Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-12-03 / 49. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Pegjeienik minden csütörtököd. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4*— „ Ne gyedévre.........................2*— „ Eg yes szám.........................—*20 „ Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza f?7. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. A székhelykérdés. Újra és egész erővel kitört a székhelykérdésben a harcz és háború 18 év után. Valahányszor egy a vármegyében kissé befolyásos egyén érdeke kívánja, mindenkor szőnyegre kerül e kérdés és mindenkor akadnak támogatói Szat- inárnak arra, hogy a székhelykérdés napirenden maradjon. Egyszer egy alispánjelölt, máskor egy hiúságában megsértett bizottsági tag, némelykor ismét valamely családi érdek hozza megint felszínre a székhelykérdést, de még egyetlen egyszer sem a közérdek volt a székhely áthelyezés napirendre hozásának oka. Nagyon természetes dolog, hogy Szatmár városa, mely már talán a harmadik egyetemre is aspirál — mindenkor szívesen szegődik azok mellé, kik városunkból a vármegye székhelyét Szatmárra áthelyezni óhajtanák, mert hiszen mindég húz valami hasznot e kérdésből. Azok az urak nem veszik figyelembe azt, hogy mily consequentiái lennének annak, hogy a vármegye a saját területéről idegen törvényhatóság területére menne át és saját házából lakónak, zsellérnek menne. Vájjon a nemzeti ellentállás alkalmával a se hideg se meleg politikát űzött Szatmáron megvívhatta volna-e a vármegye vezetősége azt a harczot, amit megvívott és megvívhatta volna-e úgy, amint azt Nagykárolyban megvívta? Vájjon Szatmáron a vármegyei köz- igazgatás lenne-e oly előnyös helyzetben, mint van a saját területén felsőbb hatóságot gyakorló városunkban ? Azt hisszük, hogy erre nagyon könnyű a feleletet kitalálni. Szatmár város minden ténykedésében az ö privát érdeke nyilvánul meg. Hiszen látjuk, hogy néhány évtized óta politikai tekintetben hányféle álláspontot foglalt el. Hányféle párti országgyűlési képviselője volt nehány évtized alatt? Mondhatni, hogy a legszélsőbb sza- badelvüpártitól a legradikálisabb ellenzékiségig megfutotta minden árnyalatát a politikai álláspontoknak és valljuk meg, igen ügyesen mindenkor odahaj- lott, ahol a hatalom volt, mindenkor kitudta használni az alkalmat a maga érdekében, az országos politika neki smarn volt. A szatmáriak, kikben igen magas fokban fejlődött ki a kereskedői szellem, minden lépésükben azt nézték, hogy nekik mi válik hasznukra. És mint ilyei; könnyen elbánt a mi becsületes együgyüségünkkel. Mert mi nemcsak hallgatással tür- ük, hogy a tanfelügyelöség Szatmáron székeljen, hanem eltürlük azt is, hogy a vármegye áldozatkészségéből fennálló Széchenyi-társulatnak Szatmáron legyen a székhelye, elmentünk Szatmárra a vármegyét érdeklő kérdésekben értekezletekre és hozzájárultunk sok tekintetben a magunk hátrányára Szatmár város fejlődéséhez. Hiszen a mi gyámoltalanságunk oka annak, hogy Szatmár Mátészalkával összekötő köves utat kapott, kapott a vármegye pénzén utakat, vasutakat, holott nekünk a legközelebbi községekhez Fényhez, Mezöteremhez nincs csinált utunk, Kálmándhoz, Kaplony- hoz is csak most kaptunk megfelelő utat a láplecsapolás révén és évtizedek óta nem voltunk képesek kivinni, hogy a Válfajig kész országút Mátészalkáig kiépíttessék és az egész nagykárolyi járásnak még számtalan oly községe van, amely a járás székhelyével jó közlekedési úttal összekötve nincs. És mégis azt hallottuk egy bizottsági tagtól, hogy a székhelykérdés felvetésének egyik oka Nagykároly városának a vármegyei kérdésekben való túlsúlya. Városbelieink mindenkor előzékenységet tanúsítottak a vármegye urai iránt, igyekeztünk fentartani a jó viszonyt a vármegye minden járásával, a magunk érdekét sohse helyeztük előtérbe, mindig a vármegyével éreztünk, szeretettel fogadtuk a városunkba jövő vármegyebelieket s ime mit értünk el vele? Azt, hogy Szatmár városának a mindenkori érdeke előretolásávl bennünket a székhelykérdés folytonos felújításával bántanak, daczára annak, hogy előkelő vármegyei férfiak nyilatkozata szerint Szatmárnak csak az a czélja, hogy külömbözö intézményeket — most a vasúti műhelyt és az üz- letvezetöséget megkaparitsa. S a vármegye egyes urai eszközül adják oda magukat a Szatmár érdekei elömozditásának. Pedig figyelembe kellene venniük azt, hogy Nagykároly város mint központ mindenkor becsületesen teljesítette kötelességét, soha nem foglalt állást a maga specziális érdekei mellett a vármegye közérdekének a hátrányára. Figyelembe kellene venniök azt, hogy a székhelynek Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezése egyáltalán nem használna Szatmárnak annyit, mint ameny- nyit városunknak ártana és a vármegyei tisztviselői kar áthelyezése által meggyengitett magyarság nem lenne képes azt a missiót teljesíteni, amit a magyar faj érdekében évtizedek óta teljesít s ha a magyarságnak ez az erős pontja elvész, Szatmár egymaga nem lenne képes a szatmárvár- megyei románságnak a Szilágy és Bi- harvármegye románságával való egybeolvadását és a most ezen összeolvadás akadályát képező magyarság eloláho- sodását megakadályozni, nemzeti szem-* pontok teszik tehát indokolttá Nagykárolynak mint a vármegye déli részén levő központnak állami támogatás mellett való megerősödését elősegíteni és nemzeti szempontok követelik meg azt, hogy a magyarság megvédésére mentül több erős magyar góczpont teremV Meteor-szálloda 9WH 44 BUDAPEST, VII, Erzsébet-körut 6. sz 120 szobával. A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.
