Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-19 / 33. szám
1 napoleon, valamint Szent István király napján ... az ipari munkának szünetelnie kell. “ Tehát a mint látjuk ez a törvény egyedül csak az ipari munkákra vonatkozik, de még ezekre vonatkozólag is a miniszteri rendeletek kivételeket képeznek. Már maga a törvény olyan értelemben szól, hogy az az iparos, aki magában dolgozik, nem köteles a munkaszünetet betartani. A mi pedig minket legfőképpen érdekel, ez az, hogy ebben a törvényben egy szó sincsen semmiféle mezei munkáról, tehát a ki nem tartozik a róm. kath. felekezethez, szóval a kit vallásos meggyőződése nem köt, az ezen a napon tetszése szerint munkál- liodhatik, végezheti mezei dolgait, szánthat, vethet, csépelhet, csak másokat isteni tisztelete végzésében bent a községben ne háborgasson. így szól a vasárnapi s István király napi munkaszünetről szóló törvény, liberális ez teljes valóságában, sőt az a baj, hogy a vasárnapot illetőleg érdekelvén bennünket, bizony ezzel híveinket nem igen kényszerit- hetjük annak megünneplésére. István király napja bár az ipari munkaszünet napja, de azért egyes túlbuzgó katho- likusok szeretnék elismertetni, hogy István király általános munkaszünet napja legyen. Innen van, hogy följelentették a nem kath. vallásu embereket a miért azok István király napján mezei munkát végeztettek. Egy konkrét ügyben a zsadányi kir. büntető járásbíróság a túlzóknak adott igazat, azonban a kassai kir. Ítélőtábla feloldotta az első bíróság marasztaló Ítéletét s kimondotta, hogy István király napján mezei munkát lehet végeztetni. Az eredeti Ítélet úgy hangzik: „Minthogy az 1868. évi 53. t.-cz. 19. §-a csak a vasárnapokra rendel általános munkaszünetet, ellenben István király napján az 1891. évi 13. t.-cz. 1. §-a értelmében csak az ipari munkának kell szünetelnie; továbbá minthogy az utóbb említett törvény- szakasz Szent István napját nemzeti ünnnep- nek nyilvánítja ugyan, de sem ott, a hol ezt kinyilvánítja, sem a 7. §-ban, a hol az 1867. évi 53. t.-cz. 19-ik §-ának érvényben maradását kimondja, nem rendeli el, hogy az utóbb említett törvény ezen nemzeti ünnepre is kiterjesztessék; minthogy a kbtk. 1-ső §-ának ama rendelkezését, hogy kihágást az a cselekmény képez, melyet a törvény vagy az ott megjelölt hatóságok kihágásnak nyilvánítanak, csak akként lehet értelmezni, hogy a kihágássá nyilvánitandó- nak világosan és kifejezetten kell az illető jogosztályban megjelöltetnie; tehát annak, jében valóban népies hangot üt meg, az „Alföld képe“ ez. tájrajzában annak szépségeit ecseteli, „A szomjas palóczok“-ban egy népadomát mond el, melynek tanúsága szerint az alföldi nép éppen olyan jóízűen elmulat a mátrai palóczokon, mint túl a dunaiak a rátótiakon. Ez eszme másirányu, érettebb hajtásai Lisznyai Kálmán „Palócz dalai“ és költői kifejlése Mikszáth Kálmánnak „A jó palóczok“ ez. humoros novella- gyűjteménye. „A drótosokéban éles megfigyelő erővel a tót nép meghunyászkodó, alattomos és bosszúálló természetét humorizálja. E költői tárgy gazdag szinpompában, elevenséggel s ötletességgel szintén Mikszáth Kálmán „Tót atyafiak“ ez. elbeszélés sorozatában bontakozik ki. A betyár élet személyesitője „Szirmay Ilona“ két kötetes regényében Pintye Gregor, csakhogy az iró itt nem rajzolja oly szeretetreméltó vonásokkal, mint Zöld Mar- czinak kedvelt alakját. A Peleskei Nótárius első részének szintere s a benne fellépő személyek főhőssel együtt nagyobbrészt szintén az Alföld levegőjében élnek . . . * * * Gaal — minden irányú működésének összefűző kapcsa az Alföld szépségeinek s életének rajza. Az Alföldet összehasonlítja a tenger fenséges egyszerűségével, mely végtelenségével, nyugalmával és viharával egyaránt hat, de bizonytalan öröm hazája. A hegyes vidék változatosságával meglep, de „a havasok közé csak a száműzött szabadNAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ hogy e törvény valamely cselekményt kihágásnak kíván nyilvánítani, következtetések utján való megállapítása helyt nem foghat, de miután az 1891. évi 13. t.-cz. első szakasza világosan azt rendeli, hogy Szent István király napjain az ipari munkának kell szünetelnie, ebből pedig az következik, hogy a törvényhozó akarata csakis az ipari munkának, nem pedig mint egyébb más munkáknak szünetelésére volt irányozva, mivel különben a szünetelést vagy általában minden munkára, vagy pedig a taxatíve felsoroltakra rendelte volna el; különben is téves az a következtetés, hogy a vasárnapokra vonatkozó általános munkaszünet Szent István király napjának nemzeti ünneppé nyilvánítása által a többször említett vonatkozó törvény által erre a napra is kiterjesztetett. A mezei munkának Szent István király napján való végzése sem 1868. évi 53. t.-cz. 19. §-a, sem 1891. évi 13. t.-cz. által nem tiltatik, tehát sem a btk. 53. §-ában, sem az 1868. évi törvényezikk 6. §-ában meghatározott cselekmény nem alkotja a tény- álladékot. Éhez képest bár bizonyítva van, hogy a vádlottak az 1900. évi Szent István király napján mezei munkát végeztek, miután ez a nap nem vasárnapra esett, a vádlottakat a vád alól fel kellett menteni. Az elmondottak után a következő tanúságot szűrhetjük le: Az István király napján nem katholikus ember által végzett mezei munka kihágást büntetendő cselekményt nem képez, csakis azon esetben képez kihágást, ha István király napja vasárnapra, a legnagyobb Urnák napjára esik. Ravasz a törvénynek a czime, mert István király napjának megünneplését a vasárnappal köti össze, a törvény nemzeti ünnepet akar elrendelni, holott a nemzet fiait valláskülönbség nélkül Szent István „jobbja“ ünnepének, mint katholikus ünnepnek megünneplésére akarja kényszeríteni, ami nem egyébb mint meggyőződés és lelkiismeret ellen való kényszer, a mi nem illik a felvilágosodott XX-ik századhoz és az igazi liberalismushoz. I-ső István királyról és nagy alkotásairól — hogy az önálló magyar királyságot, megszilárdította, a magyar nemzettel habár tüzzel-vassal is elfogadtatta a kér. vallást — tisztelettel és kegyelettel kell hogy emlékezzék meg minden igaz magyar, mert a keresztyén vallás felvétele és a nyugoti kultúra elfogadása nélkül a hunnok és avarok társára jutunk, de a józan magyar ész An- tropolatriát vagyis gyarló földi embernek ság rejtheti magát“, a havasok óriásai csak kicsiségünket juttatják eszünkbe. Ellenben a sik puszta a szabadság igazi hazája, hol a néző a legmagasabb pont s a föld végtelenje mintegy lába elé borul. Ezért az Alföld, a puszta nála, mint a szabadság hazája „költői gondolatként tűnik fel“, sőt az Alföld lánglelkü költőjének, Petőfinek közel eljövetelét nemcsak sejti, hanem prófétai meggyőződéssel hiszi és előre hirdeti is. Élénken, plasztikusan festi aztán az Alföldön a délibábot, a nádas mocsarat, a magas gémű kutat, az elkerített tanyát, a magános csárda képét, az éj setétjében messziről pislogó pásztortüzet, a vágtató csikóst a legelő nyájat, a gólyáktól benépesített levegőt, a vadulva futó gulyát, a csárda éjarczu czi- gányait, a betyár változatos életét s tiszteletreméltó szerelmi világát. — Szóval Gaal József messzelátó csövet tart elé a később föllépő népies müköltészetnek, mely Tompa, Petőfi, Arany, Jókai, Tóth Kálmán, Mikszáth Kálmán, Bársony István remekműveiben s a később felkutatott népköltészetben oly ragyogó színgazdagságban fejük ki s amely egész hazánk érzelmi világát napjainkban is táplálja és eltölti, a nemzet fenmaradását és tovább virágzását pedig biztosítja. Ennek a gazdag s változatos szinpom- páju pusztai vagy betyár, — tágabb értelemben alföldi költészetnek érzés és gondolatkörét azonban nagyon nehéz kimérni, mert az a képzelődés legtágabb kalandvilága, de azért mégis úgy határozhatjuk meg, hogy az a magyar természet s a nemzeti szellem alaphangjainak változata. 3 Isten gyanánt való imádását soha el nem fogadhatja, mert ez ellenkezik annak az Istennek törvényével, ki akaratát kijelentve azt parancsolja, hogy az egy élő, személyes, igaz Istenen kívül senki mást imádni nem szabad. De az is rettenetes dolog, hogy a magyar nemzet a törvény parancsára üljön nemzeti ünnepet. Hiszen a magyar nemzet a törvény által megszokott nemzeti ünnepet nem szerette soha, csak azt üli meg nemzeti ünnepnek a mit értelme és lelkiismerete sugal. Igazolja ezt az április 11-ik és márczis 15-ike közötti különbség. A márczius 15-ét a nemzeti érzelem és lelkiismeret avatta nemzeti ünneppé, az április 11-et a gyarló emberek által alkotott törvény. A márczius 15-ét a nemzet minden igaz fia megüli, meg az április 11-et, csak a hivatalosak, azok is hidegen, illetve musz- seinböl. Ha Isten szabadságra teremtett bennünket, ne legyüuk többé nyomorult szolgák. Emberhez szabadság illik, nem szolgaság ! A legfőbb tanúság pedig az, hogy a törvényhozás az általános valláserkölcsiség megmentésére nem tesz semmit, holott vallás és erkölcsiség nélkül társadalom, nemzet, állam fent nem állhat. Mindenre alkot az állam törvényt, csak a durva káromlás, az állatias erkölcstelenség megszüntetésére, a mindenkire nézve — testi vagy szellemi munkást — kötelező vasárnapi munkaszünet megtartására nézve munkatörvényt nem, pedig ekkor kevesebbet kellene az államnak költeni tébolydára, lelenezházra, kórházra és börtönre és mennyivel jobb, egészségesebb lenne a család, a társadalom, a nemzet. Szabad hazában szabad nemzet, szabad nemzetnél istenfélelem és tiszta erkölcs. Érendréd, 1909. aug. 16. Csutoros Albert ref. lelkész. HÍREK. .— Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja, pénteken két napi tartózkodásra Felsőbányára utazott s onnan vasárnap érkezett vissza székhelyére. — Dr. Adler Adolf ügyvéd, lapunk felelős szerkesztője, fürdőzéséből hazaérkezvén, a lap szerkesztését ismét átvette. — Házasság. Anyási Temesváry Ede, a börvelyi kendergyár igazgatója, f. hó 7-én tartotta esküvőjét sarkadi Nagy Máriával Szentesen. A magyar népnek rónaságon lakó zöme ma is nótába foglalja a tragikus életű futóbetyár szomorú sorsát; Gaal Józseftől kezdve a népköltészet s népies szépirodalom manapság is, a „nemzeti eszme“ hanyatló korában mindig szeretettel fordul a pusztai, az alföldi élethez : Barna Péter, Patkó Pista, Bogár Imre, Sobri Jóska, Zöld Marczi, Angyal Bandi, Rózsa Sándor, Savanyu Jóska és Bimbó Józsi a szilaj szabadságnak s a szegények iránt való szeretetnek és gyöngédségnek eszményi megtestesülései a nép képzeletében jelen időnkben is. Valóban, ha ez alföldi költészetnek eszmei mélységébe tekintünk, akkor abból a Gondviselésbe helyezett őszinte hit, a benső, rövid szavú, magyaros szerelem, a rettenthetetlen bátorság s az ebből fölsarjadzó szabadságszeretet, a demokratikus világnézet s a nemzeti alapon nyugvó sociologia alap- gondolatai sugárzanak elénk. E súlyos eszméknek fejlődése dicsőséggel és gyásszal tele nemzeti történelmünk s ezeken a gondolatokon, mint hatalmas gránitoszlopokon nyugszik hazánk jelene s erre kell fölépülnie nemzetünk egész jövőjének is. De hogy költészetünkben és szépirodalmunkban e magasztos eszmék épen az Alföld költői felhasználásával napvilágra jöttek és tisztázódtak s nemzetfejlesztő hivatást töltenek be, abban a fölfedezés dicsősége Gaal Józsefet illeti, miért is mindenkor tisztelettel és elismeréssel emlegessük dicső nevét s hálával és szeretettel őrizzük lelkűnkben nemes és fönséges emlékét... (Vége).
