Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-22 / 16. szám

2 tek választóik a parlamentbe, megsze­gik választóiknak tett Ígéreteiket s a nemzeti aspirátiók s ezek között az önálló jegybank megvalósítását elejtik vagy elodázzák? Azt hiszem mindeme kérdésekre a legmegcsontosotodottabb 67-es felfogás szerint sem lehet másképp, mint nem­mel felelni. Ha pedig igy áll a dolog, lehet-e józan észszel azt állítani, hogy a bank­kérdést csak egy kis csoport: a bank­csoport tartja felszínen ? Lehet-e hinni, hogy egy csoport — ha még oly jeles tagokból áll is — a nemzeti közérzü­lettel meg nem egyező exkluzív állás­pontot sikerrel felvehessen s diadalra juttathasson ? Ez teljesen ki van zárva. A bankkérdésben való állásfoglalás szükségszerű következménye annak az erőpróbának, mely a nemzeti jogok érvényesítése czéljából 1903-ban meg­kezdődött, 1905-ben folytatódott, tart napjainkban s fog tartani mindaddig, inig a kérdés jobbra, vagy balra dű­lőre nem jut. Hogy ez az erőpróba a mi javunkra dől el, abban nincs mit kételkednünk akkor, ha a függetlenségi párt teljes szolidaritással zárt falanxként helyt áll a nemzeti követelések mellett. Mi „mezei hadak“ pedig igy állunk. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház ünnepsége. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház- ' nak f. hó 18-án tartott ünnepélye, annak rendkívüli jelentőségéhez méltón sikerült. Résztvett azon a közvetlenül érdekelt hivő­kön kívül városunk egész társadalma s a vármegye intéző fejei: Dr. Falussy Árpád főispán, Ilosvay Aladár alispán, Debreczeni István polgármester, Ilosvay Ferencz árva­széki elnök, Kacsó Károly műszaki tanácsos, Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos, Papp Béla országgyűlési képviselő, Dr. Récsey Ede kegyesrendi házfőnök, Cseh Lajos főgimná­ziumi igazgató, Sróff Gábor, Palimann Péter, Horváth Jenő kegyesrendi tanárok, Boross János lutheránus lelkész, N. Szabó Pál ve­tettre serkentették. A múlt dicsőségének fel­tárásával a jövőt készitgették elő. Széchenyi, Deák, Kossuth, Klauzál, Beöthy Ödön, Bezerédy s a reformkorszak többi nagy államférfiai elvonták a nemzetet az ad­dig űzött, meddő sérelmi politikától és az alkotásokba vitték bele. Meggyőzték a nem­zetet, hogy még ha a régi alkotmány sérel­mei orvosoltatnak is, az akkor is a pusztu­láshoz vezet. A haladó idők alaposan meg­rongálták, valósággal elkorhasztották a régi alkotmány egykor erős palotáját. Ha a nem­zet élni akar, úgy az alkotmánynak uj, erős várát kell felépítenie. Csak igy valósulhatnak meg Kölcsey szavai: „De néked élni kell, ó hon, S örökre mint tavasz virulni, Ah mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám, hazám!“ Kölcsey Ferenczet, Szatmár vármegye nagy fiát ott találjuk a menyek Tyrtheusai kö­zött ép úgy, mint Széchenyi és Deák olda­lán az alkotók sorában. Kölcsey sokoldalú tehetség, sokoldalúsága szinte meglepő. Első rangú mint poéta, kritikus, szónok, mint filo­zófus és politikus egyaránt. Igazi gondolkozó, rendszeres fő „A férfi minden erejét arra fordította, hogy lelkiismeretesen teljesítse, NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ. [ zető járásbiró, N. Szabó Antal kir. köz­jegyző, Aczél Ferencz vasúti állomásfőnök, Schnébli János postafönök, Hetey Ábrahám városi főjegyző, Demidor Ignácz rendőrkapi­tány, Csilléry Dávid kir. járásbiró, Dr. Gon­dos Mór nagybányai járásorvos, Kálnay Gyula főispáni titkár, Schnébly Károly p. ü. titkár, Reök Gyula, Madarassy Gyula, Vetzák Ede, Dr. Adler Adolf, Erdőssy Vilmos, Dr. Cukor Lajos, Dr. Jászy Ferencz, Dr. N. Szabó Albert, Wagner István, Csipkés András bank- igazgató, Dr. Vetzák Ede, Dr. Schönpílug Béla, Schiffbeck Károly, Róth Károly stb. stb. Még igen sokan, kiket egvenkint felso­rolni sok volna. A g. k. magyarok országos bizottságának képviseletében szombat éjjel külön szalon­kocsiban érkeztek meg: Szabó Jenő elnök, nyugalmazott curiai biró, főrendiházi tag, Bacsinszky Wladimir máv. vasúti főfelügyelő, üzletvezető helyettes, Pásztélyi Jenő dr. fő- j városi ügyvéd és Dr. Rhabár Endre kir. köz­jegyző. Megjelent továbbá Domahidy Elemér nyug. főispán, a gör. kath. magyar szertar- tásu vidéki papság köréből Balogh Szilárd, Tivadar Elek, Mitrovich István lelkészek. Az egyházi szertartás reggeli 9 órakor kezdődött a fényesen kivilágított, élővirág füzérekkel és csokrokkal, valamint zöld ba­bérfákkal dúsan diszitett templomban. Papp Antal vármegyei főesperes elrendelte a Mit­rovich Elek kinevezését tartalmazó püspöki okirat felolvasását s miután az uj plébános­tól az apostoli hitvallást és az esküt kivette, rövid meleg beszéd kíséretében az egyházat gondjaira bízva, állásába beigtatta. Beszédében felhívta a híveket arra, hogy adjanak hálát az Istennek, hogy e diadalt elértük; imádkozzunk úgymond a hitközség tagjaiért; imádkozzunk lelki atyátokért, hogy hosszú és üdvös működéssel teljesíthesse felelősségteljes kötelességét; imádkozzunk azon nemes lelkekért, kik hozzájárultak a czél eléréséhez, végül imádkozzunk egyház­megyénk és szeretett hazánk jólétéért és felvirágzásáért. Egyesítsen bennünket a köl- | csönös szeretet és legnagyobb lelkesedéssel ünnepeljük e mai napot, mert ez az a nap, melyet nehezen vártunk, örvendezzünk és vigadjunk; ez a nap vezéreljen bennünket az igazság utján szeretetben, örvendezzünk, mert megszűnt az árvaság hosszú ideje, el­következett az a nap, amely e hitközséget szive szerinti lelki atyjával ajándékozta meg. Nehéz, keserű napok után édes örömnap jött a hitközségre, mert a mily lesújtó volt, hogy a hitközségnek nincs lelkipásztora, ép oly felemelő, hogy megérkezett a fényes si­ker ideje, ezért imádkozhatunk, hogy imánk méltó legyen arra, hogy az Isten trónja elé jusson. A misét az uj pap olvasta s annak fo­lyamán szentbeszéd alakjában mondotta el vallásos művelődést, békességet és hazaíi- ságot hirdető programmját. A szertartást, mely alatt Fedorka kántortanitó és az ének­kar egyházi énekeket énekeltek szépen, a Hymnus eléneklése fejezte be. Templom után a parochialis lakásban Benyovszky Rózsika és Bélteky Mariska a hitközség nőtagjainak nevében egy-egy re­mek virágcsokrot nyújtottak át uj lelkészök- nek és a beigtatást végzett főesperesnek. Ide vonultak szerencsekivánatukkal az elő­kelő idegen vendégek is, kik azután a fő­ispánnál tettek látogatást. Majd Somossy Miklóst keresték fel házánál testületileg s neki, mint a nevezetes actió szellemi vezé­rének, Szabó Jenő főrendiházi tag fejezte ki az országos bizottság elismerését és üd­vözletét. Déli 1 órakor kezdődött a 120 terítékes közebéd, melyen a már felsorolt vendégeken kívül városunk társadalma szine-java nagy része vett részt. A második fogásnál Papp Antal főesperes emelt poharat és hangsúlyozta azt, hogy egy magas czél elérésére nagy jótétemény az, ha az ügy elintézésére hivatott tényezők szívesen foglalkoznak az ügygyei. A sikert ezen ügynél előidézte az a magas kegy, amelylyel a római pápa és az apostoli király ezen ügyet az Apponyi gróftól nyert infor- mátió alapján kezelte, miért is a pápát és a királyt, harmadsorban pedig Apponyi Al­bert gróf vallásügyi minisztert éltette. Ezután az uj lelkész szólalt fel. Nem lehet — úgymond — egyházi- ünnepély, hogy a püspökről meg ne emlékezzenek, de ő Dr. Firczák püspököt nem kötelességből élteti, hanem azon szívből fakadó érzésből, melyet mindenki érez, aki az ő közelében van, aki képviseletében oly férfiút küldött a beigta- tásra, aki úgy az egyháznak, mint a társa­dalomnak egyik dísze; ezért első sorban a püspökért, másodsorban a főesperesért emel poharat, kérve az Istent, hogy őket a társa­dalom javára és az egyházmegye boldogitá- sára soká éltesse! Papp főesperes szólalt fel ezután ismét és hangsúlyozva azt, hogy a kivívott diadal és a fényes siker, melyet ma ünnepelnek, hálával tölti el az ünneplőket, miért is a püspök nevében poharat emelt, hogy éltesse azokat, kik elősegítették a hitközség tagjai vágyának teljesülését. Élteti a főispánt és a város nemes közönségét, kérve, hogy fogad­ják a püspök elismerését és köszönetét szí­vesen. Ezután Dr. Falussy Árpád főispán emelt poharat és megköszönte Papp Antal főespe­res szives szavait. Öt nemcsak a hivatalos amit az ifjú lángoló kebellel fogadott.“ Visz- szavonult élete mellett nem volt ő az az „eszményi politikus“, mint sokan hiszik. Nagy jogi és történelmi tudása képesítették arra, hogy eszméit realizálni tudja. A szatmári adózó népről mondott beszéde világosan ta­núsítja, hogy mélyen átérezte a nép nyomo­rát. Amidőn az országgyűlésen a nemzeti nyelv jogát vitatja, részletesen kifejezi hit­vallását. „Előbb fog e kebel megrepedni, — mondja — mintsem a nemzeti nyelvre nézve tett kívánságtól egy pillantásig is elálljak.“ A teljes vallás^Mf!ságot, a birtok igazi függetlenségét és a ; abadságot követeli. Az osztályokra szakadt nemzet egyesítését s a nemzeti erők összpontosítását hirdeti. Mintha ma buzdítana bennünket az egyesü­lésre. Nagyon megszívlelendők szavai ha meg akarunk birkózni a 19. század öröksé­gével. A 19. század elaggott képviselője ugyanis bucsuzásakor habzó poharat nyúj­tott át a 20. század leikeinek. A habzó po­hárban a legellentétesebb érzelmeket keverte tüzes itallá. Beledobta az optimizmust, a pessimizmust, a hitet és a hitetlenséget, az individualizmust és a szocializmust, a nem­zeti és a nemzetközi szellemet, a béke sze- retetet és a háború szenvedélyét, a fajgyű­löletet és az osztályharczot. Ily ellentétes eszmék zűrzavarában csak Kölcsey Ferencz kitartásával, az ő tüzes nemzet- és hazaszeretetével találhatjuk meg i a helyes ösvényt. Csakis az ő nagy szelle­mének a világánál vehetjük ki a 20. század munkájából részünket. Aki a történelem szel­lemét némileg is megérti, belátja, hogy nem­zetünk javára csak ez válhatik. A békésebb, a jobb kor csak akkor következhetik be ha­zánkban. Létjogosultságunk a nemzetek közt csakis úgy lehet, ha a múlt hagyományait ápoljuk, ha a múltban bevált intézményein­ket a kor szellemében fejlesztjük. A tapasz­talat sokszor megmutatta, hogy az elvont jognak a történeti jog felett nem szabad előnyt adni. Nemzetünkre illenek itt Renarnak Francziaországról mondott szavai: „Amely nemzetnek ily nemes múltja van, annak nincs joga lemondani hivatásáról.“ Nem is akarunk lemondani, s amennyi­ben nem akarunk lemondani, a Kölcsey Egyesületnek elsőrangú feladata, hogy hirde­tője legyen mindannak, ami érvényre juttatja nemzeti életünk átalakulásában a tiszta, szenytelen liberalizmust, a nemzeti eszmét, az egyetértést, a magyar művelődést. S fo­gadjuk is megyénk „szent életű“ nagy fia, itt képmásod előtt, hogy a Neveddel reánk rótt kötelességeket a legjobb akarattal óhajt­juk teljesíteni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom