Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-09-03 / 36. szám

•) Károlyi Gyula gróf, valamint dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja ép az ünnepély napjára a belügymi­niszterhez értekezletre lévén hiva, az ünnepélyen meg nem jelenhettek. Guttenberg Pál igazgató nyitotta meg az ünnepélyt szép beszédben; üdvözölve a miniszterek kiküldötteit, az ünneplő közönséget és a tanítói kart, a hála érzetének adott kifejezést a kormány és kiküldöttei iránt, kik lehetővé tették a mai ünnepélyt, az 50-ik tanfolyam ünnepélyes berekesz­tését. Ezután Dr. Körössi Henrik kir. ta­nácsos Apponyi Albert miniszter és Tóth János államtitkár nevében üdvö­zölte a tanítókat és a tanuló tanítókat és örömének adott kifejezést afölött, hogy az 50-ik tanfolyam záró-ünnepé­lyén részt vehet. Paedagogiai szem­pontból méltatva a szlöjd jelentőségét, hangoztatta, hogy a gyakorlati módszer, melyben e tanításnak kiváló szerepe jut, rohamosan hódit. Dr. Ferdinándy Bertalan miniszteri titkár a Darányi földmivelésügyi mi­niszter üdvözletét tolmácsolta Gutten­berg Pál igazgatónak, a szlöjdtanitás elöharczosának s lelkes tanítványainak. Hangsúlyozta, hogy a miniszter a kézi ügyesség tanítására is nagy súlyt he­lyez s a tanfolyam hallgatóinak lesz a feladata az elsajátitottakat átültetni a nép legszélesebb rétegébe, a nép milliói közé; a tanítók munkássága — úgymond — hasonlít a méhnek a munkásságához, amely gyűjti a mézet mások számára. Vajba az ö törekvé­süket is a kívánt siker koronázza az 1 életben, hogy szeretett hazánk felvirá­goztatását ezzel a munkálkodással is elősegítsék. Guttenberg megköszönte az üdvöz­lést és hálás szavakban emlékezett meg a gróf Károlyi-párról, dr. Falussy Ár­pád főispánról, Bodnár György tanfel­ügyelőről, Debreczeni István polgár­mesterről, vármegyénkről és városunk­ról, mint akik, illetve amelyek e tan­folyam létesítését nagyban elősegítették. Indítványozta egyúttal, hogy az ün­nepély alkalmából táviratilag üdvözöl­jék Károlyi Melinda grófnőt, gróf Ap­ponyi és Darányi minisztereket, Tóth János és Ottlik Iván államtitkárokat, dr. Morlin Emil min. tanácsost, Halász Ferencz és Róth Lóránt min. osztály- tanácsosokat, ami megtörtént. Ezután megkezdődött a tanítás. Fedorka István helybeli gör. kath. tanító 4 fiú- és 1 leányelemi isk. ta­nulót — kiknek eddig fogalmuk sem volt e tanmódszerröl — ültetett egy-egy agyagtábla elé s bemutatta az agyag­munkát. Vármegyénk térképének hatá­rait készítették el, kitüntetve vármegyénk hegyeit, völgyeit és folyóit. A tanítás roppant ügyes, a gyermekek azt azon­nal megértették s különösen a kis leányka páratlan ügyességgel készítette el a térképet, úgy, hogy az ünneplő közönség meglepetéssel szemlélte az eredményt. A famunkát Apró György újvidéki tanító mutatta be nehány apró gyerek­kel, kiknek még sohse volt fűrész a kezükben; fél óra alatt mindenik egy N A G Y K Á B O LY ÉS VIDÉKE kis csírázó növény elhelyezésére alkal­mas faládát állított elő elég ügyesen. A papírmunkát Tóth Ilonka felső- rónai tanítónő, dr. Tóth Zoltán hely­beli ügyvéd nővére mutatta be, ki nagyon ügyesen, értelmesen és kedve­sen pár pillanat alatt egy ivópoharat készíttetett az apró gyerekekkel, kik maguk is meg voltak lepve attól, hogy ök mit tudnak. Tóth Ilonka tanítási modora, értelmes előadása úgy a szak- férfiak, mint a közönség körében ál­talános meglepetést keltett, úgy, hogy mindannyian gratuláltak Tóth Ilonká­nak, de előzőleg Fedorka és Apró ta­nítóknak is. A tanítás után Dr. Körössi Henrik szép szavakban mondott köszönetét Guttenberg Pál igazgatónak, Dietz An­tal szaktanárnak s a tanfolyam hall­gatóinak a meglepő szép eredményért és fáradozásukért. Meglepte öt, amit ma látott — úgymond — mert ö mindig azt tartotta, hogy a népiskolát kapcsolatba kell hozni az élettel, hogy tanulja meg a gyermek az önmunkás­ságot, hogy az iskola ezt nevelje és vele a munkát megszerettesse. És ime ma azt látta, hogy a szlöjd utján ezt el lehet érni. De nemzeti szempontok is a szlöjd mellett szólallak, mert ez az az út, amelyen a zengzetes magyar nyelvet el lehet vinni oda is, ahová azt más utón elvinni nem lehet, a nemzetiségi vidékek iskoláiba is. — Ezután hosszabb beszédben fejtegette a szlöjd messze kiható nemzeti és kul­turális jelentőségét s lelkére kötötte a tanítói karnak annak terjesztését, vi­gyék szét az országba azt, amit láttak, tapasztaltak és tanultak — úgymond — és hintsék szét — mint a földmivelés­ügyi miniszter kiküldötte mondotta — a nép milliói közé. Végül Bodnár János nagyváradi is­kolaigazgató, a Népnevelési Közlöny szerkesztője, a tanfolyamon résztvett tanítók és tanítónők nevében a követ­kező szép, éljenzésekkel gyakran félbe­szakított, lelkes beszédben köszöntötte a miniszteri kiküldötteket és a vendé­geket : Nagyságos Uraim! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nem szalon kábáiban ugyan, de a sza­lon kabátok alatt dobogó s a munka tűz­vonalában is megnemesedett szívvel és szeretettel köszöntőm társaim nevében is Nagyságtokat és a mi kedves vendégeinket ezen a napon, amelyet megjelenésükkel ime a munka ünnepnapjává avattak föl. A munka! Tegnap még rabszolgáknak való megvetett foglalkozás, ma demokra­tikus államalkotó hatalom s holnap talán már az embereket valóban a „teremtés urává felavató szentséggé lesz. Mert bár a tudomány nem nyújtott még olyan fáklyát, amely bevilágíthatna abba a sötétségbe, amely múltúnkat fedi s jövőnket elfátyolozza, legfelyebb 1—1 fénysugár az, amit ebbe a ma még örök­nek látszó éjszakába bocsát, mégis ennél a fénycsávánál megláthatják, akik látó szemekkel járják a világot, hogy a jövö államait nem a nagy tudások, vagy a hi­res szónokok, sőt nem is a kiváló politi­kusok fogják fejleszteni és fentaratni, ha­nem a munkások milliárdjai, aminthogy a hidat sem a ragyogó ivlámpák tartják szilárdan, hanem a szürke vaspillérek aczél pántjai. Ilyen látó szemekkel járta be a vilá­got a mi igazgatók: Guttenherg Pál, aki most fölrázza évezredes tespedéséből az ő népét s munkára szóllitja valamennyiüket. Felismerik a helyzet komolyságát állam- férfiaink és mágnásaink, akik segítségére sietnek a munka Apostolának s a munka ünnepére vagy személyesen eljönnek vagy elküldik az ő képviselőiket, akiket társaim nevében a munka elöharczosával és az ö buzgó tanítványával, aki elmenvén min­denfelé ez országban munkára tanított mindeneket, újólag szeretettel köszöntök a mi munkaházunkban. Mi pedig 30-an, akik itt verejtékes, ne­héz munkában tanultuk megismerni, meg­szeretni a munkát és megbecsülni annak képviselőit, még legalább 30—30 generá- cziót fogjuk ránevelni a munka szeretetére s a kérges munkás kezek megbecsülésére. Mert hogy „Éljen a haza“, „Pártoljuk a hazai ipart“ szép hangzású szólamokból hogy nem élt meg egyetlen iparos és nem lett boldogabb a haza sem, azt mindnyá­jan tudjuk. De ha majd ami közös mun­kásságunk nyomán az eljövendő idők ge- nerácziója úgy megszereti a munkát ahogy ma még utálja azt — mert ezután ráne­velődik nemcsak az iskolában, hanem a családi körben is s ha majd egy képzett, intelligens, mestersterségét nemcsak sze­rető, de annak minden csinyját-binyját értő szakképzett iparos osztály fogja ve­lünk egy táborban levett kalappal a Him­nuszt énekelni, akkor fogjuk majd igazán pártolni a hazai ipart s akkor fog majd élni, virulni a haza is. És ez lesz majd az igazi ünnep a világon. Ebben a hitben köszöntőm üdvözlöm újólag ami kedves vendégeinket. Isten hozta önöket! Ezután az ünneplő közönség Fe­dorka István helybeli gör. kath. kán- tortanitó intonatiója mellett elénekelte a Hymnust s ezzel az ünnepély véget ért. A közönség ezután megnézte a ki­állítást. Matuska István gazdasági iskolai igazgató egy kis uzsonnával látta el az idegen vendégeket. Délben társasebéd volt a „Magyar Király“ szállodában. A kiállítás, mint maga a tanfolyam, 3 részre oszlik : a) agyagmintázás, b) papír- és kartonmunkák, c) fafeldolgozás. Az agyagmintázást már az első elemi osztályban tanulják a gyermekek. Kezdik apró golyócskákon, folytatják házakon, majd egyszerűbb geometriai síkokat s testeket ké­szítenek. Az V—VI. osztályban aztán az állati élet plasztikája köréből, az otthon vi­lágából mintáznak, majd topográfiai és geo­gráfiai domborzatokat készítenek. E mintá­kat a szabadkézi rajzoláshoz használják az­tán fel. Papírmunkák: hajtogatás, kivágás, föl­ragasztás, mozaikmunka, fűzés és szövésből, tárgyak szerkesztése, összeállításából áll. Keményfalemez munkák : lemezvágás, ra­gasztás, sarkolás, lemezhengerités, homoritás, domborítás, természettudományi kísérleti sze­rek készítése. Fafeldolgozás: fürészelési, vonókés, gya- lulási, kanyaritó, fűrész, bognárkés és véső gyakorlatok. Fakötések és construktiók. Mező- gazdasági, építkező és faragó gyakorlatok. A kiállított tárgyak: lábtörlő, fazékalj, zsámoly, láda, madárvédö házikó, madár­fészek ; gazdasági tárgyak: gereblye, lapát, ketrecz, vályú, taliga stb. Házi bútorok : asztal, szék, fogas, szekrény, képkeretek stb. Van aztán egy néhány igen csinos dísztárgy is. Említésre méltók még az ujszerkezetü iskolapadok, melyek egy-két pillanat alatt gyalupaddá alakíthatók át. Sok bámulója akadt a famunkához a régi kétnyelü kések helyett használt amerikai vonalkéseknek, me­lyek az önműködő borotvához hasonlítanak. Nagy előnyük, hogy a gyermekek nem sért­hetik meg vele magukat. Akik a kiállítást végigszemlélték, az ott elhangzott lelkes beszédeket hallót-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom