Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-10-15 / 42. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE őrizzük emlékét annak, kitől a nemzet évszázados reményei és kiolthatatlan vágyai teljesítését remélte és azon tu­datban, hogy szelleme közöttünk van és ez elősegíti vágyaink és reményeink teljesedését, fáradhatatlanul munkálko­dunk szeretett hazánk önállóságának és függetlenségének megteremtésén. Szocziálista tüntetések. Az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választási módszer a legideálisabb formája a képviselőválasztások mene­tének, mert ily eljárás mellett remél­hető, hogy az igazi népakarat hami­sítatlanul nyilatkozik meg. Mióta a választási eljárás kérdése napirendre került, lapunk kezdettől fogva, nem a választói jog kiterjesztése, hanem az általános, egyenlő, községen­kénti, titkos választó jog megvalósítása mellett foglalt állást, és ma is egyedüli hitvallásunkat képezi, azonban azon korlátozással, hogy a választójog meg­adása — bizonyos korhatáron kívül — a magyarul Írni és olvasni tudáshoz köttessék. Ennek megvalósítása végett kívá­nunk sorompóba szállani mi is az Andrássy plurális választójogi javasla­tával szemben. Mióta Andrássy tervezete, a hozzá­fűzött statisztikai kimutatásokkal együtt nyilvánosságra került, daczára annak, hogy a belügyminiszter hazafias inten­cióiról teljesen megvagyunk győződve és szívesen konstatáljuk, hogy a plurális választójog behozatalának tervbevétele az ö hazafias aggodalmainak kifolyása, bennünket álláspontunktól nem tud­tak eltéríteni a magyarság szuprema- ciájának féltése tárgyában hangoztatott aggodalmak, mert hiszen az általunk követelt korlátozás mellett, hogy t. i. a választási jogosultság megadása a felvonásban hosszan össze kell csókolózniok. A beavatottak — s istenem egy operett-szin- ház ügyeibe az egész világ be van avatva! — a beavatottak, mondom, izgatottan várták a bemutató estéjét, hogy a pikáns látvány­ban gyönyörködjenek. A primadonna egy i hosszú, puha szőnyeges kereveten feküdt, le­hanyatlott kezében aranyserleget szoronga­tott, körötte haldokló rózsák lehelték ki il- j latos lelköket s felülről bizonyos időközök- j ben virágok hullottak alá. Köröskörül egy­máshoz szorulva szerelmes párok álltak, ül­tek és feküdtek s a nők görög ruhái szaba- i dón hagyták a karokat, kebleket s hátakat. A levegő forró volt és illatos, egy bekövet- [ kezendő izgalom perczétől terhes s amint a női karok, vállak összeértek, buja villamos j áram futott át a sorokon. A zenekar tom­pán játszott egy dalt. A hegedűk hangjai, j mint izzó fehér lángocskák lobogtak, ame- j lyeken néha úgy futott át a flóta érzéki, re- j kedtes hangja, mint a vakitó aranykigyó. A ' hárfa pengései, ezüstlemezre hullatott gyön­gyök valóra emlékeztettek s a cselló a be­teljesedett szerelem elhaló, fájdalmas hang- j jait hallatta, amint siratják a gyönyörű só­várgásokat s az éjszakák bolond vágyakozá­sait, melyeket elrabolt a beteljesedés. A pri­madonna pedig ezekbe a hangokba el-elcsukló, I érzéki halk sikongásait fűzte bele. Színpadon s nézőtéren mindenki reszke­tett s életűknek legszebb pillanatai virágoz­tak ki az emberek agyában. Az egymás mel- fett ülő férfiak és nők keze önkénytelenül egymásba csúszott. És ekkor kellett öntudat­lan lázban egymásra borulnia a két leány- I nak. A nézők szeme csillogott, s a két leány, mintha mágikus álomban lett volna, szinte l magyarul Írni és olvasni tudáshoz köt- j tessék — nincs mit tartani attól, hogy I a nemzetiségi kerületek oly arányban növekednének, hogy aggodalomra ad­nának okot. Nem akarunk azonban ez alkalom­mal bővebben kitérni, az Andrássy által tervezett választói javaslat bírálatára fentartjuk ezt magunknak akkorra, ha majd a belügyminiszter azt a képviselő- ház elé terjesztette és az hiteles alak­ban lesz ismertté. De foglalkoznunk kell azokkal a tüntetésekkel, amelyek a még csak tervbe vett törvényjavaslat ellen az országos szocziáldemokrata párt részé­ről már is folyamatba tétettek. Fog­lalkoznunk kell pedig azért, mert az országosan szervezett szocziálisták va- j lószinüleg nem fognak megelégedni a Budapesten rendezett tüntetésekkel, ha­nem azokat kifogják terjeszteni a vi­dékre is, amint azt már Nagyvárad példája bizonyítja. A múlt hét folyamán Budapest ut- czáit nap-nap után munkástömegek lepték el, amelyek zajosan tüntettek a tervbe vett pluráris választójog ellen, hangosan abczugolva mindazokat, akik­ről csak feltételezik is, hogy a javas­latot támogatni készek lesznek. Ezeket a tüntetéseket rendesen gyűlések előzik meg, hol az országos szocziálista párt részéröl kiküldött egyének jizgató szó­noklatokkal tüzelik a munkásságot nem­csak a javaslat ellen, hanem oly hangok is halatszanak, melyek egyenesen a társadalmi rend és békés együttélés felforgatását c*ék>zzák. A tüntetéseknek vége azután rende­sen az lett, hogy nem elégednek meg a kiabálással és abczugolással, hanem a rombolások és ablakbetörések követ­keztek, amely tettükkel békés, mit sem vétő polgároknak okoztak érzékeny ká­rokat. egymáshoz vonaglott. A barnának arcza tü­zelt, hosszú szempillája lecsukódott, széles ajka kinyílt, mint a rózsa s vonásai valami kimondhatatlan boldog mosolyba igazodtak. A szőke ametiszt — szemei félig látszottak s átható lángokat löveltek. Keskeny ajka látni engedték hófehér fogsorát s az arczon, amelyet csodásán finom hajkorona fedett, valami mély fájdalom fénye ömlött el. így tapadtak össze. Fehér kezük egymás vállán nyugodott. Ajkukon ott égett a csók, mint tüzes nap, kábító forróságot szórva szerte, mig a zenekar bűvös hangjai szítot­ták a lángot. A színházon borzongó vonag- lás futott át, a térdek reszkettek, a szemek lecsukódtak, itt-ott a boldogság könnyei vi­rágoztak a pillák alól, s a csók még egyre tartott a színpadon. A két leány semmiről nem tudott, közöttük minden elsülyedt, s egy hatalmas lángoszlopban egyesültek. A rendező künn toporzékolt, a zenekar már harmadszor kezdte a dalt s valaki a karza­ton a mély buja csendben tapsolni kezdett. Az a leány megtörte a varázslatot. A szőke leány feje megrándult, karja lecsúszott a másik hátáról, s öntudathoz kapott. Szeme kinyílt s tekintete az első sorban ülő barát­jára esett. Ajkán ott izott még a másik le­ány öntudatlan, csókos ajka, de ö már jó­zan volt. Ekkor felvillant gonoszán tekintete s a másik pillanatban Margit éles sikoltása vergődött a felzaklatott csendben s véres ajakkal bukott hátra. A szőke leány fehér fogai keresztül fúródtak az ajkain. A füg­göny hirtelen legördült s nagy zúgás, kiabá­lás viharzott a levegőben, ahol nehány pil­lanat előtt még egy csodálatos, beteges csók szórta szét megrontó sugarait. Természetes, hogy a fővárosi rend­őrség nem nézhette tétlenül ezeket a kihágásokat, hanem mind erélyésebben kezdett fellépni a már vérszemet ka­pott tömegekkel szemben, aminek ered­ménye az lett, hogy a főváros utczáin vérnek kellett folynia. A felizgatott és elvakult munkástömeg nem akart többé más hatalmat ismerni maga felett, mint csakis a szocziálista párt vezetőségének intézkedéseit, amely a merészségben már annyira ment, hogy a rendőrség legényeivel szemben revolverrel és vas­botokkal fegyverezte fel embereit. A revolverek tényleg használatba lettek véve, a vasbotok tánczoltak a rendőr­ség legényeinek hátán és a főváros utczái valóságos csatatérhez hasonlí­tottak. És mindez történt a szent gyüle­kezési és véleménynyilvánítási szabad­ság nevében ! És rendezték azok, kik a gyüleke­zési és véleménynyilvánítási szabadsá­got a legteljesebb mértékben kiaknázzák, akik valósággal visszaélnek a türelem­mel és terrorizálni kívánják nemcsak magát a törvényhozást, hanem az egész ország közönségét azzal, hogy lefog­lalják maguknak kizárólagos tulajdon­jogul az általános választójog kérdését, amely pedig elenyésző csekély mérték­ben érinti a munkásságnak azt a ré­szét, amely a szocziálista vezetők után indul, az ország millióval szemben... A tüntetések már átterjednek a vidékre is, mert Nagyváradon a múlt hét folyamán szintén voltak tüntetések, ahol a munkásság és a rendőrség kö­zött véres összeütközés történt. Ahogy mi ismerjük a szocziálisták szervezetét és harczmodorát, tartunk attól, hogy a fővárosban lefolyt tünte­téseknek nemcsak a nagyobb vidéki városokban, hanem mindazon helye­ken, ahol szocziálista szervezetek van­nak, folytatásuk lesz és pedig annál vehemensebbek, minél inkább előre fog haladni a választójogi törvényja­vaslat tárgyalása. A fővárosi rendőrség a maga hatal­mas apparátusával is csak nehezen tudja féken tartani a felizgatott töme­geket, és tartani lehet attól, hogy a vidéki városokban a csekély rendőrségi létszám mellett annyira elfognak fajulni ezek a tüntetések, hogy komolyabb kihágásokra fognak alkalmat szolgál­tatni. S ilyen esetekben mi lesz az ered­mény? Az, hogy a rend helyreállítása czéljából a katonaság segítségét fog kel­leni igénybe venni, amit a szocziálisták bizonyára nem óhajtanak. Nem hisszük, hogy a munkásság józanabb része be ne látná azt, hogy az oktalan és mindenáron való tünte­tésekkel nemcsak hogy nem használ az általános választójog nagy eszmé­jének, hanem határozottan árt. Mert oktalan eljárásukkal csak azt bizonyít­ják be, hogy nem eléggé érettek arra, hogy jogokkal ruháztassanak fel és hogy a jövendő képviselőválasztásoknál, csakugyan meg kell válogatni azokat, akiknek az ország sorsa intézésében részt kívánunk nyújtani. A czél elérésére rendelkezésre ál­lanak békés eszközök is. Tessék eze­

Next

/
Oldalképek
Tartalom