
2 Ha az első áll, az utóbbitól nincs mit félnünk. Ugyanis Ausztria 1000 millió korona értékű iparczikket hoz be évenként hazánkba; ha valamelyes megállapodás nem lesz közöttünk Ausztriával a pénz teljes értékében való átvételére, akkor a diságió első sorban Ausztriát fogja érni; vagyis ha pénzünknél 20°/0 lesz a diságió, akkor Ausztria az 1000 millió értékű áru iparczikkeiért csak 800 millió koronát fog kapni, vagyis 20 százalékkal kevesebbet, mint eddig. Tehát 200 millió koronát fognak veszteni az ausztriai gyárosok és kereskedők évenként, akkor is, ha a behozatal mennyiségre nezve megmarad. Ez nem jelentéktelen összeg, ugy-e? Hátha még egy kis boykott is jön hozzá? Hátha a magyarság — látva azt, hogy Ausztria nem tágít és gazdasági önállóságunk elé elhárithatlan akadályokat gördít — azzal felel, hogy osztrák árut nem fog vásárolni, — mi lesz akkor? Ne féljünk lehat a fenyegetésektől! Egyedül az lehet a hátrány, hogy a pénz egyidöre — átmenetileg megdrágul. Az megtörtént 1907. és 1908-ban is, mikor zálogleveleinket bizonyos körök befolyása következtében visszaküldöttek és Ausztria is visszadobta, — azért nem haltunk bele. Elvégre is „Szabadságot nem adnak ingyen az Istenek“, azt meg kell fizetni vagy vérrel, vagy pénzzel. Fizetett már a magyar vérrel is, most legfellebb fizetni fog pénzzel; legfellebb lesz egy kis láz, mely minden fejlődést meg szokott előzni. A fejlődésnél mindenkor két erő áll egymással harczban; az az erő, amely meg akarja tartani a meglevő alakzatot, küzd azzal az erővel, amely változást akar előidézni, hogy fejlődést idézzen elő. A gazdasági önállóságot is ki kell küzdeni, ez a fejlődés lázzal, bajjal dozatkészségét újabb áldozatra birva, ide csatolja a megjelenteket. A mióta a világ fennáll, szegény ember és szegénység mindig volt. A terméketlenség átkát, a mely az elbukott ember egyik büntetésekép a földet érte, ezt az ember csak | fáradságos nélkülözéssel veszi le a földről, saját verítékével termékenyíti meg a földet. A szegénység története az emberi iparkodásnak is története, mert hiszen a szegénység érzete a legfontosabb társadalmi elem, ez sarkal folytonos tevékenységre értékek és j készítmények előállítására, az akadályakkal j való megküzdésre és azoknak uj találmá- j nyok által való legyőzésére. Miért van szegénység? Nem akarom kér- J dezni, hogy honnan van, mert ha a n. érd. hallgató közönségtől várnám a feleletet, at- j tói kell félnem, hogy nem értenének együtt. Egyikük bizonyára azt mondja, hogy sokat fáradt az ember és mégsem vergődik zöldágra ; a másik hogy a természet és az Isteni Gondviselés mostoha intézkedése az oka; — a harmadik betegségben látja az okát. De mintha mindezek felett hallanám a modern vörös apostolok dörgő szavát: „a magánvagyon minden szegénységnek oka, le a vagyonos osztálylyal“. Mondom én azt nem kérdem, mert ha felelnem kellene erre, akkor azt mondanám, hogy mindegyiknek igaza van meg nincs is igaza. Igaza van, ha összevesszük az összes mondott ténye- J zőket, a melyek majd egyenkint, majd több, j majd valamennyi oka a szegénységnek, de ! jár; de ha ezt egyszer kiállotluk, meg lesz a gazdasági önállóságunk, mely alapját képezi a jólétnek, a gazdaságnak és alapfeltételét a politikai önállóságnak és szabadságnak. Szabadság nélkül pedig nincs élet! Inkább száraz kenyeret enni szabadság mellett, mint pecsenyét szolgaságban, alárendeltségben. Hitünk szerint a szegedi gyűlés kiinduló pontja szeretett hazánk gazdasági önállóságának! Adja a Mindenható, hogy úgy legyen ! N A GJYJv ARQLY ES VIDÉK A Nagykároly—vidéki vasútról. A Nagykároly—Peér—Margitla-i vasút, melynek a m. kir. kereskedelmi miniszter által megállapított hivatalos czime: Nagykároly—vidéki vasút, a megvalósulás felé közeleg. A m. kir. kereskedelmi miniszter ugyanis leiratot intézett az előmunkálati engedélyeshez, mely szerint a julius hó elején tartott miniszteri tanács határozata folytán a köz- igazgatási bejárás alkalmával megállapított Nagykároly, Mezőterem, Vezend, Portelek, Iriny, Dengeleg, Érendréd, Peér állomásokkal jelzett útvonalra a vasútépítési engedélyt megadta és ezen vasútépítési engedélyhez a posta és távirda megváltás czimén 220,000 korona segélvlyel járul. A kiépítendő vasút ez idő szerinti végállomása Peér község leend, úgy azonban, hogy ezen vasút kiépítése után az előmunkálati engedményes a vasútvonalnak meghosszabbítását Kécz, melki apátság és Mar- gittáig folytatólagos munkába venni köteles. A m. kir. kereskedelmi miniszter építési engedélye folytán a vasútvonal építése azonnal megkezdhető, úgy hogy már az ősz és tél folyamán a földjmnkálatok elvégezhetők, a felépítmények a jövő tavasz folyamán befejezhetik lennének, amely esetben a jövő év junius 10-én a Nagykároly—peéri vasút megnyitása is biztosan várható. Minthogy azonban az építési tőkéhez szükséges összeg egy része még hiányzik, amennyiben Nagykároly város a kért 60000 K helyett egyelőre csak 45,000 K értékű törzsrészvényt jegyzett, szükséges, hogy az ! építési tőke kiegészítése szempontjából városunk a hátralékos 15,000 K törzsrészvény j jegyzéséhez hozzájáruljon, de még inkább [ tévedne, ha valaki azt állítaná, hogy csak az egyik vagy csak a másik az oka. Mikor itt szegénységről beszélek, értem a nyomort, a nyomasztó terhet, a mit a legszükségesebb anyagi eszközök hiányából származó fájdalom az emberi arczra rálehel, alakra rávés, úgy, hogy a bust is lemetszi csontjairól. Mert egyéb szegénységet sokszor érzett már mindenki. Pl. a vonaton utazunk és nem tudunk ételhez jutni, pedig bizonyos belső testrészünk ugyancsak ezt óhajtaná. Vagy pedig előadást rendeznek a színházban és egyik szerep villámgyorsan követi a másikat, szünet nincsen, a szivaros s dohányos emberek ugyancsak érzik a pillanatnyi hiányt, annyi szivar a zsebben és nem lehet szívni. Ha már azt nem merem megkérdezni a nagyérd. közönségtől, hogy honnan van a szegénység, azt bizonyára szabad kérdeznem, hogy ha már a szegénység és a nyomor annyi ezreden keresztül megvan, ugyan miért nem törekedett a művészetben és tudományban, harczászatban annyira haladt és jártas nemzetek sokasága az általános, a legáltalánosabb emberi nyomor orvoslására? Ugyan mit tettek a letűnt századokban vagy ezredekben e téren ? Ne gondolja senki és meg ne ijedjen, én nem sorolom el a nemzetek történetéből kiszedett ez irányú történet-adatokat, annál is inkább, mert a múltból 3—4 népről szoktunk beszélni: egyiptomi, zsidó, görög és római népről. A feltétele az építés megkezdésének, a leginkább érdekelt Peér község aránylagos hozzájárulása is. ügy tudjuk, hogy az előmunkálati engedményes 40,0C9 K értékű törzsrészvény jegyzését kérte Peér községtől, mely községnek lakossága ezen értékű törzsrészvény jegyzését annál kevésbé sem tagadhatja meg, mert ezen vasútnak létesítése reá nézve életkérdés. Mert ha ezen vasút építését Peér,község ' teljes áldozatkészségével meg nem ragadja | és ezen vasút a törzsrészvény jegyzésének ' hiánya miatt elesnék, úgy Peér község 50 I évig sem fog jönni abba a helyzetbe, hogy j vasútvonala legyen és marad úgy, amint ma van, amikor az évnek majdnem fele részé- ; ben sárban, járhatatlan utakon sem a kereskedők, sem borszállitók, sem a gabonanemü vásárlók által meg nem közelíthető s igy közel 1000 kát. hold szőlőjének gyönyörű termését legtöbbször helybeli kiskereskedök- ! nek potom áron kell elfecsérelnie. Tudvalevő ugyanis, hogy a Pallos czég ! megbukott s igy a Tasnád—-Peér—Érmihály- falvai vasút kiépítése, létesítése talán örökre dugába dőlt. így tehát Peér községnek kilátása sem lehet arra, hogy vasútvonalat kapjon, csak egyedül Szatmárvármegye és Nagykároly város segítségével, hogyha a Nagykároly—peéri vasút kiépítéséhez legalább a 40,000 K törzsrészvény jegyzésével hozzájárul. De azon vasúthoz való hozzájárulás egyetlen község részéről sem áldozat. Mert hiszen Peér község ezen 40,000 K törzsrészvényt Peér község bor, szőlő, gyümölcs, búza és takarmány termésének eladásával egy-két évi fuvarköltségen már ! visszaszerezte, mert a must és borok vasúthoz való szállítása magában véve több i ezer koronát térítene meg a szőlőbirtokosok részére, de még ezenkívül a csemegeszőlő szállításával egy uj és igen jövedelmező keresetforrás nyílik meg a közönség részére azzal, hogy a szőlőkosarakat a peéri állomáson veheti át a kosárba rakott csemegeszőlőt ellenben ott adhatja fel. A gabona terményeknél is legalább 1 koorona értékemelés várható métermázsánként, mert a reszegei állomás helyén a mezőgazdasági termények a peéri állomáson vehetők fel. De kiszáinithatlan az az előny, amelyet a vasút úgy Peérnek, mint a többi érmelléki községnek fog nyújtani. Úgy a személy mint a teheráru forgalom megkönyitése óriási jelentőséggel bir úgy annyira, hogy meggyőződésünk szerint (aránylag) a Nagykároly— peéri vasút lesz a vármegye legforgalmasabb többi csak a középkor második felében jön számításba. Általános igazságként szabad megállapítanom, hogy a szegénységnek, nyomornak orvoslása mindig hü tükre a kor világnézetének. Minél magasabb eszmék uralkodtak és nemesebb érzelmek valamely korban, annál jobban gondoskodtak és törődtek a nyomor enyhítésével. — A magas műveltségű egyiptomi nép a nyomorban élő pór-népek alacsonyabb rendű lénynek tekintette, pedig a műveltség iparban, művészetben, tudományban magas fokot ért el. (az angol brit— tis muzeutn ezt a műveltséget fényesen igazolja). A rabszolga nem volt ember, hanem tárgy, a kereskedés és haszonélvezet eszköze, joga nem volt, törvény nem védte. Hideg borzongás futja át tagjainkat, mikor a magos műveltségi állapotok mellett ily óriási szívtelenséget látunk. Ha áthajózunk a római birodalom óriási kiterjedésű területére, sokkal több vigasztalót ott nem tapasztalunk, az állami éléstár és gabona raktár előtt tolongó és ordítozó nép évenkint kap ugyan ingyen gabonát, a Rómában 100,000-re levő proletárok kapnak ugyan czirkuszjegyet, de mindez nem volt egyéb politikai párteszköznél. Ha történt is elszórtan segítés és enyhítés a nyomoron, az csak a természet. Isten adta jószívűség gyér fellobbanása volt a mi legtávolabbról sem tudta bevilágítani azt az ijesztő rideg sötétséget, a mely a római ember lelkét e téren elborította. A nyomor itt is csak nyo-