Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-28 / 48. szám

XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. november 28 48-ik szám. NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HI VATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐN YE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre.....................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Eg yes szám.................................................—.20 Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szejpben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A legfőbb törvény. Valóban felháboritó az, ami a ma­gyar parlamentben történik immár hó­napok óta. Mintha nem is a magyar ország­gyűlés végezné törvényalkotó munkáját a Duna-parti fényes palotában, hanem a zágrábi horvát tartománygyülés he­lyezte volna át székhelyét Budapestre. Hónapok óta nap-nap után horvát szó hangzik szüntelenül, horvát tol­mács segélyével végezheti csak az el­nök fáradtságos és felelősségteljes fel­adatát és horvát gyorsírók jegyzik a bolondabbnál bolondabb közjogellenes kifakadásokat. Súlyos aggodalommal nézzük ezt a lehetetlen vergődést, mely megemészti a parlament munkaképességét és te­kintélyét és’ az egész világ előtt bla- mirozza a magyar alkotmányt. Mert kétségtelen dolog, hogy mind­azok, kik ezt az aránytalan küzdelmet távolról szemléljük, de bennünket is a legközelebbről érint, megdöbbenés­sel látjuk, hogy egyik alaptörvényünk | hiányosságai, házszabályaink liberális szelleme oly tág teret nyújtanak az azokkal való visszaélésre, hogy egy 30—40 főből álló csoport bármikor megakaszthatja a kormányozás normá­lis menetét és a legsúlyosabb válságo­kat idézheti elő. Az 1868. évi XXX. t.-cz. jogot ad arra, hogy a horvát országgyűlés ke­beléből a közös ügyeket érintő tárgya­lásokon való részvétel czéljából kikül­dött képviselők nézeteiknek és vélemé­nyüknek a magyar parlamentben horvát nyelven is adhatnak kifejezést. De azok, kik ezt a törvényt meg­alkották, bizonyára voltak olyan előre­látó és gondos hazafiak, miszerint számoltak azzal az eshetőséggel, hogy a horvátok ezen jogukat valamikor ellenünk is kihasználhatják és annak az ominózus „is“ szócskának értelme csak az lehetett, hogy első sorban magyarul és csak ritka, különös ese­tekben engedhető meg a horvát nyelvű felszóllalás. És ime, a magyar országgyűlés gavallériája és mondjuk gyengesége miatt ma odajutottunk, hogy a magyar szó teljesen háttérbe szorult a horvát mellett és elvétve, szenvedélyes közbe­szólások, vagy elnöki emuncziacziok esetén halljuk a tárgyalás egyedül tör­vényes nyelvét a magyart. Igen, egyedül a parlament gyönge- ségén múlt az, hogy a horvát nyelvű tárgyalás ma már megszokottá vált. Mert ha a legelső ily felszóllalás alkal­mával a parlament tisztázni igyekezett volna az „is“ szócskának helyes ér­telmét és azt igyekezett volna a maga kellő értékére leszállítani, a tiltó kor­látokat idejében megvonta volna, ma nem volnánk benne nyakig a bajban és horvát „testvéreink“ nem néznék kárörvendö gúnyos mosolylyal tehetet­len kapkodásunkat. De késő már e felett tárgyalni. A hegy tetejéről megindult kövecske már görgeteggé vált és ma már nem az elméleti vitatkozásoknak, hanem a tetteknek ideje érkezett el. A kiegyezési javaslatoknak horvát obstrukcziója oly válságot idézett elő, mely veszélylyel fenyegeti az egész nemzetet. 