Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-12-31 / 53. szám

XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. deczember 31. 53. szám. NAGYKÁROU És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. I^ecgjeiertik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . Negyedévre Egyes szám 81— kor. j 4'- . 2— , -•20 , Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás! Mióta a „Nagykároly és Vidéke“ kilépett a közélet terére, hogy szeretett hazánk boldogulása, előhaladása és fel­virágoztatásának nagy eszméjéhez habár csak egy porszemmel is hozzájárulhas­son, azóta szüntelenül csak egyetlen elvet szolgált: az országos függetlenségi és 48-as párt elveit, mert egyedül ezen elvek szolgálatában vélte feltalálni ki­tűzött czéljának valódi eszközeit. Ezeket az elveket szolgáltuk legjobb tudásunkkal, teljes erőnkkel, nem térve el azoktól akkor sem, midőn csak ül­döztetés és mellőzés volt osztályrészünk és akkor sem, midőn pártunk uralomra jutott. Nem féltünk az üldöztetéstől, nem kértünk az előnyökből. Önzetlenül és mindenkitől függetlenül szolgáljuk ezután is úgy, mint eddig, pártunk nemes és szent czéljait a magunk csekély erejé- i vei mindaddig, mig azok egyéni meg­győződésünkkel ellentétbe nem kerülnek. Mert feltett czélunk, hogy mindaddig, mig a mai kormány politikáját szeretett hazánk boldogulása és előhaladása te­kintetében üdvösnek és hasznosnak lát­juk, szívesen támogatjuk, de egy pilla­natig sem fogunk habozni, hogy ellen­zéki álláspontra helyezkedjünk, ha annak szükségét látni fogjuk. Másik kitűzött czélunk, amely lapunk alapításának tulajdonképeni indító oka volt, tudniillik Nagykároly város szükebb érdekeinek hathatós megvédése, épen oly meleg érdeklődésünk tárgyát fogja képezni ezután is, mint eddig és igye­kezni fogunk városunk jól felfogott ér­dekeit épen oly támogatásban részesí­teni, mint tettük azt a múltban nemcsak jóindulatú tanácsokkal és tervekkel, de ha szükséges, a kritika erős fegyveré­vel is! Éhez a munkához kérjük a közön­ség támogatását s különösen kérjük azt lapunk politikai elvtársaitól, akiknek la­punk mindenkor a legszívesebben ren­delkezésére fog állani. Szépirodalmi rovatunkat az eddigi nívón kívánjuk fentartani és hogy ezen ígéretünket teljesíthetjük, bizonyítja mun­katársaink díszes gárdája, kik közé vá­rosunk és vidékének legjobb toliforgatói tartoznak. Hírrovatunkban ezután is igyekszünk közönségünket a megtörtént események­ről és a tudnivalókról kimerítően tájé­koztatni. Ismételten kérjük a szives támoga­tást ! Előfizetési árak: Egész évre .... 8 K. Félévre . . . . . 4 K. Negyedévre .... 2 K. A „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Újévkor. * Nagykároly, 1906. decz. 31. Még nehány óra ... és az 1908-ik esztendő is eltűnik a végtelen semmi­ségbe. Eltűnik örökre, visszavonhatlanul! Az idők végtelen kerekén egy lencse­szem ismét leesik és mi öregebbek let­tünk egy évvel! Mily csekély és mégis milyen nagy idő egy év! A népek életében csak egy pillanat, amely azonban olykor egy egész történelmet jelent! Mennyi meghiúsult reményt, mennyi kielégítetlen vágyat, mennyi szenvedést és nyomort visz magával az örök megsemmisülésbe a már végső perczeit élő esztendő! És az élet nagy forgatagában le­záródik egy lap. Egy lap, melyre a történelem kérlelhetlen szigorúsággal jegyzi fel a lefolyt eseményeket a ma­guk rideg valóságában, hogy majdan a késő unokák meg tudják Ítélni, vájjon miként dolgoztunk, vájjon mit alkottunk az ő javukra, az ő boldogulásukra. Az egyes egyén életében is számot­tevő tényező az évforduló. A gondos, előrelátó gazda e napon számot vet magával, vájjon mit hozott neki a le­folyt év, vájjon nehéz munkája mily gyümölcsöt termett s mily kilátásai van­nak a jövőben. A kereskedő mérleget készít s a „tartozik“ és „követel“ ro­vatait hasonlitgatja össze, hogy abból az elmúlt év üzleti eredményét meg­tudja s anyagi gyarapodásának vagy csökkenésének esélyeiből következtethes­sen üzletének szilárdságára. A hivatalokban mindenütt lezárják az előző év aktaszámait s az élet min­den fázisában számot vetnek a beállott változással. A nemzetek életére nézve is kiha­tással van az évforduló. A politika nagy i útvesztőjében is ott, ahol a népek mil­lióinak sorsát intézik, talán egy perezre megállnak s egy röpke pillantással végig­tekintenek az elmúlt év napjain. Hiszen a nemzetek millióinak boldogulása, jó­léte épen attól függ, vájjon a tűnő évek gyorsan suhanó napjait miként tudjuk úgy felhasználni, hogy abból a nagy érdekcsoportra, a népek összeségére minél több jó, minél több előny hára- moljék. A múltak tapasztalatai adják meg erre nézve a döntő tényezőt s ezek mutatják meg a helyes irányt. Ezeknek leszürődéséből tudjuk megállapítani azt, vájjon helyesen és jól dolgoztunk-e, vagy egy soha vissza nem hozható évet fecséreltünk el üres semmiségekre. U Ha számot vetünk magunkkal, ha végig tekintünk a lefolyt 1908-ik éven, a magyar nemzet szempontjából ennek az évnek elmúltán legkevésbbé sincsen miért búsulnunk. Bár nem fordultak elő oly lényeges döntő kérdések, melyek a nemzet életére nézve nagy hatással lettek volna s egész az utóbbi napokig a „szürke évek“ közé tartozott és a politikai bizonytalanság közepette tojás- tánezot járva a függő kérdések egész légiója között, már-már azt hittük, hogy ez az esztendő lesz az, mely a mai viszonyok között eléggé simán fog le­záródni, de az utóbbi napok eseményei annyira felkavarták a függő ügyeket, hogy valósággal döntő fontosságuakká váltak s ezt az évet a leggondterhesebb évek közé avatták. A haldokló esztendő oly forrongást hagy maga után, amely a nemzet min­den rétegében érezteti hatását. A félté­kenyen takargatott nagy kérdések egy­szerre oly erővel nyomultak előtérbe, hogy azokat többé visszaszorítani nem lehet s csakis a teljes és radikális meg­oldás az egyedüli mód, amely képes lesz a normális viszonyokat helyreállí­tani. A nemzet jövőjére nézve oly rend­kívüli fontosságú ügyek várnak az új­évben megoldásra, amelyek hivatva lesz­nek egész politikai, sőt társadalmi életünket átváltoztatni, milyenek: az általános választói jog megalkotása, a katonai kérdések elintézése, az önálló magyar nemzeti bank létrehozása. Vájjon mit hoz az újév? Vájjon ezek a nagy, talán évszáza­dokra kiható kérdések miként fognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom