Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-12-10 / 50. szám
L XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. deczember 10. 50. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Füqgetlenséoi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ______________ Na gykáro 1 &&rö s hivatalos hirdetéseinek közlönye. • öV-V '■ *-\r - . v\* ; • ' mem elenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél évre.....................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—‘20 „ Közs égi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Az uj sajtótörvény. Az igazságügyminiszter a múlt napokban jelezte, hogy a sajtótörvény nemsokára készen lesz s azt nehány hét múlva le fogja tenni a ház asztalára. Legfőbb ideje, hogy az 1848-ik évi sajtótörvényt 60 évi fennállása után egy uj korszerű sajtótörvény váltsa fel. Igaz ugyan, hogy a mostani politikai viszonyok nem nagyon alkalmasak az ily nagyfontosságu kérdés megoldására, mert a reakczió naponként tért hódit és a rétegekre oszlott társadalomból nem alakulhat ki az az őszinte, az összesség javát szem előtt tartó közvélemény, mely egy ily korszak- alkotó munkának alapját kell hogy képezze, mégis meg kell alkotni a törvényt, mert ha az rövid idő alatt meg nem alkottatik, oly hátrányok fognak a megfelelő sajtótörvény hiján elöállani, melyeket kiköszörülni évtizedek nehéz munkája sem lesz képes. Belügyminiszteri engedély kell egy gyógytár felállításához, ugyanez kell egy drogueria felállításához s a legkisebb mértékben mérges anyagok is csak orvosi vényre adhatók ki, nehogy ilyenek az emberi szervezet megrontására használtassanak fel. De nincs ellenőrzés alatt, hogy azok, kik hirlapirással, illetve lapszerkesztéssel foglalkoznak, jellemes, megfelelő előképzettséggel biró és megbízható egyének legyenek, nehogy durva és féktelen megfizetett tollúkkal az emberek lelkét megmérgezzék. Lehet szerkesztő bárki, akár van tisztessége, akár nincs, akár van előképzettsége, akár nincs, akár van személyében garantia, akár nincs; beadhatja olvasóinak nyomtatásban a — mérget, amely megöli a lelket, amely izgat a társadalmi rend és nyugalom ellen, amely “Tellöki a tekintélyt, sérti a vallásos meggyőződést, feldúlja a családi életet, megtámadja a női becsületet és igyekszik a férfiúi tisztességet a sárba taposni s mindezt üzleti érdekből, pénzért. Hiszen a felelősséget rá lehet hárítani az oly egyénre, kinek nincs veszíteni valója s ki egy kis enyhe büntetéstől meg nem ijed. Ha azonban a lapszerkesztés bizonyos minimális qualifikatióhoz köttetTÁRCZA. Elnöki megnyitó. Irta s a „Kölcsey-Egyesület“ folyó hó 6-iki estélyén elmondotta: Cseh Lajos főgimn. igazgató. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tagadhatatlan, hogy korunk szembeszökő jellemvonása az eszmék és irányelvek ellentéte, zűrzavara, ziláltsága. Az ellentétes szellemi áramlatok forgószelétől elkábultan „az élet tengerárján“ nem annyira haladunk, mint inkább esetiünk, botlunk. Annyi a kü- lömböző állami és társadalmi törekvés, hogy nem csodálatos, ha sokan eltévednek az útvesztőben. Azt hiszem a legnagyobb hiba abban rejlik, hogy a modern emberből hiányzik valami, talán az, amit Az ember tragédia Ádámja a „kegyelet“ szóval jelöl meg. Ez a kegyelet minden más lehet, csak nem a rideg önzés, mely az emberben elfojtja az idealizmust és gyarlóságainak a rabjává teszi. Micsoda bámulattal és csodálattal szemléljük ma is a távoli ó-kor példáit? Mert nincs kora az emberiség történelmének, a midőn az egyén önérdekét annyira alája tudta volna rendelni a köznek. A kegyelet szülte nagy és dicső tetteken tanul lelkesedni még ma is ifjú és öreg egyaránt. Miltiades, Themistokles, Aristeides, Leonidas, Cincinna- tus és a Gracchurok neveinek a hallatára a világtörténelemnek egy-egy nagy, cselekedetekben dús színpada nyílik meg előttünk. Avagy élne-e még magyar e hazában a Hunyadiak, a Zrínyiek s a hozzájuk hasonlók önfeláldozása nélkül ? S ha más oldalról nézzük a képet, nem az irigység, a gyűlölködés, a rut visszavonás törte-e ketté derékban a hatalmas görög és római műveltség és társadalom mesés fejlődését? Nem a felsorolt okok semmisi- tették-e meg az egykor hatalmas szomszéd Lengyelországot ? nék, ha a szerkesztő mellett a lap tartalmáért a kiadótulajdonos is felelőssé tétetnék, ha szigorúan keresztül vitetnék a Deák Ferencz által ajánlott egy szakaszból álló azon sajtótörvényjavaslat, hogy „hazudni nem szabad“ s azok, kik jóhiszeműségük igazolása nélkül valótlant Írnak, megbüntettetné- nek, ha a sajtóvétségek soronkivül a legrövidebb idő alatt elintéztetnének és a bűnös büntetését rövid idő alatt megkapná, akkor nem lenne megmételyezve a sajtó, akkor nem imának egy nehány forintért valótlanságoktól hemzsegő czikkeket valaki mellett vagy valaki ellen, akkor csupa képzett, intelligens, igazságot szerető egyén kezében lenne a hirlapirás és nem lehetne azt hallani, amit most sokszor hallunk, hogy azért fizetek elő arra a lapra, vagy azért adok neki hirdetést, mert nem akarom, hogy a nevemet kipellengérezze. A sajtó nagyhatalom, a sajtónak szabadnak kell lennie, mert ez védi meg a szabadságot a zsarnokság ellen, a gyengét az erős ellen; de nem szabad megengedni azt, hogy ezzel vissza lehessen élni s hogy épen a sajtóval Változhatnak a korokat irányitó eszmék, egymást váltogathatják a társadalmat tömörítő nagy megbontó jelszavak, egy nem változik soha meg, hogy nagy eredményeket messzemenő czélokat csak közös, vállvetett működéssel lehet elérni. Legyen az állami vagy akár kisebb városi társadalom, annak fejlődését, haladásását nem a gyűlölködés, nem a rágalom, nem a megszólás, hanem a nemes verseny, az önzetlen, a közérdeket szem előtt tartó munkálkodás eredményezheti. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy államban vagy városban mindenki feltétlenül egyforma politikai nézetet valljon. Még azt sem, hogy ki-ki ne a neki leginkább megfelelő utón és módon keresse boldogulását. Nem akarnám soha az egyént elfojtani az emberben. Azt azonban föltétlenül óhajtom, hogy az egyén lelkének nemesebb tulajdonságait vigye a küzdelembe. Becsülje meg mindenki a mások nézetét és érzületét és a saját eszméit, czéljait ne felebarátainak a rovására, a köznek pedig egyeMegérkeztek a karácsonyi játékszerek, karácsonyi és újévi ajándéktárgyak nagy választékban Jakobovics József uridivatés műiparáru-csarnokába Nagykárolyban. — Ugyanitt karácsonyfák és valódi angol hó- és sárczipök. — Sarg Calodont 48 fillér.