1908. január l-ére törvény­erőre kell hogy emelkedjenek ezek a javaslatok és ha ez meg nem történik, kiszámíthatatlanok azok a következ­mények, melyek a gazdasági ex-lex nyomában járnak. Ha már a kormányt támogató s a parlament legnagyobb politikai pártját képező függetlenségi párt ezeket a ja­vaslatokat elfogadta, s ezek törvény­erőre emelkedése elválaszthatlanul kap­csolatban van a mai kormány meg­maradásával, akkor a horvátok önző, egyéni, erőszakos czéljaikkal szemben feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy azok alkotmányos utón törvényekké is váljanak. Nem szabad megengedni, hogy a kormány a horvát kérdés miatt bukjék meg. Mert eltekintve attól, hogy ma Magyarországon még elképzelni sem lehetne oly kormányt, mely a mai parlamenti alakulás mellett kormány­képes legyen, az egész müveit világ előtt nevetségessé tennök magunkat, hogy a nagy „nemzeti“ kormányt a horvát frakczió egy néhány tagja, hor­vát egyéni érdekekért buktatta meg. Bármi áron le kell törni a horvá­tok féktelenkedéseit. Félre kell tenni minden kíméletet és hazaíias aggodalmat. Azt az egyszakaszos törvényjavas­latot magunk sem helyeseljük és ve­szedelmes preczedenst látunk benne. Semmi esetre sem helyes, hogy az országgyűlés tagjai“ egy ilyen fontos és a nemzeti érdekeket hosszú időre le­kötő törvényjavaslatnál ha ideiglenesen is, de meg lesznek fosztva a kritika jogától, s az összes kiegyezési törvény- javaslatokkal fait accompli elé állítják az országot. De ha nincs más kivezető út ebből a szerencsétlen helyzetből, akkor meg kell ragadnunk azt a módot, amely legkevesebb veszélylyel fenyeget, amely legkevésbé érinti az alkotmányosságot. Mert az az egyszakaszos törvény- javaslat mégis csak parlamentális utón, az arra hivatott tényezők közbejötté­vel lesz letárgyalva s parlamentáris utón emelkedik törvényerőre. De mindenesetre elkerülhetetlenül szükséges, hogy a parlament erélyesen hangoztassa, hogy ez az eljárás pre­czedenst nem képezhet és hogy csakis a kikerülhellen szükség, a nemzet ér­deke, az ország java kívánta ennek létrehozását. Már pedig ez a legfőbb törvény. Polgári Radikális párt. Helyi laptársaink arról adnak hirt, hogy városunkban is már megalakult a polgári radikális párt és bár áz még csak a kezdet kezdetén van, már is 80—100 tagot számlál. Sőt már — állítólag — van elnöke, alelnöke, jegyzője, választmánya, — sőt programmja is. Magyarországon — Istennek hála — a vélemény- és gondolatnyilvánitási szabadság T A RCZ A.-►35«­Furcsaságok. A különféle tárgyak gyűjtése talán soha­sem volt jobban kifejlődve, mint manapság. Mindenki gyűjt valamit, kezdve az isko­lás gyereken, aki rozsdás tollakat és cse- resnye-szárat gyűjt. Rendkívül sokan gyűjtik az elhasznált bélyegeket is, egyik-másik tanító bácsinak kilószámra szedik össze a gyerekek, abban a naiv hitben, hogy ezzel szerecsengyereke- ket váltanak majd ki. Sokan értékes vagy értéktelen limlomot gyűjtenek, mint pl. ruhákat, gombokat, hires emberek pipáit, kalapokat, bogarakat, növé­nyeket, régi leveleket, nyomtatványokat, köny­veket, képeket, érmeket, régi bankót, uj ban­kót, régi — adósságot, tetézve ujjal, szóval dühöng a gyűjtési mánia szerte. Nagy divatban van ez a felsőbb körök­ben is, ahol megvan az anyagi tehetség is hozzá. Hiszen csak nemrég ajándékozták a fővárosnak a Ráth-gyüjteményt, amelyet saj­nos ma is csak az újságokból ismerünk. Múzeumba kerül e majd a Jókai remek csigagyüjteménye ? az angol királyné, Vik­tória agg korában állította ki gyermekkori babái gyűjteményét. A mostani angol király­nak nagyszerű botgyüjteménye van, a trón­örökös szenvedélyes bélyeggyűjtő s elkép­zelhetjük, milyen értéke van remek gyűjte­ményének. Csak a minap olvasom, hogy a török kormány eladóvá tette milliókra menő bélyeggyüjteményét, hogy annak árán majd — vasutat építhessen. Az amerikai milliárdosok milliók árán szereznek képeket és műtárgyakat, az egyik Rotschild szinte nagy bélyeggyűjtő, mig a másika Walter — lepkéket gyűjt. Az orosz anyaczárnénak érdekes keztyü- gyüjteménye van, holott pompás bomba- gyűjteményre is lenne módja, hogy pedig az illustris névsor teljes legyen, úri magam is gyűjtök, még pedig a már vagy ezer darabra menő, hires férfiak és nők arczképein kívül amelyek chronologikus sorrendben