Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-29 / 44. szám
2 felvonulni: a kozmopolitizmus fejlődését és a nemzetiségek aknamunkáját. Mindkettő megtagadja a magyar hazát, nem ösmer traditiót nem tiszteli hazánk szent hagyományait. Önző, romboló munkájával a nemzet élete elen tör. Mig az első kozmopolitiság elve, mely a franczia forradalomban tört utat legelőbb a népek lelké- ban — ma a tudomány nagy világításában rohamosan fejlődik és majdnem feltartóztatlanul halad, addig a másik a fajgyűlölet felszitásával a magyar állam eszme ellen bujtogat, faji és nemzeti fennállásunkat veszélyezteti. A közel múlt évtized ezen veszedelmes ellenségei, ismét harczra szólliták a nemzet jobbjait. Ez áramlatokkal szembe szál- lani nehéz feladat. A számitó önző czélokért küzdő ember ezen áramlatok elől kitér. A nagy lelkek, erős szivüek, aczél jellemüek tulajdonsága szembeszállani ily erővel, ily veszedelmes áramlatokkal. E férfiak érzik tudják, hogy a magyar faj gyengülése a magyar állam bukása volna. E férfiak lelkében, felébred a lelkismeret szava, hogy az ezer év óta uralkodó magyar fajt a kozmopita irány fejlődése és idegen nemzetiségek bujtogatása által elpusztulni, megsemisiteni nem engedik. Ennek a fajnak kell uralkodó elemként fenmaradni az önálló magyar államban, mert ehhez jogunk van úgy számbeli, mint vagyoni, erkölcsi és szellemi túlsúlyúnk, valamint történelmi fejlődésünknél fogva is. Csak ősi tradícióink fentartása, fajunk erejének fejlesztése által tarthatjuk fent a magyar államot, mert a magyar állam fentartása reánk nézve élet, bukása pedig halál, a melyből nincs többé feltámadás. Ily nemes gondolkodó férfiak egyike volt gróf Károlyi István! E kiváló férfiú emlékének szenteljük a mai napot, hogy őszinte elismeréssel és ünneplő lélekkel tekintsünk vissza az ő életére, a melynek minden lépését nemesen érző szív, az izzó fajszeretet vezetett. * * * Ősrégi nemzetségnek volt ő utóda. Annak a nemzetségnek volt méltó utóda, amely kardjával véste be nevét a magyar történelembe, annak a nemzetségnek, melynek tagjai hős ezredeket állítottak a csatatérre és kincseket érő vagyont áldoztak a 48-as eszmék diadaláért! Negyedik fia Károlyi Györgynek a m. t. akadémia egyik alapítójának, a nagy Széchenyi munkatársának, Kölcsey barátjának. Édés anyja a nagy honleány a Petőfi által megénekelt Zichy Karolina volt, aki iránt a szerető gyermek egész rajongásával csüggött késő férfi koráig. Budapesten 1845. évben február 2-án született a NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE történelmű nevezetességű Károlyi palotában, a hol a 49-iki események egyik gyászos tragikuma kezdődött. Gyermekkora édes álmait a vad ráczok zsoldos csapatának fegyverzörgése zavarta meg. Alig volt 4 éves, midőn Hency bombái elöl menekülnie kellett az édes otthonból. Tanulmányait itthon végezte, később édes anyjához Firenzébe ment, a hol a család szalonja gyülhelye volt a magyar emigráció kiválóbb tagjainak. Édes anyjának a magyar szabadságért rajongó lelke vezette ifjú életét. 1866-ban Tibor testvérével együtt a magyar légióban látjuk őt, a hol Klapka tábornok segédtisztje volt. Le- igázott nemzete felszabadításáért koczkára tette vagyonát, nyugalmát, életét és ment lelkében rajongó hittel és reménynyel az újabb szabadságharczra. —- Csehország határánál elfogták és csak Bismark erélyes közbenjárása mentette meg a hadi törvényszék súlyos büntetésétől. Egy évi bujdosás | után visszatért hazájába és nőül vette Cse- konics Margit grófnőt s visszatérése után élére állt a főnemességnek és előkelő szerepet vitt a fővárosi társas élet mozgalmaiban. Nem a nagyúri passzió és kedvtelések vezették őt cselekedeteiben, de azon elhatározás, hogy a 67-iki események után beállott békés korszakban a főnemességet magyarrá tegye és büszkévé tegye őket arra, hogy magyarok. Az ifjú magyar mágnás érezte azt a hivatást, amely a magyar arisztokráciára hárult. Zseniálitása, nagy neve, elbájoló modora, egyéni kiválósága praedestinálták őt a vezetésre. Lelkében izzó fajszeretet égett. Örömmel vett részt minden mozgalomban, melynek nemzeti czélja volt, mely a magyarság érdekét szolgálta. A nagy Széchenyi által alkotott nemzeti Kaszinót ő tette a magyar főúri társaság kedves otthonává. Ő vitte abba az európai Ízlést és a hamisítatlan magyar szellemet. Fáradhatlanul törekedett arra, hogy e nagy intézmény fejlesztésével Budapest legyen a főúri társaság állandó közponija. * * * Bánatos merengéssél emlékezünk vissza | amaz időkre, midőn lelkünk őrömmel látta felviradni egy uj korszak reményteljes hajnalát. A szeretet királyfi Rudolf trónörökös hozta ifjú feleségét Budapestre. A nemzeti érzés és lelkesedés magasra csapó hullámait Gróf Károlyi István ébresztette föl. Gavallér leikével akciót indít, — leolvasztja az emberek leikéről a közönyt és a Mátyás korszakára emlékeztető fényes lovas bandérium élén vezeti be a trónörökös párt a lelkesült magyarok fővárosába Budapestre.— Egy csapásra meghódította Rudolf szivét a nemzet számára és édes reményt, bizalmat | és szeretetet öntött a nemzet leikébe. E percztől kezdve nem múlik el év, hogy a rajongva szeretet királyfi közöttünk ne legyen. A királyfi és a gavallér magyar four között bensőségteljes barátság fejlődik. E bizalmas barátság megnyilatkozásának tanúja volt vármegyénk is ama napokban, midőn a trónörökös pár vendége volt a Károlyiak ősi fészkének. A zseniális és minden izében magyar gavallér : Pista gróf csodálatra méltó buzgó- sággal igyekszik a szeretet láaczával összefűzni királyfit és nemzetet . . . A mayerlingi katasztrófa azonban összetépte a nemzet jogos reményét és ez a katasztrófa Károlyi István életének is egyik tragikuma volt. * * * A parlamenti életben nem tartozott a lármás zajos politikusok közzé. Önálló egyéniség volt, aki a párt fegyelmi béklyóit nem tűrte. — A meg nem alkuvó becsület, tisztes gondolkodás és nemes érzés vezették minden cselekedetében. — Magas ízlése lelkének finomságával párosult. Sokan félre ösmerték az ő fenkölt gondolkozását, mert szigorú lélekkel birt, amely csak kristalizált lelkeket, aczél jellemeket becsülte, legyen ez gazdag vagy szegény, főrangú vagy pór. Azon rendkívüli emberek közzé tartozott, akiknek ha sziveik elvérzett is, de meggyőződésén, lelkének akaraterején csorbát ütni nem engedett. * * * Választó kerülete állandó szeretettel vette őt körül Nagykárolynak, ősi fészkének fejlesztésében élénk részt vett. Károlyi István áldozatkészséget teremtette meg a „Hymnus“ nagy költőjének Kölcseynek a szobrát és jó részben az ő áldozatkészsége emelt szobrot vármegyénk székhelyén a népjogok megteremtőjének Kossuth Lajosnak. Még képviselői fizetését is választó kerületének adományozta, amelynek érdekeit élete utolsó perczéig lelkesen támogatta. Nemes cselekedetével, áldozatkészségével nem hivalkodott. Önzetlenül szolgálta a hazát, önzetlenül a közérdeket —- kitüntetést és czimeket nem kért és nem várt soha. * * * Sokat utazott azért, hogy lásson, tanuljon. Éles megfigyelő képessége magas ízléssel párosult. Külföldi útjaiban tanulmányozta az iparművészet remek alkotásait. Mintákat hozott és azokat magyar ízléssel átdolgozva vármegyéje iparosaival mestermunkát készíttetett. A nemzeti Kaszinó nagyszabású átalakítása, belső berendezése, a parkklub termeinek iparos alkotásai mind az ő tevékenységének, TÁ RCZ A. T o b o r z ó. Irta: Alba Nevis. A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárczája. Asszonytársaim! Imhol a kapu. Döngessük ökleinkkel. Rajta! Mig ki nem tárul alázatosan, S be nem léphetünk rajta. Asszonyvéreim! Pipogya sereg. Mit tétováztok ? Mire vártok ? Mégse untátok meg a jármot? Mégis csudára vártok ? Kicsi a kezünk ? a bőre gyönge ? De pihent vér futkos alatta! Évezrek letört akaratja Bujkál kék sorokban alatta! A hajunkat mi, — jaj, — le ne vágjuk! Ne fonjuk hasogató kóczba Szép, fehér hátunk, kerek vállunk Ne takargassuk nyers daróczba. A szerelemből ne Űzzünk tréfát. A férfi légyen — nem urunk — párunk. Akivel büszkén egy sorba állunk. Akivel mindig egy sorban járunk. Túl a sorompón, gazzal vegyesten Paradicsomi virágok nőnek. Uraim! az a föld a mienk is. Roskadt uraim ! Utat a nőnek ! Tespedünk régen. Munkára vágyunk. • Leikeinkben az ős emberálom; Tudunk nevetni, tudunk szenvedni, Mért ne juthatnánk át a határon ? Asszonytársaim ! Pipogya lelkek! Ha a fogatok babérra vágyik : Adjátok árát! És ha kidőlnénk ! Egy helyett kerül tízezer másik. Puhítsuk — ha kell — vérrel a földet! Arczunk rózsáit vessük beléje. Ne sajnáljátok! . . . Megéri bőven Annak az első győzelmes napnak Győzetlen éje. Mariska kis leányom emlékére. Alig, hogy születtél, Picziny rózsaszál: Fel — az angyalokhoz, Lelked mennybe szólt. Itt hagyád szüleid, Kis testvéredet! Gazdagitni fenn az Angyalsereget. Sírodat megnézni Gyakran kijárunk Es megkoszorúzni, Viszünk virágot. S megtört szivünk érted Halk imát rébeg: Legyen könnyű a hant Kis szived felett! Sallay Lajos.
