Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-11-12 / 46. szám

XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. november 12. 46. szám. NAGYKÁROU És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Ufó eg; je Bénik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egyes szám.........................—'20 „ Község i jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ez tovább nem tűrhető. Azon szerencsétlen viszony, mely városunk és Szatmár városa között van, azon folytonos rivalizálás bénitó- lag hat városunk fejlődésére. Opportunitásból hallgatott városunk eddig. Elhallgattuk, hogy a tanfelügye- löség, melynek a vármegye székhelyén kell lenni, Szatmáron van ; elhalgattuk, hogy az erdészeti hivatalt városunkból Szatmárra áthelyezzék, de most már azt hisszük, hogy a további hallgatás egyenlő az öngyilkossággal. Ép e napokban jelent meg a ke­reskedelemügyi miniszter rendelete a mértékhitelesítő hivatalok felállításáról s e szerint a vármegyénk területére szóló mértékhitelesítő hivatal Szatmá­ron állittatik fel. Most szó van a kultúrmérnöki hi­vatalok szaporításáról. Vármegyénk al­ispánja indítványára a közigazgatási bizottság felirt egy kultúrmérnöki hiva­talnak a vármegyénkben való létesítése iránt s most már Szatmáron a múlt napokban tartott városi közgyűlés fog­lalkozott e kérdéssel s felirt a kultúr­mérnöki hivatalnak Szatmáron leendő elhelyezése iránt. Hát az már tovább nem tűrhető, hogy minden uj intézmény, a mi a vármegyénkben keletkezik és vármegyei, Szatmáron és ne a vármegye szék­helyén állittassék fel, mert a szatmá­riak érdeküket jobban tudják kijárni. Addig mig városunk a vármegyé­nek székhelye, addig mindazon hiva­talokat, melyek a vármegye székhelyére valók, városunkban kell elhelyezni. Ha igaz az, hogy városunk a vár­megyében kulturmissiót teljesített és teljesít, amit — hogy igaz — legjobban bizonyít hazafias érzésű svábságunk niegmagyarosodása, akkor már nemzeti szempontból is vétek az ily központot meg nem erősíteni. A magyarságnak érdeke erős köz­pontok létesítése. Mi nem mondjuk azt, hogy a kor­mány Szatmári is ne támogassa, ne erősitse, nem mondjuk azt se, hogy Szatmárnak megyeszékhelyt ne adja­nak — ha boldogulása attól függ — de mellőzni mindenben a vármegye székhelyét és erősíteni a mi érdekünk rovására minden oldalon a külön tör­vényhatóságot képező Szatmárt, az nem helyes, nem igazságos, nemzeti szempontból nem okos dolog, a vár­megye szempontjából nem illő dolog, a kormány részéről pedig nem oppor- tunus. Nagykároly városa mindenkor a nemzeti függetlenség és önállóság elveit szolgálta, a nemzeti ellentállás ideje alatt nemcsak a vármegyében vitt ve­zető szerepet, de példát adó magatar­tásával irányt is adott bizonyos tekin­tetben a mozgalomnak, anélkül tehát, hogy ezért elismerést vagy hálát vár­nának, minden esetre számíthatnunk kellene arra, hogy az esetben, ha má­sokkal szemben előnyben nem része­sülünk is, de a nemzeti kormány ré­széről nem fogunk mellőzésben része­sülni. Minthogy azonban úgy látszik, hogy ma mindenben az boldogul, aki töb­bet tud kilincselni és többet lármázik, emelje fel a képviselőtestület is sza­vát az ellen, hogy városunk folytonos mellőzésnek legyen kitéve, igyekezzünk mi is mindent elkövetni, hogy jogos igényeink teljesítessenek és ne legyünk mindig oppurtunusok, csendesek, ne TÁR CZ A. Es azóta hetek, Hónapok elmúltak! S nem tudtunk felőled Semmi hírt se újat. .. Szép, napfényes idő Ötét is kicsalja, Mint búsúló párját A kis madár dalja. Levél a fiamnak. Vonalzott papíron írott kis leveled: Szegény, jó mamukád De sok mindent mondott: S ha az időjárás Hűvösebbre fordid: Végre-valahára Csak hogy megérkezett! „Meglásd, a telkemet írni fog levelet Betegség érte ott! Csupa unalombúi“. Nagy volt az öröme Mindnyájunknak itthon, Amit fölösleges Néked bizonyitnom. Az éjjel is rosszat Álmodtam felőle... Sejtem, azért nem jön — És jött a levélke !... Mint én elgondoltam, Úgy volt az megírva Egy levél se tőle!“ Takaros sorokban. Bizony, kis fiacskám, Ugyan!... És az álom Pont, vessző... mindenütt Mióta elménél: Téged mit rémit el?! Helyesen felrakva! Ez volt a tetöled A fiú eleven Hogy magam is csak úgy Bég várt ■— első levél! S játszik a többivel! Csudálkoztam rajta! V Meteor-szálloda 44 BUDAPEST, VII., Erzséoet-körut 6. sz. JJCjr* 120 sxobávsB. — A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom