Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-27 / 21. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. május 27. 21. szám. NAGYKÁROUT ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. S^egjelerik m i t? ti e» r* c&iHSrfükön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8"— kor. Fél é vre.................................4-— „ Neg yedévre .....................2'-— „ Egyes szám.........................—’20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttér sora 10 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Pünkösd. Pünkösd ünnepén a Szentlélek eljövetelét ünnepli a kath. anyaszent- egyház. Az ö müve volt az apostolok megszentelése es megihletése, hogy az addig tudatlan és félénk mesteremberek felvilágosítva és bátran mentek a világgá hirdetni Krisztus igéit. A pünkösdi szent ünneppel az egyház nagy, szivhezszóló és jelentőségteljes ünnepek sorát zárja be. Azon ünnepkör, mely a bethlehemi születéssel kezdődik, Pünkösd ünnepén a Szentlélek eljövetelével záródik le. Ezen egész ünnepkör a mi megváltásunk szent és isteni munkáját foglalja magában. Ezen megváltásunk a világtörténelem legnagyobb eseménye, azon esemény, mely a hatezeréves világtörténelmet két nagy korszakra osztja t. i. a keresztentuli és a kereszten inneni korra; a túlira, mely a világ teremtésétől, Krisztus születéséig tart és négyezer esztendőt foglal magában és az innenire, mely a golgot- hai kereszten kiontott vérnek árán ismét Isten fiává és a mennyország örökösévé tette a pogányság éjjelében és az ördög rabságában sinylödö emberiséget. Láttuk az angyalok és pásztorok örömdalai közt a bethlehemi jászolban fekvő kisdedet, láttuk azt az agg Simeon karjaiban, mint a népek világosságát és Izrael népének dicsőségét; láttunk a keletről egy csillag által vezérelt bárom hatalmas királyt jönni, hogy imádják azt, ki már csecsemő korában a jókat az üdv forrásához szólitá, a gonoszokat pedig Herodesben meg- reszketteté. Láttuk az isteni gyermeket később felnőve a jeruzsálemi templomban a legtökéletesebb s örök időkre szóló igéivel ajkain; láttuk öt férfikorában a népet tanítani, csodákat művelni, az emberekkel mindenütt jót tenni; láttuk öt keresztrevonva meghalni, feltámadni és a mennyekbe felszállani s látjuk öt Pünkösd ünnepén a Szent- leiket az apostolokra leküldeni, azokban uj anyaszentegyházát megerősíteni s ezen egyházának biztosítást adni, hogy vele lesz a világ végzetéig s a pokol kapui nem fognak rajta erőt venni. Az Ur lelke betölté a föld szinét; kibocsátá az Ur lelkét és megújult a föld szine. Ünnepel az egész föld kereksége; öröm és vidámság mindenütt. Jóleső öröm és béke van az emberek szivében — a Szentlélek békéje. De nézzünk csak körül, mit látunk? Hány ember marad hidegen, hány ember marad közömbös! Hát nem mindenki örül? Nem, hanem csak azok, akik méltóan készültek e szent ünnepre, akik szivükben, lelkűkben elsimítottak minden haragot, minden túlságos földi vágyat, mely valamikép borússá tehetné, megzavarhatná a fényes, a dicső szent ünnep derült hangulatát, mert a világ kötelékei: — mondja szt. Ágoston :— valódi sanya- ruság, ál-kellem; biztos fájdalmak, bizonytalan gyönyörök, kemény munka, zaklatott nyugalom ; nyomorral teljes dolgok s a boldogság hiú reménye, melyek a helyett, hogy kielégítenék vágyainkat, csak mélyebbre vájják, csak tágítják azon űrt, mely lelkünk mélyén betöltetlenül tátong. Dr. Komáromi Károly. Népgyülés városunkban. Lapunk legutóbbi számában közöltük, hogy városunk polgáraiból pártkülönbségre való tekintet nélkül rendező-bizottság alakult, mely az önálló nemzeti jegybank ügyében népgyülés tartását határozta el és közöltük az ide vonatkozó meghivót. A népgyülés vasárnap délután — nem amint tervezve volt a városháza előtti téren, hanem minthogy óriási nagy volt a hőség — a városháza udvarán tartatott meg. A gyűlés rendben, a kitűzött programm szerint ment végbe s azt semmi sem zavarta meg. Mintegy 800 különböző pártárnyalatokhoz tartozó választópolgár jelent meg a népgyülésen, még pedig számos vidéki s a város szine-java egyaránt. Ott láttuk dr. Falussy Árpádot, vármegyénk főispánját, Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgatót, Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvost, Péchy László műszaki tanácsost, a függetlenségi és 48-as párt elnökségének tagjait stb. Azon nagy és fontos kérdés, mely ma a politikai világot leginkább foglalkoztatja, oly általános és a nemzet legvitálisabb érdekeibe vágó kérdést képez, melynek megvalósítása nem az egyes pártoknak, hanem a nemzet egészének egyaránt sürgős és elodáz- hatlan kívánságát képezi s ezt dokumentálta választókerületünk is e nép- gyüléssel. A népgyülést délután fél 4 órakor Reök Gyula nyugalmazott járásbiró, a ! „Központi Takarékpénztár részvény- társaság“ elnöke nyitotta meg, jelezvén azt, hogy a rendezöbizottság, mely pártszinezetre való tekintet nélkül alakult meg, szükségesnek tartotta, hogy e választókerület az önálló nemzeti bank kérdésében megnyilatkozzék, miért s üdvözli a megjelenteket s hogy nép- gyüléssé alakulhassanak át, felhívja a 1 gyűlést elnök és jegyző választására. A népgyülés elnökké Reök Gyulát, jegyzővé pedig Dr. Vetzák Ede ügyvédet közfelkiáltással egyhangúlag megválasztván, elnök a maga és tiszttársa nevében megköszönte a bizalmat és Papp Béla országgyűlési képviselőt felkérte, hogy az önálló bank kérdésében nyilatkozzék. Ekkor Papp Béla többször éljenzéssel félbeszakítva a következő beszédet mondotta: Tisztelt Polgártársak! A szerencsétlen mohácsi vész óta — midőn a Habsburg házból származó királyok uralma alatt közösségbe jutottunk Ausztriával — folytonos küzdelem a magyar nemzet élete. Küzdenünk kellett saját uralkodóink beolvasztási törekvései ellen. Hol törvényes biztosítékokkal, hol passiv ellenállással, hol fegyverrel, hogy megvédhessük állami önállóságunkat, jogainkat. Négyszázados küzdelmeinknek az 1867-iki kiegyezés volt egyik j állomása. Király és nemzet közt létrejött a I béke s a király által szentesített 1867 : XII. t.-cz. körvonalozta a nemzet jogait. Ebben a törvényben világosan és félreérthetetlenül benn foglaltatik, hogy belügye- inkben gazdasági és hitel életünk berendezésében teljesen szabad kezünk van, e téren Magyarország mint önálló állam Ausztriától függetlenül szabadon rendelkezhetik s gazdasági és hiteléletét úgy rendezi be, a mint neki tetszik. Negyvenkét éve immár, hogy ez a tör- • vény meghozatott s ez idő alatt a nemzet semmi téren s igy a gazdasági önállóság terén sem tett egyetlen lépést előre. Ausztria gazdag, hatalmas lett, a magyar gazdasági élet hanyatlott, pusztulásnak indult. S ennek oka az a közösügyes viszony, amelyben gazdasági téren Ausztriával állunk. Ausztria a közös vámterülettel és közös jegybankkal alkotta meg azt a szipolyozó rendszert, melylyel