bera­gasztva egész kis világtörténelmet képeznek, — mondom ezenkívül gyűjtöm a napilapok­ból kivágott furcsaságokat! Ez is ér valamit, sőt pompásan elszóra­kozik, aki átnézi. A legnagyobb rész apró hirdetésekből került ki, de a java bajosan tűrné el ismét a nyomdafestéket. Érdekes egynémely szerk. űz., vagy sajtóhiba is. Ez utóbbi nem újság az önök lapjánál sem, hisz nemrég olvasom „fölényes modor“ helyett fölényes „undort“ szedtek. Vagy egy tárczában ez a mondat: „ideál nélkül nem tud ellenni“ úgy lett szedve, hogy az ellenni szóból egy „n“ ki­maradt, nagy gaudiumára a hamis olvasónak. Nos hát, gyűjtöm még előszeretettel a modern női neveket, báli tudósításokból ki­szedve, s szeretném látni azt az élczlapot, amely mulattatóbb lenne ennél. De már ezeket egyig leirom, hadd ne­vessenek az önök bájos olvasónői is, söl alfabetikus sorrendben ime itt is vannak, megjegyezvén, hogy nálam a vezetéknevek is felvannak Írva. Én. Aczy, Ancsika, Antika, Ara, Aga, Acca, Abda, Anczi, Albácska, Agika, Arika, Ata, Agárd, Adi, Alva, Andus, Aranyos, Adiren, Áudial, Adamira, Angyi, Andika, Armada, Albodin, Angi, Adica, Agina. Bábi, Bozuska, Bili, Bircsi, Babi, Baby, Baba, Böbi, Bebus, Babszi, Blicsike, Bini, Bimbike, Bandika, Boróka, Bippo, Bozsika, Ballada, Buba, Babika, Berita, Bizike. Cziczus, Czilda, Czinczi, Czinke, Czicza, Czecza, Czoczó, Csizi, Csupi, Csörike, Czin­czi ke. Dicsi, Duczi, Dolika, Delli, Della, Dalma, Dundi, Dely, Dönczike, Dodi, Dudi, Dodó, Dalszi, Diczczy, Dóri, Dóczika, Dórika, Du- dus, Dudika, Didi. Etczy, Eduska, Emeke, Enczi, Énnus, Ety, Ervin, Eddy, Eme, Erza. Fellah, Ferike, Frigyeske, Firi, Franka, Fehérke. Giduska, Gigi, Gyuszika, Gratza, Gini, Gebi, Gótika, Gyulánka, Gogó, Gida, Gyuri- cza, Gunczy, Gili, Griczi, Gitti, Győzike. Hedy, Hajnal, Heczy, Hanicza, Hike, Hugó, Hóinak, Horty, Henga, Hánzi, Ho- mona, Hugi. Iziko, Imi, Ili, Igus, Itzus, Izsóka, Inczi, Indzsi, Ibi, Idike, Ivánka, Imrike, Ildiké, Irczi, Ilcza, lnczike, Idánka, Imula, India. Jeri, Janika, Jenöke, Jancsi, Jankicza, Józsi, József (!), Jezi, Joujou, Jela, Jeddi, Jurcsika, Jozsó, Jóskicza. Kynga, Kuki, Kende, Karcsika, Kárda. Karika, Kari, Kóczika, Klenczike, Kersin. Ludika, Landi, Lali, Lully, Lulu, Lipótka, Lajka, Ljula, Lerna, Lenkicze, Laczika, Lö- rmezke, Laczka, Lajoska, L;csi, Lusi, Liczike, Lussi, Liczi, Leczinke, Lenczi. Móczika, Maczi, Miczkó, Malicza, Manda, Miczus, Müszi, Miticza, Mikócza, Mituska, Miczuska, Menczi, Minczi, Munczi, Mädy, Miki, Miklóska, Matyuka, Matyika, Macza, Masu, Mencza, Messy, Metta, Médy, Molluska, Mara, Männy, Marczi, Méda, Meli, Matzus, Muczi, Maczóka, Mese, Margóczi, Maczika, Mancza, Mucza, Mirza, Mája, Mata, Macza, Móka, Mysa, Miklóska, Muka, Meda, Merike, Mityu, Menke, Matyóka, Magika, Minda. Nusika, Nigi, Nuczika, Nuska, Nőcsike, Nizsi, Nisi, Neczczy, Nubicza. Öli, Odike, Önczike. Piczus, Polcsa, Pinczike, Palika, Piki, Piskóta, Pipin, Petyko, Pistike, Pepa, Posza, Piróka, Pipi, Puli, Pipus, Puszi, Piriké, Piti, Porczi, Paviola. Róna, Rita, Ruska, Rusi, Rinka, Rafika, Renczi, Rilla, Réti, Riska, Róbertka, Rúzsa, Reska, Riczike, Ribi. Szejo, Szasky, Sándorka, Satyika, Szondy, Szilli, Saczi, Sulina, Susu, Sunmulde, Szokó, Seluska, Sovánka, Szándi, Szemenke, Szefka, Stefán (!) Tibi, Togo, Tuczi, Tibiske, Totoka, Tuba, Tusika, Tita, Tunczi, Toto, Ticzi, Titi, Tincsi, Trulya, Tusi, Tutus, Thuranda, Tűni, Tubicza, Tancsi, Tilly, Tifi, Tomy. Velus, Vilmos (!) Viczi, Vika, Vida. Zilly, Zella, Zenkicza, Zola (!) Zoze, Ziza, Zemma. Zsófiiké, Zsarne, Zsizsi, Zinka, Zsidi, Zita, Zizike, Zsufkaf Zsóka, Zsencza, Zsolna. Férfi és női nevek. Tüzes Karácsony, Szőke Barna, Siket Traján, Rózsavíz Adolf, Avemária Jakab. Zölderdő Czeczilia, Mosolygó Málika, Fürge

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom