Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-18 / 16. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. április 18. MGYKMOLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁ RO S ‘ HI VATALOS HIR DETÉ S EIN E K KÖZ LÖ N Y E. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.....................................................8.— korona. Fél évre . . ...............................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2■ „ Egyes szám.................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A polgármester jelentéséhez. Debreczeni István polgármester az 1906. évről szóló eseményi jelentését a múlt vasárnap tartott városi közgyűlésen terjesztette elő. A jelentés felöleli magába mindazon megtörtént tényeket, melyek a város múlt évi adminisztrácziójában előfordultak. Meglehetős részletességgel terjed ki még a legapróbb eseményekre is és hü képét nyújtja a lefolyt évnek. Készséggel elismerjük, hogy Debreczeni István polgármester mindent elkövetett és elkövet arra nézve, hogy Nagykároly várost a modern városok sorába emelje s tagadhatatlan tény, hogy nevét fényes betűkkel irta be a város történetébe. Sok oly alkotás fűződik az ö nevéhez, melyre méltán büszke lehet s a város is köszönettel tartozik neki, hogy sokszor bizony nehéz körülmények között egyedül buzgalma s utánjárásával sikerült neki a szőnyegen levő kérdést dűlőre juttatni. Nem is egy ízben adott kifejezést elismerésének irányában úgy a képviselő- testület, mint lapunk, melyet a polgár- mester tényleg meg is érdemel. Ha azonban most eseményi jelentése felett még sem siklunk el anélkül, hogy azt bizonyos tekintetben kritika tárgyává ne tegyük, ne tekintessék az egyébnek, mint városunk jövője felett táplált aggodalmunk kifejezéséjiek. Nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy a modern haladás elöl elzárkózni nem lehet és nem szabad, de nem is kívánunk. Hangsúlyoztuk, hogy azok elöl a követelmények elöl sem lehet elzárkózni, jnelyeket a nagy mértékben felcsigázott igények, a mérhetetlen drágaság megkövetelnek. De bármily égető kérdés legyen is egyesekre nézve valamely ügy, mielőtt ilyen ügyekben a tanács javaslatot tesz, vagy a képviselőtestület határoz, számot kell vetni a város egyetemének érdekével, mert hiszen a közérdek mégis csak nagyobb súlylyal esik a mérlegbe egyesek, vagy egyes körök érdekével szemben. Nem egyszer kellett figyelmeztetnünk az intéző köröket, hogy városunk anyagi viszonyai oly kedvezőtlenek, hogy további áldozatokra nem képes. Határt kell végre szabni a folytonosan megújuló kérdéseknek, melyek minden évben nagyobb és nagyobb mértékben veszik igénybe a város anyagi erejét. A mostani eseményi jelentésből is egész sorozata tűnik ki a megszavazott fizetésemeléseknek és egyéb terheknek, melyek a városra már állandó teher gyanánt hárulnak. Ezen megszavazott terhekkel szemben azonban nyomát sem látjuk a jelentésben azon törekvésnek, hogy miként lehet a város anyagi terhein könyiteni, a polgárok vállaira nehezedő súlyos terheket némileg csökkenteni. Pedig úgy tudjuk, hogy ebben az irányban már történtek kezdeményező lépések. Tétettek oly javaslatok, melyek hivatva leimének a közterhek csökkentését előidézni, a városnak jövedelmi forrásait emelni. Hogy ezek a javaslatok jelenleg az előkészítés mely stádiumában állanak, nem tudjuk, de hogy ezeknek tárgyalása igen sürgős volna, az kétségtelen tény. Mert a minden évben 1—2 százalékkal emelkedő pótadó hova juttat bennünket? Oda, hogy a polgárság nem bírván ki a megélhetési viszonyok súlyosbodásával az adóteher növekedését is, meg fog állam az adminisztráczió kereke, vagy pedig oly általános elszegényedés következik, melynek következménye az lesz, hogy az adót és egyéb közterheket csakis a végrehajtások és árverések egész sorozatával lehet majd behajtani. Maga a polgármesteri jelentés is elismeri ezeknek igazságát és mégis nincs elég erő sem a tanácsban, sem a képviselőtestületben, hogy egy erélyes határozattal visszautasítsa a kérelmezők táborát. Az eseményi jelentés további folyamán már jelelve van, hogy a folyó évben mintegy negyvenezer korona községi pótadó kerül törlés alá. Bizonyára nem mulasztások miatt, hanem az elszegényedés okozta behajthatatlanság miatt kell ezt a szép összeget törlésbe hozni. Nem fényes bizonyítéka ez fentebbi állításainknak ? Nem igazolja-e azt, hogy e város polgársága már nem képes j több terhet elviselni? Azéi’t a polgármesteri jelentés azon részét, mely a fokozódó szükségletek emlegetésével újabb terhek megszavazására akar bennünket előkészíteni, nem vállaljuk, sőt egész határozottan ki kell jelentenünk, miszerint elvárjuk a képviselőtestülettől, hogy az adóterhen könyiteni elsőrendű kötelességének fogja ismerni egyrészről, másrészről pedig erélyesen ellene fog állani annak, hogy az adóteher csak egy fillérrel is fokoz- tassék. Népgyiilés. A helybeli függetlenségi és 48-as párt által kezdeményezett pártszinezet nélküli népgyülést folyó hó 14-ikén iairtotta jneg a nagykárolyi választókerület polgársága. A népgyülésen resztvettek a különböző pártárnyalatokhoz tartozó választók, sőt még olyanok is, kik a koali- czión kívül állanak. Mert hiszen azok a nagy és fontos kérdések, melyek ma a politikai világot foglalkoztatják, oly általános és a nemzet legvitálisabb érdekeibe vágó kérdéseket képeznek, melyek megvalósítása nem az egyes pártoknak, hanem a nemzet egészének egyaránt sürgős és ( lodázhatatlan kívánságát képezik. A népgyülés a városháza udvarán folyt le, több száz választópolgár jelenlétében. Mindvégig rendben, a kitűzött Programm szerint ment végbe a gyűlés, melyet egyetlen momentum sem zavart meg. A kijelölt pontok beszédeit a közönség nagy figyelemmel hallgatta meg s gyakran felhangzott a helyeslés és éljenzés. A népgyülést délután fél három órakor Dr. Adler Adolf a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöke nyitotta meg, jelezvén, hogy ezen népgyülés bár a függetlenségi és 48-as párt által kezdeményeztetett, de pártszinezet nélküli, mert a rendező-bizottság azt óhajtotta, hogy a tárgyalandó nagy horderejű kérdésekben a választókerület polgársága egyöntetűen nyilatkoz- llassék. Jelentette továbbá, hogy a népgyülés meghívója a választókerület minden egyes községe részére megküldetett, annak megtartása a hatóságnak bejelentetett, azt a hatóság tudomásul vette s a rend fentartására Demidor Ignácz rendőrkapitányt rendelte ki. Jelentette továbbá, hogy a népgyülés megtartása a választókerület országgyűlési képviselőjének is tudomására hozatott. Felhívta a megjelenteket, hogy a népgyülés vezetésére elnököt és jegyzőt válasszon. Elnöknek egyhangúlag Dr. Adler Adolfot jegyzőnek pedig Kiszely Gézát választották meg. Az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés Andrást, Dr. Jászi Ferenczet és Kun Istvánt kérte fel. Azután az általános választói jog érdekében a következő beszédet mondotta : Tisztelt Népgyülés! Azt mondják, hogy az ember a teremtés koronája s azt tartjuk, hogy az embert az Isten saját képmására teremtette, tehát szabadságra, jólétre jogunk van, vagyis mindnyájunknak jogunk van boldogulni, érvényesülni. És mégis mit látunk ? Látjuk azt, hogy noha az emberek azért állottak össze, hogy államot alakítsanak és feláldozták szabadságuk egy részét azért, hogy szabadságuk megmaradt részét biztosítsák, mert végczéljuk az volt, hogy szabadságuk mellett boldogulásuk alapját megteremtsék, mégis borzasztó nagy a különbség ember és ember között. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a világ fennállása óta mindég létezett Ínséges nyomor és minden időben nagyobb volt száma a szegényeknek és boldogtalanoknak, mint a gazdagoknak és boldogoknak; az is kétségtelen, hogy az emberek sohasem érhetik el a teljes egyenlőséget, mert ha a vagyoni egyenlőség még elérhető lenne egy kis időre, az nagyon rövid ideig tartana; mert hiszen tudjuk, hogy egy szülőnek több gyermeke közül egyik megtartja az örökségét, sőt még gyarapítja is, a másik meg rövid idő alatt elfecsérli. De meg az ész, erő, szépség, értelein és ügyesség is mindenkor meg fogja különböztetni az embereket egymástól. Tagadhatatlan továbbá az is, hogy műveltebb, humanisztikus századunkban sokkal több történik az emberi nyomor enyhítésére, mint régibb idők korszakában, de még mindig nem történik elég, hogy az emberek között fennálló nagy külörnbségek lehetőleg mérsékeltessenek. És mi ennek az oka? Szerintem az oka ennek az, hogy az állam sokat követel a polgáraitól, ellenben nem sokat nyújt viszonzásul és valljuk meg, ezelőtt nem sokat törődtek az alsóbb néprétegekkel. Mert az államnak kötelessége minden polgára boldogulását elősegíteni, megvédeni j a gyengét az erőssel szemben és kötelessége lehetőleg kisebbíteni azon különbséget, mely az emberek között létezik, még pedig békés utón, a jogok kölcsönös tiszteletben tartásával. Ez a czél lebegett szem előtt a beteg- segélyző-pénztárak, a munkás balesetbiztosítás és munkások nyugdijáról, a gazdasági munkásokról és munkásházakról és az ipar- fejlesztésről szóló törvényjavaslatok előterjesztésénél, ahol az elv volt az állam támogatásában részesíteni a munkásokat, az iparosokat. Ezért kívánatos a progressiv adó behozatala, hogy az, akinek több jövedelme van, magasabb fokú adót fizessen, amiből be lehet hozni az ingyenes népoktatást és megteremteni oly reformokat, amelyek nemcsak az alsóbb néposztályoknak, hanem az egész országnak előnyére válnak. Hogy ily reformok fokozottabb mérvben iétesittessenek és érvényesüljenek, de meg a jogegyenlőség elve is azt hozza magával, hogy a képviseleti rendszeren alapuló | alkotmány mellett az állampolgárok összes- ! ségének a közhatalomban való részesedése | a képviselőválasztási szavazati jog megadásával biztosittassék. Ne legyen vagyoni vagy értelmiségi czen- zushoz kötve a választói jog, hanem abban része lehessen minden arra való állampolgárnak, mert hiszen az általános védköteie- zettség folytán részt vesz >a haza védelmében akár van pénze, akár nincs, a közvetett adók fizetésével pedig az állam kiadásai és terhei viseletéhez hozzájárul. Legyen tehát minden állampolgárnak — 1 ha iriii-oivasni tud — szavazati joga! (Én ÁrEGYEDÜL'ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
