Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-04-23 / 17. szám
'ß. XXV. évfolyam. ■ \ mm * Nagykároly. 1908 április 23. 17. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. lüeqjelenik minden csütörtökön. vt*:'. Uj: 21' "4 Előfizetési árak: A politikai rész szerkesz^seért felelős: Egész évre .............................8-— kor. ®r- Adler Adolf Fé l évre.................................A— „ szerkesztő, Ng crvedévre 2•__ A szépirodalmi részt vezeti: Az ..Iparosok Lapja“ vezetője: Eg yes szám.........................—-20 ” Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Döntés után. Hat éve múlt, hogy a nagykárolyi g. k. magyar egyház országosan ismertté vált mozgalmát megindította. Miről volt szó? Kértük hogy az egyház a nagyváradi g. k. román püspöki egyházmegyéből visszacsatoltassék a munkási anya-egyházmegyébe, honnan csak a múlt egy sajnos tévedése folytán lett kiszakítva. Természetes, hogy a magyar hitközség, a reá nézve idegen, román egyházi fönhatóság alól mindig vissza igyekezett saját hittestvérei közé. A kérelem hangja tiszteletteljes volt, tárgya igazságos, indokolása alapos. Semmi kánonjogi akadály. Hiszen világos, hogy ha onnan ide, úgy innen oda is vezet az ut. Azonban az akkori nagyváradi román püspöki helynök ur ridegen elutasított s a „Nihil irnmovetur“ elvét vágta a fejünkhöz. Belenyugodtunk. Várjuk meg az uj püspök kinevezését. Hanem a „Nihil irnmovetur" olyan furcsa elvnek bizonyult, amely csak a mi törekvésünket nyűgözi le, de nem gátolja azt, hogy ki ne nevezzenek parochiánkra egy oláh papot, aki tőlünk idegen, származásra, nyelvre, érzületre nézve. Akinek kezére bízni egvházunT A RCZ A. Ki fedezte föl az igazi magyar költészet forrását? Szobrot Gaal Józsefnek!* in. Az „Alföld képe“ ez. tajrajzában pedig az alföld szépségeit ecseteli, „A szomjas palóczoTc“-ban egy népadomát beszél el, melyben az alföldi nép a jámbor mátrai palóczo- kon épen úgy köszörüli humorát, mint tut a dunaiak a rátóliakon. A „Haramia szerelme“ ez. költői elbeszéléséhez a tárgyat ismét a betyáréletből meríti: Csonka Bandi üldözői elől menekülve étlen-szomjan száguldoz a pusztában s egy kis lánynyal találkozik, ki az apjának délére vitt élelemből megkínálja őt. Mikor elválnak, Rózsi szive már heves szerelemre gyulladt. Bandi viszonozza szerel* Irta és kisebb terjedelemben fölolvasta: Sróff Gábor, kegyesrendi főgimn, tanár, a Zenemükedvelők- nek február 2? án tartott estélyén a vármegyeház dísztermében. kát és iskolánkat annyit tesz, mint lemondani mindarról, ami katholikus lelkűnknek drága, magyar szivünknek becses, annyit tesz, mint megtagadni saját testületi egyéniségül diet. A felzugó elszörnyedés érzülete borította lángba mindannyiunk lelkét. És az nem volt szalmaláng. Mi nem kívántuk, nem idéztük föl a harezot. De miután a végzet a mi nemzedékünket hívta el rá: megálltuk azt férfimódra. Bizony nem volt könnyű. 1100 hit- buzgó hivő inkább epedett hosszú évekig, minthogy idegen forrásból oltsa lelki szomját. És mikor azt kívánták, hogy általános népszavazás nyilatkozzék a kérdésben, a nagy .ibiscitmu egy- szivü, egyhangú közaky tot vallott. Az állhatatos kitartással szemben állott a makacs megtagadás. Egy tekintélyes erkölcsi testület gondolkozni merészel ? Mily elbizakodás! Nemzeti érzést nyilvánít ? Mily vakmerőség ! Szabadulni iparkodik ? Mily lázadás ! Meg kell alázni, le kell törni, el kell tiporni. Ez a hatalmaskodó eljárás indította meg a küzdelmet. Könnyen el lehetett volna kerülni, ha politikai, azaz világosan szólva nemzetiségi atrocitás helyett elfogulatlan jogérzet lett volna. Hasonló dolog többször el lett már intézve barátságos utón, egész simán. A nagykárolyi esetnél azonban az lett a törekvés, mét s aztán betyár könnyelműséggel Sárihoz is ellátogat, nem törődve a lány szemrehányásaival. De vesztét okozza a hűtlenség, mert a féltékeny Rózsi, mikor Bandi lovát Sáriék előtt meglátja, a megcsalt szív égő fájdalmával esküszik bosszút s egy hortobágyi csárdából kihívja a haramiaüző hadai, rajtütnek a betyáron s előbb lovát, aztán magát fogják el. Mikor a lány a kielégített bosszú édes érzetével mondja neki: „Megmondtam, ugy-e Bandi megmondtam, meg ne csalj!“ a betyár könyezve tekint rá s csak annyit felel: „Lásd Rózsám, én szeret- i lek, Áldjon meg Istened!“ Bandit fölakasztják, mit megtudván Rózsi, zavart fővel, feldúlt szívvel kóborol a pusztán, mig végre a halál megkönyörül bánatán ... Mind e költői müvében az alföld szépségeit rajzolja Gaal. Összehasonlítja bennük az alföldet a tenger fenséges egyszerűségével, mely végtelenségével, nyugalmával és viharaival egyaránt hat, de bizonytalan öröm hazája. A hegyes vidék meglep változatosságával, de „a havasok közé csak a száműzött szabadság rejtheti magát“, a havasok óriásai csak kicsinységünket vetik szemünkre. Ellenben a sik puszta a szabadság igazi hazája, hol a néző a legmagasabb pont s a összekuszálni ami egyszerű, fejetete- jére állítani, ami egyenes, mesterkéltté erőltetni, ami természetes. Ez az oka, hogy egész határ tiszta papirt kellett tele Írni azzal, amit egy féliven el lehetett volna végezni. Meg kellett mozdítani a vármegye törvény- hatóságát, az országgyűlés képviselőházát, a legfelsőbb kabinetirodát. Át kellett vádolni 3 püspökség, 2 érsekség, 3 minisztérium megannyi hivatalait. Hány emberrel kellett tárgyalni, hányszor személyesen eljárni Nagyváradon, Budapesten, Esztergomban, Rómában! Csak én magam irtain ez ügyben különböző helyekre 26 kérvényt, 1 röp- iratot, 6 memorandumot. írtam a hazafias közvélemény tájékozására 16 vezérczikkel, 70 egyébb hírlapi közleményt, befolyásos nagy urak megnyerésére 180 levelet. Végeztem 30 utazást, tettem 50 látogatást s fogadtam 150-et. Tartottam annyi beszédet, hogy számát adni nem bírom. Mikor aztán az egyházi és polgári közhatalom minden forrása ki volt merítve, akkor következett a diplomátiai eljárás. Hosszú, nehéz egy ut, mely nem napok és hetek, de hónapok és esztendők idejére osztja be az állomásait. így sikerült végre czélhoz érnünk. A legmagasabb pápai Curla megengedte és elrendelte a visszakebelezést. föld végtelenje mintegy lába elé borul. Élénken, plastikusan festi aztán elénk az alföldet, a pusztát, mely nála „költői gondolatként tűnik fel“, a délibábot, a nádas mocsarat, a magas gémű kutat, az elkerített tanyát, a magányos csárda képét, a gólyáktól benépesített levegőt, az éj sötétjében messziről pislogó tüzet, a vágtató csikóst, a legelő nyájat, a vadulva futó gulyát, a csárda éjarczu czigányait, szóval messzelátó csövet tart elé a később föllépő népies nemzeti költészetnek, mely Gaal útmutatása szerint haladva Czuczor, Tompa, Petőfi, Arany, Jókai, Tóth Kálmán és mások müveiben s Gaál működése után felkutatott népköltészetben oly ragyogó szinpompában bontakozott ki s amely az egész ország érzelmi világát a jelenben is foglalkoztatja, táplálja s a nemzeti fenmaradást és továbbvirágzást biztosítja .... * És most annak szemléltető, vagy jobban mondva hallható bizonyítására, hogy Gaal József pusztai költészetének még a jelen korban is élénk a katása, néhány országszerte ismert betyár nótát mutatok be han- gulatszerte csoportosítva és az általános érdekű ügyért önzetlenül lelkesedő, megye-
