Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-04 / 14. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. a függetlenségi és 48-as párt számbeli túlsúlyánál fogva is csak egy oly ki­egyezést lesz hajlandó elfogadni, amely előnyös lesz a nemzetre nézve, addig a bécsi lapok ismét a katonai kérdése­ket igyekeznek felszinre vetni, hogy' ezzel üszköt dobjanak a nemzet tábo­rába, hogy megbontsák azt az egyet­értést, mely a függetlenségi és 48-as pártban fenáll s ez által lehetetlenné tegyék a mai kabinet további kormány­zását. Nem, ez egyszer nem ülünk fel. Először kivívjuk gazdasági függet­lenségünket, megerősítjük alkotmányun­kat, megvalósítjuk az általános választó­jogot s akkor veszszük azután elő újra a katonai kérdéseket. HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Falussy Ár­pád, vármegyénk főispánja f. hó 2-án a déli gyorsvonattal Szatmárra utazott és onnan tegnap délelőtt érkezett vissza székhelyére. | — Mint részvéttel értesülünk Debreczeni j Istvánná városunk polgármesterének neje nagy beteg volt, ugyannyira, hogy műtétnek kellett magát alávetni, mely szerencsésen sikerült. A beteg javulása állandóan tart, úgy hogy a jövő héten már hazajön Debre- czenből. — Meghívás. 2696—1907. k. szám. A képviselőtestület t. tagjait 1907. év április hó 7-ik napján délelőtt 10 órakor a város­háza tanácstermében tartandó rendes köz­gyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1907. április hó 1 napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Polgár- mester eseményi és statisztikai jelentése az 1906. évet illetőleg. (2821—1907. k. sz. ;kj.) 2. A nyugdijügyi bizottság jelentése a nyug­díjügyekről s a nyugdíjpénztár állásáról. 3. A gyámpénztár 1906. évi számadásának megvizsgálása. (2287—1907. k. sz.; fj.) 4. Belügyminiszter ur 33982—II. b—1906. sz. leirata az építési szabályrendelet módosítá­sára vonatkozólag. (2376—1907. k. sz.; kj.) 5. A gazdasági ismétlőiskola részére szüksé­ges építkezés létesitése s a felszerelések beszerzése, valamint a költségek fedezete tárgyában végleges határozat. (2308—1907. k. sz.; kj.) 6. A közönségnek tüzeseteknél az oltásban való segédkezésre serkentése tárgyában a kiküldött bizottság javaslata. (2486—1907. k. sz.; kj.) 7. Polgármester előterjesztése Szatmárvármegye monogra- phiája elkészítésének a város részéről anyagi hozzájárulás iránt. (2695—1907. k. sz.; fj.) 8. Polgármester előterjesztése a Kölcsey­utcza szabályozásához szükséges költségekről. (8569—1906. k. sz.; fj.) 9. Varga Imre városi képviselő testületi tag indítványa annak ki­mondása iránt, hogy a városi tisztviselői állás más községi és vármegyei tisztviselői állásokkal összeférhetetlen. (1857—1907. k. sz.; fj.) 10. A lövöldékért bérbeadása tár­gyában megtartott árverésen felvett jegyző­könyv bemutatása. (2506—-1907. k. sz.; hj.) j 11. A vadászterület bérbeadásának ügye.i (2092—1907. k. sz.; hj.) 12. Marcsa Béni városi kertész kérelme további alkalmazta- j tása s az alkalmazás feltételeinek megállapí­tása iránt. (2356—1907. k. sz.; kj.) 13. A városi kézbesítők és hajdúk kérelme fizeté- j söknek a rendőri fizetéssel egyenlővé tétele iránt. (1710—1907. k. sz. ; kj.) 14. Prógli György és társai kérelme az Árokpart-utcza megszélesitése iránt. (2509—1907. k. sz.; kj.) 15. Tóth János és társai kérelme inun- kás-piacz kijelölése iránt. (2355—1907. k. sz.; kj.) 16. Schwartz Adolf kávés kérelme annak megengedése iránt, hogy a záróra dijat évi 200 K átalányösszegben megvált­hassa. (245—1907. k. sz.; kj.) 17. Csarnáta Mária és fia Csarnáta Sándor illetőségi ügye. (227—1907. k. sz.; fj.) 18. Kapocsán János Hunyadi-utczai telkéhez csatolt utczarészlet árának megállapítása. (1814—1907. k. sz.; hj.) 19. A február hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (1770—1907. k. sz.; hj.) 20. A gyámpénztár átadása alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. (2582—1907. k. sz.; hj.) 21. A házi-pénztár s a város kezelése alatt álló egyéb pénztárak átadása alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. (2583—1907. k. sz.; hj.) 22. A közgyűlés idejét megelőzőleg legalább 24 órával be­adható indítványok. — Előléptetés. A király Kacsó Károly kir. főmérnököt, vármegyénk államépitészeti hivatala főnökét, jelenlegi állomáshelyén való meghagyása mellett műszaki tanácsossá és Lichtschein Lajos kir. mérnököt állomás­helyén, a helybeli államépitészeti hivatalnál való meghagyása mellett kir. főmérnökké kinevezte. — Hymen. Dr. Antal István helybeli ügyvéd, laptársunk a „Szatmármegyei Köz­löny“ felelős szerkesztője f. hó 14-én eskü­szik örök hűséget Kaufmann Adolf az „Első Nagykárolyi Mügőzmalom Részvénytársaság“ egyik igazgatója leányának, Annának. — Igazságügyi kinevezések. A ki­rály Nuszer Dezső szatmárnémeti-i törvény- széki albirót ugyanazon törvényszékhez bí­róvá és Szüts Lajos szatmárnémeti-i járás- birósági albirót ugyanazon járásbirósághoz járásbiróvá nevezte ki. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága az igazoló választmány kiigazí­tott névjegyzéke alapján most már végleg megalakitottnak mondható. A választott bi­zottsági tagok száma 290, ezek között van birtokos 84, körjegyző 42, földbirtokos 20, ev. ref. lelkész 17, gör. kath. lelkész 11, ügyvéd 9, községi biró 8, községi jegyző 7, róm. kath. lelkész 6, szolgabiró 5, járásorvos 5, főszolgabiró 4, járásbiró 4, uradalmi in­téző 4, körorvos 4, földműves 3, járásbiró- sági albiró 2, bérlő 2, bányatanácsos 2, iparos 2, uradalmi erdész 2, kereskedő 2, ág. ev. lelkész 2, róm. kath. kántor 2, kir. táblabiró 2, országgyűlési képviselő 2, gazdatiszt 2, útibiztos 2, városi tanácsos 2, gőzmalom- tulajdonos 2, gyógyszerész 2, továbbá folyam­biztos, erdőmester, városi főügyész, városi főjegyző, főgimnáziumi igazgató, gör. kath. esperes, közigazgatási gyakornok, róm. kath. kántor-tanitó, törvényszéki elnök, kincstári erdész, főerdész, községi főjegyző, kir. köz­jegyző, nyug. h. ezredes, ev. ref. tanító, or­vos, műkertész, pénzügyigazgató, postamester, ügyvédjelölt, miniszteri titkár, tb. főszolga­biró, uradalmi tiszttartó, szolgabirói Írnok, határrendőrségi kapitány, határrendörségi fo­galmazó és nyugalmazott vármegyei jegyző 1—1. A virilistákra vonatkozó statisztikát lapunk legközelebbi számában adjuk. — Házasság. Varga Imre helybeli jó- nevü vaskereskedő f. hó 6-án vezeti oltár­hoz Csipkés András a Nagykárolyi Önse­gélyző Népbank vezérigazgatója és a függet­lenségi és 48-as párt alelnöke leányát, Jolánt. — A gyermeknap. A kettős gyermek­nap, amelyet városunkban kedden és szerdán tartottak örvendetes eredménynyel biztat, a mennyiben a városháza előtt felállított urnába szívesen dobták az arra menők filléreiket az elhagyott és züllésnek indult gyermekek megmentésére. A kereskedőknél is meglehe­tősen élénk volt kedden a forgalom s ha nem is lesz nálunk úgy mint a fővárosban a hol a Kossuth Lajos-utczai urnánál három mélermázsa krajczár gyűlt össze az ezüst és nickel pénzen kívül, mégis bizonyára váro­sunkban is szép összeg jött össze a gyermek­liga részére. — Városunk jogügyi bizottsága ma délután 3 és fél órakor ülést tart, mely­nek tárgya Varga Imre képviselőtestületi tag abbeli indítványa, hogy mondja ki a közgyű­lés, miszerint egy városi tisztviselői állás más községi vagy vármegyei alkalmaztatással össze­férhetetlen. — Búcsú-lakoma. Serly György, most már nyugalmazott városi pénztárnok tiszte­letére, városunk tisztikara a múlt hét csü­törtökjén a Polgári kaszinóban búcsú-lakomát rendezett, melyen a tisztikarnak majdnem minden tagja részt vett. A jól megérdemelt nyugalomba vonuló tisztviselőt Debreczeni István polgármester köszöntötte fel, hatásos beszédben azt kívánva neki, hogy a becsü­letesen teljesített munka után jól megérde­melt nyugalmát zavartalan boldogságban még sokáig élvezhesse. A kedélyes hangulatban lefolyt lakoma éjfél után ért véget. — Tűz volt f. hó 2 -án este 6 órakor az u. n. Czigányvégen. Egy nádas ház égett le. halljak semmit. De hát senki nem volt ott­hon, ki segítsen a lányon ? Feltettem ma­gamban, hogy ha belehalok is, — muszáj segítenem. Összeszoritottam a fogamat, lé­legzetemet visszatartottam s igy „megerő­södve“, nagy kínnal, de kihúztam a szálkát. így tettem most is. Még a szememet is behunytam, de megtettem a kötelességemet. Azután orvos után tudakozódtam, de még csak egy hét múlva volt eljövendő; Írtam hát neki, hogy jöjjön előbb a közeli szék­helyéről, mert itt egy súlyos beteg van. Az­után írtam a fiának is, magam pedig — gyermekemet a cselédre hagyva — a beteg mellett maradtam. A szegény asszony^ azonban feküdni nem birt, mert fuldokolt; ülni se, mert össze­esett. Mellé ültem hát az ágyra s átkarol­tam, ő pedig rám hajtotta a szegény fejét s igy ültem naponta 8—10 órán át vele! Rettenetesen kimerültem ebben. Görcs jött a derekamba, a karomba — és nem tudtam mégsem otthagyni! Vettem volna szívesen ápolónét, egy ott is maradt egy napon át, de nem akart tovább, félt, hogy a karjai közt hal meg . . . A napok azalatt teltek és válasz se az orvostól, se a fiától nem jött. Fogadtam hát egy lovas legényt, aki sür­gönyt vigyen a közeli városba a fia részére feladni s Írtam ismét az orvos után is és vártam nehezen, hogy jöjjön már valaki. Senki! Közben elterjedt a hire az eset­nek s jöttek a látogatók, inkább bámulok; de segiteni rajtunk persze senki se tudott. Volt a fürdő vendégek közt egy lengyel csoda-rabbi. Feltűnő szép sudár alakú, gyö­nyörű, nemes, keleti tipus s még oly fiatal! Egész udvar környezte. Ez is eljött a beteget meglátogatni. Olyan szépén, olyan megnyugtatóig be­szélt vele; vigasztalta, végül imádkozott és áldását adta rá . . . Bizony úgy elérzéke- nyültünk valamennyien, hogy szinte meg- könnyebbedtünk bele. Engemet meg külön nagyon megdicsért, hogy az Isten megjutal­mazza bizonyára az én irgalmasságomat s ha ez életben több jót nem is teszek, ezért az egyért okvetlen a menyországba jutok egyenesen . . . A betegnek a fia azonban még mindig se nem irt, se nem jött s én ismét egy lovas embert küldtem sürgönynyel M—ra. De az orvos végre megérkezett. Üzentem érte, nem jött el. Magam elmentem, kártyá­zott épen s igy csak ígérte — estére. Este megint hiába vártuk. Másnap ismét oda mentem s ő lármá­zott, hogy a saison még nem állt be úgyse, majd eljön. Ebéd után ismét elmentem hozzá. Épen fekete kávénál ült'. Nagyon rósz néven vette, hogy „annyiszor“ alkalmatlankodtam nála, s hogy „majd“ eljön. Nem hagytam elküldeni magamat s valósággal összevesztünk. Akik régebben voltak ebben a fürdőben, mind emlékeznek e goromba s dúrvaságáról hires orvosra. Végre estefele kegyeskedett eljönni. Ma­gam is úgy ki voltam már merülve, hogy éreztem, sokáig ezt ki nem birom s öröm­mel fogadtam a „segítő“ orvost. Amint bejön s odamegy az ágyhoz, kissé megtapogatja a beteget, azután azt mondja, feddő, lármás hangon: „Hisz ez az asszony 24 óra alatt meghal! . . . Hogy merik itt tartani, rögtön ki kell vinni a faluba, nehogy itt haljon meg! . . .“ Azzal sarkon fordult s ment. A szegény asszony menten elájult; én is közel voltam hozzá, látva e szörnyű bruta­litást ! És a fia se nem ir, se nem jön, mit tegyek! . . . Ezúttal azonban valóra vált a közmon­dás: „ahol legnagyobb a szükség, ott leg­közelebb a segítség!“ Még azon az estén begördült egy fiakker s kiszállt belőle — valóban az utolsó perczben, miután már teljes két hét óta vártam — a beteg fia s egy másik, irgalmasabb nővére. Még hallottam, amint a beteg azt mondta : „ha a kedves — né itt nem lett volna, bi­zonynyal már meg is haltam volna . . .“ Emlékszem, hogy ketten is karonfogtak s úgy kisértek a lakásomra. A jó két hét óta tartó izgalmak, a nagy fáradalmak, a sáros, nedves útak, hűvös idő, az átázott nyári czipőm megtették a magu­két : kirázott a hideg úgy, hogy fel kellett kötni az államat,, mert azt hittem, össze­törnek az állkapcsaim. Azután forró lázat kaptam s fecsegtem lázamban össze-vissza; nem tudtam magamról. Utána halálos fárad­ság ! Harmadnapra ismét kirázott a hideg, utána megint a delirium és igy ment ez, mig egyszer csak kocsi állott elő, az uram s még valaki kivitt a szobából; párnák közé helyeztek s azután lassan megindult velem a kocsi — haza . . . hazafelé. Még teljes hat hétig tartott ez a szörnyű forró lázas hideglelés, végre az is elmúlt s én legyöngülve, lesoványodva utaztam megint csak haza, — szüleim szép, virágkertes há­zacskájába . . . * * * Csak felgyógyulásom után tudtam meg, i hogy a szegény beteg asszonyt csakugyan még aznap este kivitték a faluba, harmad- í napra pedig — a temetőbe . . . Az egészet a kocsis intézte el, mert hát a fia csak nem hagyhatta ott három napra az irodáját . . . A derekaljamat is nagy nehezen és sok- utánjárásra megkaptam ; úgy egy félesztendő múltán — ott találták meg a kocsis padlá­sán . . . A küldönczre amit költöttem, szinte meg­kapta az uram, amikor érte küldött, de nagy gyanakvások árán, hogy vájjon nem-e többet számitott-e föl? . . . Megkerült hát minden, csak egy köszö­net önfeláldozásomért, csak egy jó szó, egy résztvevő szó a kiállott betegségemért, — az nem került meg soha — soha ... Én. — A városi pénzügyi épitészeti és szinügyi bizottság holnap délután 3 óra­kor a vasárnapi közgyűlés tárgyai előkészí­tése czéljából ülést tart.-— Halálozás. Reszler Simon kereskedő, városunk köztiszteletben álló polgára, múlt hó 30-án, életének 46-ik, boldog házasságá­nak 18-ik évében Nagykállóban elhunyt. A megboldogult földi maradványai e hó 1-én délután fél 4 óakor, a róm. kath. egyház szertartása szerint nagyszámú rokonság és ismerősök részvétele mellett — a helybeli Mesterrészi kápolnából tétettek örök nyuga­lomra. Béke poraira ! — A család a követ­kező gyászjelentést adta ki : Alulírottak fáj­dalomtól megtört szívvel tudatják a feledhe­tetlen jó férj, szerető apa, vő sógor és rokon Reszler Simon helybeli kereskedő, a „Keres­kedő-társulat“ tagja folyó hó 30-án, reggeli 6 órakor, életének 46-ik, boldog házasságnak 18-ik évében Nagykállóban történt gyászos elhunytát. A kedves halott földi részei folyó évi április hó 1-én d. u. fél 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a helybeli Mesterrészi kápolnából örök nyuga­lomra helyeztetni. Az engesztelő szent mi­se-áldozat folyó évi április hó 4-én reggel 7 órakor fog a helybeli róm. kath. templom­ban az Egek Urának bemuttatni. Nagykároly, 1907. márczius 30. Áldás és béke poraira ! Ozv. Reszler Simonné szül. Torner Ilona mint neje. Reszler Antal mint gyermeke. Torner Antal és neje Lutz Erzsébet mint após és anyós. Janitzky György és neje Tor­ner Anna mint sógor és sógornő. Janitzky Lajos, György, Erzsiké és Jenőke mint ke­resztgyermekei és nagyszámú szerető roko­nai. — A városi tiszti-nyugdijügyi bi­zottság ma délután 3 órakor ülést tart, melynek tárgya a közgyűlés elé terjesztendő évi jelentés. — A népgyülés rendezésére kiküldött bizottság ünnep másodnapján délután tar­tott értekezlete elhatározta, hogy a népgyülés folyó hó 14-én délután pontban 2 órakor a városháza előtti szabad téren tartassék meg. A népgyülést Dr. Adler Adolf mint elnök fogja megnyitni, ki beszélni fog az általános választói jogról, ezután Dr. Vetzák Ede az önálló vámterületről, Dr. N. Szabó Albert az önálló jegybankról fog beszélni, végül a ha­tározati javaslatot Rooz Samu fogja beter­jeszteni. — Vármegyei rendkívüli közgyűlés volt múlt hó 28-ikán Dr. Falussy Árpád fő­ispán elnöklete mellett. A vármegyei köz- igazgatási bizottságban megüresedett egyik állásra Böszörményi Zsigmond, a vármegyei függetlenségi párt egyik alelnöke választatott meg. Dr. Kovács Dezső indítványa a nem­zeti kormány üdvözlése és a vármegye bi­zalmának kifejezése tárgyában nagy lelkese­déssel elfogadtatott. Dr. Nemestóthi Szabó Albert indítványa a pausálék megszüntetése, a sajtótörvény reformja és a nyomdamunká­sok sztrájkjának megakadályozása ügyében Dr. Kovács Dezső, Böszörményi Emil, B. Kovács Jenő, Dr. Adler Adolf és Stoll Béla felszólalásai értelmében elvehetett. Luby Gé­zának a kéményseprők és községi elöljáró­ságok ellenőrzése tárgyában tett indítványa mellöztetett. Vármegyei alispánnak a ki­vándorlás csökkentése érdekében az ország­gyűlés képviselőházához intézendő felirat tárgyában tett előterjesztése elfogadtatott. Városunk képviselőtestületének három rend­beli határozata ellen beadott felebbezések elutasittattak; az építendő színház czéljaira megszavazott 18,000 K kölcsön felvételére vonatkozó határozat, valamint a módosított szervezeti szabályrendelet jóváhagyatott és a tárgysorozat többi pontjai igen csekély ér­deklődés mellett intézteitek el. — A színkör épület elhelyezése tár­gyában a kitűzés holnap fog megtörténni és az építkezést már a jövő héten megkezdik. — Czirkusz. A Wilson-féle jónevü czirkusz husvét vasárnapján kezdette meg előadásait a nagypiacztéren felállított sátor­ban. A változatos varieté-előadásokat nagy­számú közönség nézi végig. — Baleset. Flóra János barlafalusi ille­tőségű napszámos gazdájának Fecser János­nak padlásáról múlt hó 29-én leesett, még pedig oly szerencsétlenül, hogy azonnal meg­halt. Az orvosrendőri bonczolást múlt hó 30-án Dr. Cukor Lajos járásorvos végezte, minek megtörténte után — minthogy meg- állapittatott, hogy mulasztás senkit nem ter­hel — a járásbíróság a temetési engedélyt kiadta. — Utkaparóházak építése. A Mezö- petri és Avasujváros közötti állami közúti szakaszon 35,987 K 43 f előirányzattal négy kettős és egy egyes útkaparóház építésére vonatkozólag f. hó 16-án d. e. 11 órakor a helybeli államépitészeti hivatalban verseny- tárgyalás lesz. Bánatpénz 5°/0. Ajánlatok az összes munkákra együttesen vagy munka­nemek szerint külön-külön is tehetők. Az építkezésre vonatkozó műszaki műveletek és feltételek a helybeli államépitészeti hivatal­ban megtekinthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom