Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-11-12 / 46. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. november 12. 46. szám. NAGYKÁROU És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Ufó eg; je Bénik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egyes szám.........................—'20 „ Község i jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ez tovább nem tűrhető. Azon szerencsétlen viszony, mely városunk és Szatmár városa között van, azon folytonos rivalizálás bénitó- lag hat városunk fejlődésére. Opportunitásból hallgatott városunk eddig. Elhallgattuk, hogy a tanfelügye- löség, melynek a vármegye székhelyén kell lenni, Szatmáron van ; elhalgattuk, hogy az erdészeti hivatalt városunkból Szatmárra áthelyezzék, de most már azt hisszük, hogy a további hallgatás egyenlő az öngyilkossággal. Ép e napokban jelent meg a kereskedelemügyi miniszter rendelete a mértékhitelesítő hivatalok felállításáról s e szerint a vármegyénk területére szóló mértékhitelesítő hivatal Szatmáron állittatik fel. Most szó van a kultúrmérnöki hivatalok szaporításáról. Vármegyénk alispánja indítványára a közigazgatási bizottság felirt egy kultúrmérnöki hivatalnak a vármegyénkben való létesítése iránt s most már Szatmáron a múlt napokban tartott városi közgyűlés foglalkozott e kérdéssel s felirt a kultúrmérnöki hivatalnak Szatmáron leendő elhelyezése iránt. Hát az már tovább nem tűrhető, hogy minden uj intézmény, a mi a vármegyénkben keletkezik és vármegyei, Szatmáron és ne a vármegye székhelyén állittassék fel, mert a szatmáriak érdeküket jobban tudják kijárni. Addig mig városunk a vármegyének székhelye, addig mindazon hivatalokat, melyek a vármegye székhelyére valók, városunkban kell elhelyezni. Ha igaz az, hogy városunk a vármegyében kulturmissiót teljesített és teljesít, amit — hogy igaz — legjobban bizonyít hazafias érzésű svábságunk niegmagyarosodása, akkor már nemzeti szempontból is vétek az ily központot meg nem erősíteni. A magyarságnak érdeke erős központok létesítése. Mi nem mondjuk azt, hogy a kormány Szatmári is ne támogassa, ne erősitse, nem mondjuk azt se, hogy Szatmárnak megyeszékhelyt ne adjanak — ha boldogulása attól függ — de mellőzni mindenben a vármegye székhelyét és erősíteni a mi érdekünk rovására minden oldalon a külön törvényhatóságot képező Szatmárt, az nem helyes, nem igazságos, nemzeti szempontból nem okos dolog, a vármegye szempontjából nem illő dolog, a kormány részéről pedig nem oppor- tunus. Nagykároly városa mindenkor a nemzeti függetlenség és önállóság elveit szolgálta, a nemzeti ellentállás ideje alatt nemcsak a vármegyében vitt vezető szerepet, de példát adó magatartásával irányt is adott bizonyos tekintetben a mozgalomnak, anélkül tehát, hogy ezért elismerést vagy hálát várnának, minden esetre számíthatnunk kellene arra, hogy az esetben, ha másokkal szemben előnyben nem részesülünk is, de a nemzeti kormány részéről nem fogunk mellőzésben részesülni. Minthogy azonban úgy látszik, hogy ma mindenben az boldogul, aki többet tud kilincselni és többet lármázik, emelje fel a képviselőtestület is szavát az ellen, hogy városunk folytonos mellőzésnek legyen kitéve, igyekezzünk mi is mindent elkövetni, hogy jogos igényeink teljesítessenek és ne legyünk mindig oppurtunusok, csendesek, ne TÁR CZ A. Es azóta hetek, Hónapok elmúltak! S nem tudtunk felőled Semmi hírt se újat. .. Szép, napfényes idő Ötét is kicsalja, Mint búsúló párját A kis madár dalja. Levél a fiamnak. Vonalzott papíron írott kis leveled: Szegény, jó mamukád De sok mindent mondott: S ha az időjárás Hűvösebbre fordid: Végre-valahára Csak hogy megérkezett! „Meglásd, a telkemet írni fog levelet Betegség érte ott! Csupa unalombúi“. Nagy volt az öröme Mindnyájunknak itthon, Amit fölösleges Néked bizonyitnom. Az éjjel is rosszat Álmodtam felőle... Sejtem, azért nem jön — És jött a levélke !... Mint én elgondoltam, Úgy volt az megírva Egy levél se tőle!“ Takaros sorokban. Bizony, kis fiacskám, Ugyan!... És az álom Pont, vessző... mindenütt Mióta elménél: Téged mit rémit el?! Helyesen felrakva! Ez volt a tetöled A fiú eleven Hogy magam is csak úgy Bég várt ■— első levél! S játszik a többivel! Csudálkoztam rajta! V Meteor-szálloda 44 BUDAPEST, VII., Erzséoet-körut 6. sz. JJCjr* 120 sxobávsB. — A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.
