Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-11-19 / 47. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. november 19. 47. szám. NAGYKÁROUT ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykáro- v éc os hivatalos hirdetése megjelenik minden csütörtökön. in e k közlönye. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Egész évre ..................... Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Fél évre ......................... • • 4-— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ................. . . 2 — , A szépirodalmi részt vezeti: Az „Ipariigyek“ rovat vezetője: nem fogadunk el. Egyes szám................. . .—20 „ Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : Sarkad! N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A választói jog reform- javaslata. Megtörtént a nagy esemény. A belügyminiszter beterjesztette a választói jog reformjára vonatkozó javaslatot. Mi nem csalódtunk a javaslatban, melyet csak most ismertünk meg egész terjedelmében. Mi nem vártunk jót e javaslattól, mely a pluralitás elvén alapul, tehát nem is csalódhattunk benne. Nekünk elvi álláspontunk az, hogy a népnek jogot kell adni. Az emberek azért állottak össze és alkották meg az államot, hogy joguk egy részének feláldozásával joguk megmaradt részét biztosítsák. Minden nagykorú állampolgár tehát — ki az állam nyelvét szóban és Írásban bírja — kivétel nélkül jogot formálhat ahhoz, hogy az állam ügyei intézésében szava legyen — hacsak valamely kizáró ok öt ettől a jogától meg nem fosztja. Hiszen minden állampolgár vér és pénzáldozattal járul hozzá az állam fenntartásához és megvédéséhez, az általános védkötelezettség révén — ha arra alkalmas — katonai szolgálatot teljesít, ha nem alkalmas hadmentességi adót fizet s ha nem fizet egyenes adót, közvetett adót fizet eleget. Aki tehát állampolgár, annak joga van az állam ügyei intézésében való részvételhez, melyet úgy gyakorol, hogy szavazatát leadja azon képviselőjelöltre, kit legalkalmasabbnak tart arra, hogy az országgyűlés képviselöházában helyet foglaljon. Ebből tehát az következik, hogy csakis az általános, egyenlő, községenként! titkos szavazatnak van jogosultsága, mely minden magyarul Írni és olvasni tudó 24 éves honpolgárt egyformán megillet, mely titkosan és községenként azért gyakorlandó, hogy ott- hol, költség nélkül mindenki lelkiismerete szerint szavazhasson le, anélkül, | hogy bárkit szavazatáért felelősségre j lehessen vonni. Ez igazságos, erkölcsi alapon nyugvó, a magyarság érdekeit is megvédő alapról letérni szerintünk nem helyes, nem igazságos, nem czélszerü sem az állam, sem az egyén szempontjából, mert minden más álláspont egyenlőtlenségre, külömbözö — egymás között rivalizáló — rétegek keletkezésére, osztály- harczra és békétlenségre vezet. Mihelyest pluralitásról van szó, mi- helyest egy állampolgárnak több joga van mint a másiknak, ott már jogegyenlőségről beszélni többé nem lehet, j ott már bele van dobva a polgárság közé a gyűlölet, a békétlenkedés magva, ott állandósítva van az irigység, a folytonos érdekellentét, a kevesebb joggal bírók lenézése és a folytonos harczok alapja s ezzel járó izgatottság, ott megvan adva az alapja az izgatásnak, ; mit könnyen és szívesen felhasználnak I azok, kiknek nincs hazájuk, vagy nem | akarják ismerni a haza fogalmát, haTÁ R CZ A. Pusztai emberek. Irta: Hajdú Miklós. II. Egy árva folt. A széles kukoriczatáblák között egy kis folt van. Mintha gazt vetett volna valaki, kedvire megtermett itt a mező minden faty- tyuja, már a magvukat is hullatják és bőven gondoskodnak jövendő életükről. Sohasem láttam még a határban ilyen földet, ''ilyen elhagyatott árva foltot. Alig egy fél holdacska az egész, de a szegény embert mégis elláthatná télire krumplival. És nincs országút mellett, hát nem a csikók harap- dálták le a fiatal kalászt vagy zöld kuko- riczaczimert. Látszik is, hogy megszántották, be is vetették, mert a gaz között van valami barázda. De hogy aztán kímélték benne a gazt, az bizonyos, különben nem nyomta volna el ennyire a répát. Mert közelebbről hogy megnézem, látom a dudva között a fonnyadt, töpörödött répaleveleket. Mi történt ezzel a kis földdel ? A határban nincsen háládatlan hant, miért hagyták hát ilyen bitangságban ezt a kis darabot ?. Végigléptem szélességben, hosszúságban, körülbelül fele ez bizony a holdnak, a másik fele lejtős, odasimul az ökörúthoz, amely a völgyben unatkozik. A lejtős részen épen kukoriczát törnek. No ezek a szegény emberek csak tudnak valamit a répáról. Talán az övéké is, hiszen csak egy kis akácz választja el a kukoriczától. A répa másé. Tiltakoznak, egyszerre hárman is mondják, hogy nekik bizony nincsen hozzá közük. Az öreg, aki a tököt szaggatja a kukoricza között, oda mutat a gazos felé. — Ingyen se kell az nekünk ! Földről még nem hallottam ilyen becsmérlő beszédet. Különös a dolog, mert közös tagban van a kukoricza a répával. Az öregnek gyönge a munkája, mert pipázni is ráér, hát mond egyet-mást a répáról. Azzal kezdi, hogy nem egészen a más esetéről beszél, lévén magának is valamelyes köze a dologhoz. így megtudom, a répát ama Törő Vendel vetette, aki marhahajcsár volt és akit a mérői vásár után a csapszékben megütött a guta. — A Törő Vendel odakerült a mi házunkba. Odakerült, — ismétlé az öreg — nem láttuk szívesen, de mikor ne tehettünk ellene ... A néném lánya, a Treszka hozta. A Treszkát segítettük, gyámolitottuk az özvegységében, mégis, hogyan hogyse, elpártolt a véreitől és a felesége lett a Törő Vendelnek. Ez meg izgága, veszekedő ember volt mindig, a Treszkát is rábeszélte, hogy követelje a törvénynél a jussát. így aztán elosztottuk a kis házunkat is, meg ezt a hold földet is. A házból a hátulsó, vályogos részt kapta a Treszka, a földből meg a felét. Egy szájjal kevesebb lett az asztalnál, de két kézzel kevesebb a munkában, meg felére fogyott a termésünk, ami pedig közös volt, mióta csak az eszemet tudom. A szegény is lehet még szegényebb, hát mi igy jártunk, pedig hatan vagyunk. Az öreg elhallgatott. Mintha azt kérdezte volna, hogy értem-e most már a dolgot. — A Treszka megint özvegységre jutott ? — kérdeztem. — Megint. BUDAPEST, VII., Erzsébet-körut 6. sz. 5Ü3ST 120 szobával. A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.
