Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-06-04 / 23. szám
személyét képviseljem. (Zajos éljenzés). Kétszeres örömmel és mondhatom büszkeséggel teszem ezt s midőn lelkemben visszahang- zanak az én tisztelt barátomnak, a főispánnak szavai, hogy' ennek a kormánynak feladata kiépíteni ezt a nemzeti államot: magam is azt tartom, hogy ez a kiépítés a múltak traditióinak felhasználásával történhetik csak, s midőn ezen traditiók között történelmünk egy nagy alakjának emlékét ünnepeljük s látom, hogy itt a törvényhatóságoknak lelke összeforr ebben a nagy ünneplésben: mondhatom, hogy ez a közérzület az, amely Magyarországnak egyik legnagyobb biztosítékát képezi (Élénk éljenzés). Ez a gondolat, ez az eszme, hogy a magyar egyesülni tud lélekben, gondolatban és okulni tud a múltak tanulságain és erre építi fel a jövő reményeit : ez az, ami engem s a kormánynak minden tagját bizalommal tölt el az iránt, hogy szerény tehetségünkhöz képest teljesíteni fogjuk a nemzeti feladatot. Köszönöm szives megjelenésüket. (Hosszas éljenzés). Debreczeni István polgármester üdvözölte ezután a minisztert Nagykároly közönsége nevében: Nagyméltósdgu Miniszter Ur! Kegyelmes Uram! Minket első sorban a legmélyebb hála, a legnagyobb köszönet vezetett ide a tisztelet mellett. Mcst, amikor mi országra szóló nagy ünnepet akartunk ülni, a sorsnak kegyetlensége miatt majdnem annak voltunk kitéve, hogy a mi kormányunk, amelynek intentióit — azt hiszem — e szobor felállítása hűen jelképezi, nem fogja magát képviseltetni. Nagyon köszönjük tehát Nagyméltőságodnak, hogy meghozta ezen fáradságot. Kérjük, tartson meg bennünket jó emlékezetében. Az Isten sokáig éltesse Nagyméltóságodat! (Zajos éljenzés). Günther e szavakkal válaszolt: Köszönöm a polgármester urnák a város nevében kifejezett üdvözlését és mondhatom, szivem régóta vonzott ide. (Élénk éljenzés). Fájt nekem az, hogy — bár a szándék megvolt bennem — nem jutott időm arra, hogy az én feledhetetlen kedves barátomnak, Károlyi István grófnak felajánlott vendégszeretetét addig, mig élt, igénybe véve e kedves város falai közzé jöjjek. De eljöttem most s biztosítom a város közönségét, hogy amint á múltban, nem ismerve bár, azon kötelék által, amelyet említettem, közel állott hozzám, a jövőben is közel fog áilani. (Zajos éljenzés). Dr. Adler Adolf intézett ezután beszédet a miniszterhez a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt és a nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság küldöttsége élén: Xagyrnéltósdyu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottsága és a nagykárolyi Kos- suth-aszlaltársaság küldöttsége együttesen jelenik meg Nagyméltóságod előtt, hogy mint függetlenségi minisztert Nagykároly városába érkezése alkalmából szivünkből üdvözöljük, tiszteletünknek, nagyrabecsülésünknek és hódolatunknak kifejezést adjunk. Midőn ezt tesszük, tanúságot vélünk tenni arról, hogy Nagykároly városában a függetlenségi eszméknek jó talajuk van, mert mi boldogult Kossuth apánk eszméit ápoljuk, dédelgetjük, követjük önzetlenül és lelkesedéssel. Arra kérjük Nagyméltóságodat, győződjék meg erről itt léte alatt. Kérjük a Mindenhatót, adjon Nagyméltóságodnak erőt, egészséget, kitartást, hogy szeretett hazánk javára eddig kifejtett munkásságát továbbra is folytathassa ! Az Isten sokáig éltesse! (Hosszas éljenzés). A miniszter ekkép válaszolt: Köszönöm t. uraim az üdvözlést. Higyjék el, hogy a függetlenségi pártnak helyi végrehajtó bizottsága és az a társaság, amelyet t. szónokuk felemlített, hasonlítanak a régi görögök traditióihoz: midőn ezek nem elégedtek meg azzal, hogy a maguk kebelében ápolják az ősi emlékeket, hanem meggyuj- tották a Vesta-tüzet és annak ápolására szerveket és embereket állítottak oda. Ezt a feladatot képviselik önök és kinánom, hogy ezt a feladatot sikerrel teljesíthessék. (Hosszas éljenzés). A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt küldöttségét Luby Géza országgyűlési képviselő vezette a miniszter elé és a következő beszédet mondotta: Nagyméltósdgu Miniszter Ur! Kegyelmes Uram! A szatmármegyei függetlenségi párt törhetetlen ragaszkodással vallja és követi most is azokat az elveket, amelyeket Kossuth Lajos állított föl. Midőn Nagyméltóságod itt a Kos- I suth-emlék leleplezése alkalmából Kossuth i Ferencz és a kormány nevében megjelent, a függetlenségi párt szive egész melegével, önzetlenül és tisztelettel üdvözli Nagyméltóságodat, mint az eszme hirdetőinek egyikét és a párt alelnökét. (Élénk éljenzés). Günther válasza ez volt: Köszönöm, uraim, az üdvözlést. Szivemből viszonzom a megyének ezt a jó kívánságát. Hitein az, hogy amint a magyar alkotmánynak legelső és minden tekintetben legerősebb védbástyáját a megye képezte, ez a megye azt a hivatást, amelyet a múltban dicsőségteljesen teljesített, teljesíteni fogja a jövőben is azon eszméknek világánál, amelyeket az én t. barátom felemlített. — (Hosszantartó éljenzés). Ezzel a tisztelgések véget értek s következett a leleplezési ünnepség. A Széchenyi-utczai Kossuth-kert csakhamar benépesült. A városi képviselőtestület, vármegyei törvényható- j sági bizottság, függetlenségi párt tagjai, hivatalok, testületek és egyesületek képviselői a szobor körül helyezkedtek el. A kerti tribünön a meghívott vendégek foglaltak helyet. Ott láttuk özv. Károlyi Istvánná grófnőt, Károlyi Gyuláné grófnőt, Dr. Falussy Árpádnét, Papp Bélá- nét stb. A nagy tribün zsuffolásig telve volt legnagyobbrészt elegáns hölgyközönséggel. 11 óra előtt nehány percz- czel érkezett meg Günther Antal igaz- ságügyminiszter s elhelyezkedett a számára felállított sátorban. Körülötte voltak Dr. Falussy Árpád szatmármegyei, Károlyi Gyula gróf aradmegyei, Wesz- prémy Zoltán hajdúi, Vay Gábor gróf szabolcsi, Gyapav Pál esztergomi, Kaiz- ler György szilágyi és ifj. báró Perényi Zsigmond mármarosi főispánok, Szent- Királyi Zoltán vezetésével az országgyűlési képviselők, Szatmár, Hajdú, Szabolcs, Szilágy, Márainaros vármegyék, Szatmárnémeti, Debreczen, Zilah, Nagybánya és Felsőbánya városok küldöttei. A sátor s a vele egybekötött pódium szemgyönyörködtető látványt nyújtott: szebbnél-szebb diszmagyarok voltak láthatók. Günther miniszter fekete diszmagyart viselt. Az ünnepélyes aktust Debreczeni István polgármester, mint a szoborbizottság elnöke beszéde nyitotta meg. Utánna Papp Béla országgyűlési képviselőnk tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét. Amint elhangzott „hulljon le a lepel“ 1 zugó éljenzés közben lett láthatóvá Kallós Ede művészünk kitűnő alkotása. A dalárda a Hymnust kezdte énekelni s az egész közönség állva, a lelkesedéstől dagadó kebellel hallgatta a nemzet imáját. Majd Dóczy József pénzNAGYKA R O^LY E S V 1DEKE ügyi titkár, az ismert nevű és kiváló tehetségű poéta szavalta el gyönyörű ódáját nemes páthossal. Günther Antal igazságügyminiszter most a következő beszédet mondotta: Kossuth Lajos fiának, Ferencinek üdvözletét hozom önöknek. (Lelkes éljenzés). És midőn itt látom ezt az érczszobrot, annak az érczszobrát, aki parlamenti átalakulásunkat megteremtette, előttem áll a múlt, ennek szerves folytatása a jelen, amelyben ő felsége kormánya körében Kossuth Ferencz helyet foglal. (Élénk éljenzés és taps). Azt hiszem, annak a műnek, amelyen munkálkodunk, folytatása lesz egy nagy jövő: boldog király uralkodik boldog nemzet felett! (Hosz- szantartó lelkes éljenzés és taps kisérte a miniszter szavait.) Uosvay Aladár alispán mint a szoborbizottság tagja adta át a szobrot a város gondozásálDa s Debreczeni István vette azt át azon fogadalommal, hogy mig Nagykárolyban emberek fognak lakni, a szobrot mindig gondozni fogják. A szobor megkoszorúzása. Ezután Néma Gusztáv jegyző olvasta a szobrot megkoszorúzni óhajtók névjegyzékét. Az első koszorút Szentkirályi Zoltán országgyűlési képviselő, házjegyző helyezte el e szavakkal: Kossuth Lajos nemcsak név, hanem magasztos fogalom. Kossuth Lajosnak neve, az egyénnek neve be van írva minden magyar szivébe, az a magasztos eszme pedig, mely e névhez fűződik, Magyarország szabadsága és függetlensége, mindnyájunknak imája, kívánsága s óhajtása. Mikor a magyar országgyűlés képviselöháza nevében, mint annak kiküldöttje, leteszem e szoborra a koszorút, kívánom, legyen emléked áldott és a magasztos eszme, e haza szabadsága, függetlensége, lelkűnkben éljen, égjen örökre ! (Lelkes éljenzés). A főrendiház koszorúját Vay Gábor gróf, Szabolcs vármegye főispánja tette le a következő szavak kíséretében: Kossuth Lajos dicső emléke előtt földig hajtom a magyar főrendiház lobogóját és annak megbízásából leteszem a koszorút a magyar szabadság eszményképének talapzatára. Az országos függetlenségi párt koszorúját Földes Béla országgyűlési képviselő tette le: Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nevében —- úgymond — teszem le a koszorút Kossuth Lajos szobrára. Leteszem hódolattal azon magasztos eszmék iránt, amelyeket ö a nemzetnek hirdetett. Hirdette a szabadság, a népképviseletnek eszméjét, de nemcsak hirdette, hanem megtanította az országot és nemzetet arra, hogy az eszmékért nemcsak lelkesülni, azokért tenni, küzdeni is kell, tudni kell élni és meghalni értük. Leteszem a koszorút abban a reményben, hogy azok az eszmék, amelyek Kossuth Lajos életének vezércsillagai voltak, a magyar nemzet égboltozatán is ragyogni fognak. És hogy e szobor, amely ezen vármegye területén első, hirdetni fogja ezen hazafias eszméket, elsősorban Nagykároly hazafias közönségének, de egyúttal az egész országnak is. Ezután a képviselt vármegyék, városok, hivatalok, egyesületek és testületek tettek le koszorút a szoborra a lapunk múlt számában közölt feliratokkal. — Ezeken kívül Károlyi Gyula gróf helyezte el a Károlyi család koszorúját e szavakkal: Ne csak múló lelkesedést keltsen bennünk ez a szobor, hanem merítsünk itt erőt a kitartó folytatólagos munkásságra. Ezen érzelemtől áthatva teszem le a Károlyi család nevében ezt a koszorút.
