Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-22 / 29. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. az írásbeli magyar nyelvű feladatokat is­merteti. A III-ik rész a segélyző egyesület ez idei működésének ismertetését foglalja ma­gában. Ez a nemes czélu és szép hivatásu egyesület a múlt iskolai évben 16-ik évi pályafutását fejezte be. Az egyesület élén Klacskó István tanár állott. Segélyezett 61 tanulót 478 könyvvel. Volt 111 rendes, 28 pártoló, 2 alapitó és 553 adományozó tagja. A könyvtár jelenleg 562 darabból áll. Az egyesület vagyona a tanév végén a helybeli pénzintézeteknél elhelyezett 13247 kor. 72 fillért tesz ki. A lV-ik rész a „Kölcsey-Önképzőkör“ 18-ik évi működéséről számol be. Az ön­képzőkör vezető tanára Sróff Gábor volt. Szeptember 15-én alakult meg, midőn az if­júság részéről megválaszttattak : elnöknek: Ruff Endre VIII. o. t.; főjegyzőnek Nonn Gyula VIII. o. t.; titkárnak Sternberg Fe- renez VIII. o. t.; főkönyvtárosnak: Horváth Endre VIII. o. t.; pénztárosnak Kaizler Imre VIII. o. t.; főellenőrnek Nagy József VIII. o. t.; aljegyzőnek Papp Béla VII. o. t.; alkönyvtárosnak Moskovits Lajos VII. o. t.; musodellenőrnek Szilvásy János VII. o. t., kinek helyét az intézetből való eltávozás után Kacsó Kálmán VII. o. t. foglalta el. A kör tagjainak száma 95 volt. Tartott 20 rendes, 2 rendkívüli gyűlést. Továbbá október 6-án, márczius 6-án, márczius 15-én és junius 8-án ünnepélyeket. A pályatételek eredményéről az értesítő következőkben számol be: 1. a Kölcsey-egyesülettől kitűzött pálya­tétel: „Kölcsey Ferencz működését méltató beszéd“, az I. dijat 20 K Erőss Tibor VIII. o. t., a másodjk 10 K dijat Rufí Endre VIII. o. t. nyerték meg, mig Nagy József VIII. o. t. dolgozata dicséretet érdemelt ki. 2. „Szendrey Julia jelentősége Petőfi költészetében“ pályatétel diját Berger Ármin 20 kor. adományát Horváth Endre VIII. o. t. dolgozata nyerte meg. 3. „A vallásos elem Kölcsey Ferencz munkáiban“ Váradi János 20 K adományá­val lett díjazva, melynek szerzője Ruff Endre VIII. o. t. 4. „Das Lied vom braven Mann“* műfor­dítás diját Kaufmann Jenő 20 koronáját Kaiz­ler Imre VIII. o. t. nyerte meg. 5. „Martinuzzi politikája“ czimü munka szerzője 20 K jutalomban részesült Vetzák Ede adományából. 6. „Előnyösebb-e a nemzeti fejlődésre, ha a történelmi hagyományokhoz ragaszko­dunk, avagy talán helyesebben cselekszünk ha eldobjuk lábunk alól a történelmi múl­tat, hallgatunk a modern apostolokra és egészen uj alapon rendezzük be a nemzeti életet* pályatétel diját Dr. Sternberg Géza 10 koronáját Nagy József VIII. o. t. tanuló nyerte meg. A kitűzött pályatételre beérkezett többi munkát jutalomra érdemesnek nem találták, három pályatételre pedig dolgozat nem ér­kezett be. Schnébli János 20 K adományát a leg­jobb komoly szavalónak: Nonn Gyula VIII. o. t. Czukor Márton 10 koronás jutalmát pedig a legjobb komikus szavalónak: Vinis Nándor VI. o. t. nyerte el. A legszorgalmasabb önképzőköri Írónak, Horváth Endre VIII. o. t. jutott a kör pénz­tárából 20 korona, a zéneegyesületben ki­fejtett szorgalom és kiváló munkásságáért pedig, egy ismeretlen ur adományozásából 20 K jutalomban részesült Nagy József VIII. o. t. Az értesítő V. része az egyes szertárak gyarapodását tünteti fel, a Vl-ik rész pe­dig az év történetét ismerteti, melyből ki­emeljük a következőket: a tanév szeptember 4-én vette kezdetét és junius 29-én Te Deum zárta be. A vallás és közoktatásügyi minisz­térium 96294—1908. sz. rendeletével meg­engedte, hogy az előadások reggel 8 órától délután 1-ig egyhuzamban tartassanak meg. Az ifjúság magaviseleté általában kielé­gítő volt, de az igazgató mégis kénytelen volt nehány tanulónak az intézetből való eltávozását tanácsolni. Az ifjúság egészségi állapota sem mond­ható kedvezőnek, mert sokan hosszabb ideig betegeskedtek és két haláleset is történt. A tanárok közül dr. Komáromi Károly két hó­napig nem taníthatott tífusz betegsége miatt. (Folyt, köv.) 10978-909. sz. A bor nyilvántartásának vezetése kötelezett­sége alóli felmentésnél követendő eljárás. III. 12. A nyilvántartás éveként legalább egy­szer lezárandó, ez alkalommal a bevételek összegéből a kiadások összege levonandó, a nyilvántartás szerint mutatkozó maradvány az akkori tényleges készlettel összehasonlí­tandó s az esetleges eltérés indokolása (a bor kezelésénél előforduló szokásos apadás stb.) a nyilvántartásba beírandó. A lezárást ősszel, még pedig a termelők a szüret megkezdése előtt, a borkereskedők pedig, valamint általában azok, akik mástól városnak hagyott. A part melletti sorfák kö­zött még ma is tudják azt a helyet, ahol a jóságos királyné elmélyedve az emlékmű szép­sége szemléletében, nem vette észre a gyil­kos közeledését. E gyászos helyet nemcsak hogy nem je­lölték meg, sőt még a hajóhidat is, melyen utoljára megsebesítve hajóra szállt, lebon­tották. Emléke a királynénak kedvencz tar­tózkodási helyén van, távolabb Genftöl. (Ter- ritet.) Hosszas volna felsorolni Genf minden nevezetességét. A szent Péter templom óriás méretű gót stilü építmény, ablakain színes üvegfestéssel; azon állapotban van ma is, mint 400 évvel ezelőtt, csak az oltár nincs benne. A szószékben a Kálvin által használt karosszék van ma is, az auditórium szintén keveset változhatott, amelyben a nagy refor­mátor hittani előadásait tartotta. Minden vallásfelekezet szabadon gyako­rolja vallása szertartásait s építhet templo ­mot, egyesületi helyeket. A vallást nem lép­tetik előtérbe az egyénnél, sőt kérdésbe sem teszik, pl. olvastuk a házassági hirdetéseket, amelyeken fel nem emlittetett, hogy az ille­tők milyen vallásuak. Azért ne gondoljuk, mintha vallástalanok, vagy a vallással nem törődök, hidegek volnának, sőt a maga helyén követésre méltó példáját adják az igaz, szív­ből fakadó, munkás hitnek. A templomok, vallásos összejöveteli helyek zsuffoltak s az a néma önmagába szállás, képmutatás nél­küli áhitat, amely eltölti az Istenre gondoló lelkeket, valóban felemelő. Az énekben részt vesznek a nők is, az imádság pedig el nem marad a nyilvános banketteken sem. A ren­dező jelezi, hogy ki fog imádkozni s mind­nyájan felállanak s a hangosan mondott imád­ságot önmagukban ismétlik. Visszatérve Genf nevezetességeire, felem­lítem, hogy mellette kedves kiránduló hely Chamesy, pazarfényü nyaralókkal, parkokkal, valamint a Saléve-hegy, melyre villanyos és fogaskerekű vonattal felmenve, gyönyörű ki­látás esik a városra és környékére, végre akik a Mont-Blanc 4810 méter magas hó- szirteiben akarnak gyönyörködni, azok átrán- dulnak Chamonixba s a jégtenger felett szemlélhetik, vagy megmászhatják az égbe- nyuló szirteket. De áttérek az ünneplés leírására. A világ összes reformátusai abból az al­kalomból, hogy ezelőtt 400 évvel adta a Gondviselés Kálvint az emberiségnek, elha­tározták, hogy Genfben reformáczió-ünnepet tartanak s közadakozásból a reformáczió em­lékét megörökítik. Az ünnepély főrendezője a genfi ref. egyház volt s tartott julius 2—10-ig. Dicsekedéssel mondhatom, hogy mi ma­gyarok óriási többséget alkottunk s megismer­vén bennünket, több Ízben kitüntettek rokon- szenvükkel. Teljes névsort még mindig nem sikerült összeállítani, mivel a külföldön időző magyarok legtöbbje 1—2 napra rándult át, de valószínűleg 150-en felül voltunk jóval. vásárolt bort hoznak forgalomba (vendéglősök, kicsinyben való elárusítók stb.) a must, ille­tőleg az ujbor bevásárlásának megkezdése előtt, legkésőbb azonban deczember 31-én, még abban az esetben is kötelesek fogana­tosítani, ha addig mustot vagy ujbort nem is vásároltak volna. Azok, akik rendes keres­kedelmi könyveket vezetnek s ezeket éven­ként lezárják, a nyilvántartást ezen keres­kedelmi könyveikkel egyidőben zárhatják le. 13. A nyilvántartás az abba tett utolsó bejegyzés napjától számított 5 évig a jelen rendelet 7-ik és 8-ik pontjai szerint a hozzá­tartozó mellékletekkel együtt megőrzendő. Akire nézve borüzletének átadása követ­keztében a bornyilvántartás vezetésének kö­telezettsége megszűnt, köteles az üzlettel együtt bornyilvántartását is átadni az uj tulajdonosnak s ez utóbbi köteles a nyilván­tartást szabályszerűen tovább vezetni. Ugyanez a kötelezettség terheli a tulajdonost akkor is, ha örökség utján vagy másként jut az üzlet az ö tulajdonába. Egyéb esetekben, ha valakire nézve a bor- nyilvántartás vezetésének kötelezettsége meg­szűnik, a nyilvántartást jelen rendelet 7-ik, 8-ik és 9-ik pontjai értelmében ahhoz tar­tozó mellékletekkel együtt azon községi elöljá­rósághoz (polgármesterhez, Budapest székes- fővárosában a kerületi elöljárósághoz) köteles az illető átszolgáltatni, ahol a nyilvántartás vezettetett. Az említett hatóságok kötelesek a nyilvántartást — a mellékletekkel együtt — 5 évig megőrizni s az illetékes hatóságoknak és ellenőrző közegeknek kivánatukra rendel­kezésükre bocsátani. 14. Mindenki, aki a bornyilvántartás ve­zetésére köteles, tartozik ezt legkésőbb f. évi julius 1-én megkezdeni, még pedig úgy, hogy ezen a napon az akkori összes bor­készlet (esetleg must vagy borseprő) már be legyen jegyezve a nyilvántartásba. 15. Egyebekben a jelen rendelt első be­kezdésben idézett 1908. évi 112000. sz. ren- deletem 39. §-ának rendelkezései az irány­adók. 16. A jelen rendeletemben valamint az előző pontban említett 1908. évi 112000. sz. rendelet 39. §-ában foglalt rendelkezések be nem tartása, az 1908. évi XLVII. t.-cz. 42. §-ában megállapított büntetést vonja maga után. Felhívom a törvényhatóságokat, hogy az illetékes hatóságokat ezen rendeletem pon­tos betartásának szigorú ellenőrzésére uta­sítsák. Budapest, 1909. május 29-én. Darányi s. k., m. kir. földmiv. miniszter. Kedves meglepetés volt reánk nézve már a megérkezéskor, midőn magyar szóval fogad­tak s magyar érzelemmel üdvözöltek a reánk várakozók, kik között hálával kell felemlíte­nem Claparéde Sándor dúsgazdag genfi urat s nejét, a hódmezővásárhelyi születésű ma­gyar nőt, ki elszakadva hazájától, nemcsak megőrizte nyelvét, hanem követendő példát adott arra, hogy egy igaz magyar nő a messzetávolban is miképen használhat ha­zájának. Ez a nemes hölgy férjében feltá­masztotta a magyarok iránti szeretetet any- nyira, hogy férje is megtanult magyarul s franczia nyelvre fordított át s kiadott főleg } egyháztörténelmi müveket. Ez a müveit, elő­kelő család Genfben, az oda tanulni átrán- duló magyar fiuknak Maecenása s a magyar érdekeknek hatalmas pártfogója. Alig ebédeltünk meg julius 2-ikán, már meghívást kaptunk, hogy Claparédék szívesen látnak egy feketére, hogy megismerkedhes­sünk. Este előadás volt a templomban. Julius 3-án volt a hivatalos fogadtatása a kiküldötteknek. Elnök volt egyik genfi lel­kész (moderateur; rendes lelkész Genfben van 25 és több segédlelkész, általában Svájcz- ban minden 400 családra egy lelkészt szá­mítanak.) A követek közül egyet, aki beszélt, az elnök bemutatta. A nemzetek abc rend­ben igy következtek: német, angol, osztrák, belga, kanadai, dán, skót, egyesült-állami, franczia, holland, magyar (beszélt francziául gróf Dégenfeld József), olasz, svéd, délafrikai,

Next

/
Oldalképek
Tartalom