Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-08-06 / 32. szám

±

HÍREK.

— Requiem. Mult hó 31-én néhai Károlyi István gróf halálozásának evforgulóján az elhunyt lelkiüdvéért requiem volt a helybeli róm. kath. plebánia-templomban, mely alkalomra a templom falai fekete drapériával voltak bevonva s a főhajó közepén délszaki növényekkel gazdagon diszitett, kandeláberekkel körülvett hatalmas katafalk állott. A gyász-istentiszteletet Dr. Tietz Antal házfönök plébános celebrálta s megjelentek azon a család részéről a gyászoló özvegyen Csekonits Margit grófnőn kívül Károlyi Melinda grófnő férjével Károlyi Gyula gróffal, Károlyi György gróf és Károlyi József gróf. Ott voltak továbbá Ilk Mihály, a Nemzeti Kaszinó titkára, a vármegyei tisztikar Dr. Falussy Árpád főispán és Ilosvay Aladár alispán, a városi tiszt kar Debreczeni István polgármester, a függetlenségi párt végrehajtóbizottsága Papp Béla orsz. képviselő és Csipkés András alelnök, a láptársulat Péchy László műszaki tanácsos vezetésével, az uradalmi tisztikar élén Jurcsek Béla jószágfel- ügyelövel s a város egész előkelősége. — A kaplonyi kegyúri templomban is volt requiem, melyet Mássá Viktor gvardián végzett.

— Eltávozott házfőnök. Dr. Tietz Antal házfőnök és helyettes plébános — ki a kegyesrendi kormány határozata folytán Debreczenbe helyeztetett — már eltávozott körünkből. Két évig volt városunkban s ezen idő alatt általános tiszteletre, közbecsülésre tett szert. Társadalmi életünkben jelentékeny szerepet játszott s igen nagy érdemei vannak különösen a zeneegyesület létesítése és felvirágoztatása körül. Végtelenül sajnáljuk távozását, mely veszteséget jelent városunk társadalmára nézve.

— Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 7-ikén délelőtt tartja havi rendes ülését a vármegyeháza alispáni kistermében.

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kókay Lajos debreczeni törvényszéki joggyakornokot a szatmárnémeti-i törvényszékhez, Bakó Ferencz dr. szatmárnémeti-i törvényszéki joggyakornokot a szatmárnémeti-i járásbírósághoz jegyzőkké nevezte ki.

— A kath. legényegyesület arató mulatsága. Régi szokások jó szokások — inanap már veszendőbe mennek. Mintha napról-napra egy kő hullana attól az épülettől, amelyet a régi és szép hagyományos magyar múlt felépített. Magasztos szokás volt, hogy régente az aratás végén a gazda megvendégelte arató munkásait, akik viszont virágos ékes koszorús körmenettel és köszöntésekkel kedveskedtek földesuruknak. Akkor nem volt szükség sztrájkra, akkor arató és gazda nem nézték egymást ellenségnek, hanem összetartozó felebarátnak, segítőtársnak és jóbarátnak. Ezt a régi jó szokást akarja a kath. legényegyesület feleleveníteni, hogy szép mulatság alakjában megjelenteti a mul- j tat, hogy igy is rámutasson arra, hogy mikép tudnak a beteg és ellenséges társadalmi bajokon segíteni. Folyó hó 2-án arató mulatságot rendezett a kath. legényegyesület, a mely körmenettel kezdődött és a következőképen folyt le: 6 órakor a legényegylet helyiségéből elindult a felvirágozott kocsisor az arató gazdaasszony és gazdaurukért Kin- dris József és kedves nejéért. Óriási bámuló és kiváncsi nép tolongott az egylet körül, amely már órákkal ezelőtt várakozott a felvonulásra. A díszes és felvirágozott szekerek egy-egy díszes és magyar ruhás fiatal arató párral végre elindultak élükön az elnökséggel. Az aratógazdaasszonyt gyönyörű csokor- ! ral lepték meg és azután a polgári kaszinó j helyiségébe vonultak be a Majtényi—Ágoston—Kaplony—Kölcsey-utczákon keresztül. Azután Huszthy Zoltán megörökitette kitünően sikerült fényképen az arató társaságot. Este a mulatság az aratók tisztelgésével kezdődött. A vállalkozó Gergely Mihály felkö- szöntötte az aratógazda uraságot és átadta a díszes koszorút, amelyet ének előzött meg és gyönyörű ének követett, amire a gazdaur Kindris József válaszolt ügyes mondatokkal, a melyet ismét ének követett, ami a tánczba folyt át és tartott éjfélig. Éjfélkor a gazda- uraság megvendégelte az aratókat és ezalatt Pallmann Péter egyleti elnök és Kuuk Jenő vig. biz. elnök szónokoltak. Folyt a mulatság ezután kivilágos-kivirradtig. Hála mindazoknak, akik a sikerült mulatságot lehetővé tették. Köszönetét mondunk Kindris urnák és az ö bájos nejének, köszönetét a rendezőségnek es azoknak a jószivü gazdáknak, akik szívesek voltak a szekereiket átengedni.

(P. P.)

— Közgyűlés. A helybeli izr. nöegylet folyó hó 9-en, vasárnap délután 6 órakor a „Népkonyha“-épület nagytermében tartja X-ik évi rendes közgyűlését, melyre az egyleti tagokat ezúton is meghívja az elnökség.

— Képesítés. Nagy Sándor, a helybeli ág. ev. iskola igazgató-tanítója a méhészet tanárává képesittetett.

— A Szent lstván-napi népünnepély előkészületei a dalegyesület részéről — mely az ünnepséget az idén is rendezni fogja — nagyban folynak. Mint hallik, a szokásos népünnepélyszámokon kívül újabb, különlegesebb dolgokkal, fényes, kedves at- trakcziókkal fog a dalegylet kedveskedni. Lesz — mint minden évben — tárgysorsjáték is szép nyereménytárgyakkal. A sorsjegyeket hölgyek fogják árusítani s akik a legtöbbet eladják, azokat a dalárda szereI náddal fogja megtisztelni. Hisszük, hogy a

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

szalonban. A falhoz szoritvák a piros bársony bútorok, hogy kényelmesen járhassák a párok a bosztont, a bálok divatos kerin- göjét. A végtelenségig is tipegnek-libegnek tova.

Majd mégis elhallgat a zene. Csak lágy zsongás tölti be a levegőt. Fehér ruhás leánysereg és selyemuszályos páváskodó asz- szonyok körül szaporán bókoló tisztek hemzsegnek. Csak úgy csillog-villog a sok arany- sujtásos attila a csillárok fényében.

Egy karcsú főhadnagyot föltűnően kitüntet a hölgyközönség. Nem egy arcz ragyog föl közeledésére s nem egy szerelmes leány szeme lábbad könybe, ha mellette szó nélkül elhalad.

Olyan ez a délczeg főhadnagy, mint a pillangó. Virágról-virágra száll, jobbra-balra udvarolgat. Számtalan női szivet összetört már. Nem kegyelmez egyiknek sem. Még most is ott ég szivében a dacz :

»Egyért százat“ . ..

A vörös pamlagokon üldögélő hölgyek sorában bájos szőke asszonyka húzódik meg. Jól fest ott a sarokban, a zöldelő délinövény- lugasban s mintegy elzárkózva a többitől, noha alig két lépésnyire van tőlük. Világos ruhája kitünően illik a sötét falhoz, amelyen lágy akvarel képek villannak meg. Néhány kobáltszinszélü tányér meg furcsa kevélységgel fitogtatja a kínai nép különös, érzéketlen

mosolygásu szépségeit. Egyik-másik ellenben tájképet ábrázol. Titokzatos templomok, bárgyú fák, majd sajátságos kanyargós öblök látszanak rajtuk, vitorlás, lágyan redős csol- nakokban ülő idétlen emberkékkel.

A remek szőke asszony feje ellenben olyan, mint régi mesterek legszebb szobra. De él ám! Ugyancsak gyorsan lélekzik. S kérdő szemmel, rebbenő pillákkal tekint minduntalan a főhadnagy felé.

De az ügyet sem látszik vetni rá. Közömbösen el-elsétál előtte. Könyed meghajlással köszönt ugyan már neki, tovább azonban nem megy. Még tánczra sem hívja.

Végre aztán leküzdi szivet dobogtató zavarát a szép szőke asszony és megszólítja, amikor a hozzája legközelebb lévő hölgyet ülteti le keringő után.

— Talán nem is ismer már? — kérdezi félénken, de a neheztelés kiérzik szavából.

— Angyalt nem feledhetünk — viszonozza a megszólított szinte sértő könyed- séggel.

— De régen nem láttuk már egymást!

— Bizony nem, egy hónap pergett le, mióta ebből a hires városból elhelyeztettem magamat.-— Úgy gondolom négy évvel ezelőtt.

— Adott Licu éjjeli zenét — vág közbe hideg kaczagással a főhadnagy... — Menynyire bárgyú gyerek is volt...

3

sok fáradsággal rendezendő népünnepély meghozza a méltó jutalmat: a teljes erkölcsi és anyagi sikert.

— Szabadságon. Madarassy István központi főszolgabíró f. hó 6-án kezdi meg 4 heti szabadságát, melynek nagyrészét a Tátrában fogja tölteni. Távollétének ideje alatt a hivatal vezetője Jeszenszky Béla szolgabiró lesz.

— Kinevezés. Az államvasutaknál Lu- czay Mihály, Boross Ferencz és Kiss Kálmán fékezők vonatvezetőkké neveztettek ki.

— A római katholikus kántori állásról König Antal lemondott s az egyház e hó végével választja meg uj kántorát. Az állásra sok jelölt van, kik közül némelyek próbaéneklésen mutatják be énekbeli készségüket. Margittay Antal túrterebesi kántor- tanitó a múlt hó 31-iki requiemen énekelt. Berkő Pál oki. tanító, városunk fia, ki a helybeli főgimnáziumban végezte tanulmányait s kinek a választásnál legtöbb kilátása van arra, hogy König Antal utódjává lesz, e hó

2- án a nagymisén csillogtatta kellemes, ér- czes tenorprim hangját. A próbaéneklések még folytatódnak.

— Elhalasztott választás. A nagykárolyi I. egészségügyi kör orvosának f. hó 4-ére tűzött választását bizonytalan időre elhalasztották.

— A városi szinügyi-bizottság f. hó

3- án tartott ülésében tárgyaltatott Heves Béla színigazgató játszhatás iránti kérvénye. A bizottság a közhangulatnak megfelelőleg a játszási engedélyt október 1-től november 15-ig terjedő időre adta meg. A szerződés- tervezet annak idején a bizottságnak bemutatandó lesz.

— Árvíz vármegyénkben községekben. A múlt hó 25-én volt rettenetes felhőszakadás Szinérváralján és a környékbeli községekben nagy pusztítást vitt véghez. Megdagasztotta a Szinér s a többi hegyi patakokat s azok az alacsonyabban álló részeket, a szántóföldeket elöntötték, igen sok kárt okozva, llobán, Sikárlón, Remetemezön és Misztbányán, valamint ezek környékén fekvő tanyákon is pusztított az áradás. — A Túr folyó szintén kilépett medréből és Halmi meg Mikola között az egész környéket elöntötte. — Vámfaluban is jelentékeny kárt okozott a vihar. — Nagybánya vidékén a Zazar és Fernezely patakok öntötték el a földeket, megsemmisítvén az ott felhalmozott termést. Az esőzések következtében előállott tényleges nagy károk mellett sem volt a helyzet oly kétségbeejtő, mint azt egyes fővárosi lapok a nyert első tudósítások alapján kiszínezték. Az elöntött vidékekre az államépitészeti hivatal részéről Lichtschein Lajos főmérnök szállt ki s tette meg a szükséges intézkedéseket.

— Miért mondja annak?

— Tiszthelyettes korában sok olyasmire vetemedik még az ember, amin később csak nevetni tud. Könyörög, rimánkodik, sir. Igazán alábbvaló egy érzelgős iskolásfiunál!

— Ilyenek maguk. Gúnyolják azt a kort amikor még szeretni tudtak.

— Bizony csakis mulathatok rajta, milyen nevetséges is voltam ! Azért epekedtein, aki rám se nézett és másról ábrándozott.

— Elég helytelenül cselekedte — feleli gyorsan a szőke asszony, mialatt bíbor pir futja be arczát.

A főhadnagy ’meglepetten néz rá. De parányit sem jön bizsergésbe a vére. Leszámolt ő akkor este ott a fa tövében azzal a szerelemmel. Gyökeresen kitépte szivéből.

Egy-két perczig azonban eltársalog a régi ideállal. Meghallgatja, hogy évek óta férjnél van. S hamarosan kiveszi szavából, hogy ideig-óráig boldog volt ugyan, de már nem az. Szive azonban még erre sem dobog föl. Valami különös nyomasztó fölénynyel vála- szolgat. Majd egyenesen leplezetlen unalom festödik arczára. Föl is áll nemsokára. Illedelmesen meghajtja magát. Könyedén, vígan odább megy.

A czigány kisvártatva ráhúzza a csárdást. S ő ismét járja mint egykoron. De nem egyedül, hanem egy gyönyörű kis lánynyal — talán éppen a századikkal...